Donald Trump egyre kevésbé viselkedik demokratikus ország vezetőjeként, és egyre inkább úgy, mint a világ ura. Az iráni atomlétesítmények elleni katonai csapás nemcsak Amerika erejéről szólt, hanem arról is, hogy ő dönt, ő parancsol, mindenki más engedelmeskedik. A NATO-csúcsra nem elnökként érkezett, hanem világdiktátorként.
Az iráni bombázás nem egyeztetett katonai akció volt, hanem egyszemélyes döntés. Trump nem kérdezte meg a Kongresszust, nem kért felhatalmazást az ENSZ-től, és nem konzultált a szövetségeseivel sem. Ez az első precedens arra, hogy a törvényeket és a nemzetközi szabályokat figyelmen kívül hagyva, diktátorként cselekedett. A hadüzenet nélküli csapás egyszerre volt hadművelet és politikai üzenet: Amerika már nem szövetséges, hanem egyetlen ember akarata.
Ez a mentalitás most intézményesülni készül. A NATO-csúcson Trump nem egyeztetni jön, hanem parancsot osztani. Nem szövetségeseket lát, hanem alattvalókat. Azt követeli, hogy mindenki növelje katonai kiadásait, igazodjon hozzá, és egy irányba masírozzon. Nem a közös védelem, hanem a behódolás a csúcstalálkozó új kulcsszava.
A csúcson Európa országai eldönthetik, mit választanak: a demokratikus elvekhez való ragaszkodást vagy a félelem vezérelte meghunyászkodást. Az amerikai katonai csapás nemcsak Iránnak, hanem Európának is szólt: „nincs beleszólásotok abba, mit teszek, mert én vagyok az erő.” A NATO jövője most dől el. Ha engedelmeskednek, nem egy védelmi szövetség lesznek többé, hanem Trump katonai vazallusai, amit a félelem tart egyben.
Trump közben a „béketeremtő” szerepében tetszeleg, aki megakadályozza a háborút. Csakhogy ez a béke nem megegyezés, hanem megfélemlítés eredménye. Nem diplomáciai győzelem, hanem hódítás és elnyomás. Egy autoriter gengszterlogika diadala, amely csak addig nem öl, amíg mindenki hajbókol előtte.
Európa most vizsgázik. Ki meri kimondani, hogy nem kér ebből a hatalmi arroganciából? Hány vezető lesz, aki meg meri védeni nemcsak saját népe szuverenitását, hanem a világ demokratikus alapelveit is? Mert ami most elfogadásra kerül, az holnap norma lesz. Ha Trump ezt megteheti a világ vezetőivel, mit fog tenni a saját népével?
Trump katonai erővel, zsarolással és megfélemlítéssel akarja maga alá rendelni a világot. A NATO-csúcs nem a védelemről, hanem a világrend átrendezéséről szól. A kérdés már nem az, hogy ki tartja magát a szerződésekhez, hanem az, hogy ki mer nemet mondani az új világrendre, amelyet Trump diktál, és elentétes a NATO szellemiségével, céljaival. A NATO éppen az ilyen katonai erőre támaszkodó diktátorok uralma ellen jött létre.
Ezért történelmi pillanat a hágai NATO-csúcs. A demokratikus országok vagy kiállnak most, vagy jóváhagyják, hogy a világ jövőjéről egyetlen ember döntsön, mindenféle fék és ellensúly nélkül. A szolgalelkűség, a mosolyok, a simulás és a smúzolás találkozója lesz, vagy a kijózanodásé? Megőrzi-e Európa a szabadságát?
Egy világdiktatúra, egy erőszakos világdiktátor mindenképp elfogadhatatlan. Méginkább, ha ezt az embert Donald Trumpnak hívják. Egy autoriter zsarnok, aki már nem is titkolja, mire készül. Világuralmat akar. Gazdaságilag is megpróbálta, de a pénzügyi világ ellenállt. Ám a katonai erővel szemben csak az elvek, a jellem és a törvényesség segít.
A világnak most bátorságra van szüksége. A NATO-tagállamoknak pedig karakterre. A csend bűnrészesség. A meghunyászkodás önfeladás. Aki most nem mond nemet, az holnap már nem fog tudni semmit mondani. Ez az út, amelyre Trump lépett, éppen Hágába vezet. De nem a NATO-csúcsra, hanem a Nemzetközi Büntetőbíróság elé. Oda, ahova az ilyen autokraták útja vezet.
Ezen az úton a demokratikus Európa nem indulhat el. Jobb előbb beszólni Trumpnak, mint később. Mert ennek jó vége nem lehet.
