A lélegeztetőgép-biznisz szálai Orbánhoz vezetnek
Orbán Anita bejelentette, hogy a NAV-nál meglévő eredeti gyártói számlák jelentősen alacsonyabb értéket mutattak, mint amennyit a minisztérium a magyar viszonteladóknak fizetett. Hat cégnél tételesen kimutatható a különbözet, ami 13,48 milliárd forint. Egyetlen szerződésnél (Proconcept Kft.) 16 millió euró, azaz mintegy 5,8 milliárd forint volt a különbözet. Ez konkrét, számszerű bizonyíték az árrésre. A szállított gépek átlagára 17 millió forint volt, míg ugyanezek a modellek a gyártónál 1000–5000 dollár között voltak (348 ezertől 1,3 millió forintig). Ez a nagyságrendi különbség önmagában mindent elmond az ügy nagyságrendjéről és érdemi részéről.
A közvetítő cégek mögött a NER legfelsőbb körei álltak. A Fourcardinal korábbi ügyvezetője például Rahói Zsuzsannának, Orbán nemzetközi főtanácsadójának a testvére. Rahói Zsuzsanna Orbán Ráhel és Tiborcz István környezetében is feltűnt. A lélegeztetőgép biznisz szálai messzire vezetnek, nem csupán Szijjártó érintett. Nem véletlen, hogy Orbán mindent megtett, hogy Szijjártót kínai védelem alá menekítse. Ez nemcsak hűtlen kezelés, bűnszervezetben elkövetett, különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó korrupciós bűncselekmények, vesztegetés és pénzmosás gyanúját is felveti. A "lélegeztetőgép" egy fikció volt 300 milliárd forint elsikkasztására.
Az teljesen nyilvánvaló, hogy Szijjártó azért ment a kínai BYD vállalathoz "dolgozni", hogy a büntetőeljárásokat és a felelősségre vonást megússza. Orbán azzal dicsekedett a tusványosi búcsúfellépésén, hogy ő intézte el Szijjártó kínai kimentését. Ebben az esetben bűnrészes, nemcsak a tekintetben, ha a Szijjártó által kötött korrupt bizniszekből esetleg részesült, hanem azért is, mert valakit egyértelműen a magyar igazságszolgáltatás elől igyekezett elmenekíteni. A szálak Orbánhoz és családjához is vezetnek, ezért Szijjártó kimenekítésére azért is szükség lehetett, hogy ne "beszéljen". Ahogy az egész államot, a Külügyminisztériumot is korrupciós ügyletek bonyolítására használták.
Magyarországnak érvényes kiadatási szerződése van Kínával, amit jórészt szintén Szijjártó intézett, de ez elsősorban arra irányult, hogy Magyarország kiadja Kínának azokat a kínai állampolgárokat, akiket a hazájukban politikai okokból üldöznek, a kiadatás után pedig megkínoznak. Ez a szerződés nem arra született, hogy Kína kiadja Szijjártót. Ezért a nyomozóhatóságoknak gondolkodniuk kell azon, a bizonyítékok alapján, hogy ha gyanúsítottként akarják kihallgatni Szijjártót, időben őrizetbe vegyék, mielőtt elszökik Kínába, ahol állampolgárságot is kaphat a korrupt kínai kommunista államtól.
Szijjártó, zsarolható volt külügyminiszterként, súlyos nemzetbiztonsági kockázatot is jelent. Azzal, hogy már nem külügyminiszter, nem veszítette el kötelezettségeit a titoktartás vonatkozásában. Az "Út a börtönbe" program és a "Tisztítótűz" hadművelet most vizsgázik. Mennyire kapnak szabad kezet a nyomozóhatóságok, és meddig jutnak el a felelősség megállapításában. Ha nem Magyar lenne a miniszterelnök, és az eddigi kormányzás nem ilyen lett volna, Orbán helyében mi nem Horvátországban nyaralnánk, hanem Kínában keresnénk mi is a menedéket. Ebben az ügyben nemcsak Szijjártót, hanem őt is gyanúsítottként lehetne őrizetbe venni. De valamiért Orbán nem ideges. Ő tudja, hogy miért.
