Feloldhatatlan ellentmondás feszül Orbán nyilatkozatai és magatartása, valamint Magyarország NATO-tagsága és EU-tagsága között. Orbán úgy áll a NATO és az EU ellenségének, Putyinnak az oldalán, hogy országa a NATO és az EU tagja. Ezt az ellentmondást igyekszik leplezni a "békepárti" és "háborúpárti" felosztással, mintha a háborúhoz való taktikai elgondolásban lenne különbség, ami nem igaz (nem elhanyagolható részlet, hogy a hazugságban ő a jó, aki békét akar, a NATO, az EU és Amerika pedig a gonosz, aki háborúpárti).
Orbán tényleg a sötétség mélyére érkezett, amikor ezt a sötét diktatúrát rászabadítja az országra. A népszavazásra vonatkozó ígéretük, amelyet a távoli jövőbe, a választás utánra időzítenek, semmit nem ér. Hazugság, amely az időhúzást szolgálja. Semmi szükség nincs még másfél évet várni a népszavazásra, és elkölteni újabb milliárdokat, most kell megkérdezni a budapestieket, de nemcsak a budapestieket, hanem az egész országot, mert a költségek az egész országot terhelik, hogy akarják-e Kína egyetemét.
És amikor elszabadul a pokol, emlékezzünk arra, hogy viszonylagos nyugalom és béke volt, amíg nem provokálták ki ezt a helyzetet. A milliárdos tévéevangélista szélhámosok csapata elmegy haza a biztonságos amerikai palotájába, s onnan nézi az öldöklést, amit előidézett.
Orbán a Fehér Ház meghívásáról lemondhat. Amerikában Trump nem fog amerikai egyetem kinyírása mellé állni, még akkor sem, ha azt Soros alapította. Ennyi erővel Trump betilthatná az összes világhírű amerikai egyetemet a Columbiától a Princeton-ig.