Tag: Netanjahu

Semmiféle konkrét fenyegetés nem indokolta a háborút. Irán belső lázongással volt elfoglalva, soha nem nem volt gyengébb, és nem állt távolabb attól, hogy akár Izrael, akár Amerika ellen támadást indítson. Pontosan ez a gyengeség keltette azokat a hamis reményeket, hogy egy amerikai-izraeli támadás, a rezsim vezetőinek közönséges meggyilkolása, majd megdönti a rendszert. Ennek az ellenkezője történt: a rezsim megerősödött, radikalizálódott, az iráni megölt vezetők helyére sokkal súlyosabb és radikálisabb alakok léptek, akikről nem tudnak semmit, de bosszúra éhesek. A háború előtti állapotában Irán nem jelentett konkrét veszélyt a világra, a Trump-Netanjahu csodapáros ezt sikeresen megváltoztatta, mostantól nem biztonságos a világ. A háború vége nem látszik, mert Trump nem tudta térdre kényszeríteni Iránt, amely túszul ejtette Trumpot és a világgazdaságot a Hormuzi-szoros lezárásával. Az irániak pontosan tudják, hogy az amerikaiak az első perctől kezdve nem támogatták ezt az ok nélküli esztelen háborút, a benzinárak emelkednek, az amerikaiak dühösek, Trump pedig nem tudja megnyitni a szorost. Novemberben nem tud akkorát csalni, hogy nyerjen. Szinte hihetetlen, hogy Trump úgy belekezdett ebbe a háborúba, hogy nem készült fel erre a lehetőségre, hogy ha Iránt agyonbombázza, akkor lezárja a szorost. Trumpnak elképzelése nincs, hogyan oldja meg ezt a helyzetet, s a nemzethez intézett szózat csak arról győzhette meg az amerikaiakat, hogy tanácstalan. Most azon gondolkodik, hogy csak elvonul, aztán akinek kell olaj, az majd elintézi. Ezt a feladatot odadobja az európaiaknak, elfeledkezve arról, hogy ezt a helyzetet ő idézte elő. Udvarol, csapkod, fenyeget, becsmérel, toporzékol, és nem engedelmeskedik neki a teremtett világ. Szárazföldi csapatok nélkül esélye sincs eredményt elérni. Ha szárazföldi támadást indít (amiről most nem beszélt), akkor óriási veszteségeket szenved és évekre beleragad az iráni háborúba. Nincs jó megoldás, miközben a háború globális recesszióval fenyeget, súlyosabb hatásai lehetnek, mint a Covidnak. Egyik szavával a közeli befejezést ígérte, a másikkal fenyegetőzött, hogy a kőkorszakba bombázza vissza Iránt, de ilyen handabandázást már hallottunk. Az irániak pedig nem ijednek meg tőle, nem fogják megadni magukat és nem fogadják el a követeléseit, elfogadható alku nem lesz. Trump iráni háborúját az amerikaiak 66 százaléka utasítja el, ami csak nőni fog, különösen a mostani beszéd után. Ez a beszéd leleplezte, hogy Trump megbukott, mint vezető, mint főparancsnok, nincs világos és kivitelezhető terve, nem tud elszámolni a háború elindításával, és nem tud belőle kiszállni. Eredményként emlegeti az iráni légierő és haditengerészet elpusztítását, de ha ez volt a cél, akkor miért nem fejezi be? Ebből kiderül, hogy nem ez volt a cél. Az atomprogramot sem semmisítette meg, a rezsimet megerősítette, az ellenzéket meggyengítette.

