Márki Zay Péter, a 2002-es parlamenti választás közös ellenzéki miniszterelnökjelöltje, két éven át intenzív kampányt folytatott a magát „Tisza Pártnak” nevező Magyar Péter mellett. Két héttel a Tisza-kormány megalakulása után Márki-Zay Péter már hangot váltott, attól tart, hogy Magyar Péter egypártrendszert épít: „a parlament, a köztársasági elnök meg a különböző méltóságok után az önkormányzatokat is elfoglalja, és akkor tényleg egyszínűvé lesz az ország, akkor egy új egypártrendszerben leszünk. És őszintén szólva ez nem az, amire szavaztunk áprilisban. Magyar Péternek tisztáznia kell, hogy valódi demokráciát akar fékekkel és ellensúlyokkal, vagy mindent el akar foglalni”.
Márki-Zay hamar felismerte, hogy A kormány megalakulása óta eltelt időben Magyar egyetlen lépést nem tett a valódi demokrácia kiépítése érdekében, hanem mindent el akar foglalni. Ezt tükrözi, hogy korábban még népszavazással akart köztársasági elnököt választani, most már azt akarja, hogy a parlamentbe ültetett tiszás bábok szavazzák meg azt, akit ő akar. Még abban sem bízik, hogy ebben a hangulatban, amelyben nagy többséggel megválasztották őt, majd megválasztják szabadon az ő jelöltjét, mert hátha – mondjuk – Iványi Gábor több szavazatot kapna, mint a köztársasági székbe küldendő újabb tiszás báb.
De erre utal az is, hogy előrehozott önkormányzati választást akar, amelynek célja egyértelmű: megismételni a parlamenti választást, kisöpörni mindenkit az önkormányzatokból és a polgármesteri székekből, és a helyükre Magyar bábjait ültetni. Beleértve minden baloldali vagy liberális demokratát, jól dolgozó polgármestereket is. Pontosan úgy, ahogyan a parlamenti választás alkalmával történt. Márki-Zay jól érezte meg, hogy akkor ő is repülhet. Ezt tudhatta volna korábban is, hogy mindenféle ízléstelen hízelgése, felajánlása és kampányolása ellenére, Magyar tudomást sem vett róla. Magyarnak csak olyan ismeretlen emberek felelnek meg, akik tőle függnek százszázalékban.
Ezt a célt szolgálja a polgármesterek fizetésének bejelentett csökkentése is, amelynek nyilvánvaló célja az, hogy minél több jelenlegi polgármester vagy Tiszán kívüli aspiráns ne is induljon el, mert ennyi pénzért nem éri meg. A Magyar által verbuvált báboknak, akik arra vállalkoznak, hogy pénzért bármit megtesznek, és Magyarnak engedelmeskednek, ez a pénz is megéri, mert az esetek nagy részében kalandorokról és korrupt ajánlkozókról van szó, akik pénzért mindenre hajlandók, s nekik ez az ingyen pénz is előrelépés. Ez a kisebb összeg garantálja, hogy aki erre jelentkezik, az megelégszik ennyivel is, és készséggel vállalja ennyiért is a báb szerepét.
Az, hogy Márki-Zay erre most jön rá, egyáltalán nem meglepő, ez mindent elmond a tisztánlátásáról és a képességeiről. Mindebben semmi különleges nem lenne, azonban van egyetlen mondat, amiért ez a jelenség figyelmet érdemel: ez a mondat pedig az, hogy „ez nem az, amire szavaztunk áprilisban”. Ezt egyre többen kezdik majd mondani, ahogy a mámor és a hamis eufória után nyílnak majd fel a szemek. Ezért már most az elején leszögezzük, hogy ez nem igaz. Akik Magyar Péterre szavaztak, pontosan erre szavaztak. Az ellenkező állítás közönséges hazugság. Az első perctől kezdve tudni lehetett, hogy ez lesz, de erre mondták, hogy az sem számít. Csak „Orbán tűnjön el”.
