Tag: rendszerváltás

Magyar azért kapott korlátlan hatalmat, hogy megszüntesse a korlátlan hatalmat. Ha nem szünteti meg a korlátlan hatalmat, akkor pontosan azzá válik, amit leváltani ígért. Hiba volt, hogy erre semmiféle garanciát nem kértek és nem kaptak tőle. Semmi nincs, ami megakadályozza, ha a korlátlan hatalmat nem megszüntetni, hanem felhasználni akarja. A kérdés nem az, hogy elég "jó ember-e" Magyar ahhoz, hogy ne legyen diktátor belőle, mert erről mindenki azt gondol, amit akar. Hanem az, hogy ezt milyen rendszer korlátozza. Ha a diktatórikus struktúra megmarad, csak a vezető emberségesebb vagy modernebb működést ígér, abból nem lehet más, csak diktatúra. Diktatúra pedig jó nem lehet. A hangsúly az "intézményes" korlátokon van, amelyek törvényesen és jogi úton korlátozzák a végrehajtó hatalmat. Csak az intézményes korlátok jelentenek garanciát arra, hogy Magyarországon demokrácia, jogállam és szabadság legyen, nem pedig egy intézményes korlátok nélküli uralkodó (nevezzék akár miniszterelnöknek) önmérséklete és belátása. Magyar Péter a megválasztása után, s kormányának eskütétele előtt, semmiféle utalást nem tett arra, hogy az Orbán-rendszert intézményesen megváltoztassa. A két ciklusra korlátozott miniszterelnöki klauzula célja bevallottan Orbán távoltartása, nem saját hatalmának korlátozása. Ha Magyar Péter kormánya is úgy működik, mint a Tisza Párt, ezt is bármikor megváltoztathatja. Magyarország e pillanatban nincs abban a mentális állapotban, hogy Magyart korlátozza, ellenőrizze és fékentartsa. Semmiféle eszköze nincs arra, hogy a valódi rendszerváltást kikényszerítse. Kizárólag abban reménykedhet, hogy Magyar saját jószántából lemond az orbáni látszatdemokráciába burkolt abszolút hatalomról. De erre semmiféle garancia nincs: sem Magyar fideszes ideológiája, sem demokratikus elkötelezettsége, sem személyiségének legfőbb vonásai nem adnak objektív alapot ebben reménykedni. Nem jó uralkodókra, hanem korlátokra épül a szabadság. Magyar a megválasztása óta láthatóan arra törekszik, hogy népszerű, szeretett és elfogadott uralkodó legyen, akit nem az intézményes korlátok, pártjának belső demokráciája, hanem felvilágosultsága és saját arányérzéke vezet. Azt a látszatot keltve, mintha ez elég garancia lenne arra, hogy Magyarország szabad ország lesz. Mondani sem kell, hogy a mézeshetek után ennek hamar látszani fognak a korlátai. Most még igyekezett figyelembe venni a visszajelzéseket, nem erőszakolt át semmit, fideszesekből álló kormányában a liberális demokratákat kielégítő személyek is helyet kaptak, kifizette őket egy miniszteri és egy államtitkári poszttal. De még hozzáértő minisztert is választott. Ám ezek a személyi döntések sem demokratikus mechanizmusok alapján születtek, hanem egyetlen teljhatalmú ember akaratán és józan belátásán múltak. Lehet azt mondani, hogy a demokratikus intézményi normák még nem alakultak ki, de ha Magyar Péter szeretné és igényt tartana azokra, akkor már kiépíthette és használhatta volna. Azonban azt lehet látni, hogy Magyar minden alkalommal, amikor valamilyen demokratikus legitimitást akart adni a döntéseinek, Orbán útját és módszereit követte, minden alkalommal csalt. Soha nem az volt a demokratikusnak álcázott mechanizmus, mint aminek mondta, vagy aminek látszott. Ez nem jó előjel azoknak, akik nem álmoskönyvekből jósolnak.

