Tag: NATO

Grönland elutasította Trump vételi ajánlatát, hogy megvásárolja a területet, és önként sem kívánnak Amerikához csatlakozni. Dánia is elutasította, hogy lemondjon Grönlandról. Most a kérdés az, hogy ha Trump katonai erővel akarja megszerezni a területet, akkor ellenáll-e Dánia, eseleg megvédi-e Dánia egy részét a többi európai NATO-tagállam? A NATO 5. cikkelye alapján a NATO-nak kötelessége lenne megvédeni Grönlandot, ha azt egy NATO-n kívüli ország támadná meg. De mi a teendő, ha a NATO történetében először a NATO vezető katonai ereje, Amerika készül megtámadni egy másik NATO országot? Ez mit jelent? A NATO megtámadja önmagát? Feloszlik a NATO vagy két része szakad? Trump az erő nyelvén beszél. Ha Dánia és Európa el akarja kerülni a (világ)háborút, amit Trump indítana el ezzel, akkor be kell hódolnia és ellenállás nélkül át kell adnia Trumpnak Dánia egy részét. Kezd nagyon is aktuálissá válni Trump "amerikai Hitler" elnevezése. Ha Dánia enged, akkor ki és mi lesz a következő? Trump parancsol Európának és a világnak?

Ha Trump megadásra kényszeríti Ukrajnát, mert megvonja tőle az amerikai támogatást, Európa pedig egyedül nem vállalja, nem bírja, vagy megpróbálja Trumppal elkerülni a nyílt konfliktust ("várják az együttműködést a fasiszta diktátorral"), akkor Putyin megkapja az eddig elfoglalt területeket, majd a lefegyverzett Ukrajnát egy éjszaka alatt elfoglalja. Zelenszkijre Navalnij sorsa vár, Ukrajna pedig kap egy orosz bábkormányt, ha Putyin nem olvastzja be az egészet Oroszországba. Egy biztos, a Záhonyiak készülhetnek, hamarosan orosz katonák integetnek a határ másik oldaláról. Orbánt Moszkvába rendelik, közlik vele a döntést, hogy a baráti orosz csapatok békésen átlépik a magyar határt. Az orosz hadsereggel szemben a magyar "honvédség" nem veszi fel a harcot, nem kéri a NATO segítségét (Trump miatt meg sem kapná), és Magyarország ekkor az orosz hadsereg felvonulási területe lesz. Ezzel máris Nyugat-Európa határán állnak, háttértámogatást adva az általuk pénzelt és támogatott nyugati szélsőjobboldali elmebeteg fasisztáknak.

Orbánt Kim Dzsongun dicséri. Az észak-koreai kisvezér egy táborba sorolta önmagával, s ebben cseppet sem tévedett. Orbán valóban egy politikai és ideológiai táborba tartozik...

Az elcsalt grúz választások utáni utazása, legitimációs kísérlete, amelyet beleilleszt a hamis világértelmezésbe, hogy "Brüsszelnek nem tetszik, hogy nem ők állítanak kormányt", a valósággal való frontális ütközés. Brüsszelnek a választási csalás, a puccs nem tetszik, s Orbán hiába reménykedik, hogy ilyen puccsokkal hamis alapokon álló birodalmat építhet. A valóságérzékeléstől való teljes elszakadás jele, hogy az Unió soros elnökeként háborút indít az Unió ellen, amelynek el kell határolódnia tőle, amely háborúban nem nyerhet, és amely háborúnak semmi haszna nem lesz. Ellenben borzasztó károkat okoz, elsősorban az országnak és önmagának. Öngyilkosok viselkednek így. Annyira éles és látható a valóság és Orbán hazugságai között az ellentét, hogy abba csak belebukni lehet. Élete végéig érintetlenül uralkodhatna nyugati pénzeken a diktatúrájában, ha a csalást csalásnak, a háborút háborúnak, az áldozatot áldozatnak nevezné, lehetne ő a diktátor jó fiú, akit nevetnek és megtűrnek. Ehelyett háborút indít a valóság ellen.

