Ahogy mondani szokták, “kényes téma”. Ezért mindenek előtt szögezzük le, hogy Izrael Isten választott népe, amelyet Isten nem vetett el, hanem mindörökké szeret. Jeruzsálem pedig Isten városa, ide jön vissza a Messiás, és itt fog uralkodni a földön ezer évig. De ez nem jelenti azt, hogy mindennel egyet kell érteni, amit Izrael politikai vezetői tesznek. Egy izraeli politikai irányzat bírálata nem Izrael-ellenesség és nem antiszemitizmus.

Hogy ne is menjünk messzire, az Izraelt kritikátlanul bálványozó evangéliumi keresztény irányzat, amely a zsidó vallási nacionalizmus legnagyobb támogatója, bajba kerül, ha csak arra a csekélységre emlékeztetjük, hogy az általuk elfogadott zsidó Messiás, Jézus Krisztus sem volt elragadtatva kora zsidó vezetőitől. Nála jobban senki nem szerette Izraelt, s Jézus sírt Jeruzsálem fölött, mert tudta, milyen pusztulás vár rá a rossz döntéseik miatt.

Mielőtt a konkrét témára, a 70. évfordulón rendezett gázai vérengzésre térnénk, még azt is említsük meg, hogy Izrael politikai vezetése a bibliai próféciák szerint sem lesz túl sikeres, ami majdnem Izrael teljes pusztulásához vezet. A maradékot a Messiás menti meg, de ezt a politikát ennek ellenére támogatják evangéliumi keresztények, és elsősorban az amerikai karizmatikus hamis próféták, valamint a más országokban élő követőik.

Ez a politika pedig nem más, mint az emberi jogok, a liberális demokratikus törvényesség elvetése, amit felülírnak a vallási és a nacionalista szempontok, s a védekezésre hivatkozó demagógia. Maga az Antikrisztus, a leendő világdiktátor, a joguralom megszűnésével tehet szert a hatalmára. A jogállam az, amit félre kell tolni az útból, hogy megjelenjen a diktátor, a törvénytaposó, az Antikrisztus. Nem a globalizáció az ellenség, hanem a törvénytelenség.

Ezért óriási tévedésben vannak azok a keresztény egyházak, melyek nacionalista illiberális uralmat támogatnak. Az ellenség nem önmagában a globalizmus, hanem az illiberalizmus, a törvénytelenség, mely megnyitja az utat a törvénytaposónak nevezett világdiktátor, az Antikrisztus előtt. Izraelt nacionalista, illiberális államok felé tolni hatalmas vétség. Isten tiszteli a jog minden formáját. Gyűlöli a jogtaposó államot.

Akik Izraelt Netanjahuval, s az ő politikai irányzatával azonosítják, tévedésben vannak. Izrael nem azonos Netanjahuval. Izraelben is sokan vannak, akik nem értenek vele egyet. De akik az illiberalizmust támogatják Izraelben, akik a joguralmat elvetik, a törvényességet másodlagosnak tartják, azok végképp nem Izrael javára cselekszenek. Ez nem felülről való bölcsesség. Igazi zsidó szellemmel az embertelenség, az igazságtalanság nem fér össze. A zsidóság szelleme az emberszeretet, az igazságosság és a béke szelleme.

Akik azt hiszik, hogy Izrael, mint Isten választott népe, bármit megtehet, mert Isten nekik adta a földet, azok tévednek. Isten senki halálának nem örül. Ninivében még a barmokat is sajnálta, és a bűnös embereket is. A bűnös emberekért meghalt a Fia. Mikor Isten mondta Ábrahámnak, hogy elveszti Sodomát, Ábrahám ismerve Isten szívét és igazságosságát, azt kérdezte: “Avagy elveszted-é az igazat is a gonoszszal egybe?” És Isten nemcsak, hogy az igazat nem veszti el a gonosszal együtt, hanem a gonosznak is kegyelmet adott volna, ha van köztük elég igaz. De nem volt, ám az igazakat így is kimentette. Később ezért is adott Megváltót. Isten nem gyűlöl. Isten a szeretet.

Nem veszi ki jól magát, amikor Izrael vérfürdővel ünnepli a 70. évfordulót. Majdnem 60 embert gyilkoltak meg éles lőszerekkel. A meggyilkolt emberek még nem is izraeli területen voltak. De róluk helyben hoztak halálos ítéletet, tárgyalás nélkül, miközben ők nem öltek meg senkit. Ha azt mondjuk, hogy ágyúval lőttek verébre, nem mondunk semmit, mert egyik oldalon a legmodernebb harcászati fegyverek voltak, a másik oldalon autógumikat égettek és kövekkel támadtak. Az a legkevesebb, hogy ez aránytalan erő bevetése volt.