Ahhoz képest, hogy Trump a rezsim megsemmisítésének ambíciózus szándékával kezdte el a háborút és Irán térdre kényszerítését ígérte, a tűzszüneti ajánlata már a gyengeség jele. Iránban pedig tudják ezt. Azzal is tisztában vannak, hogy Trump nem engedheti meg magának, hogy a Hormuzi-szoros tartósan járhatatlan legyen, ezért kénytelen lesz meghátrálni. Trump népszerűségi mutatói meredeken esnek, a benzinárak nőnek, s közeledik a félidős választás. Sokatmondó, hogy Trump hazájában, a Mar-a-Lagót is magában foglaló körzetben, demokrata jelölt nyert el egy floridai képviselőházi helyet. Ezért Iránban tudják, hogy csak meg kell várni, amíg Trump saját csapdájába esik és eredmény nélkül megalázva visszavonul, s befejezi a háborút. A rezsim nem fog összedőlni, amit lebombáztak, orosz segítséggel újra lehet építeni. Várhatóan nem lesz semmiféle megállapodás. Irán nem enged Trump követeléseinek. Nem mond le az atomfegyver előállításáról, a terrorizmus támogatásáról, a legkisebb engedményt sem teszi Amerikának. Trump veresége már most nyilvánvaló, s nem maradt Iránban olyan vezető, aki megegyezne. Egy lépést sem fognak meghátrálni. Trump nincs ehhez hozzászokva. Az izraeli védelmi minisztérium mérföldkőnek nevezheti a csapásokat, de Amerika és a Nyugat nem egy rezsim összeomlásának a tanúi, hanem inkább egy áramvonalasabb, militánsabb és kiszámíthatatlanabb ellenfél megszületésénél bábáskodnak. Egy Khamenei utáni, keményvonalasok által vezetett rezsim nem egy olyan kihívás, amelyet rakétacsapással lehet megoldani. Ez egy új globális válság lesz, sokkal erősebb és keményebb Iránnal, amely igazolva látja magát, s mindent megtesz a bosszúért. Mostantól a terrorveszély emelkedik az egész világon, amelynek kezelésére az Egyesült Államok nincs felkészülve.

Netanjahu Dzsingisz kánnak ad igazat Jézus Krisztussal szemben. Dzsingisz kán kegyetlenségéről volt híres, neve a barbarizmussal egyenlő, leginkább koponyahegyek mellett ábrázolták. Kínzási módszerei utánozhatatlanok, történészek szerint legalább 30-40 millió embert mészárolt le. Netanjahu ezt az embert emeli Jézus Krisztus fölé, s neki ad igazat Jézus Krisztussal szemben, aki az önfeláldozó szeretetet és a keresztet választotta, hogy megváltsa a világot. Dzsingisz kán a megfélemlítést és zsarolást használta, s aki nem adta meg magát, azt elpusztította. Ez volt a "mongol béke". Szó se róla, ez valóban emlékeztet Trumpra és Netanjahura. De egy kicsit sem Jézus Krisztusra. Netanjahu az iráni háborút próbálta igazolni ezzel a szöveggel, azt állítva, hogy "nincs más választásod", az erőszakot kell választani a mértékletességgel szemben: a mongol Dzsingisz kánt a zsidó Jézus Krisztussal szemben. Azt próbálta igazolni ezzel, hogy "időben szembe kell szállni az ellenségekkel, amíg még van idő". Netanjahu legendás időzítései jól ismertek, már húsz évvel ezelőtt is azt állította, hogy Iránnak 5 nap múlva atombombája lesz. De Iránnak azóta sincs atombombája, vélhetően most volt a legtávolabb tőle, amikor végre háborút indíthatott ellenük, mert talált hozzá végre egy amerikai elnököt. Nem tudunk elképzelni még egy amerikai elnököt, aki hajlandó lett volna arra, amire Trump. Ahogy Netanjahu több évtizedes háborús álmaira is nemet mondott minden amerikai elnök, republikánusok és demokraták egyaránt. Vélhetően az első percben tudták, mi lesz a következménye, ha Irán lezárja a Hormuzi-szorost. Trump nem gondolt erre a lehetőségre, ezért elképzelése sincs, nemhogy terve, hogyan oldja meg ezt a problémát. Netanjahut ez nem nagyon izgatja, végre megvalósíthatja Dzsingisz kán álmait, legyilkolhatja az összes iráni vezetőt, akik helyére állítanak másokat, és nem változik semmi. Az iráni háború nyilvánvaló értelmetlenségének nemcsak az ad nyomatékot, hogy egy közönséges hazugság alapján indította el Trump és Netanjahu, de a vége egyáltalán nem látható. Nagyon dicstelen vereség lehet a vége az Egyesült Államokra nézve, mert nincs jó megoldás a befejezésre. Ennél fontosabb azonban a tény, hogy Amerika és Izrael most veszítette el igazán a biztonságát, mert levegőből nem lehet legyőzni Iránt, még rendszerváltást sem lehet elérni (a csodálatos iráni forradalom véget ért az amerikai-izraeli bombázással), s Irán olyan bosszút állhat, amire nem lehet soha eléggé felkészülni.

