Az elmúlt 12 év tanulsága, hogy a jelenlegi ellenzéki pártok, külön-külön, de együtt is alkalmatlanok az Orbán-kormány leváltására. Külön-külön nincs elég szavazótáboruk, sem a jobboldalon, sem a baloldalon. Együtt viszont hiteltelenek és a természetellenesség jegyeit felmutató összefogás súlyos identitási zavart indukál, mind a pártokban, de legfőképp a szavazótáborban.
A választások során, nem csak hibákat, de politikai bűnöket is követtek el, amelyért nem elég vezekelni és hamut szórni a fejükre, de a fájdalmas, végső tanulságot is le kell vonni.
Ős bűne az ellenzéki pártoknak, hogy elhitette a választóival, ebben a választási rendszerben, ennek a választási törvénynek a keretei között – amelyet a kétharmados többség az elmúlt kormányzati ciklusokban, kénye-kedve és szükségletei szerint módosított – le lehet váltani Orbán Viktort, valamint rokoni és baráti körét.
Az országgyűlésben helyet foglaló, elméletileg ellenzékinek nevezett pártok szemeláttára történt a korábbi választási törvény átírása, a mindenkori erőviszonyok, felmérések, közvéleménykutatások és az aktuális politikai hangulat tükrében. Lásd: szavazói körzethatárok módosítása, az egy tömbben élő és kormányzati pénzekkel megtámogatott külhoni magyarság levélszavazási lehetősége, jobb sors reményében a világ nyugati felén élő és dolgozó honfitársaink szavazásának megnehezítése, közmunkaprogram, mint pallos a polgármesterek kezében, az információ szabad áramlásának akadályozása, politikai analfabétizmus, mint a közéleti közöny bebetonozása, a mélyszegénységben élők voksának arcátlan megvásárlása és még sorolhatnánk. A parlamentben helyet foglaló ellenzéki formációk némi felháborodással szemlélték. Maximum tiltakoztak, de mindezt elfeledték abban a pillanatban, mikor újra lehetőségük nyílt a következő ciklusban is pár mandátumot szerezni és néhány pártvezért a parlamentbe szuszakolni, némi (mondjuk 30) ezüstpénzért.
Ilyen körülmények között, ezeket a feltételeket ismerve és elfogadva indul neki négy évente az ellenzék a választásoknak. Ez nem csak a tökéletes alkalmatlanságukat mutatja, de némi cinizmussal és opportunizmussal leöntve, a választást alárendelték a pártelit pillanatnyi politikai érdekeiknek – a szavazás kimenetelétől függetlenül – ez a választók lenézése, alábecsülése, arculcsapása is, választásról választásra. Mintha, semmi sem történt volna korábban, mintha a Fidesz nem törölte volna fel a padlót velük, és választóival a korábbi szavazások alkalmával.
Az idei választáson való részvétel és a megsemmisítő vereséget követően, arra hivatkozni, hogy a kormánypárt elcsalta a választást és nem egyenlő feltételek között folyt a küzdelem – holott ez köztudott volt – nem csak szégyen és megbocsáthatatlan bűn a választókkal szemben, hanem súlyos hiba. Az ellenzéki pártoknak és politikusaiknak – legyenek azok baloldaliak, vagy jobboldaliak, szocialisták, vagy konzervatívok, keresztények, vagy liberálisok – ott érhető tetten a történelmi bűnbeesésük, hogy beülnek a parlamentbe és legitimálják Orbán diktatúráját.
A jelenlegi ellenzéki pártok leváltása nélkül, nincs sem kormány- sem rendszerváltás.
Bántóan hiányzik a magyar közéletből egy jobbközép, demokratikus és európai értékeket megjelenítő párt.
Az Orbán féle fan klub, se nem jobboldali, se nem baloldali, egyszerűen csak egy populista diktatúra, amely képes kiszolgálni széles tömegek végletekig lebutított politikai igényeit, hamis vészhelyzet felmutatásával biztonságérzetére rájátszani, brüsszeli és ki nem mondott, de zsidó ördögök falra festésével ellenségképet kreálni, amely ellen harcolni kell, megvédve a „zembereket”, felülírva a demokráciával és minden járulékával szembeni elvárásokat.
Magyarország visszazuhant a Kárpát-medence mocsaras mélyföldi pusztaságába, várva a politikai folyamszabályozást.