Orbán leváltása után az egyetlen elfogadható alternatíva a jogállami, demokratikus rendszerváltás, nem egy felvilágosult(abb) abszolutizmus. Ám erre továbbra sem látszanak garanciák. Márpedig a választási győzelem és a kormányváltás csak az első lépcső, bármilyen irányt vesz Magyar Péter (s az ijesztő az, hogy ez kizárólag az ő személyes döntése lehet). Mindenképpen kétlépcsős lesz a változás: a kormányváltás - a rendszert illetően - csak kiindulópontnak tekinthető. Vagy kétlépcsős forradalom lesz, amely továbbviszi a kormányváltást a demokratikus rendszerváltás felé, vagy kétlépcsős ellenforradalom, amely legitimálja és bebetonozza az Orbán-rendszert, s egy jobb diktatúrát ígér. Ha kétlépcsős ellenforradalom lesz, azt Magyar szavazói tűzzel-vassal megvédik. Nem lesznek hajlandóak szembenézni azzal, hogy Magyar átverte őket, egy diktátort juttattak hatalomra, s a diktatúrát nem demokráciára cserélték, hanem egy másik diktatúrára. Diktátort cseréltek diktátorra. Ígéreteiktől eltérően, semmit nem kérnek számon Magyar Péteren, hanem minden hazugságát megvédik. Ha nem így lesz, hanem Magyar 180 fokos fordulatot tesz, és valódi demokratikus rendszerváltást hajt végre, azt nem kényszer hatására teszi, mert ilyen kényszer nincs. Minden antidemokratikus lépésére van magyarázat. Ha változtat, azt saját belátásából teszi, amíg tartanak a mézeshetek. Mivel Magyar Péter az elmúlt két évben és a választási győzelme óta sem győzte meg a kételkedőket arról, hogy ő egy igazi demokrata, aki valódi rendszerváltást akar, mi nem hiszünk abban, hogy Magyar visszaállítja a jogállamot és az alkotmányos demokráciát. Nem készül intézményes reformokra, a személyiségében pedig nem lehet megbízni. Mi azt szeretnénk, ha nem így lenne. Boldogok lennénk, ha Magyar rácáfolna a félelmeinkre. De az nem a mi hibánk, hogy erről nem győzött meg senkit (hívei e tekintetben egyáltalán nem mérvadóak, mert ők varázslat alatt vannak, képtelenek objektív ítéletalkotásra). Mi úgy gondoljuk, hogy ez az örömünnep egy nagyon sötét korszak kezdete lehet, ha Magyart nem korlátozzák intézményes garanciák, és a korlátlan hatalmát az önkontrolljára kell bízni, mert hosszútávon neki nincs olyan (nem véletlen, hogy intézményes kontrollra van szüksége minden alkotmányos demokráciának). Magyar nem valódi demokráciát, hanem jobb Orbán-rendszert ígér, jobb Fideszt, emberségesebb és kevésbé korrupt diktatúrát. Ma még igyekszik mindenkinek a kedvében járni, de ez csak rajta múlik. Nem tart ez örökké, s a legrosszabb forgatókönyv az, ha az Orbán-rendszerből idővel Magyar-rendszer lesz. Hatalmas a felelősségük azoknak, akik korlátlan hatalommal ruházták fel. Ha nem kérik számon rajta az alkotmányos rendszerváltást, ha kiszúrja a szemüket a másodvonalbeli tolvajok hangos üldözésével, s Orbánt, az Orbán-családot, Mészárost, Rogánt, Szijjártót, a rendszer irányítóit, a maffia vezetőit futni hagyják, akkor rosszabb helyzetbe került az ország, mintha kivárták volna, hogy Orbán-rendszere összeomlik, az elégedetlenség simán elsöpri, és megmaradt volna az ország szabadsága a demokratikus rendszerváltásra. Könnyen lehet, hogy Magyar ellopta ezt a szabadságot. Kimenekítette a bűnözőket a hatalomért cserébe, Magyarország a mai nappal újabb sötét fejezetet nyit a történelmében.

Éppen ez volt kezdettől fogva a demokratikus tábor megosztottságának oka. Abban nem volt vita, hogy Orbánnak és a Fidesznek mennie kell. Akik azonban nem csak választási győzelemben, hanem rendszerváltásban gondolkodtak, Magyar személyében nem láttak garanciát arra, hogy a kormányváltásból rendszerváltás is lesz. Annál is inkább, mert erre sem intézményes garanciák, sem közös értékek, etikai és demokratikus normák nem léteztek, s egyetértés sem született arról, hogy mit tekintenek rendszerváltásnak azok, akik az ellenzék választási győzelme után rendszerváltásban reménykedtek. Magyar nem könnyítette meg a dolgukat azzal, hogy ezt világosan és egyértelműen tisztázta volna. Magyar Péternek csaknem két év kellett ahhoz, hogy kimondja a demokrácia, a jogállam és a rendszerváltás szavakat, azonban ezek nem nyugtatták meg a kételkedőket, mert ő egyértelműen mást értett ezek alatt. Demokrácia az, amikor a többség mögötte áll. Jogállam alatt nem a hatalmi ágak megosztását, a fékek és ellensúlyok rendszerét, valamint a hatalmat korlátozó intézményes garanciákat értette, hanem a jog előtti egyenlőséget. A