Laszlo Bartus Benjamin Netanyahu is unmatched in fueling anti-Israel sentiment, but few expected that he would even provoke anger among American neo-Protestant evangelical Christian nationalists—who...

Ez azt jelenti, hogy az Irán ellen indított közös amerikai-izraeli háború Netanjahu vágya, Trump adja a támogatást ehhez. Ennyi erővel Iránt már harminc éve is le lehetett volna bombázni, az ayatollahot meg lehetett volna gyilkolni, s kétség nem fér hozzá, sok életet meg lehetett volna menteni. Valamiért eddig mégsem tette meg a világ. Még pedig azért nem, mert a nemzetközi szabályokba nem fér bele az, hogy független országok vezetőit elraboljuk, majd az országa olajkészletére rátesszük a kezünket. Az sem volt eddig megengedhető, hogy háborút azzal kezdünk, hogy bombát dobunk az ellenfél legfőbb vezetőjének fejére. Erre csak Netanjahu és Trump képes. Senki nem vitatja, hogy Khamenei ayatollah a világ egyik legsötétebb gazembere, gyilkosa volt, aki felesküdött Amerika és Izrael elpusztítására. De ennek komolyságát mutatja, hogy 37 év uralkodása alatt ennyire jutott. Ha mindenkit meg akarnak ölni egy bombával, aki ezt akarja, akkor elég sok bombát le kell még dobni, és a bombáknak soha nem lesz vége. Ha az a törekvés igaz, hogy a világ tömeggyilkos diktátorait le kell bombázni, országaikat térdre kell kényszeríteni és be kell hódoltatni Trumpnak, akkor a következő bombázást már indíthatja is Moszkva, Peking, Phenjan ellen. De hasonló a logikája annak is, hogy aki nem tudja, hogy merre van a kábítószerkereskedők hajóinak útvonala, s eltéved, azt megölik. Ha Trump valóban a világra leselkedő legnagyobb veszélyeket akarná elhárítani, akkor azt kezdhetné Ukrajnában azzal, hogy kifüstöli onnan az oroszokat. Iránnál sokkal nagyobb veszélyt jelentenek az oroszok, akik Európát fenyegetik és világháborúval fenyegetnek. Trump az eddigi támogatást is megvonja az ukránoktól, a világot fenyegetve ezzel.

Az egyáltalán nem biztos, hogy Irán új vezetői barátságosabban viszonyulnak Amerikához és Izraelhez. Stabil változásra csak akkor van lehetőség, ha belső iráni társadalmi változás is végbemegy. Trump villámháborús terve megrekedhet, ha nem lesz rendszerváltás, mert akkor csak legyilkoltak egy vezetői garnitúrát, s jön egy másik, és semmi nem változik. Trump beleragadhat ebbe a háborúba, ahogy az előfordult már más amerikai háborúkkal, pedig azok egy jelentős része ennél sokkal átgondoltabb volt. Az új háború megkérdőjelezi a legutóbbi atombunker elleni támadás sikerét, ha most is az atomfenyegetés a támadás egyik oka. Vagy csak győztesnek hirdeti magát, mert megint levadászott egy vezetőt. Trump iráni kalandja felveti a jogtalanság és önkényesség kérdését. Ki van biztonságban? Trump egyre inkább elhiszi magáról, hogy azt csinál, amit akar, azt gyilkol le, akit akar, ha az nem hódol be és nem engedelmeskedik. Emellett erősen kockázatos is, mert Trumpnak legtöbbször a szája nagy, ha nemet mondanak neki, meghátrál. Kivéve a gyengébbeket. De egyszer erre ráveszthet. Lehet, hogy szerencséje lesz megint, mert nem eszkalálódik a háború, nem robbantja fel a térséget, de ez nem rajta múlik. Ez a háború közvetlen ok nélküli, Amerikát célponttá teszi, és az sem erősíti Amerika tekintélyét a világban, hogy bárkit megfenyeget, bekebelez, és teljesen kiszámíthatatlan. A nárcisztikus motívumok nem elégségesek és ijesztőek. Az sem véletlen, hogy Trump a NATO-t kihagyta ebből az akcióból is, ami szintén nem jó jel. Megosztja a világot, kifejezi azt, hogy Trump önállósította magát az ENSZ-től és a NATO-tól is. Hiányzik a konszenzus, a nemzetközi kontroll. Egy újabb háború, amely két nárcisztikus ember szeszélyén múlik.

