/

Elképesztő, mennyire semmibe veszi az Orbán-rezsim a tanárokat, a diákokat és a szülőket

11 perc olvasási idő

Bármennyire is fasiszta diktatúra Orbán-rendszere, amelyben nem a népé minden hatalom, hanem Orbán Viktoré, a nem fizikai erőszakra épülő diktatúrák (legalábbis ebben a stádiumban) igyekeznek fenntartani annak hamis látszatát, mintha érdekelné őket az alattvalók sorsa és a véleménye. Ezt játssza el Orbán a nevetséges pénteki interjúival a propagandarádióban, ezt a szerepet töltik be a primitív “nemzeti konzultációk”, amelyekben kérdéseknek álcázott hazug állítások szerepelnek.

Ezért döbbenetes, milyen mértékben leszarja (ez a pontos kifejezés) Orbán Viktor azt, hogy a rendszerével (egyelőre) lojális, együttműködő, nem ellenséges tanárok eljutottak a tűrőképességük határáig, és tiltakoznak az oktatás elviselhetetlen és elfogadhatatlan helyzete ellen. A tanári bérek rendezésének követelesétől eljutott az elégedetlenség az oktatás teljes reformjának gondolatáig, és Orbán fasiszta rendszere még soha nem hagyott egyetlen ilyen ügyet sem eszkalálódni ilyen mértékben.

Lenézik és megvetik a tanárokat, ahogy lenézik és megvetik a tudást is, a diákokat a propaganda és az agymosás alanyainak tekintik, akiknek egyetlen faladatot szánnak az életben, Orbán fasiszta rendszerének való behódolást, az azzal való azonosulást és annak szolgai alárendelődést, a fideszes urak igényeinek kiszolgálását. Semmibe veszik őket, nem gondolják, hogy a nyápic tanárok és a káromkodó, hőzöngő diákok bármilyen veszélyt is jelentenének rájuk, mert a szülők nem mozdulnak és a polgári engedetlenség az iskola falai között marad. Leszarják őket.

Mi az ő szempontjukból ezt kissé felelőtlennek érezzük, a magunk szempontjából örömmel látjuk, mert a rezsim részéről ezt hatalmas hibának tartjuk. A szokásos forgatókönyv szerint már régen ki kellett volna választani (jelölni) néhány gyáva, korrupt, megvehető és megfélemlíthető alakot, akiket kineveznek a szervezetlen tiltakozás képviselőinek, akikkel látszólagos tárgyalásba kezdenek, s ennek idejére a tiltakozásokat befejeztetik velük. Majd a tárgyalásokat belefullasztják az unalomba, a végén nem lesz semmi, az élet pedig megy tovább.

A rezsim érthetetlen passzivitásának két oka lehet. Az egyik az, hogy Orbán és rendszere semmit nem akar változtatni az oktatás helyzetén, mert ezt – mint tudjuk – szándékosan hozták létre, nem karnak ők itt gondolkodó, a világra nyitott, öntudatos polgárokat, használható tudás révén önmagukról gondoskodni képes embereket nevelni, s ehhez nagyszerű tanárokat jól megfizetni, az iskola színvonalát emelni, hanem fordítva. ezért nincs miről tárgyalni, mert amit a tiltakozók akarnak, ők annak éppen az ellenkezőjét akarják és pont.

A másik ok az lehet, hogy az oktatásügy átkerült a belügyminisztérium alá, teljesen jogosan és helyesen, miután az oktatás rendészeti kérdés lett (akárcsak az egészségügy), a gondolatrendőrség belügyi feladat. Pintér pedig belügyesként és rendőrként gondolkodik, a belügyminisztériumi rutin pedig azt diktálja, hogy ami nem veszélyes, ami ártalmatlan a hatalomra, azzal nem kell semmit csinálni, nem kell vele foglalkozni, majd megunják és hazamennek. Ha nem tesznek semmit, akkor sem történik semmi, minden úgy marad. Belügyi szemmel ebben van logika.

