Tag: elvszerűség

Elítélte a Capitolium elleni támadást, de azt mondta, hogy ha börtönbe kerül Trump, akkor kegyelmet ad neki. Ezzel súlytalanná tette az elkövetett bűncselekményt, csatlakozott a hazugsághoz, hogy Trump egy ártatlan áldozat, aki ellen politikai támadást intéztek. Még az igazságszolgáltatásba és a törvényességbe vetett közbizalmat is rombolta. Minderre feltette a koronát a legborzasztóbb kijelentésével, miszerint, ha veszít, Trumpra szavaz. Megpróbált a trumpisták kedvében járni és nem konfrontálni velük. Ez recept a bukáshoz. Ez viszont azt eredményezte, hogy csak megerősítette a trumpistákat abbéli hitükben, hogy az általuk támogatott szörnyetegnek alapvetően mindenben igaza van. Eloszlatta a kétségeiket, amelyek még a legsötétebb fejekben is időnként felmerülnek. Haley miközben alternatívát akart állítani, az ellenkezőjét érte el, megerősítette és szalonképessé tette, legitimálta Trumpot a szavazók előtt. Miért is szavazott volna bárki rá? Ehhez képest csoda a szereplése, ami arra utal, hogy ennek ellenére is sokan Trump ellen akartak szavazni. A szélsőjobboldali neofasiszták embertelen és hazug világképe (amelyet a humanizmusra, az emberi jogokra és a liberalizmusra épített demokratikus világképpel szemben alkottak), amivel felmelegítették a középkor, a fasiszta és náci ideológiát, nem kérdőjeleződött meg. Nem erősítette meg az emberek hitét egy emberséges világképben, ami a felvilágosodásból származik, az egész emberiség életét megváltoztatta és Amerika alapjait is jelenti.

Ha a magyar emberek úgy viselkedtek volna, olyan elvszerűek, következetesek, meg nem alkuvók lettek volna, mint az ukránok, ha a szabadságot többre becsülték volna, mint az egyéni ügyeskedő érvényesülést Orbán rendszerében, ha nem hazudtak volna maguknak és másoknak, hogy ez nem diktatúra, akkor nem jutott volna ide az ország, és nem pánikolnának, nem hitegetnék még most is magukat a hazugságaikkal, hogy majd nyernek Orbán választási színjátékában.

Annak eldöntése mindig az érintett közösségre tartozik, hogy mit tekint magára nézve elfogadható megnevezésnek. Ugyanígy van ez az etnikai, vallási, fogyatékkal élő, szexuális, stb. kisebbségek esetében is, és ez időben változik. A többségnek tiszteletben kell tartania, ahogy az érintettek viszonyulnak bizonyos megnevezésekhez, és ezt tiszeletben kell tartaniuk, ha nem sértésnek szánják. Egy miniszterelnök-jelöltnek ezt mindenképpen tudnia kell, különben alkalmatlan a feladatára.