Tag: ellenzéki összefogás

Így esett, hogy Iványi Gábor köztársasági elnök-jelölésével egyedül a Jobbik nem értett egyet, a Jobbik által jelölt Róna Pétert pedig az összes többi párt elutasította. A Jobbik a többségi akarattal állt szemben, de végül mégis az ő jelöltje győzött, mert a többiek számára az egyetlen alternatíva az maradt, hogy senki nem lesz jelölt. A minél nagyobb demokrácia érdekében létrehozott vétójog eredménye az lett, hogy nem a demokrácia (a többség akarata), hanem egy mindenkivel szembenálló kisebbségi akarat győzött, mert a többség a döntésképtelenség elkerülése miatt engedett.

Vendégszerzőnk szerint a minden lehetséges fórumon zajló manipuláció célja a hógolyó-effektus kiváltása volt, amelyhez a körülmények kiváló terepet biztosítottak. Az ellenzéki szavazó az előválasztás során azt a személyt akarta kiválasztani, aki 22-ben legyőzheti Orbán Viktort, s arról, hogy ez ki lehet, a médiából tájékozódott. A közvéleménykutatások és médiabeli tálalásuk tehát alapvetően befolyásolhatták nagyon sok ember választását, és ez döntő lehetett az ismert végeredmény kialakulásában.

Egy biztos, hogy ez így nem mehet tovább, mert ennek a NER létrejötte óta a legnagyobb bukás lehet a vége. Lehet vitatkozni azon, mennyivel vette vissza a vezetést a Fidesz, de az biztos, hogy visszavette, és ha nem történik valami változás, akkor az előnye nőni fog, méghozzá drasztikusan. Az ellenzéki összefogás pártjai szerint a háttérben zajlik a munka, ami még ma nem látszik, a 444 tényfeltáró riportja szerint azonban ez a munka semmit nem halad előre. Márki-Zay megy a feje után, az ellenzéki pártok közül senki nem irányítja a folyamatot, s a jó szándékok kiölik egymást.

Az nem lehet, hogy a Fidesz-szavazók és a bizonytalanok megnyerése érdekében olyan kampányt folytasson valaki, ami ellentétes az ellenzéki összefogás pártjainak és szavazóinak értékrendjével, mert azzal több ember veszít a baloldaliak és liberálisok között, mint amennyit nyerhet a jobboldalon. Az ellenzéki összefogásnak el kell döntenie, hogy olyan képet akar nyújtani magáról, mintha ők az Orbán nélküli Fidesz lennének (ami lehetetlenség, mert Orbán és a pártja között semmi különbség nincs), vagy nyíltan vállalják a liberális demokratikus jogállam értékeit és programját.

Márki-Zay olyan reményeket és illúziókat keltett egyesekben, hogy fából vaskarika programjával egyesíti a jobboldali és baloldali elégedetleneket, s a bizonytalanokat is az ellenzék mellé állítja, de ezek a remények már október 23-án megbuktak. Orbán hívei hatalmas tömegben vonultak, ami még akkor is megalázó, ha államilag szervezett buszoztatással jött össze ez a tömeg, míg az ellenzék vérszegény gyülekezése a kétmilliós ellenzéki vezetésű Budapesten maga a totális bukás. Márki-Zay szervezőkészsége és főleg vonzereje így aránylik Orbán vonzerejéhez a jobboldalon is.