Ismerve a NER fordított „újbeszél” nyelvet, már a nagy „békepárti” szólamokból is tudhatná mindenki, hogy Orbán be akar lépni a háborúba. Az, hogy kinek az oldalán, és ki ellen, nem kérdés, miután Orbán (még nem fegyverrel, de) már be is lépett a háborúba az ukránok ellen, az oroszok oldalán. Nem engedett át fegyverszállítmányokat az ukránoknak Magyarországon, a szankciók ellen uszít az Európai Unióban és Magyarországon, az oroszok elleni szankciókat okolva a háborúért és a gazdasági válságért, s Orbán egyedül nem küld az EU-ból kiképzőket Ukrajnába.
Maga ellen nem képezi az ukrán katonákat.
Orbán nemcsak felgyorsította a gazdasági válságban levő Magyarországon a fegyverkezést, és állított egy megszállott fanatikust honvédelmi miniszternek, hanem a futballnemzetből katonanemzet lettünk. Nagy erőkkel zajlik a lakosság ráhangolása a magyar hadba lépésre. Temetik a hősöket, dicsőítik a sikeres katonamúltat, toborozzák az önkénteseket, kiállítják az új hadi felszereléseket, és megszépítik a magyar múltat, amely immár a magyar katonasikerek története, miközben a magyar katonákat és hadsereget általában laposra verték, és minden háborúból vesztesen jöttek ki.
Mivel a NATO abszolút védelmet jelent Magyarországnak, Magyarország akkor is biztonságban lenne, ha egy darab katonája nem lenne. Valójában, katonára csak azért van szüksége (a söprögetés mellett), hogy a NATO-n belül bizonyos feladatokat el tudjon látni, hozzájárulva sofőrökkel (és söprögetőkkel, lásd még: Princz, a derék katona) a közös nyugati haderőhöz. Orbán nem a NATO-val közös haderőfejleszést hajt végre, nem a NATO-feladatok teljesítése miatt erősít, hanem a NATO-tól függetlenül, annak ellenében, saját katonai, hadi céljai érdekében.
A háborúba való – akár közeli – belépés attól függ, mikorra fejezi be a haderőfejlesztést, a propaganda mikorra készíti fel a háborúba való belépés gondolatára az agymosott népet az ukránok elleni uszítással és a magyar katonaerények felmagasztalásával. Jól ismerjük, a NER-ben leosztott szerepek vannak. A közvélemény reakcióját tesztelik a párton kívüli, de nekik dolgozó propagandisták, amikor bedobnak valamit a köztudatba. Ha nincs túl erős reakció, először a propagandagyárban terjed el, majd a hivatalos politikusok is átveszik a narratívát, amire Orbán felteszi a pontot.
Azt, hogy a fegyverkezés az ukránok elleni készülődés, az ukránok elleni háborúra való hangolódás az ukránok elleni háborúba való belépést jelenti, most a rezsim által pénzelt álcivil szervezet, a CÖF egyik agyonfizetett bábja, Fricz Tamás mondta ki. Nem is akárhol, hanem a HírTV-ben, a rezsim vezető televíziójában. A puska szó szerint megjelent a színpadon, ami azt jelenti, hogy az el is fog sülni az előadás vége előtt. Fricz a szomszédos országokról kezdett beszélni, majd eljutott az egyetlen szomszédos országhoz, Ukrajnához, mint potenciális ellenséghez.
Azt mondani sem kell, hogy Fricz már a hazug orbáni propagandát vezette elő, ami szerint az ukránok idézik majd elő azt a helyzetet, amikor a mi hős Orbán Viktorunk megerősített hadseregével belép az ukránok elleni háborúba. Már most is talált indokot, a kárpátaljai magyarokat, továbbá az eredetileg az 1896-os millenniumi ünnepség keretében állított, majd 2008-ban szélsőjobboldali és revizionista szimbólumként visszaállított Turul-szobor eltávolítását a munkácsi várból.
Ezek miatt érdemes lesz háborúba lépni Ukrajna ellen, akikkel az oroszok sem bírnak, ezért érdemes lesz meghalni sok magyarnak. Orbán azt reméli, hogy majd az oroszok segítségével győz, és megszerzi – először – Kárpátalját. A felcsúti kerti Törpe nagyot téved. Az „erős” hadseregtől nem lesz se nagyobb, se soványabb, se félelmetesebb. Itt vannak ellenfelek, nem tud csalni, ezért nincs esélye a győzelemre. Viszont megsemmisítő vereségre igen.