Ez súlyos figyelmeztetést tartalmazott. Az Egyesült Államok, a demokratikus és nyugati világ vezető politikai, gazdasági és katonai ereje, lezárta a korszakot, melyet az jellemzett, hogy elválasztotta egymástól a "szavakat" és a "tetteket". Utalás volt ez arra, amit Orbán mondott korábban, hogy ne azt figyeljék, amit mond, hanem azt, amit tesz. David Pressman konkrét példákon keresztül vezette le, hogy a "szavak" és a "tettek" már nem különböznek egymástól, amit Orbán és kormánya mond, azok nem "csupán szavak" (noha azok sem kellemesek), hanem egyrészt a demokráciát és a közvéleményt alakító aktorok, másrészt a szavak immár nem különböznek, nem állnak ellentétben a tettekkel. Az amerikai nagykövet levezette az Orbán-rezsim megfélemlítő stratégiáját, ahogyan az egész társadalmat fenyegeti, ha részt kíván venni a politikai közbeszédben és kritizálni meri a kormányzatot. David Pressman burkoltan megfogalmazta, hogy Magyarország már nem demokrácia, mert elzárja az embereket az önmegvalósítás lehetőségétől.

A legriasztóbbak azok a kiszivárgott információk, miszerint megnövekedett Biden felesége, Jill Biden szerepe, aki jelen van minden fontos találkozón, ő intézi Biden ügyeit, ő igazítja el a stábot és a végsőkig kitart a férje mellett. Biden nemcsak ebben, hanem megjelenésével is időnként az öreg Brezsnyevre és Csernyenkóra emlékeztet a merev arckifejezésével. Ehhez képest adott most egy egészen elfogadható sajtótájékoztatót, tartalmilag hibátlant, még ha lehetett is látni, hogy egy öregember beszél. Már annyira rossz képzetek alakultak ki az állapotáról, hogy már ez is üdítőnek hatott a várakozáshoz képest, pedig önmagában már ez is aggodalomra adna okot a fizikai erejét és megjelenését illetően. Most pedig nem lehet tudni, miért késett fél órát. Kialudta magát vagy gyógyszereket kapott? Itt jön be a második kérdés, hogy képes-e Biden megfordítani a vele kapcsolatos kételyeket. Erre pedig a válasz nagy valószínűséggel az, hogy nem. Ám ebben az esetben teljesen mindegy, milyen az állapota, akkor is távoznia kell, különben katasztrófa lesz. Olyan elnökkel nem lehet nyerni, akinek az alkalmatlanságáról saját pártja és támogatói is vitatkoznak. Ez olyan sok embert tarthat távol a szavazástól, nem beszélve az állapota és a kora miatti jogos aggodalmakról, hogy Trump soha nem látott győzelmet arathat, és ezt felhatalmazásnak tekintené a diktatúra azonnali bevezetésére. Itt jön be a legfontosabb tényező, ami ennek a vitának a súlyát adja. Ahogy közeledik a választás, úgy erősödik a félem és az aggodalom, mert az amerikaiak kezdik megérteni, milyen hatalmas veszélyt jelent az ellenfél, a komplett elmebeteg fasiszta Trump, akinek elnöksége végzetes lehet az amerikai szabadságra és demokráciára.

Joe Biden véletlenül úgy mutatta be Zelenszkij elnököt a NATO konferencián, hogy "Putyin elnök". Amikor észrevette, mit mondott, visszalépett a mikrofonhoz, visszakérdezett, hogy "President...