rendszerváltás alatt pedig leginkább azt értette, hogy Orbán embereit a sajátjaira cseréli. Az Orbán-rendszer ideológiai és jogi alapjait jelentő alaptörvény eltörléséről, s új demokratikus Alkotmány megalkotásáról, Orbán büntetőjogi felelősségre vonásáról szó nincs. Amikor Magyar Péter támogatóit szembesítették a jövőre vonatkozó kérdésekkel, miszerint nemcsak az számít, hogy Orbánt a választáson legyőzzék, de legalább olyan fontos, hogy mi lesz utána, a legjellemzőbb válasz az volt, hogy az nem számít. Csak "Orbán tűnjön el". Arra az ellenvetésre már bezárultak a fülek, hogy ha nincs rendszerváltás, akkor Orbán nem tűnik el, csak helyet cserél Magyar Péterrel. Az Orbán-rendszer megmarad, Orbán nem börtönbe, hanem ellenzékbe megy, a lopott vagyonát pedig megtarthatja. Ez a lehetőség azzal fenyegetett, hogy a népi elégedetlenség Magyar Péter vitorlájába kerül, s nem Orbán eltüntetése, hanem kimenekítése lesz rendszerváltás helyett. Magyar támogatóit a jövő nem nagyon érdekelte, miközben a választási győzelem érdekében minden jogos kritikától megvédték. Elhitették magukkal, hogy Magyarban meg lehet bízni, és rá lehet bízni az aránytalan választási rendszer révén létrejött kétharmados többséggel járó korlátlan hatalmat, mert az alkotmányos demokratikus rend helyreállítására használja. Erre vonatkozóan azonban semmiféle garanciát nem kértek és nem kaptak, még a rendszerváltás mibenlétét sem tisztázták, ezért mindenki mást ért alatta. Eközben Magyar Péter körül olyan személyi kultusz alakult ki, amely már nemcsak garanciák nélküli bizalmat, hanem hatalmának kritikátlan elfogadását és támogatását jelenti sokaknak. Az egyetlen ígéret, amit Magyar támogatói megfogalmaztak, hogy "ha nem teljesíti az ígéreteit, akkor őt is elzavarjuk". Mondták ezt azok, akik Orbánt sem zavarták el 16 évig, holott 2012-ben már tudni lehetett, hogy a rendszere mit jelent. Nincsenek normatív ígéretek és szabályok, amelyeket számon lehetne kérni, mert a rendszerváltás tartalma sem tisztázott. Magyar Péter a "választási forradalomnak" köszönhetően olyan korlátlan hatalommal rendelkezik a megörökölt Orbán-rendszerben, mint Orbán. Semmi intézményes kontroll és garancia nincs arra, hogy ezt a korlátlan hatalmat mire használja: a "kétlépcsős forradalom" befejezésével rendszerváltásra, vagy saját hatalmának megszilárdítására.

Összességében a rendszerváltáshoz alkotmányos változásra és törvényes elszámoltatásra van szükség. A kettő úgy is összefügg, hogy az alkotmányos rend megdöntését ki kell zárni a jövőben, méghozzá alkotmányos garanciák által, bebetonozni pedig nem az Orbán-rendszert kell ezzel, hanem egy új Alkotmányra épülő demokratikus jogállami rendet. A felelősségre vonásnak precedens értéke is van, hogy mindenki megértse, mi a büntetése annak, aki megdönti az alkotmányos rendet, és mindenki tisztában legyen az Orbán-rendszer és egy demokratikus jogállam közötti különbséggel. Az külön vizsgálatot igényel, hogy Orbán, Szijjártó és mások milyen minőségben szolgálták az oroszok érdekeit. Magyar Péter megkapta a felhatalmazást, hogy ezt a rendszerváltást végrehajtsa. Ehhez ki kell nyilvánítania az Orbán-rendszer önkényuralmi jellegét, és be kell jelentenie a NER felszámolását, s új Alkotmány létrehozását. Az elfogadhatatlan, hogy azt próbálja elhitetni, hogy a rendszerváltás személycseréket jelent, és Orbánnal az volt a baj, hogy nem jól kormányzott. A felhatalmazást nem jobb kormányzásra kapta az Orbán-rendszerben, hanem a rendszer megsemmisítésére, mert ebben a rendszerben nem lehet demokratikusan és jól kormányozni. Ez az út csak ugyanoda vezethet, ahova Orbán jutott. Magyar Péter megkapta a lehetőséget, hogy történelmet írjon. Mindenki ezt várja tőle. A türelem is jár neki, amíg az látszik, hogy valódi rendszerváltást, nem szemfényvesztést akar. Mindenkinek az a dolga, hogy ezt a bizalmat és türelmet megadja, de az első perctől kezdve résen legyen, s ne legitimáljon semmiféle trükköt, ami a rendszerváltást el akarja sikkasztani. Magyar Péternek semmiféle intézményes kontrollja nincs, ezeket neki magának kell létrehoznia. Az egyetlen eszköz a nyilvánosság, a nyíltság és őszinteség, a szavazói kontrollja, amit megígértek, amikor Magyar személyével kapcsolatban a demokratikus elkötelezettségét illetően kétségek merültek fel. Ezek a kétségek megalapozottak és nem múltak el. De Magyar kezében a lehetőség, hogy bizonyítsa ennek az ellenkezőjét. Minden