Fontos lenne, hogy elfogultság és szélsőségesség nélkül tekintsünk ezekre az esetekre. A Hamasz törekvéseit, terrortámadásait mindenki elítéli. Izraelnek joga van az önvédelemre, és a határait is joga van megvédeni. Az állandó fenyegetettség sem kérdéses, és érthető a lakosság és az egész ország kifáradása a terrorizmus elleni küzdelemben. Izrael története a terrorizmus elleni állandó védekezés története is. De afölött nem kellene szemet hunyni, hogy ezt a helyzetet Netanjahu, Trump és a mögötte álló vallási fanatikusok provokálták ki.

Ez a harc nem hasonlítható a hatnapos háborúhoz vagy Izrael más önvédelmi háborúihoz. A gázai övezetben összegyűlt szélsőségesek elleni harc nem ugyanaz, mint amikor ország támad Izrael ellen. Az pedig különösen visszatetsző, ha egy izraeli politikai irányzatot az tart hatalomban, ha állandó fenyegetettséget tud felmutatni, azon kívül is, ami amúgy is lenne. Ahol nincs ellenség, mint Magyarországon, ott csinálnak, ahol van, ott provokálják és életben tartják őket. Izrael szenvedhet azért, mert zsidó állam, és Isten népe, de nem szenvedhet jogosan azért, mert kiprovokál gyilkos helyzeteket és ellenségeket gyárt.

Tökéletes példa Netanjahu hazugsága az iráni atomalku felmondása érdekében. Sikerült szándékosan destabilizálni a helyzetet, az amerikai követség Jeruzsálembe helyezésével együtt. A város hivatalos státusza semmit nem változott, viszont sikerült egy korrupciós vádak alatt levő miniszterelnököt bebetonozni a hatalmába. Netanjahu már ott tart, ahol illiberális kollégái: felszámolná a sajtószabadságot, a civil szervezeteket, szerette volna megakadályozni a független rendőrségi vizsgálatot. Netanjahu megkérdőjelezi azok izraeli voltát, akik nem vele értenek egyet. Az is terrorista lehet lassan, aki nem ért egyet vele. Ismerős?

Azt is nehezen magyarázná meg bárki, hogy a gázai övezetben most végrehajtott vérfürdőt nem azért merte megcsinálni Netanjahu, mert egy elmebeteg amerikai elnök van, aki őrült karizmatikis tévtanítók és hamis próféták varázslása, lelki uralma és zsarolása alatt áll. Az ENSZ-ben meg is vétózta Amerika, hogy független vizsgálat induljon, miért használtak éles lőfegyvereket fegyvertelen emberek ellen, akik a határ túloldalán voltak. Az érzéketlenség, és a részvétlenség csaknem hatvan ember halála miatt, teljesen istentelen és gonosz. Isten a gonoszok miatt is bánkódik, nem örül senki halálának.

Hogy ezt a vérfürdőt evangéliumi keresztények üdvrivalgással, jobb esetben csak a közöny kifejezésével fogadták, azért is meglepő, mert az ő megváltójuk azt tanította, hogy szeresd az ellenségedet is. Izraelnek, a zsidóknak, nem áll jól a gyűlölet, nem lehet magyarázat az, hogy Izrael az Isten népe, és bármit megtehet. Jogszerűen és szabályszerűen kell harcolni. Izraelt meg lehet védeni törvényesen is, a jog tiszteletben tartásával. Egy gyilkosság akkor is gyilkosság, ha Isten Ábrahám magvának ígérte a földet.

Dermesztő volt látni, ahogy az amerikai evangéliumi keresztények nevében mondtak imát szektásan az amerikai nagykövetség jeruzsálemi avatásán. Ezek nyomják ebbe az irányba nemcsak Amerikát, Izraelt is. Fanatikus szélsőjobboldali tévtanítók ezek, hasonlók a Jézus korabeli farizeusokhoz. Ezek Istent játszanak a földön, Isten nevében bármit megtehetnek, s az emberi élet nekik semmit nem számít. Miközben Izraelt nyomják a katasztrófa felé.

Az amerikai karizmatikus szektás (a nevét sem írjuk le, ő imádkozott Trump beiktatásán is, és az észak-koreai atomkísérletek idején Istenre hivatkozva azt javasolta, hogy öljék meg a koreai diktátort, mert az is megengedett) arra hivatkozott, hogy Isten Ábrahámnak adta a földet. Ez történik, amikor szektások nem értik a Bibliát. Isten nem Ábrahámnak adta. Az ő magvának ígérte. Nagy különbség. De azt nem mondta, hogy mikor, viszont, ha a Biblia Jézus Krisztust nevezi Ábrahám magvának, az ígéret vonatkozhat az ezeréves királyságra is. Ahogy Istennek különböző ígéretei különböző korokban teljesülnek.