Putyin úgy akar véget vetni a háborúnak, hogy Ukrajna hagyjon fel a honvédelemmel, adja meg magát, engedje át az általa elfoglalt területeket, a Nyugat fejezze be a támogatást, s Ukrajna az EU- és NATO-tagságról örökre lemondva kapituláljon. Orbán ezt az orosz tervet képviseli, Putyin utasításait hajtja végre, és az ellenség oldalán áll az Európai Unióval és a NATO-val szemben. Az EU soros elnökeként indított támadást az EU és a NATO ellen, megbontva az egységet és a Kreml propagandájával bombázva az EU-t. Ez nem békemisszió, hanem háborús propaganda, mert a háborúzó oroszok győzelmét segíti, amely nem a békét hozná el, hanem az orosz fasiszta imperializmus terjeszkedése előtt nyitná meg az utat. Orbán háborús bűnös, aki a tömeggyilkos orosz hordát szolgálja. Orbán nyilvánvalóan az orosz katonai titkosszolgálat (a GRU) ügynöke, aki világháborút és Magyarország orosz katonai megszállását veszélyezteti, azon dolgozik. Az EU és a NATO legsürgősebb feladata, hogy Orbán tevékenységét leleplezze és állítsa le.

Putyin és az orosz katonai titkosszolgálat Orbánnal trollkodik az EU-ban, a Kreml irányítja a magyar soros elnökséget, az EU tagországok teljes megvetése mellett. Orbán sorsáról már nem Felcsúton és Budapesten, hanem Moszkvában és Pekingben döntenek. Magyarország sorsa is az ő kezükben van. Ha Orbán valóban ismerné az oroszokat, hogy kegyelmet nem ismernek, a háláról még nem hallottak, egy szavukat soha nem tartották be, rettegne. Előrelátó ember most Magyar Péter mozgását, nyilatkozatait és kapcsolatait figyelné, mert az oroszok mindig legalább két vasat tartanak a tűzben, és a Trumphoz hasonló Magyar, aki szereti a pénzt és a hatalmat, tárgynak tekinti a nőket, abból pedig van elég, s zsarolható, olcsó préda az orosz titkosszolgálatok számára. Idő kérdése, mikor szervezik be, ha ez még nem történt meg, amin csodálkoznánk. Magyar mindenesetre most is üzent Putyinnak, hogy ő is elment volna Moszkvába, csak ő még korábban, mert Putyin elnök úrnak alázatos szolgája, aki utálja az amerikaiakat és az EU-t, a jogállamot, és a kezében tartja az ellenzék nagyobb részét. Putyin pedig szereti az ügynökeit csicskáztatni, egymással szemben kijátszani. Magyarországon pedig nem nagyon történhet olyasmi, ami nincs az ellenőrzésük alatt. Ezért sem mindegy, ki a "messiás".

Ebben az elképzelt új világrendben Orbán Európa diktátoraként szeretne a Trump-Putyin-Orbán hármas világdiktatúra tagja lenni. De ha ez nem jönne össze, akkor is fél éven át az európai erős vezető képét akarja mutatni és Európa diktátorát játszani. Nem kizárt az sem, hogy Orbán tényleg megunta Magyarországot és már csak világpolitikai szerepre vágyik. Ebben az esetben bekövetkezhet, amit Magyar ajánlott/megjósolt/kikotyogott, hogy átadja a hatalmat Magyarnak, aki átmenti és tovább élteti a rendszerét, míg ő valamilyen puccsal az EU valamilyen vezetője lenne. Az Európai Unió országainak résen kell lenniük, azonnal valamilyen hathatós választ kell adniuk Orbánnak. Ellenkező esetben Orbán az EU soros elnöki tisztét felhasználva populista hazugságokkal feluszíthatja az európai népeket saját kormányaik és a jogállami EU elle, azt állítva, hogy a politikai elit nem az európai embereket és nem az ő érdekeiket képviselik, hanem ellenük cselekszenek, mert más érdekeik vannak. Bezzeg a "patrióták" és a "szuverenisták".