kritikusa, élén az Amerikai Népszavával, a vállán hordozza és éljenzi, ha nem lopja el a magyaroktól a szabadságot, a valódi demokratikus rendszerváltás lehetőségét. Ha nem hagyja futni Orbánt, ha az utolsó szöget is visszaveszi az Orbán-családtól, Mészáros Lőrinctől, és nemcsak a sokadik oligarcháktól, s ha a korlátlan hatalmát nem saját önkényuralma, hanem egy demokratikus jogállam létrehozására használja. A felhatalmazás és a bizalom hatalmas, de nem végtelen. A tiszás támogatók feladata nem az, hogy falazzanak a rendszerváltás elmulasztásához, hanem az, hogy követeljék a rendszerváltást. Simicska Lajos ideje lejárt, senkinek nincs joga hülyének lenni. Sem a hülyét eljátszani. Most kell résen lenni, mert ilyen lehetőség nem lesz mostanában. Nekünk vannak aggályaink, de boldogok leszünk, ha nem lesz igazunk. Mi azt szeretnénk, hogy Magyar Péter egy boldog demokratikus ország miniszterelnöke legyen. Ne engedje futni a bűnözőket, és ne azt folytassa, aminek véget akartak vetni a magyarok. Most nem az a feladat, hogy Magyart mindentől megvédjék. Hanem az, hogy a rendszerváltásra: új Alkotmányra és Orbán felelősségre vonására kényszerítsék.

Ha Magyar rendszerváltásról és jogállamról beszél, akkor Orbán nem úszhatja meg. Ha mégis így lesz, Magyar csak handabandázik, aztán elverik a port azokon, akiket Orbán sem véd meg, Orbán pedig megússza, akkor ez egy csalás és átverés. Akkor Magyar nem legyőzte és elkapta, hanem kiszabadította Orbánt. Akkor kiegyeztek a háttérben, mert az képtelenség, hogy ezért a 16 évért Orbánt és a családját nem lehet tetten érni és törvényesen bíróság elé állítani. Ha Magyar azt akarja előadni, hogy mindent lepapíroztak, és a súlyos bűncselekményeket nem lehet bizonyítani, százmilliárdos lopott vagyonokat nem lehet visszaszerezni, akkor hazudik és Orbánnal közösen mindenkit átver. Nem szeretnénk összeesküvéselméleteket gyártani, de ha Orbán elsétálhat a lopott vagyonával Amerikába, és élheti világát, akkor a magyarokat csúnyán becsapták. Semmi nem az, aminek látszik. Akkor ez nem egy győzelem, nem a diktatúra megsemmisítése, s nem Orbántól való megszabadítás, hanem egy csel, jól megszervezett csapda, amibe Magyar támogatói belesétáltak. A választás előtt azt ígérték, hogy ha Magyar nem tartja be az ígéreteit (és az elszámoltatás az egyik legfontosabb ígéret), akkor Magyart is elzavarják, vagy az ígéreteit számonkérik és behajtják. Eddig ez nem történt meg, egyelőre ugyanúgy ájuldoznak minden cselnek, mint korábban, most egyes új kormánytagoknak. Csak a bolond nem látja, hogy elkezdődött az "érzékenyítés" arra, hogy Orbánt és legfőbb bűnösöket ne vonják felelősségre. Már zengi a kórus, hogy békés átmenet, mert erre van szükség. Miközben az is egy gyalázat, hogy ezek az emberek még szabadlábon vannak, hogy a Fidesz a parlamentbe készül, és az alkotmányos rend megsértése miatt nem tiltják be, az önkényuralmi rendszer kiépítése és az ország kirablása után. Nekünk már ez is sok, felháborítónak tartjuk, ami történik. Ez nem rendszerváltás, hanem Orbán és a bandája kimenekítése. Mi, akik nem voltunk 14 évig a NER kiszolgálói és élősködői, hanem 16 éve szenvedünk és harcolunk Orbán ellen, nem így képzeltük a bukását. Követeljük, hogy Orbánt vonják felelősségre, a családtagjaival és a strómanjaival (Mészárossal és Tiborcczal) együtt, akik 16 év alatt a világ leggazdagabb emberei közé kerültek, s nem a kétkezi munkájukkal. Magyar Péter támogatóinak nincs joga szabad elvonulást adni Orbánnak, nincs joga elengedni az elrabolt közvagyont, és nincs joga hülyének sem lenni, és bedőlni a szélhámos álmessiásnak, aki már két éve az orruknál fogva vezeti őket. Az Orbán-családtól az utolsó lopott szöget is vissza kell venni. Mészáros Lőrincnek élete végéig börtönben a helye. Orbánnal együtt. Csak ez védi meg Magyarországot attól, hogy még egy ilyen államcsíny bekövetkezzen. Hacsak már nem ugyanez zajlik. Orbán elsétál, előtte lepasszolja Magyar haverjainak a pártot, összejátszanak, és a végén talán egyesülhet is a Fidesz és a Tisza. Magyar támogatói egy fideszes összejátszás áldozatai. Abba már beletörődtek, hogy elölről kezdődik a Fidesz. Abba nem törődhetnek bele, ha ezt a két Fidesz egymás között lepacsizta, és mindenkit átvernek. Ehhez nincs joguk. Besétáltak a fideszes centrális erőtérbe. Csak ők vannak, és senki más. Orbán megcsinálta. Most pedig élvezi majd a lopott százmilliárdjait.

