Tag: fékek és ellensúlyok

Az, hogy Márki-Zay erre most jön rá, egyáltalán nem meglepő, ez mindent elmond a tisztánlátásáról és a képességeiről. Mindebben semmi különleges nem lenne, azonban van egyetlen mondat, amiért ez a jelenség figyelmet érdemel: ez a mondat pedig az, hogy "ez nem az, amire szavaztunk áprilisban". Ezt egyre többen kezdik majd mondani, ahogy a mámor és a hamis eufória után nyílnak majd fel a szemek. Ezért már most az elején leszögezzük, hogy ez nem igaz. Akik Magyar Péterre szavaztak, pontosan erre szavaztak. Az ellenkező állítás közönséges hazugság. Az első perctől kezdve tudni lehetett, hogy ez lesz, de erre mondták, hogy az sem számít. Csak "Orbán tűnjön el". Az első perctől kezdve megmondtuk, hogy ez lesz. Ahogyan azt is, hogy Magyar választási győzelmével Orbán nem tűnik el, mert megmarad a rendszere, az ideológiája, még a pártja (és a lopott vagyona) is, Magyar Péter pedig egy korábbi fázistól újrakezdve meghosszabbítja az egyébként már omladozott Orbán-rendszert. Most ez történik, méghozzá azzal a különbséggel, amit szintén előre megmondtunk, s amit mindenki láthatott volna, aki nem vak, hogy Magyar kezében az Orbán-rendszernek egy rosszabb változata jön el, mert Magyar kezében akkora hatalom összpontosul majd, amilyen Orbánnak soha nem volt, és azzal sokkal durvábban visszaél majd, mint Orbán valaha. Ezért nagy tisztelettel megkérjük Márki-Zay Pétert és a hozzá hasonlókat, hogy fejezzék be a hazudozást, mert ők pontosan erre szavaztak. Ne hazudjanak, ne beszéljenek mellé, s ne védjék magukat, ne hárítsák el a felelősségüket, mintha nem tehetnének arról, hogy bianco felhatalmazást adtak egy nárcisztikus személyiségjegyekkel rendelkező, emellett diktatórikus hajlamokkal rendelkezőp embert, a támogatásért semmiféle garanciát nem kérve cserébe. Amikor Márki-Zay Péter és társai, karöltve a balliberális értelmiség nagy részével a fékek és ellensúlyok szempontjából nélkülözhetetlen demokratikus pártok (a "Tisza" nem az) ellen uszított, visszalépésre szólított fel, pontosan ezt készítették elő. Márki-Zay és társai, az "áradó" Tisza-szavazók akadályozták meg, hogy fékek és ellensúlyok legyenek, az pedig Magyartól nem volt várható, hogy magától kiépíti azt. Elhitték azt a manipulatív hazugságot Magyartól, hogy Orbánt csak egyetlen párt színeiben lehet legyőzni. Holott, ha a Tisza kétharmada csak demokratikus pártokkal együtt lett volna meg, akkor Magyar nem tudna egypártrendszert és újabb diktatúrát építeni, miközben a koalíciós kényszer mellett is ugyanilyen aránnyal lehetett volna legyőzni Orbánt. De Magyar a hazugságaival pontosan ezt akarta: ne legyenek demokratikus fékei és ellensúlyai. S akik támogatták, ezt pontosan tudták, de nem érdekelte őket semmi. Magyar Péter rászedett mindenkit, s most következik az, hogy nem tudnak vele mit kezdeni. Azt csinál, amit akar. S ezután jön majd, hogy akinek ez nem tetszik, az Orbán és Gyurcsány lesz, óvalami, letűnt kor csökevénye, a nemzet és 3 millió szavazó ellensége. Mert Magyar Péter nyugodtan széttárhatja a kezét, hogy akik rá szavaztak, azok erre szavaztak. Mégcsak nem is nagyon rejtegette. Ezért Márki-Zay és hasonszőrű tiszás szavazó társai ne játsszák el, mintha ők nem erre szavaztak, hanem ismerjék el, és kérjenek bocsánatot, hogy az országra szabadítottak egy új diktátort, s tegyenek meg mindent ellene, még mielőtt teljesen kiépül a korlátlan hatalma, és újra bezárul a börtön ajtaja.