De az biztosra vehető, hogy Isten nem úgy ígérte Ábrahámnak a földet, hogy azt majd a milliárdos jólétben dőzsölő, a politikai hatalomra vágyakozó és pénzimádó amerikai hamis próféták fogják megszerezni. Mert ha így van, akkor ezek a sarlatánok miért nem mennek mindjárt az Eufráteszig, miért nem foglalják el Egyiptomot és Irakot, mert Isten a Nílustól Egyiptomig ígérte oda a földet. De aki azt gondolja, hogy amit Isten odaígér az embernek, azt az embernek kell erővel elvennie, az nemcsak sarlatán, hanem még hülye is.

Amikor Jichák Rabint megölte egy fanatikus szélsőjobboldali ortodox zsidó fiatalember, az nemcsak egy ember elleni gyilkosság volt. Ott egyrészt megmutatkozott ennek a fanatikus gondolkodásnak a természete, másrészt ez a gyilkosság szimbolikusan kivégezte, és egyre inkább háttérbe szorította a békepárti, liberális, demokratikus gondolkodást és irányzatot. Az izraeli jobboldal olyan politikus kezébe került, aki hatalma érdekében hajlandó még az ellenséget is provokálni, hogy az állandó veszélyhelyzet hatalomban tartsa őt. Igazolnia kell a fenyegetettséget. Úgy kellenek egymásnak a Hamasszal, mint egy falat kenyér.

Sokakkal sikerült elhitetni azt, hogy nincs is más út, csak a kemény kéz politikája, hogy az izraeli arabokkal szembeni hátrányos megkülönböztetés is jogos és indokolt, másodrendűek az izraeli társadalomban, hátrányos helyzetűek, elnyomottak. Amit egy izraeli megkövetel a világ bármely más országában magának és a diszpórának, azt nem adja meg saját etnikai és vallási kisebbségének. Ez nem helyes, ez nem jó. Ez nem jó irányba visz. Ha Izrael eljut a kollektív bűnösség elvéhez vagy gyakorlatához, akkor meghasonul önmagával.

A zsidó bölcsek nem így gondolkodtak, mint Netanjahu. A rabbinikus irodalom szellemisége messze áll ettől az agresszív felfogástól. Azok az evangéliumi keresztények, akik mindezt a magatartást támogatják, sőt ösztönzik, semmit nem értettek meg a megváltásból, a zsidó Messiás személyéből, Isten természetéből. Ez pogány magatartás. Ez nem béke felé vezet, hanem a pusztulás felé. A Biblia megjövendölte ezt, de nem azért, mert Isten ezt szeretné. Jézus is tudta, hogy elpusztul Jeruzsálem, de nem ezt akarta, hanem siratta.

Aki ebben részt vesz, aki ezt elősegíti, gyorsítja, támogatja, nem jó ügyet szolgál. Az nem magyarázat, hogy “Izraelt” támogatja annak alapján, hogy Isten azt mondta Ábrahámnak, hogy aki téged áld, az áldott, aki téged átkoz, az átkozott. “Izrael” és “Ábrahám” nemcsak a testi leszármazást jelenti. Ha így lenne, Jézus hogyan nevezhette kígyók fajzatainak az izraeli vallási vezetőket? Akik szintén arra hivatkoztak, hogy ők Ábrahám magva, de amikor meg akarták ölni Jézust, ő azt mondta, hogy “ti az ördög atyától valók vagytok”. Zsidókkal beszélt zsidó, zsidó vallási vezetőkkel beszélt így a zsidó Messiás, a saját Istenük, akit nem ismertek fel.

Ki mellé állnának most ezek az evangéliumi keresztény vezetők? Ki lenne ebben a vitában “Izrael”? Kit választanának? Bármiben fogadok, hogy a farizeusokat választanák, ahogyan ők maguk is azok, és ahogy ma is azokat választják. Amikor ezek a világ erkölcseit akarják megjavítani, még ugyanúgy a törvény alatt vannak, mint a zsidók, és nem az ígéret fiától valók, hanem a szolgáló fiától, aki nem örököl Ábrahámtól. Mi van ilyenkor? Isten szereti az ő népét, és amikor bajban lesz, megmenti. Eljön a Messiás értük, és megszabadítja őket. De az talán nem az egyház feladata, hogy a pusztulásba ők tolják “szeretetből” Izraelt.

Jézus miért nem azt tette, amit Netanjahu? Miért nem védte meg Jeruzsálemet? Miért nem rendezett vérfürdőt? Sokan ezt várták tőle. Hogy Netanjahu úgy viselkedik, mint a pogány népek, az elég nagy baj Izraelnek, de Netanjahu, akit “istenítenek” az evangéliumi hívők és a tévelygő pásztoraik, nem ismeri sem a megváltást, sem Istent, annyi istenfélelem nincs benne, mint a gázai szögesdrótban. Ahogy a másik szörnyetegben, Trumpban sincs szikrája sem az isteni szellemiségnek. Ezért kellene lelkesedni, hogy ez az “Izrael”, ez “Ábrahám”?