Iványi Gábor köztársasági elnökké választása felértékelné Magyarországot, azt üzenné a világnak, hogy az új hatalom komolyan gondolja a rendszerváltást, a hatalmi ágak szétválasztását, a fékek és ellensúlyok helyreállítását és a jogállamot, mert Iványi Gábor személyében egy valóban pártatlan, köztiszteletben álló személyt választanának meg, aki eddigi életével bizonyította, hogy az alkotmányos rend, a jogállam, a szabadság és az emberség őre lenne. Iványi Gábor személye egyesítené a nemzetet. Mindennek az ellenkezője is igaz: ha Magyar Péter új kormánya és kétharmados parlamenti többsége nem Iványi Gábort jelöli köztársasági elnöknek, azzal újabb kétségeket kelt a jóhiszeműségét és a szándékait illetően. Ezzel azt nyilvánítaná ki, hogy semmibe veszi az áldozatot, amit Iványi Gábor hozott, az életművet, amely példátlan Magyarországon, miután Iványi Gábor minden diktatúrában üldözött volt. Egész élete Magyarország szolgálata volt. Nemcsak Iványi Gábort nem tiszteli, hanem az országot sem. Iványi Gábor személye megkerülhetetlen. Ha köztársasági elnöknek választják, az is egy üzenet, ha nem választják meg, az is egy üzenet. Ebből a döntésből mindenki tudhatja, mire számíthat az új hatalomtól. Magyar Péter azt mondta, nem bábokat akar a köztársasági elnök székébe ültetni, mint Orbán. Nem is pártkatonákat, nem is ideológiai társakat, hanem olyan embert, aki betölti a köztársasági elnök funkciójától elvárható közjogi szerepet. Nem talál erre Iványi Gábornál jobbat és alkalmasabbat. Magyarország szerencsésnek mondhatja magát, hogy van egy olyan embere, mint Iványi Gábor, akit nemcsak Magyarországon, de az egész világon ismernek és tisztelnek. Ha Magyarország köztársasági elnöke Iványi Gábor lesz, annak jelentése egyértelmű a világ számára: Magyarország a szabadságot, a demokráciát, a jogállamot és az emberséget választotta. Iványi Gábor garancia arra, hogy az új hatalom valódi rendszerváltást akar, és tiszteli a diktatúra elnyomottait és üldözötteit, akiket Iványi Gábor megtestesít. Ha Magyar Péter a kétharmadosnál is nagyobb parlamenti hatalmát nem igazi rendszerváltásra akarja használni, és Orbán bábja helyébe nem Iványi Gábort akarja ültetni, akkor Magyarországot becsapták, s ellopták tőle a szavazók által kivívott szabadságot. Ha Magyar Péter nem Iványi Gábort jelöli, akkor nem a magyar nép akaratát teljesíti, hanem az Orbán-rendszert hosszabbítja meg. Ez az első olyan lépés, amivel bizalmat kelthet Magyarországon és külföldön egyaránt. Jelölje Iványi Gábort köztársasági elnöknek. Legyen a magyar Nelson Mandela és Lech Wałęsa Magyarország új köztársasági elnöke! Akkor van rendszerváltás, ha Iványi Gábor lesz a köztársasági elnök.