Ezzel a döntéssel a Legfelsőbb Bíróság korlátozta a bírói kontrollt az elnöki önkény felett, és megnyitotta az utat az alkotmánysértő rendeletek akadálytalan bevezetése előtt. A konkrét ügy a Trump által kiadott, a születési jogon járó állampolgárság eltörlését célzó rendelet körül bontakozott ki. Bár az ítélet nem foglalt állást a rendelet alkotmányosságáról, lehetővé tette annak végrehajtását, az alsóbb bíróságok országos hatályú tiltása ellenére. Ez precedenst teremtett: a jövőben egyetlen bíró sem állíthatja meg az egész országra kiterjedően az elnöki rendeleteket, még ha azok nyilvánvalóan alkotmánysértők is. A bíróság 30 napos türelmi időt adott a szabályozás életbe léptetésére, de ezzel csupán technikai kiskaput hagyott, amely nem orvosolja a döntés súlyos tartalmi következményeit. A liberális bírák, Sonia Sotomayor, Elena Kagan és Ketanji Brown Jackson eddig példátlan keménységgel bírálták a többségi döntést. Sotomayor drámai gesztussal a bírósági padból olvasta fel az ellenvéleményét: „A mai napon megszületett jogi rendszerben egyetlen jog sem biztonságos. Ma a születési jog került veszélybe. Holnap talán már a vallásszabadság.” Hozzátette: „A Bíróság ma nem csupán a tiltó rendelkezéseket támadta meg. A jogállam eszméjét rombolta le.” Jackson bíró szerint a döntés „lényegében egzisztenciális fenyegetés az amerikai jogállamiságra nézve”. Jackson bíró azzal vádolta konzervatív kollégáit, hogy „egzisztenciális fenyegetést jelentenek a jogállamiságra” azzal, hogy lehetővé teszik Trump számára az „alkotmány megsértését”.

Magyar Péter csak fanatikus hívei előtt tudja fenntartani azt a hamis látszatot, mintha ő egy demokrata lenne. Ezt segíti a magát függetlennek nevező, hazug...

Ennek megfelelően, semmit nem tudhatott meg a közönség arról, mit ért Magyar azon, hogy helyreállítaná a jogállamot, valamint a fékek és ellensúlyok rendszerét. A jogállamról mindig becsmérlőn és relativizálva beszélt, Orbán rendszerét is jogállamnak nevezve, sőt megvédve. Amit Magyar a jogállamról mond (elutasítva általános normákat), az bullshit. Magyar olyan széles tartalommal használja a jogállam fogalmát, hogy abba szinte minden és bármi belefér. Erre hivatkozva utasította el mindig, hogy az EU-nak bármilyen jogállami kifogása vagy követelménye legyen az Orbán-rezsimmel szemben, mert szerinte az orbáni illiberális rendszer is belefér a jogállamiság sokszínűségébe, s akkor minden belefér. Kétségtelen, hogy a barna is egy szín. Még zavarosabb a "fékek és ellensúlyok" rendszere Magyar felfogásában, mert ha ugyanazt értené ezalatt, mint amit demokráciákban szokás, akkor a fideszes alaptörvényt teljes egészében el kellene utasítania, mert az maga a fékek és ellensúlyok megszüntetése, méghozzá a "keresztény gyökerekre" hivatkozva. De Magyar csak annyi módosítani valót lát a diktatúrát törvényesítő, pártideológiára épülő tákolmányban, hogy nem korlátozza a miniszterelnöki pozíció betöltését 8 évben. Akinek az önkényuralom alaptörvényével szemben csak ennyi kifogása van, annak fogalma nincsen a fékek és ellensúlyok rendszeréről, vagy épp fordítva: nagyon is tudja, csak nem akarja.

Nem demokratikus és nem jogállami az, hogy a legfőbb féket és ellensúlyt, a köztársasági elnök személyét, a parlamenti többség választja meg, hiszen a parlamenti többség által hozott törvényeket kell felülvizsgálnia. A köztársasági elnöknek éppen a parlamenti többségtől kellene függetlennek lennie. Orbán ezt a lehetőséget arra használja, hogy Fidesz-fülbevalós pártkatonákat nevezzen ki. 2010 előtt, amikor még demokrácia volt Magyarországon, mielőtt Orbán megdöntötte az alkotmányos rendet, a parlamenti többségtől elvárt követelmény az volt, hogy arra méltó, független, köztiszteletben álló személyt jelöljön, aki kifejezi a nemzet egységét. Ízlésbeli kifogások, világnézeti különbségek voltak, de ennek a követelménynek meg kellett felelni. Orbán a fasiszta diktátorok mintájára ezt semmibe vette, és saját bábjait nevezte ki, akiket ő irányít. Ez a diktatúra, az önkény és a zsarnokság egyik oka és alapja. Ezt csak egyetlen módon lehet megakadályozni, a jogállami normáknak egyetlen módon lehet megfelelni, ha megszűnik a köztársasági elnök megválasztásának ez a módja. Orbán helyett a nép válasszon köztársasági elnököt. Ha az ellenzéki pártok és a sajtó helyesen adja ezt elő, akkor Orbánnak azt kell megmagyaráznia a népnek, hogy helyettük inkább ő választ. Ezt hogyan fogadja a nép? Miközben már a második köztársasági elnöke bukik meg. Orbán saját csapdájába került.