Eddig Izrael volt az egyetlen működő jogállam és demokrácia a Közel-Keleten. Netanjahu illiberális törekvései éppen ezt ásták alá. Ha még a törvények alól is felmentik, Izraelnek a demokratikus jellege megkérdőjeleződik. Még akkor is, ha az elnök adhat kegyelmet. Akiket nem előítéletek vezetnek, hanem őszintén kíváncsiak arra, hova vezetnek az efféle eljárások, azoknak ajánljuk Max Weber modern államról szóló téziseit, amelyek a hatalom személytelen jellegét hangsúlyozzák, a személyi kultusz a modern állam vége. Vagy fordítva, Carl Schmitt, a náci állam jogtudósa és teoretikusa szerint a "szuverén" az a személy, aki a "kivételről" dönt, aki kivétellé teszi magát és a törvénytől való eltérést. Ez a diktatúra előszobája, amelyet értelemszerűen Carl Schmitt helyeselt. Ez lenne a cél? Kegyelmet egyébként is elítélt bűnözők kaphatnak. A kegyelem az ítélet eltörléséről szól. Az eljárás megszüntetése nem kegyelem, hanem törvénytelenség, kivételezés, éppen a törvényuralom vége: nem mindenkire érvényes a törvény, valaki a törvények felett áll. A törvény előtti egyenlőség (Equality Before the Law) a modern alkotmányjog sarokköve, melyet Izrael alaptörvényei is tartalmaznak. A kegyelem előzetes megadása alaptörvénybe ütköző preferenciális elbánás lenne. Ez az alkotmányosság vége. Vagy fordítva, Carl Schmitt, a náci állam jogtudósa és teoretikusa szerint a "szuverén" az a személy, aki a "kivételről" dönt, aki kivétellé teszi magát és a törvénytől való eltérést. Ez a diktatúra előszobája, amelyet értelemszerűen Carl Schmitt helyeselt. Ez lenne a cél?

Vannak antiszemiták, mindig is voltak, mindig is lesznek. De az antiszemiták nem tudnak ártani Izraelnek, mert az antiszemitáknak csak az antiszemiták hisznek. Izraelnek az tud ártani, ha elveszíti az önazonosságát, eddig becsült értékeit, s a világ közvéleményének támogatását és szimpátiáját: ha Netanjahu azt hajtja végre, amit a Hamasz szeretne. A Hamasz október 7-i tömegmészárlásának célja az volt, hogy Izraelt meggyűlöltesse a világgal. A napokban a New York Times egyik kolumnistája írta őszinte aggodalommal, hogy Izraelnek nemcsak a gázai háborút kell megnyernie (már megnyerte), hanem a világ közvéleményének szimpátiájáért vívott háborút is, s ebben a háborúban vesztésre áll. Ha Izrael és a zsidóság nem különbözteti meg magát Netanjahutól, annak a világra nézve is végzetes következményei lehetnek. Mert voltak antiszemita propagandisták, akik már akkor népirtásról beszéltek a palesztinkodó antiszemita tüntetéseken, amikor Izrael még el sem kezdte a Hamasz ellen indított gázai háborút. De most már nemcsak azok vannak. Izrael elveszítheti a világ megbecsülését egy terrorszervezet átlátszó csapdájába besétálva, amivel történelmi, szellemi-kulturális értékeit és örökségét tagadja meg. Egy Finkeltsein-tanítvány miatt, aki a maga javára használta mindig a terrorista fenyegetést. Ott tartunk, hogy sikerült az egész világot Izrael ellen hangolnia és a palesztinok mellé állítania. Lehet antiszemitázni, de a nyugati demokráciák tiltakozása egyértelmű üzenet: elismerik a palesztin államot. Izraelt sikerült az illiberális, szélsőjobboldali keresztényfasiszta szekták szintjére, s korlátai közé szorítani. Bekövetkezhet, hogy a baloldali, demokrata identitás része lesz az Izrael-ellenes, palesztinbarát mentalitás, ami a Hamasz terve és csapdája.