Orbánnak ugyanis minden eszköz a kezében volt, hogy szükség esetén a választást az eddigiekhez hasonlóan elcsalja. Bármikor elbújtathatott volna egy saláta törvénycsomagban újabb változtatásokat, amelyek megakadályozták volna Magyar győzelmét. De Orbán látványosan nem tette, ahogy látványos volt az is, hogy szabadon engedte a Fidesz ideológiáját soha meg nem tagadó Magyart szónokolni, kampányolni. Láthatóan arra törekedett, hogy a Fideszt egyben tartsa és legitim ellenzéki pozíciót szerezzen meg. Úgy tűnt, rábízta a sorsra, ez mihez elég, mert neki mindkét eset győzelmet jelent. A vereség is. Orbán megkönnyebbüléssel jelentette be, hogy "a kormányzás súlya nem nyomja a vállunkat". 16 év országlás után egy kifosztott, lepusztult, anyagilag és morálisan tönkretett országot ad át, felmérhetetlen és részben ismeretlen mértékű eladósodással. Birkózzon meg vele, aki akar. Méghozzá úgy, hogy nem kell félnie attól, hogy börtönbe kerül, a vagyonát elkobozzák, a pártját betiltják az államcsíny miatt, amit elkövetett. Ha nem Magyar Péter az ellenfele, hanem valódi demokrata, akkor Orbán jogosan számíthatott volna arra, hogy államellenes- és köztörvényes bűncselekmények miatt felelősségre vonják. Most viszont úgy tűnik, hogy az illiberális diktatúra létrehozása után szabadon elvonulhat. A rendszer nem változik, hanem egy "tanítványa" viszi tovább, és újítja fel. Orbán és a családja strómanok segítségével elrabolta a fél országot, amivel most büntetlenül elsétálhat. Gyanúsan nem sok szó esett Mészáros Lőrincről és másokról, akik Magyar Péternek kamuállásokat és munka nélküli milliós jövedelmeket biztosítottak éveken át. Várhatóan majd a békés átmenetre hivatkozva elfelejtődik az, hogy a nevükön kilopott vagyon visszakerüljön. Eljátsszák, hogy papíron törvényes, nem lehet mit tenni. Magyar Péter egyrészt "elszámoltatást ígért" és "megbékélést" hirdet. Elszámoltatás vár azokra, akik ellen a Fidesz is vizsgálatot indított, így várhatóan elverik a port az MNB 600 milliárdos vagyonának ellopása miatt a kegyvesztett Matolcsy Györgyön és körén. A megbékélés Orbánnak és azoknak jár, akik Orbán listáján vannak, amelyet nyilván átad Magyarnak. A fideszeseknek azt ígérte, hogy "a ti miniszterelnökötök is leszek, és azért fogok dolgozni, hogy begyógyítsuk a sebeket". Ebbe nyilván nem fér bele Orbán elszámoltatása és felelősségre vonása. Nem ilyen rendszerváltást képzeltünk 16 éven át. A "megbékélés" és az "elszámoltatás" kettőssége politikai trükk. Ezek egymást kizáró fogalmak, az egyik csak díszlet. A díszlet pedig az elszámoltatás lesz. Nincs rendszerváltás, mert nincs rendszerkritika. Magyar nem bontja le azt, amit átvesz, hanem működtetni készül. Orbán nem tűnik el, hanem pozíciót vált. Mindene megmarad. Nem bukott vezető lesz, hanem ellenzéki erőközpont. A rendszer nem zárult le, hanem új erőre kapott. Ezért nem tudjuk, hogy milyen eredmény született volna akkor, ha a választási vereség nem egérutat jelentett volna Orbán számára, hogy büntetlenül megússza az elmúlt 16 évet. Így azonban még a rendszere is megmarad, mert Magyar nem valódi rendszerváltást, a diktatúra alapját jelentő alaptörvény eltörlését, s nem igazi jogállamot, hanem egy jobban működő és kevésbé korrupt Orbán-rendszert ígért. Generációváltás ez a Fideszben, és Orbán azzal járt jól, hogy nem liberális demokrácia, hanem saját rendszere követi. Magyar utólag legitimálja az Orbán-rendszert és az alkotmányos rend megdöntését.