Az első perctől kezdve megmondtuk, hogy ez lesz. Ahogyan azt is, hogy Magyar választási győzelmével Orbán nem tűnik el, mert megmarad a rendszere, az ideológiája, még a pártja (és a lopott vagyona) is, Magyar Péter pedig egy korábbi fázistól újrakezdve meghosszabbítja az egyébként már omladozott Orbán-rendszert. Most ez történik, méghozzá azzal a különbséggel, amit szintén előre megmondtunk, s amit mindenki láthatott volna, aki nem vak, hogy Magyar kezében az Orbán-rendszernek egy rosszabb változata jön el, mert Magyar kezében akkora hatalom összpontosul majd, amilyen Orbánnak soha nem volt, és azzal sokkal durvábban visszaél majd, mint Orbán valaha.
Ezért nagy tisztelettel megkérjük Márki-Zay Pétert és a hozzá hasonlókat, hogy fejezzék be a hazudozást, mert ők pontosan erre szavaztak. Ne hazudjanak, ne beszéljenek mellé, s ne védjék magukat, ne hárítsák el a felelősségüket, mintha nem tehetnének arról, hogy bianco felhatalmazást adtak egy nárcisztikus személyiségjegyekkel rendelkező, emellett diktatórikus hajlamokkal rendelkezőp embert, a támogatásért semmiféle garanciát nem kérve cserébe. Amikor Márki-Zay Péter és társai, karöltve a balliberális értelmiség nagy részével a fékek és ellensúlyok szempontjából nélkülözhetetlen demokratikus pártok (a „Tisza” nem az) ellen uszított, visszalépésre szólított fel, pontosan ezt készítették elő.
Márki-Zay és társai, az „áradó” Tisza-szavazók akadályozták meg, hogy fékek és ellensúlyok legyenek, az pedig Magyartól nem volt várható, hogy magától kiépíti azt. Elhitték azt a manipulatív hazugságot Magyartól, hogy Orbánt csak egyetlen párt színeiben lehet legyőzni. Holott, ha a Tisza kétharmada csak demokratikus pártokkal együtt lett volna meg, akkor Magyar nem tudna egypártrendszert és újabb diktatúrát építeni, miközben a koalíciós kényszer mellett is ugyanilyen aránnyal lehetett volna legyőzni Orbánt. De Magyar a hazugságaival pontosan ezt akarta: ne legyenek demokratikus fékei és ellensúlyai. S akik támogatták, ezt pontosan tudták, de nem érdekelte őket semmi.
Ezért a történelmi lehetőség újra elveszik. Ismerjék el, hogy a katasztrófa nem váratlanul történt, hanem előre látható volt. Itt már egyre inkább nem spontán túlhatalomról, hanem tudatos hatalomkoncentrációról van szó. A „fékek és ellensúlyok” hiányát nem Magyar okozta egyedül, hanem azok is, akik aktívan segítették minden demokratikus alternatíva felszámolását. Mi, és még néhányan, ezt előre láttuk, amiért folyamatosan gyaláztak bennünket. Nehogy azt kezdjék el most mondani, mintha ezt nem lehetett volna tudni előre. Mi például tudtuk.
Magyar Péter rászedett mindenkit, s most következik az, hogy nem tudnak vele mit kezdeni. Azt csinál, amit akar. S ezután jön majd, hogy akinek ez nem tetszik, az Orbán és Gyurcsány lesz, óvalami, letűnt kor csökevénye, a nemzet és 3 millió szavazó ellensége. Mert Magyar Péter nyugodtan széttárhatja a kezét, hogy akik rá szavaztak, azok erre szavaztak. Mégcsak nem is nagyon rejtegette. Ezért Márki-Zay és hasonszőrű tiszás szavazó társai ne játsszák el, mintha ők nem erre szavaztak, hanem ismerjék el, és kérjenek bocsánatot, hogy az országra szabadítottak egy új diktátort, s tegyenek meg mindent ellene, még mielőtt teljesen kiépül a korlátlan hatalma, és újra bezárul a börtön ajtaja.