Az biztos, hogy a háború, amely most elkezdődött Trump döntésére Amerika és Irán között, ezzel nem ért véget. Beláthatatlan következményei lehetnek. Trump egy 90 milliós országot támadott meg, amelynek hadereje sokkal gyengébb (Trump az ilyen ellenfeleket szereti), de lebecsülni nem lehet. A háború nagy veszteségeket fog okozni Amerikának is. Emellett a legnagyobb veszély a térség és a világ destabilizációja, a háborús konfliktus eszkalációja, amely elvezethet egy világháborúhoz is. Bármi lesz a következmény, ezt a háborút nem konkrét támadás vagy valódi veszély, fenyegetés, hanem a Trump-Netanjahu páros robbantotta ki, annak ellenére, hogy diplomáciai lehetőségek is rendelkezésre álltak. A háború nem állítja meg az atomprogramot. Irán büntetésből felfüggesztett minden nemzetközi ellenőrzést. A bombák elől rejtett bunkerekbe viszik az eszközöket, az atomprogram gyorsításáról beszélnek. Az amerikai bázisok világszerte támadási célpontokká váltak. Trump beavatkozása nem biztosít biztonságot, csak további eszkalációt. Amerikai védelmi szakértők szerint Trump döntése még a hadsereg vezérkari főnökeit is megosztotta. Több korábbi tábornok, köztük James Mattis volt védelmi miniszter, szintén arra figyelmeztetett: az ilyen akciók nem állítják meg az atomprogramot, de kiszélesítik a konfliktust. A Kongresszus demokrata vezetői szerint Trump előzetes felhatalmazás nélkül lépett háborúba, ami alkotmánysértő. A Demokrata Párt kiadott egy közleményt, amelyben emlékeztet, hogy Trump békét ígért és a zajló háborúk befejezését. Nnem új háború elkezdését. Az amerikaiak többsége nem akar háborút, nem akarja veszélyeztetni az amerikai katonákat külföldön, nem akar olyan elnököt, aki átlépi az Alkotmányt és háborúba viszi Amerikát egy kongresszusi jóváhagyás nélkül. Követelik, hogy azonnal vigyék az ügyet a Kongresszus elé.