Megdöbbentő milyen könnyen hitették el értelmes emberekkel is, hogy a szavazatokat úgy lehet maximalizálni, s különösen, úgy lehet demokratikus "rendszerváltást" elérni, ha nem indul senki más a választáson, hanem csak egy. Ezzel szemben a legtöbb szavazatot úgy lehet elérni, ha minden párt begyűjti a szavazatokat, és azok összeadódnak. Ha csak egyetlen párt indul, amelynek egyébként is csak egyetlen arca van (mert a most megnevezett miniszterjelöltek nem önálló személyiségei és arcai a pártnak, hiszen Magyar kegyétől függenek), akkor azok szavazatai mind elvesznek, akik Magyarra nem akarnak szavazni, saját választási lehetőségük pedig nincs. Ilyenek pedig nagyon sokan vannak. Az nem működik, hogy az Orbántól való szabadulás reményével megzsarolnak mindenkit, hogy muszáj Magyar Péterre szavazni, akit sokan nagyobb veszélynek tartanak, mint Orbánt. Vagy csak mérhetetlenül taszítónak találják és nem bíznak benne. Magyar dolga lenne az, hogy ezeket a szavazókat meggyőzze, hogy nyílt versenyben rá szavazzanak. Meggyőzni nem úgy kell, ahogy az orosz maffia, hogy fegyvert tesznek a választó fejéhez, hogy erre az emberre kötelező szavazni, különben nincs rendszerváltás. Ilyen módszerek eleve kizárják, hogy rendszerváltás legyen. Ez nem okoz felszabadulást, örömöt, ebből a stílusból és módszerből szabadság, boldogság nem nő ki. A pisztoly nem tűnik el, marad. Orbán azzal zsarol, hogy háborúban halsz meg, ha nem rá szavazol. Magyar azzal zsarol, hogy nem lesz rendszerváltás, ha nem rá szavazol. Ez ugyanaz a pisztoly csőre töltve. Az emberi normákhoz akár csak ösztönösen ragaszkodó emberek mindkettőt elutasítják. Azt szeretik, ha tisztelik őket. A szavazataik nem vesznek el. Az önazonosságukat védik meg.

Magyar azt mondta, hogy a már biztosan elkönyvelt győzelme szerinte "pont rá fog cáfolni arra az állításra, hogy itt olyan autokratikus rendszert lehetett kiépíteni, amit nem lehet legyőzni". Ezt Orbán is mondhatta volna. Magyar ezzel mentegeti az Orbán-rendszert. Ez is azt a feltételezést erősíti, hogy Magyar az Orbán-rendszert saját magának megtartaná. Mindebből látszik, hogy Magyarnak semmi baja nincs az Orbán-rendszerrel, az egyetlen problémája az, hogy kidobták belőle. Miután pedig az Orbánnal szembeni elégedetlenség egyre nagyobb, azt kihasználva úgy akar visszatérni az Orbán-rendszerbe, hogy leváltja Orbánt, és átveszi a helyét. Mintha 1989-ben csak Kádár helyére pályáztak volna. Ezért Magyar gondosan ügyel arra, hogy megtartson mindent, ami az ő korlátlan uralmát szolgálja. Amit Orbán már kiépített, az neki is jól jön. Rendszerváltás helyett diktátorváltás az ellenzéki program. Ezért jobb lenne a kérdést úgy feltenni, hogy Orbán vagy Magyar a jobb diktátor? Erre a jó válasz az, hogy egyik sem. Mindkettőt el kell zavarni. Csak a demokratikus rendszerváltás elfogadható, a demokratikus intézmények, a fékek és ellensúlyok helyreállítása, a sajtószabadság biztosítása és a jogállam megteremtése, amely a törvények uralma által korlátozza a kormányzó hatalmat. Ez pedig kitermeli a demokrata politikusokat, akik nem a diktátor hatalmára és pozíciójára vágynak. De ha mégis muszáj lesz 2026-ban diktátort választani, a magyarok nagy valószínűséggel Orbánt választják. Neki ismerik a határait, Magyar pedig inkább ijesztő, mint megnyugtató nekik. Akik rá akarnak szavazni, azok sem azért teszik, mert őt ismerik, megbíznak benne, hanem azért, mert Orbántól akarnak szabadulni mindenáron.

Orbán ravaszságán múlik, hogy felismeri-e a kínálkozó alkalmat, amikor felelősségre vonás és elszámoltatás nélkül, dicsőségesen távozhat, átadhatja a stafétabotot egy nála sokkal ambíciózusabb tanítványának, aki tovább élteti a rendszerét, élete fő művét. Nyugdíjba vonulhat, eljátszhatja a bölcset, a tisztességben megőszült nagypapát. Ez maga a vég. S a borzasztó az, hogy a megalázott és kifosztott, lerombolt ország még ezt sem bánja. Pedig Magyar Péter nem ellenzéki, hanem a Fidesz hatalmi struktúrájának megmentője. Magyar Péter a Fidesz rendszerének folytatása, nem pedig alternatívája. Éppen azt őrzik meg vele, amitől mindenáron szabadulni akarnának. Ez az elvtelen árulás büntetése. Ha Magyar lesz egyszer Orbán utódja, akkor eljött ennek a bűnszervezetnek a messiás, aki kimenti őket a felelőségre vonás, a bűneikkel való szembenézés, az elszámoltatás, a bukás, az igazsággal való találkozás fenyegető veszélye alól, hogy egyszer el kell számolniuk azzal, amit tettek, amit elloptak, nemcsak anyagiakat, hanem az alkotmányos rendet. Magyar egy álruhás messiás, aki nem az elnyomott és megnyomorított ország, hanem az elnyomók, a zsarnokok és tolvajok messiása. Akit kirúgtak maguk közül, de ő megmutatja, hogy többre lett volna képes és méltó, és megmenti őket. Ilyen megalázó helyzetbe pedig még nem kerültek ezek az elnyomottak, hogy ők segítik trónra a gonosz reinkarnációját. Miközben ez ennek a világnak a rendje. A birkák maguktól mennek a vágóhídra. Mindig a báránybőrbe bújt farkast követik bárányok, soha nem hallgatnak a figyelmeztetésre. Ez a tömeglélek sorsa, aki nem mer gondolkodni, egyéni döntés hozni, hanem lebutított jelszók után rohangál, a könnyűnek látszó megoldást keresi és áldozatot, nehézséget nem vállal.

