Tag: Izrael

Ez azt jelenti, hogy az Irán ellen indított közös amerikai-izraeli háború Netanjahu vágya, Trump adja a támogatást ehhez. Ennyi erővel Iránt már harminc éve is le lehetett volna bombázni, az ayatollahot meg lehetett volna gyilkolni, s kétség nem fér hozzá, sok életet meg lehetett volna menteni. Valamiért eddig mégsem tette meg a világ. Még pedig azért nem, mert a nemzetközi szabályokba nem fér bele az, hogy független országok vezetőit elraboljuk, majd az országa olajkészletére rátesszük a kezünket. Az sem volt eddig megengedhető, hogy háborút azzal kezdünk, hogy bombát dobunk az ellenfél legfőbb vezetőjének fejére. Erre csak Netanjahu és Trump képes. Senki nem vitatja, hogy Khamenei ayatollah a világ egyik legsötétebb gazembere, gyilkosa volt, aki felesküdött Amerika és Izrael elpusztítására. De ennek komolyságát mutatja, hogy 37 év uralkodása alatt ennyire jutott. Ha mindenkit meg akarnak ölni egy bombával, aki ezt akarja, akkor elég sok bombát le kell még dobni, és a bombáknak soha nem lesz vége. Ha az a törekvés igaz, hogy a világ tömeggyilkos diktátorait le kell bombázni, országaikat térdre kell kényszeríteni és be kell hódoltatni Trumpnak, akkor a következő bombázást már indíthatja is Moszkva, Peking, Phenjan ellen. De hasonló a logikája annak is, hogy aki nem tudja, hogy merre van a kábítószerkereskedők hajóinak útvonala, s eltéved, azt megölik. Ha Trump valóban a világra leselkedő legnagyobb veszélyeket akarná elhárítani, akkor azt kezdhetné Ukrajnában azzal, hogy kifüstöli onnan az oroszokat. Iránnál sokkal nagyobb veszélyt jelentenek az oroszok, akik Európát fenyegetik és világháborúval fenyegetnek. Trump az eddigi támogatást is megvonja az ukránoktól, a világot fenyegetve ezzel.

Az egyáltalán nem biztos, hogy Irán új vezetői barátságosabban viszonyulnak Amerikához és Izraelhez. Stabil változásra csak akkor van lehetőség, ha belső iráni társadalmi változás is végbemegy. Trump villámháborús terve megrekedhet, ha nem lesz rendszerváltás, mert akkor csak legyilkoltak egy vezetői garnitúrát, s jön egy másik, és semmi nem változik. Trump beleragadhat ebbe a háborúba, ahogy az előfordult már más amerikai háborúkkal, pedig azok egy jelentős része ennél sokkal átgondoltabb volt. Az új háború megkérdőjelezi a legutóbbi atombunker elleni támadás sikerét, ha most is az atomfenyegetés a támadás egyik oka. Vagy csak győztesnek hirdeti magát, mert megint levadászott egy vezetőt. Trump iráni kalandja felveti a jogtalanság és önkényesség kérdését. Ki van biztonságban? Trump egyre inkább elhiszi magáról, hogy azt csinál, amit akar, azt gyilkol le, akit akar, ha az nem hódol be és nem engedelmeskedik. Emellett erősen kockázatos is, mert Trumpnak legtöbbször a szája nagy, ha nemet mondanak neki, meghátrál. Kivéve a gyengébbeket. De egyszer erre ráveszthet. Lehet, hogy szerencséje lesz megint, mert nem eszkalálódik a háború, nem robbantja fel a térséget, de ez nem rajta múlik. Ez a háború közvetlen ok nélküli, Amerikát célponttá teszi, és az sem erősíti Amerika tekintélyét a világban, hogy bárkit megfenyeget, bekebelez, és teljesen kiszámíthatatlan. A nárcisztikus motívumok nem elégségesek és ijesztőek. Az sem véletlen, hogy Trump a NATO-t kihagyta ebből az akcióból is, ami szintén nem jó jel. Megosztja a világot, kifejezi azt, hogy Trump önállósította magát az ENSZ-től és a NATO-tól is. Hiányzik a konszenzus, a nemzetközi kontroll. Egy újabb háború, amely két nárcisztikus ember szeszélyén múlik.