Még istenkáromlásnak is rossz. Ezért nézi megrendülve ezeket az eseményeket sok olyan ember, aki szereti Istent, szereti Isten népét, szereti a zsidóságot, szereti Izraelt, szereti Jeruzsálemet, de képtelen azonosulni ezzel a hamis és hazug politikával. Képtelen szemet hunyni a politikai okokból, számításból, dölyfösségből rendezett vérfürdő felett. Bármilyen tévedésben vannak azok az emberek, hidegvérű meggyilkolásuk nem indokolható és nem védhető. Minden ember élete drága. És a gyilkolás gyilkolást szül. Aki fegyvert ragad, az fegyver által pusztul el. Aki szereti Izraelt, az sírjon. Van miért. Ez nem Izrael megmentése.

És amikor elszabadul a pokol, emlékezzünk arra, hogy viszonylagos nyugalom és béke volt, amíg nem provokálták ki ezt a helyzetet. A milliárdos tévéevangélista szélhámosok csapata elmegy haza a biztonságos amerikai palotájába, s onnan nézi az öldöklést, amit előidézett. Trump megvásárolta vele becsapott és agymosott hívők szavazatait, Netanjahu is eltereli a figyelmet a mesterségesen előidézett krízissel arról, hogy ő egy korrupt politikus, akit vádol a rendőrség. S ki tudja, hány embernek kell még meghalnia, nem beszélve a végkifejletről.







10 HOZZÁSZÓLÁS

  1. A cikkel többnyire egyetértek, de nem teljesen. Mindenekelőtt, osztva az Amerikai Népszava talán egyik legfontosabb üzenetét, engem is mélységesen nyomaszt és felháborít ez az értelmetlen erőszak, minden oldalról. Az alábbiakban szeretnék néhány szempontot megemlíteni, melyekeket előre jelzem, NEM BÁRKI MEGBÁNTÁSA a célom. Fontos előre közölnöm azt is, nem vagyok semelyik vallási felekezet tagja, bár nem tartom magamat ateistának sem. Egyszerűen taszít a ceremóniális vallási halandzsa, az ostoba képmutatás illetve önámítás – pedig úgy vélem, az emberiség keletkezése és története felettébb csodás és egyben akár az aktuális, meghaladott szemléletével felfoghatatlan, “természetfeletti”. Vagyis ennek megértéséhez folytonosan el kell rugaszkodnunk az önmagunk által önkényesen felállított keretektől, melyek sokszor béklyói a felszabadult gondolkodásunknak. Mindezektől függetlenül pedig, képzeljünk bármit is, a gondolataink még nem uralhatják a fizikai valóságot (a bibliai “evilágot”), a Marcel Mauss által is mélyrehatóan vizsgált mágia (https://moly.hu/konyvek/marcel-mauss-szociologia-es-antropologia ) végén pedig ugyanaz a magány, kérdések sokasága vár ránk. Mi “istent” rendszerint önmagunknak teremtünk, egy önmagunk által (vágyainkban) kézivezérelhető formában, általa kívánva uralni, birtokba venni a világot, kisajátítva annak fizikai valóságát, egyben alávetve önző vágyaink és elménk játékának. Ettől függetlenül viszont nagyon is létezhet egy felettünk álló értelem, bár én inkább megfordítanám ezt a formulát: sokkal inkább mi vagyunk a részei egy sokkal átfogóbb és összetettebb jelenségnek. Tehát cseppet sem birtokoljuk!
    Amennyiben a tudatlanságom a vélt tévedéseim oka, úgy készségesen állok a vita elé, egyúttal hajlandó vagyok elnézést kérni ugyanezekért. Próbálom a magam logikája szerint követni és megérteni az eseményeket, beillesztve azokat egy elképzelhető jövőbe, legfőbb kérdésem pedig ez: “miért?” (Örömmel veszem a felvilágosító kritikákat, hiszen ezek által érthetek meg többet a világunk működéséről.)

    [A terjedelmi korlátok miatt “önválaszban” fejtem ki a vélenményemet.]

  2. 1. Kérdésem: szerepel bárhol is leírva, hogy egy transzcendentális, földöntúli entitás egy bizonyos, általa elnevezett népcsoportnak adta az egész világot? Pontosabban: amikor az Úr szól az emberekhez, milyen módon különbözteti meg őket, említ bárhol is zsidókat, zsidóságot, cionizmust, … vagy kizárólag a népéhez üzen? Ki lehet hát a népe? Ki szabhatja ezt meg, vagy épp ki korlátozhatja, gátolhatja mindezt, és minek alapján? Vajon miért?

