2025, december15, hétfő
Minderről az anti-woke mozgalom jut eszembe. A kisebbségi áldozatok kriminalizálása. Az érzékenységgel kapcsolatos elutasítás, a másik ember semmibe vétele, az áldozatok iránti gyűlölet, amely rosszabb, mint a közöny. A bántalmazók ideológiai bástyát építettek maguk köré, ők nem tettek semmit. Akik az áldozataik, azok őket üldözik: a rossz lelkiismeretüket. Nincs mélyebb gondolat ennél: "soha nem bocsát meg a közösség, amelyik bántalmazott", és soha nem bocsát meg az ember, aki bántalmazott. A szembenézés helyett az üldözést és a hibáztatást választja. Amiért lelki gyötrelmet okoz neki a gonoszság, amit ő elkövetett, s szabadulni próbál tőle, de nem tud. Te tehetsz róla, aki ellen ezt elkövette. Legyen az nevelő, vezető lelkész, tanár vagy az állam. Az érzéketlenség ideológiává válik, mert így könnyebb együttélni a bűntudattal. A trauma nem emlék, hanem identitássérülés, az áldozathibáztatás pedig politikai rendszerré válik. A sebek, trauma, fájdalom valóságos, fel nem dolgozott. A hivatalos segítők nem értik. Csak az elkövetők sejtik, de tagadják. Soha nem értik meg, soha nem fogják fel, milyen sérüléseket okoznak, milyen sebeket ejt az, amit mondanak, amit tesznek, ahogy viselkednek. Nem akarják tudomásul venni, hogy az emberi szívben gyógyíthatatlan sebeket okoznak, amikor a bizalommal visszaélnek, akik semmibe veszik a kiszolgáltatottságot, a megnyitott szívet, amit megtörnek, porig aláznak. Ha áldozattal találkoznak, nem értik, miért nem tud túllépni rajta, nem gyógyulnak a sebei. A bizalommal való visszaélés öl. A személyiség benső rétegét érintő visszaélést nem lehet sem megérteni, sem gyógyítani. Mert soha be nem gyógyuló seb az, amely az identitást, s az emberi méltóságot kikezdi, az önértékelést aláássa. Most már politikai mozgalmat és rendszert hoztak létre az érzéketlenségre, az eltaposásra, a semmibe vételre. Fonnyadt alma, woke, progresszív liberális, gyenge, ügynök, bűnöző, aki érezni mer, akinek van szíve és lelke, mély fájdalmát világgá kürtöli vagy devianciába csomagolja. Vagy a világ ellen fordítja, mert meggyógyítani nem tudja.

Halász Péter (1922-2023) író, újságíró, dramaturg, a Szabad Európa Rádió és az Amerikai Népszava főmunkatársa. 1961-től haláláig minden héten megjelent egy tárcája az Amerikai Népszavában. Az alábbiakban ezekből közlünk egy izgalmas és értékes válogatást.

Halász Péter: Karácsonyi riport

- Az egyik estén – talán a negyedik vagy ötödik este lehetett, amelyet közöttük töltöttem – az egyik Bovery-csavargó ugratni kezdte Joe-t: "Ha csakugyan olyan híres színésznő a lányod, miért nem intézed el vele, hogy jöjjön ide közénk karácsony este. Mennyből az angyal! Igazán megteheti az apjáért egyszer egy évben. Vagy egyszer egy évszázadban." A többiek csatlakoztak hozzá, nagy hahota támadt, most aztán jól sarokba szorították az öreget. Joe először elvörösödött, aztán elsápadt, aztán nagy nehezen feltápászkodott és azt mondta: "Hát majd eljön! Ha én hívom, akkor eljön. Csak még azt nem tudom, hogy hívom-e! Hogy megérdemlitek-e!" Kórusban kiáltoztak. Hívnád te, ha tudnád! Ha csakugyan a lányod volna! Vén hazug vagy, az az igazság. A trafikban vetted a fényképét. Mindenki vehet ilyet 5 centért. Sztárfotó. Joe fuldoklott a dühtől: - Tudjátok meg, hogy el fog jönni. Idejön karácsony este. Mit akartok? Mit hozzon nektek? - Francia konyakot! – üvöltötte az egyik. – Pezsgőt - ordította egy másik. Száz cigarettát! – egy harmadik. És így tovább, mindegyik belekiabálta a maga kívánságát és vágyálmát Joe fülébe. Ekkor már tudtam, hogy megvan a karácsonyi riportom. Valamiképpen meg kell oldanom Joe számára, hogy Evelyn Attkins idejöjjön karácsony este.