Eddig Izrael volt az egyetlen működő jogállam és demokrácia a Közel-Keleten. Netanjahu illiberális törekvései éppen ezt ásták alá. Ha még a törvények alól is felmentik, Izraelnek a demokratikus jellege megkérdőjeleződik. Még akkor is, ha az elnök adhat kegyelmet. Akiket nem előítéletek vezetnek, hanem őszintén kíváncsiak arra, hova vezetnek az efféle eljárások, azoknak ajánljuk Max Weber modern államról szóló téziseit, amelyek a hatalom személytelen jellegét hangsúlyozzák, a személyi kultusz a modern állam vége. Vagy fordítva, Carl Schmitt, a náci állam jogtudósa és teoretikusa szerint a "szuverén" az a személy, aki a "kivételről" dönt, aki kivétellé teszi magát és a törvénytől való eltérést. Ez a diktatúra előszobája, amelyet értelemszerűen Carl Schmitt helyeselt. Ez lenne a cél? Kegyelmet egyébként is elítélt bűnözők kaphatnak. A kegyelem az ítélet eltörléséről szól. Az eljárás megszüntetése nem kegyelem, hanem törvénytelenség, kivételezés, éppen a törvényuralom vége: nem mindenkire érvényes a törvény, valaki a törvények felett áll. A törvény előtti egyenlőség (Equality Before the Law) a modern alkotmányjog sarokköve, melyet Izrael alaptörvényei is tartalmaznak. A kegyelem előzetes megadása alaptörvénybe ütköző preferenciális elbánás lenne. Ez az alkotmányosság vége. Vagy fordítva, Carl Schmitt, a náci állam jogtudósa és teoretikusa szerint a "szuverén" az a személy, aki a "kivételről" dönt, aki kivétellé teszi magát és a törvénytől való eltérést. Ez a diktatúra előszobája, amelyet értelemszerűen Carl Schmitt helyeselt. Ez lenne a cél?

Arról elfelejtett Trump beszélni, hogy a Közel-Keleten kizárólag ez az egy háború dúlt, az általa bejelentett "örök béke" erre a háborúra vonatkozott. Ha itt folytatódik a háború és a fegyveres szembenállás, akkor éppenséggel nincs béke. Sokkal inkább "örök háború", mert azt senki nem gondolhatta, hogy a terroristák (vagy Netanjahu) lemond a vérengzésről. Amit Trump megteremtett, az nem a béke, hanem egy Izrael számára rendkívül rossz és előnytelen fogolycsere, amelynek keretében a húsz életben maradt túszért a Hamasznak szabadlábra helyeztek egy fél hadseregnyi (kétezer) terroristát. Izrael ezen az áron is örült annak, hogy a túszok hazatérhettek, de a Hamasz is örült, mert elérte a célját. Ám semmi egyéb nem változott. A Hamasz továbbra sem mondott le a fegyvereiről, a gázai uralmáról, és Izrael elpusztításának (minden zsidó legyilkolásának) szándékáról. Netanjahu sem mondott le arról, hogy a folytonos háborúval, vérengzéssel, tartsa hatalomban magát és halogassa a korrupciós és egyéb bűncselekményei miatt várható ítéletét. Nem beszélve arról, hogy a konfliktus valódi oka, a vallási ellentétek, nem változtak. Ezért a Trump által bejelentett "örök békének" semmi alapja nincs. Trump azt gondolta, hogy egy évezredes vallási ellentétet meg lehet szüntetni pénzzel, abból kiindulva, hogy neki a pénz mindennél többet ér. Vallási fanatikusoknak a pénz nem számít, még az életük sem drága. Ennyit ér Trump minden szava. Az izraeli-palesztin háború a szokásos módon folytatódik.

A Hamasz elkezdte a macska-egér játékot, miután Trump vasárnapig adott határidőt, hogy elfogadják a béketervét, különben kitör a "POKOL". Hogy Trump mit ért ezalatt,...