    2. Ki tekinthető zsidónak a származása alapján, ez mennyiben elfogadható, megbízható, egzakt érv? Többek közt egy sokak által támadott szerző, Shlomo Sand, a jeruzsálemi Héber Egyetem professzorának könyvére szeretném felhívni a figyelmet (https://moly.hu/konyvek/shlomo-sand-hogyan-alkottak-meg-a-zsido-nepet ), mely több ponton, bár más megközelítésben, de összevethető akár Jared Diamond egyik könyvének részletével (https://www.typotex.hu/book/58/jared_diamond_a_harmadik_csimpanz ), vagy épp egy lapon említhető akár a Qubit.hu legutóbbi cikk-párjának megállapításaival is: “A NAGY GENETIKAI ŐSKERESÉS” https://qubit.hu/2018/03/20/a-nagy-genetikai-oskereses “MINDENKI MÁSKÉPP EGYFORMA – FOLYTATÓDIK A NAGY GENETIKAI ŐSKERESÉS” https://qubit.hu/2018/04/03/mindenki-maskepp-egyforma-folytatodik-a-nagy-genetikai-oskereses

    [Sand többek közt arról ír, szerinte történelmileg igazolhatóan a mai palesztinok tekinthetőek legalább annyira zsidó származásúnak, mint akár az európai zsidóság. Diamond az emberi viselkedés egyik attribútumaként a szexualitásunk atavisztikus hagyományaként a majmokra jellemző szaporodási szokásaink múlt század közepi, amerikai vizsgálataiból szűrt le általánosítható megállapításokat, melyben a köztiszteletben álló, ún. “konzervatív, rendezett, középosztálybel etalon-családok” életét vizsgálva jutott arra a végkövetkeztetésre, miszerint az utódok legalább 15%-ának nem az az apja, akinek azt mondják (mindez már a világháborúk után, békeidőben, jó megélhetési viszonyok között, mentesen bármiféle jelentősebb tömegmozgásoktól, a “hippi-korszakot” megelőzően!). A Qubit cikkei pedig a modern tudományosság alapján, legfőképp az exponenciálisan fejlődő genetikára támaszkodva lényegében azt állapítják meg, miszerint – teljesen logikusan – merően tudománytalan a napjainkra újra felszított genetikai megkülönböztetés, a rasszizmus. Olvassák el a belinkelt cikkeket, mert tényleg fenomenálisak! Lényegében bárki lehet a nagyapám vagy nagyanyám, és bár nem tudok ilyenről, de akár norvég királyfi is lehet az egyik ősöm, miként londoni hasfelmetsző, vagy épp berber tevehajcsár, esetleg szajnaparti utcalány, netán valamely felbagzott pápa, … és akár egy vándor zsidó is.]

    Magyarán: tévesnek és félrevezetőnek, tehát károsnak tartom a származás alapján történő determinációt, akár a “zsidóság”, akár egyéb közösségek és csoportosulások esetében is. Illogikus.

    3. A zsidó vallás szerepe jóval túlmutat önmagán. Zsidóknak, keresztényeknek, muzulmánoknak közös az egyezően megvallott istenük – ugyanahhoz a transzcendentális entitáshoz imádkoznak. Törvényszerűen, hiszen egy műhelyből származik a koncepció. (De ne ragadjunk le csak itt, mindenkinek ajánlom a vitatható életű, de rendkívül hasznos tudományos munkássággal bíró Mircea Eliade egyik híres könyvét: https://bookline.hu/product/home.action?_v=_&id=52668&type=22 – mely műben pontosan és érthetően fejti fel a kapcsolatokat a világ többi, jelenlegi és elfeledett vallása felé is!) A vallások feltűnő jellegzetessége, hogy időrendileg egymásra épülnek, egymásból keletkeznek. Az iszlám vallás, miként a kereszténység is, a zsidó vallásból erednek. Ez utóbbiról valamiért rendre megfeledkeznek ezen vallások “szentfazekai” – pedig enélkül lehetetlen megérteniük a saját szerepüket és feladatukat. Rengeteg hiba és téveszme ered ebből a hanyagul lekezelt félreértésből. Szerintem Jézus vagy Mohamed megnyilatkozásai tekinthetőek akár a zsidó vallási tanok kinyújtott kezeként a környező világ felé – melyet annyiszor félreértettünk már eddig. Ennek következményei a történelmileg ismerhető, már eleve bukásra ítéltetett rendszerek (mint akárcsak a császárkori Római-birodalom, annak világi vagy szakrális örökösei, az örökösen saját farkukat kergető szekták és felvilágosuló reformátorok).
    A zsidó hittételeknek és történeteknek az előzményei pedig fellelhetők a jóval korábbi, ókori folyamközi vallási szövegekben. Ennek egyik közismert, ékes példája Noé/Ziuszudra/Ut-napistim története.