Mindenesetre meghátrálásként kell értelmezni azt, hogy lemondott a washingtoni NATO-csúcs Ukrajnát segítő határozatainak blokkolásáról, s hozzájárult Mark Rutte jelöléséhez a NATO főtitkári posztjára. Ezt korábban ellenezte, mert a volt holland miniszterelnök egyik erős kritikusa volt a NER-nek, a magyar jogállamiságnak. Orbán azonban nem merte eljátszani vele azt, amit a svédek NATO-csatlakozásával, nem mert keresztbe feküdni a NATO tagországok egységesnek tűnő akaratának. Orbánt vagy nagyon kemény fenyegetés érte, amiből megértette, hogy vége a türelemnek, vagy nem akarja tovább feszíteni a húrt, mert a visszatáncolás hivatkozása egyszerűen nevetséges. Mindkét esetben azzal indokolta a NATO előtti kapitulációt, hogy garanciát kapott arra, hogy Magyarországnak nem kell résztvennie Ukrajna oldalán az orosz barátaival szembeni támogató akciókban. Erre azonban a NATO alapszabálya ad garanciát, mert a tagországok szabadon dönthetnek arról, miben vesznek részt. Orbán nem kapott semmit cserébe.

Orbán egyre inkább szorul ki az EU-ból és a NATO-ból is. Ezen nem változtatott a választás sem, mert az Európai Parlamentben a szélsőjobb nem veszi át a hatalmat. A szélsőjobb nem tud egyesülni sem, mert az oroszokat nem mindenki fogadja el. Orbán nemzetközi súlya ezzel az újabb pofonnal tovább csökkent, egyre inkább jelentéktelenné válik. Ez abból a szempontból fontos, hogy az oroszoknak és a kínaiaknak ő addig hasznos, amíg az EU-ban és a NATO-ban tudja a Nyugat ellenségeinek érdekeit szolgálni. Ha nem képes, még belpolitikai helyzete is meginoghat, mert az oroszoknak és a kínaiaknak megfelelőbb, az érdekeiket jobban kiszolgáló emberre lehet szükségük, amire kéznél van Magyar Péter. Arra érdemes figyelni, hogy az oroszok nem készítik-e elő a csendes hatalomváltást, Orbán kimenekítését a pénzzel együtt, és egy nála agresszívebb új diktátor beállítását a helyére. A Nyugatnak időre lesz szüksége, mire Orbán utódjában felismerik az ellenséget, ez Orbán esetében is eltartott sokáig. Orbán enerváltsága utalhat arra is, hogy ismeri a sorsát. Ha kiderül, hogy Magyar berobbanásában bármilyen szerepe van az oroszoknak, azonnal meg kell tőle vonni minden bizalmat. Magyar kezdeti, majd később letagadott és leplezett nyilatkozatai az EU-ról, a NATO-ról, a háború okairól és az oroszokról, egyértelműen arra utalnak, hogy ez a forgatókönyv cseppet sem lehetetlen.

Magyarországot senki nem képviseli a D-nap, a normandiai partraszállás 80. évfordulójára szervezett ünnepségeken. Magyarország külügyminisztere ezzel egyidőben Oroszországba utazott, amellyel kinyilvánította Magyarország hűségét és...

Orbán lefegyverezni akarja Ukrajnát, az oroszokat akarja győzelemhez juttatni, amivel megnyitja előtte az utat a balti államok és Európa fenyegetése felé. Orbán az Európai Unió és a NATO vereségében, szétesésében reménykedik, hogy a demokratikus világrendet egy fasiszta diktatórikus világrend váltsa fel orosz-kínai hegemóniával. Ehhez pedig az orosz győzelem nyitja meg az utat, amivel Orbán egy harmadik világháború lehetőségét kockáztatja. A békeüzenetek célja az orosz győzelem és a Nyugat veresége, a harmadik világháború árán is. Orbán háborús tűzfészket akar Európában, a Balkánon és a világ más részein, amelybe orosz oldalon bekapcsolódhatna Magyarország is. Orbán abban reménykedik, hogy az orosz ügynök Trump választási győzelme megindítja a NATO szétesését, a NATO nélküli magyar haderő az oroszokra számít. Orbán fegyverkezik, miközben "békéről" szónokol. Egész rendszere a Nyugat elleni háborúról szól. Orbán az, aki a háború felé sodorja Magyarországot, magyar fiatalok vérét adja az orosz fasizmusért.