Ha ebből a szempontból nézzük a "gázai béketervet", akkor értjük meg, miből áll Trump zseniálisnak nevezett 20 pontja. Ha feltesszük a kérdést, mi áll az ingatlanépítés útjában, eljutunk a "béketerv" 20 pontjához, ami nem béketerv, hanem egy tipikus ingatlanfejlesztői projektterv, amely számba veszi, mit kell eltakarítani a területről. Így érthető a 20 pont. El kell tüntetni az útból a Hamaszt, de nem úgy, hogy megsemmisítik a terroristákat, hanem szabad elvonulást adnak nekik, esetleg pénzt is kapnak érte. Ki kell elégíteni Izraelt, hogy elhagyja a területet és lemondjon a háború folytatásáról. Ezért meg kell kapnia az élő és a halott túszokat. Ki kell elégíteni a Hamaszt is foglyok elengedésével. A palesztinokat nem kell kitelepíteni és elűzni, mert a Trump-szállodákba és méregdrága ingatlanokba szükség van a szolgáló személyzetre. Az építkezésekre is kellenek munkások. Erre pedig a palesztinok pontosan jók lesznek olcsó, kiszolgáltatott munkaerőnek. Gazdag helyen lakhatnak, ahol az eddiginél még rabszolgaként is jobban élhetnek. Trump elképzelése szerint a pénz elmossa az ezeréves ideológiai-vallási ellentéteket. A gázai mini-Dubaj fő kivitelezője nyilvánvalóan a The Trump Organization lenne, mert ki tud jobb szállodákat, luxusfelhőkarcolókat és golfpályákat építeni, mint Trump családi cége? A terület biztonságáról nemzetközi erők élén az amerikai hadsereg gondoskodik, az amerikai adófizetők pénzéből. Így egy államilag aládúcolt magánfejlesztésről beszélhetünk. Az amerikai állam és az amerikai hadsereg finanszírozza, biztosítja Trump magánbizniszét. Trump a nemzetközi ingatlanprojektek gyakorlatának megfelelően korrumpálja azokat az országokat, amelyeknek beleegyezése, támogatása és részvétele szükséges. Részesülnek a Trump Organization ingatlanfejlesztéséből, alvállalkozóként és részbeni üzemeltetőként.

Vannak antiszemiták, mindig is voltak, mindig is lesznek. De az antiszemiták nem tudnak ártani Izraelnek, mert az antiszemitáknak csak az antiszemiták hisznek. Izraelnek az tud ártani, ha elveszíti az önazonosságát, eddig becsült értékeit, s a világ közvéleményének támogatását és szimpátiáját: ha Netanjahu azt hajtja végre, amit a Hamasz szeretne. A Hamasz október 7-i tömegmészárlásának célja az volt, hogy Izraelt meggyűlöltesse a világgal. A napokban a New York Times egyik kolumnistája írta őszinte aggodalommal, hogy Izraelnek nemcsak a gázai háborút kell megnyernie (már megnyerte), hanem a világ közvéleményének szimpátiájáért vívott háborút is, s ebben a háborúban vesztésre áll. Ha Izrael és a zsidóság nem különbözteti meg magát Netanjahutól, annak a világra nézve is végzetes következményei lehetnek. Mert voltak antiszemita propagandisták, akik már akkor népirtásról beszéltek a palesztinkodó antiszemita tüntetéseken, amikor Izrael még el sem kezdte a Hamasz ellen indított gázai háborút. De most már nemcsak azok vannak. Izrael elveszítheti a világ megbecsülését egy terrorszervezet átlátszó csapdájába besétálva, amivel történelmi, szellemi-kulturális értékeit és örökségét tagadja meg. Egy Finkeltsein-tanítvány miatt, aki a maga javára használta mindig a terrorista fenyegetést. Ott tartunk, hogy sikerült az egész világot Izrael ellen hangolnia és a palesztinok mellé állítania. Lehet antiszemitázni, de a nyugati demokráciák tiltakozása egyértelmű üzenet: elismerik a palesztin államot. Izraelt sikerült az illiberális, szélsőjobboldali keresztényfasiszta szekták szintjére, s korlátai közé szorítani. Bekövetkezhet, hogy a baloldali, demokrata identitás része lesz az Izrael-ellenes, palesztinbarát mentalitás, ami a Hamasz terve és csapdája.

Az biztos, hogy a háború, amely most elkezdődött Trump döntésére Amerika és Irán között, ezzel nem ért véget. Beláthatatlan következményei lehetnek. Trump egy 90 milliós országot támadott meg, amelynek hadereje sokkal gyengébb (Trump az ilyen ellenfeleket szereti), de lebecsülni nem lehet. A háború nagy veszteségeket fog okozni Amerikának is. Emellett a legnagyobb veszély a térség és a világ destabilizációja, a háborús konfliktus eszkalációja, amely elvezethet egy világháborúhoz is. Bármi lesz a következmény, ezt a háborút nem konkrét támadás vagy valódi veszély, fenyegetés, hanem a Trump-Netanjahu páros robbantotta ki, annak ellenére, hogy diplomáciai lehetőségek is rendelkezésre álltak. A háború nem állítja meg az atomprogramot. Irán büntetésből felfüggesztett minden nemzetközi ellenőrzést. A bombák elől rejtett bunkerekbe viszik az eszközöket, az atomprogram gyorsításáról beszélnek. Az amerikai bázisok világszerte támadási célpontokká váltak. Trump beavatkozása nem biztosít biztonságot, csak további eszkalációt. Amerikai védelmi szakértők szerint Trump döntése még a hadsereg vezérkari főnökeit is megosztotta. Több korábbi tábornok, köztük James Mattis volt védelmi miniszter, szintén arra figyelmeztetett: az ilyen akciók nem állítják meg az atomprogramot, de kiszélesítik a konfliktust. A Kongresszus demokrata vezetői szerint Trump előzetes felhatalmazás nélkül lépett háborúba, ami alkotmánysértő. A Demokrata Párt kiadott egy közleményt, amelyben emlékeztet, hogy Trump békét ígért és a zajló háborúk befejezését. Nnem új háború elkezdését. Az amerikaiak többsége nem akar háborút, nem akarja veszélyeztetni az amerikai katonákat külföldön, nem akar olyan elnököt, aki átlépi az Alkotmányt és háborúba viszi Amerikát egy kongresszusi jóváhagyás nélkül. Követelik, hogy azonnal vigyék az ügyet a Kongresszus elé.