    4. Vajon (különösen az előbbiek fényében) Izraelt (és annak fővárosaként Jeruzsálemet) az Úr nem általános értelemben, az egész világot értve ez alatt ígérte oda a népének, tehát az őt elfogadó emberiségnek? Vajon Izrael jelenlegi, “evilági” megvalósulása ellen nem épp ezért érvelnek egyes ultraortodox zsidók? https://www.youtube.com/watch?v=2SH8V16Y5E4&t=4s Hiszen a zsidó államnak és a zsidó eszme győzelmének nem egy földrajzilag determinálható (és azáltal korlátolt) értelemben kellene megvalósulnia, hanem általánosan érvényesülnie?

    5. Tehát ezen közös eszme képviselőinek mindenütt jelen kell lenniük (mellyel szembemegy az örökös üldöztetésük), nem korlátozódhat egyetlen államra sem (és legfőképp nem zárkózhat önmagába).

    Mindezek szintéziseként, az aktuális hírek tükrében megpróbálom összegezni az általam fentebb felvázolt öt pont lényegét, némileg összegyúrva azokat.

    [Sajnos a vége már nem fért fel, ezért újabb “ön-ön-válaszra” kényszerülök.]

    • Mi lehet a “zsidóság” (mint teoretikus jelenség) szerepe? Talán, hogy összefogva vezesse az emberiséget, mely “szubsztrátumát” tekintve azonos önmagával.

      Miként valósítható meg az emberiség egységesítése és koordinált irányítása? Talán egy közös irányzat elfogadásával, illetve annak mentén történő továbbhaladásával – egy közös vallás (mint egységes rendező elv) szerint. Tehát egy világszintű, közös hitvallási rendszer lehet az alapvető feltétele egy egységes emberiség létrejöttének. Ennek megszületésének vagyunk a tanúi … már évezredek óta …

      Nem lehetséges, hogy épp ezen előbbi szempont a zsidó vallás legfontosabb, az egész emberiség szemszögéből életbevágóan fontos jelentősége? Talán épp erre tett kísérletet Jézus és Mohamed is, … miként számtalan azóta “keresztünkre feszített zsidó”, gondoljunk csak akár a nemrégi évfordulója alapján Karl Marxra … vagy épp a “nemzethy sportként” hajszolt Soros Györgyre. De láthatóan őket kergetik az “igaz hitű” ortodox irányzat követői is, mint “sarlatán árulókat”, részben érthetően, hiszen az ortodox irányzat lényege az alapvető, a meghatározó elvekhez, előírásokhoz való feltétlen ragaszkodás. Nekik is igazuk lehet. (Provokatív kérdés: ortodox zsidó szempontból van-e különbség Karl Marx és Adolf Hitler között?)

      Mindezzel párhuzamosan pedig az örök “antikrisztusok” (Hitlertől visszafelé a történelem viharaiban, vagy épp ezek mai utódjai), szemben a szólamaik felszíni vetületeivel törekedtek “zsidóbbnak lenni a zsidóknál” – tehát önkényes céljaik érdekében elferdítve az örök igazságokat, önmaguknak kisajátítva a hatalmat félreterelni az emberiséget a maguk mindenkori torz és hitvány téveszméi megvalósítására. Mind elbuktak, és ez vár a mai utódjaikra is. Nem véletlenül, hisz a torzszülöttek eleve életképtelenek, és végül mind kimúlnak.

      Tehát miközben lassan az egész emberiség felismerte talán, hogy közös érdeke és célja az egységesülés, aközben mégis, továbbra is üldözi önmagát a végtelen megosztottságában és eredendő esendőségéből adódó tanácstalanságában (melyre újra ás újra rájátszanak az éledő “népvezérei”).

      A legfőbb eszmét, s annak hirdetésére hivatott – “kijelölt” – szereplőit üldözve a soronkövetkező pusztulásba hajszoljuk önmagunkat, majd a túlélők, kifáradva és levegőért kapkodóan megpihenve végre elgondolkoznak, s belátva tévedéseiket, végül megállnak, legalább egy pillanatra. Aztán kezdődhet minden előlről, de már az “ellenkező” irányba … s ezen gyerekes játékot (számolatlan milliók és milliárdok halálával és szenvedésével kikövezve) űzzük már idétlen idők óta.

      Mondhatnánk, hogy persze eközben fejlődünk! De tényleg? Egészen biztosak lehetünk ebben? A materiális valóságunk mennyiben elégítik ki az eredeti céljainkat?

      Végtére is egyikünknek sincs önmagában igaza, az valamennyiünk között oszlik el, s csakis közösen hívhatjuk elő. Ehhez pedig nyílt, őszinte és (ön)kritikus párbeszéd kell.

      Különben folytathatjuk az esztelen üldözést…

      [Ui.: az egyik önmaga által felkent helyi “népvezér”, a sokasodó cézárok egyike már meghirdette, nem is oly rég: “Folytatjuk!”]

