Tag: meghátrálás

A Tisza-rajongók újabb alkalmat kaptak az ámuldozásra: Melléthei-Barna Márton, Magyar Péter sógora, visszalépett az igazságügyi miniszteri jelöléstől. A hívek úgy gondolják, ez újabb bizonyítéka...

Ahhoz képest, hogy Trump a rezsim megsemmisítésének ambíciózus szándékával kezdte el a háborút és Irán térdre kényszerítését ígérte, a tűzszüneti ajánlata már a gyengeség jele. Iránban pedig tudják ezt. Azzal is tisztában vannak, hogy Trump nem engedheti meg magának, hogy a Hormuzi-szoros tartósan járhatatlan legyen, ezért kénytelen lesz meghátrálni. Trump népszerűségi mutatói meredeken esnek, a benzinárak nőnek, s közeledik a félidős választás. Sokatmondó, hogy Trump hazájában, a Mar-a-Lagót is magában foglaló körzetben, demokrata jelölt nyert el egy floridai képviselőházi helyet. Ezért Iránban tudják, hogy csak meg kell várni, amíg Trump saját csapdájába esik és eredmény nélkül megalázva visszavonul, s befejezi a háborút. A rezsim nem fog összedőlni, amit lebombáztak, orosz segítséggel újra lehet építeni. Várhatóan nem lesz semmiféle megállapodás. Irán nem enged Trump követeléseinek. Nem mond le az atomfegyver előállításáról, a terrorizmus támogatásáról, a legkisebb engedményt sem teszi Amerikának. Trump veresége már most nyilvánvaló, s nem maradt Iránban olyan vezető, aki megegyezne. Egy lépést sem fognak meghátrálni. Trump nincs ehhez hozzászokva. Az izraeli védelmi minisztérium mérföldkőnek nevezheti a csapásokat, de Amerika és a Nyugat nem egy rezsim összeomlásának a tanúi, hanem inkább egy áramvonalasabb, militánsabb és kiszámíthatatlanabb ellenfél megszületésénél bábáskodnak. Egy Khamenei utáni, keményvonalasok által vezetett rezsim nem egy olyan kihívás, amelyet rakétacsapással lehet megoldani. Ez egy új globális válság lesz, sokkal erősebb és keményebb Iránnal, amely igazolva látja magát, s mindent megtesz a bosszúért. Mostantól a terrorveszély emelkedik az egész világon, amelynek kezelésére az Egyesült Államok nincs felkészülve.

Az eset rámutat a politikai manipulációra, a tiltakozások elutasításának valódi okaira, és arra is, hogy Magyar miként gyengíti az ellenállást azzal, hogy önmagát kizárólagosként pozicionálja. Ennek felismerése nem „beszállás a fideszes karaktergyilkosságba”, hanem tárgyilagos leleplezés, valójában önleleplezés. Orbán meghátrálása azt mutatja, hogy Hadházy Ákosnak, a Momentumnak és a DK-nak volt igaza, hogy érdemes ellenállni és tiltakozni, s az ellenzéknek kötelessége kiállni az emberi és polgári jogok, a demokratikus normák és az üldözöttek mellett. Emellett azt is mutatja Orbán meghátrálása, hogy van élet Magyar Péteren kívül is. Ezt az életet pedig meg kell tartani, mert szükség van rá. Ha mindenki felszámolja önmagát, hogy átadja az ellenzékiséget Magyarnak, akkor a legalapvetőbb ellenzéki normák nem érvényesülnek, alapvető jogokért nem tiltakoznak, Magyar a személyét állítja a középpontba és leszereli a tiltakozásokat. Az „átláthatósági” törvény elhalasztása tehát nem csupán egy politikai manőver, hanem a rendszer természetének és korlátainak tükröződése, valamint a tiltakozások értelmének bizonyítéka. Mivel Orbán kerüli a nyílt konfrontációt és a totális diktatúrát, ezért meg lehet futamítani és meghátrálásra lehet kényszeríteni.