A jelenlegi izraeli akció nem pusztította el az iráni atomprogram központját, csak ideiglenes károkat okozott. Ezzel legfeljebb időt lehet nyerni, de az iráni elszántságot nem csökkenti, sőt valószínűleg erősíti. Ezért merült fel Amerika hadba lépésének szükségessége, de nem véletlen, hogy minden amerikai elnök, a Kongresszus kétpárti támogatásával, eddig elutasította az Irán elleni háborút. Ez egyértelműen azt mutatja, hogy a katonai beavatkozás nem oldaná meg a problémát, sőt fokozná azt. Jó ügyet is lehet rosszul szolgálni. Nem lehet Irán ellen villámháborúban győzni. Amerika beleragadhatna egy újabb borzalmas háborúba, hatalmas veszteségekkel és súlyos következményekkel, bebetonozva az iráni szélsőségesek hatalmát. Ezért szóltak a háború ellen a volt amerikai tábornokok, a Pentagon és a hadsereg korábbi vezetői is. Egy amerikai támadás nem vetne véget az iráni atomprogramnak, ellenkezőleg: felgyorsíthatná azt, felszámolná a diplomáciai lehetőségeket, kiszélesítené a háborút, újabb konfliktusokat indítva el. Izrael és Amerika nyílt célponttá válna. A Hamasz terrortámadása óta az antiszemita propaganda Amerikában is erősödik. Álhírek, történelmi hazugságok soha nem látott mértékben terjednek, szerezve híveket iszlám terroristáknak és antiszemitáknak. Egy háború ezt csak súlyosbítaná. Egy amerikai beavatkozás megerősítené a radikális iszlám csoportokat, növelné a toborzásukat, és újabb terrortámadásokhoz vezethetne. Trump felkészületlensége, vezetői alkalmatlansága és külpolitikai dilettantizmusa miatt kiszámíthatatlan, hogy mi fog történni. Egy Irán elleni háborút nem lehet visszavonni, mint a vámokat. Nincs jó lépése attól kezdve, hogy meglebegtette a háború esélyét. Irán elutasította Trump ultimátumát, így a logikus következő lépés a háború lett volna, amitől még saját hívei is visszatartották. Trump patthelyzetbe lavírozta magát.

Ha nem Trump lenne az amerikai elnök, Izrael nem merte volna katonailag megtámadni Iránt, ahogy erre az elmúlt húsz évben éppen emiatt nem került sor. Netanjahu tudhatta, hogy Trump nem fogja elítélni és nem fogja megvonni Amerika támogatását, ha bombázni kezdi Iránt, s jól számított, így lett. Ezért az izraeli-iráni háború kifejezetten azért robbant ki, mert Trump az amerikai elnök. Aztán az izraeli hadi "sikerek" láttán a nagy "béketeremtő" Trump már odáig jutott, hogy a háborúba közvetlenül is beszáll. Ez a mai napig sem biztos. Nem véletlen az, hogy Amerika kerülte eddig az Iránnal való katonai konfliktust, amit saját hívei közül is sokan elleneznek. Trump elnökségének eddigi kizárólag negatív mérlege mellé lehet tenni a háborúk ügyében elszenvedett vereségeit. Trump meghátrált a vámokkal való zsarolásban, már az illegálisok közül a farmokon dolgozók és a hotelek alkalmazottai is megfutamodásra késztették, csak a demokrácia, a tudomány, az oktatás, a gazdaság lerombolására futotta a zseni elnöknek. Ehhez hozzá kell számolni, hogy Amerika elveszítette szövetségesei bizalmát, nagyhatalmi pozícióját, tekintélyét. Trump egyetlen háborút nem akadályozott meg, nem fékezett meg, hanem szűk félév alatt többedik alkalommal idéz elő világháborús vagy nukleáris háborús helyzetet, s két hét határidőt adott magának, hogy eldöntse: beszáll-e az iráni háborúba. Ebből az újabb kéthetes határidőből sem tud jól kijönni, mert a rettenthetetlen tekintélye nem működik, amiről azt képzelte, hogy neki mindenki engedelmeskedik. Kiderült az, hogy nem érdemes engedelmeskedni neki, mert ha bárki ellenáll, akkor megfutamodik, és nem történik semmi. Trumpnak csak a szája nagy. Lefizethető és bármivel levehető a lábáról. Ha Irán nem ül tárgyalóasztalhoz, s nem hajlandó felszámolni a nukleáris programját, ami az izraeli támadás után kizárt, akkor Trump vagy belekeveredik az újabb szörnyű háborúba Iránnal, aminek következményei beláthatatlanok, vagy nevetségessé válik, hogy szavainak semmi súlya nincs, a fenyegetései semmit nem érnek.