  3. “De aki azt gondolja, hogy amit Isten odaígér az embernek, azt az embernek kell erővel elvennie, az nemcsak sarlatán, hanem még hülye is.”
    Így is van. Isten Dávidnak ígérte Izrael trónját. Ezután Saul, a király üldözte Dávidot, és az üldözések közben kétszer adódott, hogy Dávid megölhette volna Sault álmában. De Dávid nem bántotta Sault. Végül Saul idegen népek kezétől esett el egy oktalan háborúban, és Dávid szívből megsiratta őt.
    Így üresedett meg a trón, amire a nép Dávidot emelte. Így Dávid király lett, de nem úgy, hogy ő vette volna el, amit Isten neki ígért, hanem úgy, hogy ajándékba kapta. Mert az Isten ígéretei ajándékok, kegyelemből vannak, és nem cselekedetekkel elvehetők, hogy senki ne kérkedjék, és hogy az Isten dicsősége mutatkozzon meg, nem embereké.
    Mert az Isten a világ semmijeit és bolondjait választotta, hogy naggyá és bölccsé tegye őket, a nagyokat és bölcseket pedig elvetette, hogy kicsinyekké és bolonddá legyenek.
    Hogy minden hegy alászálljon, és minden völgy felemelkedjen.

  4. Bocs, de nekem erről az arab legyilkolásról egészen más a véleményem. Nem keverek bele semmiféle vallást, mert ez nem arról szólt. A hamasz terrorszervezet szervezésében egy jól megszervezett provokációt láthatott a világ. Tudván, hogy amennyiben erőszakosan akarnak behatolni Izrael területére, a helyi erők nem fogják ezt engedni. Amennyiben annyira féltenék a civiljeiket akkor először, miért nem az ő jólétükre fordítják az EU az ENSZ az USA és az Arab Liga által rendszeresen folyósított dollár milliárdokat? Miért a saját számláikon landolnak ezek a pénzek? Ki ellenőrzi és foganatosít retorziókat az elsíbolt pénzek miatt?
    Másodszor: amennyiben annyira védenék a polgáraikat akkor miért a civilek fedezete alatt próbálnának betörni egy más ország területére?
    Ennek a provokációnak semmi köze nem volt Trumphoz. Már előtte elindították mielőtt a követséget felavatták volna. Lehet azon vitatkozni, hogy Trump mekkora bunkó vagy nem, de ez esetben nem kell rákenni ezt a balhét. Hamasz vezető ismerte el, hogy a 62 halott között 50 a Hamasz tagja volt. Ez miért nincs kiemelve? Tehát nem ártatlan “békés” tüntetők voltak. Pontosan annyira mint a 2006-s zavargások gyújtogatói. Egyébként ajánlom olvasásra ezt az írást mely kicsit jobban árnyalja a képet.
    http://amichay.hu/kodosites-miatt-homalyosan/
    Írom ezt úgy, hogy az AN írásainak nagy részével tökéletesen egyetértek.

  5. Ez a netanjahu gyerek pont akkora oriasi nagy dobbenet nekem, mint ez a kocsog tolvaj orban cigany. Mindketto szardarabrol azt hittem, hogy a 2000-es evek elejen mindekettot kidobtuk mar a szemetdombra, ahova valok, erre bazzeg, ezek masznak vissza, allando vele a pofankba, mig az embernek kedve tamadna epiteni ezt-azt es legyilkolni mindet csaladostol.
    Nem tesszuk, mert nem erdekunk, de megertjuk, ha valaki megteszi 😉

  6. a palesztin izreali konfliktus fenntartása, gerjesztése sokak érdeke. a hamasz a palesztin nép segétségével, felhasználásával támadja és tartja izraelt állandó készenléti állapotban. nem 6 hete, hanem évek óta lönek ki bombákat a negevre, beershebára, hajtanak végre merényleteket izraelben. végtelen cinizmussal megtervezik, hogy civil áldozataik legyenek és aztán minden veszteségüket óriási felhajtással eladják, a nyugati médiának. pl a svéd híradóban, napilapokban is csak égö gumikat, puszta kezükkel küzdö palesztinokat mutatnak be. a gyerekáldozatok és hisztérikus hozzátartozók dominálják a tudosításokat. szerintem izraelnek, mint minden más országnak jogában áll védeni magát, a határait. ez akkor is igaz, ha izrael jelenlegi miniszterelnökének, elítelhetö módon, korrupciós ügyei vannak. továbbá akkor is igaz, ha a végtelenül gusztustalan hit gyülekezete izrael oldalán áll ebben a konfliktusban. söt még akkor is, ha orbán és netanyahu között közös tulajdonságok fedezhetök fel.