Még a demokrácia hamis látszatát is kelti, ha Magyarországon lehet tiltakozni, és valaki csak eddig lát, s azt már nem látja, hogy demokráciában ezzel egy népnek felelős demokratikus kormány kénytelen foglalkozni, és tesz is valamit, itt azonban nem történik semmi. Hol van itt diktatúra? Hol sértik itt a szólásszabadságot? Mutassanak egy országot, ahol hónapokon át lehet tüntetni, és azt a néhány tanárt leszámítva, akiket kirúgtak, mert ők veszélyesek voltak a rezsimre, senkinek nem esik bántódása. Éljen az orbáni mintademokrácia.

Pontosan úgy bánt a belügy a tanárlázadással, mint egy tömegoszlatás esetén. Kiragadták a hangadókat, azokat elvitték, s “megverték”, a vezér nélküli ártalmatlan ttömeg pedig magától feloszlott. Ezt várják. A rendőr nem szeret még áltárgyalásokat sem folytatni. Az emberminisztérium szerepét a belügyminisztérium vette át, jól kifejezve egy fasiszta diktatúra emberképét, és álnok és hamis lelkész minisztert felváltotta egy dörzsölt rendőr. Ő pedig nem fog addig csinálni semmit, amíg nincs rendőri feladat. De az is lehet, hogy nagyobb demokrata, mint a főnöke.

A helyzet csak akkor változna meg, ha a tanárlázadás általános lázadással fenyegetne, ha a tanárok és a diákok polgári engedetlenségét átvennék a szülők a munkahelyükön, vagy megtörténne, amire magyar ember részéről még nem volt példa, hogy aki nem érintett, az nem kárörvendően legyint a tanárokra (hogy még, jó, hogy ő nincs benne), hanem szolidaritást mutatna a tanárokkal. Ezt figyeli a belügyminisztériumi rutin, hogy mikor kell a karhatalmat bevetni, mikor kell rendőrileg beavatkozni. Azt pedig jól ítélik meg, hogy ennek nem áll fenn a veszélye.

A tanárok békés emberek, távol áll tőlük minden radikalizmus. Nem akarnak ők se forradalmat, se lázadást, se rendszerváltást, csak normális körülményeket, tisztességes oktatást és elviselhető fizetést. Ebből semmit nem kapnak meg, de majd beletörődnek. Az ilyen Pankotai Lilik gerincét pedig majd jól megtörik, ehhez értenek igazán. Lili esetleg elmenekülhet valahova, vagy belerokkan a szemétségbe, amit folytatnak ellene, lelkileg összeroppan és elzüllik. Ez a mocskos cinikus banda így tekint a magyar ifjúságra és a jövőjükre.

Mindebből kiderül, mire számíthatnak, mit érhetnek el, és a követeléseikből mi valósul meg. Semmi. Kíméletből nem részletezzük, mert egyébként nagyon szép és nagyon emberi az, amit tesznek, nemesek a célok, hitelesek és jogosak a követelések, és jó látni őket. De míg nem értik meg, hogy ez egy fasiszta diktatúra, amely szándékosan hozta létre ezt a helyzetet, amin nem akar változtatni, mert ez a célja, addig semmit nem érnek el. Egy fasiszta államot nem érdeklik az ilyen típusú fellépések.

Ha ők nem képesek rá, akkor meg kell várniuk, hogy valaki megdöntse a diktatúrát, vagy amíg magától összeomlik. De azért ne hagyják abba, mert ez is segít felnyitni az emberek szemét arra, hogy milyen rendszerben élnek, és a nagy nemzeti lózungok mögött egy cinikus rablóbanda és fasiszta csürhe rejtőzik, amely nagy ívben tesz saját népére, amit csak kifoszt és kihasznál, és szándékosan leépít, elbutít, hogy uralkodhasson rajta. Szép dolog az is, amikor valaki a vereség biztos tudatában harcol és kiáll az igazáért.







Amerikai Népszava Opinion

Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.

Előző cikk

A bírót kellett volna eltiltani, nem az edzőt, mert nem állította le a meccset a rasszista támadás miatt

Következő cikk

Amerikának nincs se joga, se lehetősége, hogy Ukrajnáról tárgyaljon az oroszokkal