Nem tudjuk, hogy Orbán Viktor megjelenik-e még politikusként a nyilvánosság előtt, de könnyen lehet, hogy tusványosi beszéde volt az utolsó politikusi fellépése. Egyértelműen tudtára adta mindenkinek, hogy a maga részéről befejezte (e tekintetben van minek örülni), de ezúttal is hiányzott belőle az egyenesség és a bátorság, hogy ezt közölje azokkal, akik ezúttal is elsősorban miatta jelentek meg, s tőle vártak valamiféle útmutatást. Aki ismeri Orbánt (és sajnálatosan sok idő állt rendelkezésre ehhez), az tudhatja, hogy Orbán nem így beszélt volna, ha nem döntötte volna el, hogy visszavonul a politikától.
Akik nem hiszik el, mert képtelenek szembenézni a tényekkel, hogy Orbán Magyar Péternek egyszerűen átengedte a hatalmat a békés és felelősségre vonás nélküli visszavonulás fejében, azok azt várták, amit az igazi Orbántól várni lehetett volna: meghirdeti a „nemzeti ellenállást”, feltámasztja az eszköztárából a félig föld alatti ellenzékiséget, leporolja a raktárból a szabadságharcos jelmezt, lelkesítő beszédet ad az övéinek, fenyegetéseket az ellenfeleinek. De semmi ilyet nem tett. A kapitány a süllyedő hajó legénységének bátor kitartást és jó szelet kívánt, miközben a hajó oldalába leeresztett csónak felé hátrált, benne két evezővel és a Magyar Péterrel megkötött titkos egyezség lepecsételt példányával.
Gulyás Gergely váratlan lemondása azt üzente, hogy most tudta meg, Orbán kiszállt, és magukra hagyta őket. Orbán a beszédében körülírta, hogy a kínaiaknál ő szerzett állást Szijjártónak, mert felelősnek érezte magát, hogy a leghűségesebb eb találjon valami civil állást, ahova elmenekülhet. Az orosz maffiaállam nem látott hasznot a bukott Szijjártó foglalkoztatásával, de legalább nem dobták ki az ablakon, mert Orbán megígérte, hogy hallgatni fog. A kínaiak védelme alá helyezte el a kettős ügynököt, amit megérdemelt a kínai szeméttel Magyarországot elárasztó Szijjártó, mert legalább megismeri, hogyan működik a Kínai Népköztársaság. Örülhet, ha túléli.
Mindenki eltűnt, lepattant, aki tudhatta (mert Orbán bizalmasan elmondta nekik), hogy vége: megegyezett Magyarral, a hatalom békés átengedése fejében szabad elvonulást kap ő, a családja, a legfőbb strómanjai, az általa megnevezett oligarchái és miniszterei. Orbán úgy oszlatta fel a Fidesz nevű bűnszervezetet, hogy a maffia katonáinak nem mondta meg, hogy mostantól magukra maradtak. Azt ígérte nekik, hogy ha elég ügyesek lesznek, akkor leeshet valami. Ha Magyarra ráomlik a kifosztott gazdaság, s megutálják egyszer az elkábult hívei, ők az egyetlen váltópárt, akiknek ölébe hullhat a hatalom. Ezt hagyta rájuk. A tusványosi beszédnek ez volt az egyetlen igaz kijelentése, ami valójában riasztó.
Adott nekik néhány ötletet, hogy mivel próbálkozzanak Magyarral szemben: használják ki, hogy Magyar nem minősítette az Orbán-rendszert önkényuralomnak, nem nevezte az alkotmányos rend megdöntésének a NER-t, ezzel saját magát, s a magyarok forradalmát, belesodorta abba a helyzetbe, hogy ennek híján nincs jogi alapja az önkényuralommal szembeni fellépéseinek. Még annak sem, hogy Orbán bábjait saját bábjaira cserélje. Így a jogállam helyreállítása irányába tett lépései (melyek valójában csak a személycseréket és az Orbán-rendszer megtartását jelentik), formailag jogellenesek és diktatórikusak. Magyar saját diktatúráját építi velük, de a támogatói ezt nem tudják (nem hiszik el).
Orbán ezután felteszi a kapitányi kalapját, övéből kiteszi az asztalra a pisztolyát és a maradék lőszerét, az összehajtogatott halálfejes zászlót, a Magyarral kötött összetekert megállapodást zubbonyába tűzi, s elevez egyedül, ismeretlen barlangok felé, ahol az összerabolt és a többiek elől elrejtett kincseit tartja. Ott már várja a családja, az unokák. Leveszi a kalóz egyenruhát, polgári öltözéket vesz magára, s fordított Edmond Dantès-ként (aki nem kerül börtönbe, s akitől nem veszik el a vagyonát) visszatér Felcsútra, ahol egy ideig meghúzza magát, majd Monte Cristo grófjaként elfoglalja és belakja a hatvanpusztai birtokot.
Lánya, veje, rokonai és hűséges Mészárosa mindig maguknál hordják Magyar Péter szabadságlevelét.
Magyar Péter pedig egy új államalapítást tart, kihirdeti a Centrális Erőtér Rendszerét, adminisztratív úton betiltja a múlt lezárásaként az összes rajta kívüli politikai mozgalmat. Mindenkit eltilt a közélettől, aki 2026 előtt politikai szerepet vállalt. Kivéve a volt fideszeseket. Megteremti a soha nem látott nemzeti egységet: egy a zászló, egy a tábor, egy nemzet, egy vezér, egy nép, egy vér. Csak azoknak lesz rossz, akik nem értik meg, hogy ez a rendszerváltás, s a magyar történelem legsötétebb korszakát, a Gyurcsány-Orbán korszakot akarják visszahozni. Az ilyeneket elítéli a maradék „független sajtó”, a Kontroll, a 444, a Telex, a HVG és mások, valamint a CER média zászlóshajója, a Klubrádió.
Magyar Péter lépéseit az egykori SZDSZ, MSZP és DK hívek magyarázzák, Magyar Péter-apologéta versenyeket rendeznek. Mindenki kötelezően csatlakozik egy Tisza-szigethez, ahol gyakorolhatja a tapsolást. Magyar pedig bejelenti a Magyar Atlantisz megszületését, ahol az emberiség mintaállama, a tökéletes szabadság és egyetértés birodalma lakozik. A föld alá menekült ellenállók terve, hogy alagutat fúrnak Hatvanpuszta alatt, és ott keresnek menedéket, ahol Orbán Viktor, Felcsút Grófja különleges státuszt élvező birodalma van, ahova nem léphetnek be Magyar Péter emberei. 2030 óta csak Magyar Facebook-oldalán van választás, mert felesleges lenne más, és amúgy is kidobott pénz.
Tusványoson állandó kőtábor épül, ahol 24 órában vetítik egy hatalmas kivetítőn Magyar Péter beszédeit. A Parlamentben pedig naponta felolvassák az aznapi törvényeket. Taps. Vastaps.