Körvonalazódni látszott egy értelmiségieskedő konszenzus, miszerint nem elég kormányt váltani, hanem rendszerváltásra van szükség, az alkotmányos jogállam visszaállítására. Ha Magyar kedvéért még erről is lemondanak, akkor már igazán nem tudjuk, mit támogatnak rajta, mert ez Orbán fasiszta rendszerének (önkényuralmának) bebetonozását jelenti. Ebben az esetben pedig nem rágalom és alaptalan feltételezés, megalapozatlan "jóslás" az, hogy Magyar nem akarja megváltoztatni az Orbán-rendszert, nem rendszerváltást, hanem diktátorváltást akar, be akar ülni Orbán székébe, és működtetni tovább a diktatúrát. Még ellenzéki szerepet is felkínált a Fidesznek, hogy kontrollálja az ő kormányát. Ez az is jelenti, hogy semmiféle felelősségre vonás nem lesz, hiszen a Fidesz bűnszervezet, amelynek vezetői nem úszhatnak meg egy teljes vagyonelkobzást és a börtönt (lásd még: "a börtön ablakába, soha nem süt be a nap..."), de ha ők börtönbe mennek, mi marad még a Fideszből? Vagy Magyar átveszi a Fideszt is?

Ha ellenzéki szavazó vagy és nem rajongsz Magyar Pétertért, sőt kritizálni mered, akkor DK-s vagy! Nem is lehetsz más! Nem lehet önálló véleményed arról...

Az egész helyzet legviccesebb fonákja, hogy Magyar ugyanazon az úton jár, mint a Fidesz robotjai, ugyanabban a módszerben hisz, és ugyanarra a szintre süllyed, mert maga is az ismétlésben, a demagóg kijelentések szajkózásában hisz, minden rendezvényén papagáj módjára ismétli önmagát és sujkolja az új demagógiát. Ezért az orbáni utat ismétli meg. Magyar nem ellenzéki, hanem reformfideszes, aki megakadályozza a rendszerváltást, és a lényege, hogy a Fideszt menti át, mindazt, amit a "Fidesz" jelent. Orbán, mint alapító, már tévúton jár, "rossz emberekkel" vette magát körül, mint Rogán, akik nem adtak neki teret, elvették a pénzét, irritálóan korruptak és rosszul kormányoznak. Ezt ő "kijavítja". Ez a potenciális veszély, hogy Orbán megbukik magától, és nem demokrácia jön helyette, hanem egy másik fideszes diktatúra, amit Magyar vezet, s amely sokkal durvább, nyersebb lesz, mint Orbán puha diktatúrája. Akik Magyart támogatják, ezt veszélyeztetik. Csak akkor van esély Magyart túlélni, ha Orbán nem akar távozni, és forradalom fogja elmozdítani. Deutsch mindenesetre olyan volt, mint száraz koszorú a Fidesz sírján. Magyar Péter pedig feltámaszthatja a halottat. Ennél nagyobb csapás nem is képzelhető el, hogy mikorra Orbán ideje kitelik, vége lenne a szenvedésnek, jöhetne egy új demokratikus korszak, akkor épp a hisztérikus ellenzékiek egy másik fideszes fasiszta kezére játsszák az országot. Tragédia.

Nem tud Orbánnak olyan kínos perceket okozni a legnagyobb hangú ellenzéki politikus, bármilyen performansz, mint a szelíd és alázatos Iványi Gábor, aki a maga szelíd hangján a fejére olvassa a bűneit, amelyeket elkövetett a hazája, a népe, a nemzete, a világ és önmaga ellen. Nincs hitelesebb kritikusa és vádlója, mint a szegények pártfogója, az elesettek segítője, a mindenéből kiforgatott, megalázott,de az elveit soha fel nem adó Iványi Gábor. Iványi Gábor az ő legkínosabb vádlója, amikor besétál a gőgös hatalmasok közé és elmondja az igazságot.