Tag: belügy

Gálvölgyi János miatt jogos a figyelem, de ez nem egyedi eset. Névtelen százezrek, milliók vannak veszélyben naponta, mert az egészségügy nem működik. Most szembesülhetett vele az egyszerű magyar ember, hogy ha Gálvölgyi Jánost sem viszik időben kórházba, mire számíthat ő maga. Most kell feltenni a kérdést, hogy egy nagypofájú, hazug populista diktátorra, vagy egy hozzáértő, a kormányzati mukához és az ország vezetéséhez értő, lelkiismeretes demokráciára van-e szükség, amelyben számonkérhető vezetők dolgoznak.

Hatalma nem az orvosi kamarának van, hanem a kontroll nélküli államnak, mint végrehajtó hatalomnak. Amit az Orbán-rezsim tesz, az maga a hatalommal való visszaélés. A törvényjavaslat szerint az orvosok a törvény hatályba lépését követő 30. napig nyilatkozhatnak, hogy a kamarai tagságukat meg akarják-e tartani. Aki eddig a határidőig nem nyilatkozik arról, hogy megtartja a tagságát, az a 30 nap lejártával elveszíti a tagságot. Az előre befizetett tagdíját pedig a kamarának vissza kell fizetnie. Ez is a kivégzés egy formája. Ez fasizmus.

A helyzet csak akkor változna meg, ha a tanárlázadás általános lázadással fenyegetne, ha a tanárok és a diákok polgári engedetlenségét átvennék a szülők a munkahelyükön, vagy megtörténne, amire magyar ember részéről még nem volt példa, hogy aki nem érintett, az nem kárörvendően legyint a tanárokra (hogy még, jó, hogy ő nincs benne), hanem szolidaritást mutatna a tanárokkal. Ezt figyeli a belügyminisztériumi rutin, hogy mikor kell a karhatalmat bevetni, mikor kell rendőrileg beavatkozni. Azt pedig jól ítélik meg, hogy ennek nem áll fenn a veszélye.

Ez azt jelenti, hogy az oktatás és az egészségügy rendészeti, belügyi, ha úgy tetszik, rendőri kérdés. A tanárok ugyanúgy a belügyminiszter alá tartoznak, s kvázi belügyi dolgozók lesznek, mint a rendőrök. Ez jogállami nonszensz, ez abszolút elfogadhatatlan, és kiválóan mutatja, hogy ez a rendszer rendőrségi kérdésnek tekinti a gondolkodást, a tudást és a véleményt. Ez a diktatúrák sajátja.