Azt előre mondjuk, hogy Ukrajna megtámadása a nyugati szövetségi rendszerből való kilépést is jelenti. Orbán nem tud úgy belépni az ukránok elleni háborúba, hogy az EU és a NATO tagja is maradjon. Ez végső elköteleződés az oroszok mellett, akik mindig a magyar szabadság ellenfelei voltak, mindig a magyar szabadság ellen harcoltak és a magyar szabadságharcokat leverték. Orbán azt fogja hazudni, hogy nem az oroszok mellett, hanem a „magyar érdekek” miatt lép be az ukránok elleni háborúba, „nem tehet mást”. Talán még egy „nemzeti konzultáció” is kötelezi majd erre.
Meg kell védenie a szélsőjobboldali fasiszták, neonácik, az antiszemiták jelképét, a turulmadarat. Feltámad újra a „Nagy-Magyarország” álma, ami úgy végződik, mint a „Nagy-Oroszország” álma. Az igazi ok, hogy minden diktátor szereti a katonaságot, terjeszkedni akar, birodalomról álmodik. Orbán már évekkel ezelőtt katonának küldte a saját fiát. Nyilván, mert abban látja a jövőt. Nem a modern technológiákat álította elé, hanem a hadsereget.
Emiatt az ábrándos tekintet miatt kell újra magyarok százezreinek meghalni
Előre mondjuk, hogy a turulmadarat még le sem vették, amikor Orbán már megkezdte a háborús retorikát, a kardcsörgetést, a fegyverkezést Ukrajna ellen. Ukrajnával szemben ő tette meg az első barátságtalan lépéseket, amikor egyértelműen a tömeggyilkos és háborús bűnös oroszok mellé állt egy népirtó háborúban. Ha úgy tetszik, Orbán magatartása provokálta ki, hogy az ukránoknak ne tetsszen magyar turul a munkácsi váron. Ráadásul a madarat olyan turulállítási sorozat részeként állították fel, amelynek része volt a XI. kerületi turulállítás is, ahol zengett a „mocskos zsidók!”
Arról a gyomorforgató hazugságról nem beszélve, amivel a „hálátlan ukránok” mítoszát építik, hogy a rezsim propagandája szerint „Magyarország története legnagyobb humanitárius segélyakcióját hajtja végre az ukrajnai háborús menekültek megsegítésére”. Nagy szégyen lenne, ha így lenne, bár nem áll messze az igazságtól, Magyarországtól annyira távol áll effajta segítségnyújtás, de régen azért még volt rá példa. Az ukrán menekültekkel sehol nem foglalkoznak olyan mostohán, mint Magyarországon, ezért nem is jönnek erre, illetve legfeljebb átutaznak az ellenséges országon.
Aki ezek után azt mondja, hogy Orbán fasiszta diktatúrája bármiben is különbözik a klasszikus elődeitől, és valami új találmány lenne, az vak. Romlik a gazdasági helyzet, közeledik az éhezés, egy fasiszta diktatúra mit tesz ilyenkor? Nacionalizmussal helyettesíti a kenyeret, sérelmi politikával egyesíti a nemzetet, és megtámad valakit, vagy belép egy háborúba. Orbán ezzel eltereli a figyelmet az általa okozott gazdsági csődről, kivezeti Magyarországot a nyugati demokráciák szövetségéből, amely megköti a kezét, és Trianonnal feltépi a nacionalista sebeket, végképp elrabolva a nemzetet.
Íme, a második Horthy, akinek elődje egymillió magyar ember halálért felelős. Orbán után Magyarország tovább zsugorodhat, s legfeljebb csak azért nem tűnik el, mert senki nincs olyan hülye, hogy nyakába vegye a magyarokat. Gyilkolják csak egymást, verjék a mellüket féltéglával egymásnak. Lehet készülődni, magyar testvérek, hamarosan indulnak a felvirágozott vonatok, jönnek a behívók, a katonanóták, a lelkesedés, egészen az első ütközetig, ahol szarrá verik a magyar bakákat, és dobálják át a magyar hullákat a határon.
Elképesztő, hogy ez újra megtörténhet, és a magyarok némán sétálnak az újabb pusztulásba. Ami még ennél is rosszabb, hogy azt hiszik, igazuk van. Borzalmas, hogy nem tanultak semmit.