    • Izraelnek ezt a jogát senki nem vonta kétségbe, a cikk is hangsúlyozza ezt. Ahogy a fenyegetettség is valóság. A cikk két dolgot állít, hogy a határ túloldalán egyelőre a garázdaságon kívül más bűncselekményt el nem követő emberek éles lőszerrel való kivégzése nem jogszerű. Márpedig Izraeltől, mint demokratikus és humánus országtól elvárható a jogszerűség. A másik, hogy az izraeli jobboldal kihasználja és felhasználja a fenyegetettséget, és láthatóan annak fenntartásában érdekelt, Netanyahu-nak minden megmozdulása erre irányul. S ennek megítélése független attól, hogy kik a támogatói. Nem a támogatói, hanem saját cselekedetei alapján ítéljük meg. Az viszont már cseppet sem mellékes, hogy mindezt még saját korrupciós ügyei eltussolására is felhasználja. Ha Izrael olyanná válik, mint az ellenségei, akkor az ellenségei győztek. Ők ugyan nem fogadják el, de saját Messiásuk azt tanította nekik, hogy a gonoszt jóval győzd meg. Izraelt sokkal méltóbb lett volna ünnepelni azzal, hogy az ellenségeiket meglepik ajándékokkal, élelemmel, ha könnygáz helyett valami jó dolgokat szórtak volna közéjük. Ez az izraeli politika csak visszaigazolja a Hamasz és a szélsőséges terrorista csoprtok hazugságait. Vérfürdővel ünnepelni? Biztos, hogy a határ megvédéséhez le kell gyilkolni célzott lövésekkel, éles lőfegyverrel 58 embert? És ennek ne lenne köze ahhoz, hogy egy szörnyeteg az amerikai elnök, aki mindent elnéz, mindent támogat. Ezzel visszaélni elegáns dolog? A gyűlölet gyűlöletet szül, és ez a gyűlölet, ami ebben a hozzállásban van, csak gyűlöletet szít, és fenntartja a gyűlöletet. A cikk pedig arról szól, hogy a jelek szerint szándékosan, szintén belpolitikai céllal. Olyan helyzetbe hozza Izraelt, hogy ne mondhassanak mást, csak azt, hogy erre a kemény kézre van szükség, nincs más lehetőség. Még arra sem törekszenek, hogy aki nem ellenség, abból ne csináljanak ellenséget, hanem legalább elválasszák a szélsőségeseket azoktól, akik nem azok. Az politikai érdek, hogy ne legyen senki, aki nem látszik szélsőségesnek. Ez gonosz dolog, ez provokáció, és nemcsak a zsidó Messiás tanításaival ellentétes, de még az ószövetségi könyvek tanítása szerint is, a szelídség jobban megtöri a csontot, mint a vérfürdő. Magyarországon jobban látszik ennek a politikának az alantas volta, mert nincs ellenség. De Orbán Röszkénél kihasználta, amíg voltak menekültek a határon, és ugyanazt a provokációt megcsinálta velük kicsiben, és ha még lennének menekültek (“migránsok”) a határon, nagy élvezettel teremtene állandó krízishelyzetet. De azok annyira szelídek, hogy inkább más irányba mennek, ezért a propaganda üresben pörög. Netanyahu “szerencsésebb” illiberális, mert Izraelnek vannak valódi ellenségei, de azokkal pontosan úgy bánik, mint Orbán és az összes diktátor, akik valamilyen veszélyérzettel manipulálják és fenyegetik saját lakosságukat, hogy azok úgy érezzék, senki más nem segíthet rajtuk. A zsidóknak emlékezniük kellene, hogy korábban őket ugyanígy használták fel évszázadokon át. Az a baj, hogy az elmúlt tíz évben az izraeli jobboldal el is hitette az Izraelt szeretők és féltők többségében, hogy nem lehet mást tenni. Pedig úgy kellene harcolni a szélsőségek ellen, hogy ne váljanak hasonlókká, törvénytisztelők legyenek, ne erősítsék a gyűlöletet, és a nem szélsőséges arabokkal, muszlimokkal korrekt módon és tisztességesen kellene bánni. Van a két szélsőség között egy ilyen állapot is, amikor a konkrét bűnözőkkel kemények, de jogszerűek, nem hoznak katonák halálos ítéleteket, még el sem követett vétségek miatt, egyébként pedig megmaradnak egy humánus, emberszerető, jogtisztelő, egyenlő jogokat biztosító, demokratikus társadalomnak. Vagy legalább az igyekezetnek erre kellene irányulnia, de a Netanyahu-féle politika kiöli az emberséget, mesterségesen gerjeszti a gyűlöletet és az indulatot, és akárhogy forgatjuk, nyilvánvalóan nemzetközi bűncselekményeket követnek el. Ez nem tisztességes, és nem válik a javukra, megrontja őket, és akkor az ellenség elérte a célját.

  7. Az izraeli stratégia megváltozott, már régóta. Korábban minél többet próbáltak engedni a palesztinoknak, annál több terrorista támadás történt. Most ha Izraelben szemerkélő eső van, akkor az ellenségnél hurrikán. Ez sokkal hatásosabb…

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here