Az október 7-i tömegmészárlás és az amerikai palesztinpárti tüntetések összekapcsolódnak és egy hatalmas csapda részei, amelybe Amerika és Izrael is belesétált. Trump a "csapdát" folytatja és kiszélesíti, immár az amerikai demokrácia és szabadság megsemmisítésével. A Hamasz tömegmészárlást követett el, túszokat ejtett, azzal a szándékkal, hogy Izrael kegyetlen bosszút álljon fájdalmában, s azt Izrael ellen lehessen fordítani. Bár a palesztin áldozatok is a Hamasz áldozatai, emiatt Izraelt lehessen népirtónak beállítani. Az amerikai palesztinpárti tüntetések egyértelműen belpolitikai célokat szolgáltak, az volt a céljuk, hogy a demokrata szavazó progresszív fiatalokat a demokraták ellen fordítsák, mert a demokraták kiálltak Izrael mellett, s ezzel Trumpot segítsék győzelemre. Mi fogadásokat ajánlottunk, hogy a választás után egycsapásra megszűnik majd az összes palesztinpárti tüntetés, mert elveszíti a valódi célját. Így lett, A csapda működött, de Trump fordít rajta egyet: antiszemitizmusra hivatkozva semmisíti meg az amerikai demokráciát. Ördögi terv, amely működött, s amelyben jól felismerhető az október 7-i mészárlástól az amerikai demokrácia lerombolásához vezető ív. Trump ennek a folytatása, majdhogynem a célja, aki az ellenséges terv bevégzését az antiszemitizmus elleni védekezésnek álcázza. Mindezzel az egész civilizációellenes pusztítást a zsidók művének állítja be. Legalábbis úgy, mint ami az ő érdekükben és a velük való szövetségben történik.

Mintha legújabban már egybeesnének a Hamasz és a Trump-Netanjahu tandem érdekei, ha nem is ugyanúgy. A Hamasz célja nyilvánvalóan az volt, hogy Izrael minél...

Trump elhitte, hogy őt nem Amerika elnökének válaszották meg négy évre, hanem a Föld urának örökre, ennek megfelelően az egész földgolyóval, országokkal és népekkel azt tesz, amit akar. Bármit megszállhat, elfoglalhat, s ezt a világ legtermészetesebb dolgának tartja, s elvárja, hogy azt mindenki örömmel fogadja és engedelmeskedjen neki. Egy ingatlanfejlesztő megszerezte a világ fölötti uralmat, és az egész világot az ingatlanjai részének tekinti, úgy viselkedik, mint egy terjeszkedő üzletember. Mindenkivel úgy beszél, ahogy Las Vegasban az alvilágban (hivatalosan üzleti életnek nevezik) szokás. Erőből. Ezt egyelőre dermedten figyeli a világ, s nem tudja, mit kezdjen vele. Trump újabb imperialista terjeszkedése szerint megszűnne a palesztin-izraeli konfliktus, s nem politikai alapon, hanem egyszerűen azzal, hogy az ingatlanfejlesztő a világ legerősebb hadseregével a háta mögött a területet elfoglalja és üzleti célra hasznosítja. A palesztinok pedig menjenek ahova akarnak, ez a föld már nem az övék, hanem Amerika ingatlanosáé.

Az emberiség kétezer éve keresi, és hol ebbe, hol abba látja bele az Antikrisztust. Sokakról hitték azt, hogy ő lesz az, de ennek egyértelmű...