A jelenlegi izraeli akció nem pusztította el az iráni atomprogram központját, csak ideiglenes károkat okozott. Ezzel legfeljebb időt lehet nyerni, de az iráni elszántságot nem csökkenti, sőt valószínűleg erősíti. Ezért merült fel Amerika hadba lépésének szükségessége, de nem véletlen, hogy minden amerikai elnök, a Kongresszus kétpárti támogatásával, eddig elutasította az Irán elleni háborút. Ez egyértelműen azt mutatja, hogy a katonai beavatkozás nem oldaná meg a problémát, sőt fokozná azt. Jó ügyet is lehet rosszul szolgálni. Nem lehet Irán ellen villámháborúban győzni. Amerika beleragadhatna egy újabb borzalmas háborúba, hatalmas veszteségekkel és súlyos következményekkel, bebetonozva az iráni szélsőségesek hatalmát. Ezért szóltak a háború ellen a volt amerikai tábornokok, a Pentagon és a hadsereg korábbi vezetői is. Egy amerikai támadás nem vetne véget az iráni atomprogramnak, ellenkezőleg: felgyorsíthatná azt, felszámolná a diplomáciai lehetőségeket, kiszélesítené a háborút, újabb konfliktusokat indítva el. Izrael és Amerika nyílt célponttá válna. A Hamasz terrortámadása óta az antiszemita propaganda Amerikában is erősödik. Álhírek, történelmi hazugságok soha nem látott mértékben terjednek, szerezve híveket iszlám terroristáknak és antiszemitáknak. Egy háború ezt csak súlyosbítaná. Egy amerikai beavatkozás megerősítené a radikális iszlám csoportokat, növelné a toborzásukat, és újabb terrortámadásokhoz vezethetne. Trump felkészületlensége, vezetői alkalmatlansága és külpolitikai dilettantizmusa miatt kiszámíthatatlan, hogy mi fog történni. Egy Irán elleni háborút nem lehet visszavonni, mint a vámokat. Nincs jó lépése attól kezdve, hogy meglebegtette a háború esélyét. Irán elutasította Trump ultimátumát, így a logikus következő lépés a háború lett volna, amitől még saját hívei is visszatartották. Trump patthelyzetbe lavírozta magát.

Mintha legújabban már egybeesnének a Hamasz és a Trump-Netanjahu tandem érdekei, ha nem is ugyanúgy. A Hamasz célja nyilvánvalóan az volt, hogy Izrael minél...

Mi Izrael állam történetének mélypontjaként értékeljük Benjamin Netanjahu miniszterelnöki tevékenységét, különösen a demokratikus jogállam elleni támadásait. Izrael szégyenének és a zsidóság legtragikusabb meghasonlásának tartjuk,...

Nem vagyunk naivak, tudjuk, hogy a Hamasz saját lakosságát élő pajzsként használja, nők, gyerekek, öregek, betegek, kórházak, óvodák és kórházak mögé bújnak, ami lehetetlenné teszi, hogy minden törekvés ellenére ne legyenek civil áldozatok. De ez nem azonos azzal, hogy nem látjuk a híres Moszad működését, hogy a támadások célzottan a Hamasz terroristái ellen irányuljanak, hanem tízezer számra ölnek válogatás nélkül. Az október óta eltelt idő elégséges arra, hogy a terrorista tömegmészárlás okozta sokk és harag elmúljon, az agyat elöntő vér lecsillapodjon, és az indulatot felváltsa az ésszerűség. Ez nem azt jelenti, hogy a Hamasz terroristáival szemben a legkisebb engedményt kellene tenni, ellenkezőleg: az utolsó szálig felelősségre kell vonni és meg kell büntetni őket. De a civil lakosságot, nem lehet válogatás nélkül legyilkolni, függetlenül attól, mi van a fejében. Nem lehet azon az alapon gyerekeket megölni, hogy terrorista lenne belőlük. Az sem elég magyarázat, hogy a Hamasz áldozta fel őket, mert lehiggadva Izraelnek túl kell járnia az eszükön, nem süllyedhet a szintjükre, nem sétálhat a csapdájukba, és nem ölheti halomra gyerekek tízezreit. Erre nem indok az sem, amit a Hamasz tett. Izrael elbizonytalanítja így saját támogatóit a világban, védhetetlenné teszi az antiszemita igaztalan támadásokat is. Ahogy a holokauszt után a nácikat levadászták. Eichmant nem úgy fogták el, hogy bombát dobtak Argentinára. Ahogy a müncheni olimpián megölt sportolók gyilkosai nem tudtak elbújni a világ egyetlen szegletében sem, s mindegyiket likvidálták. Ezt szeretnénk látni, ezt a szakszerű, pontos, precíz munkát, nem a vérgőzös bosszút és válogatás nélküli öldöklést. Ez nem méltó Izraelhez. Mennyivel lesznek akkor különbek az ellenségeiknél? Az izraeli lakosságnak és politikusoknak kellene megérteni, hogy a háború első szakasza lezárult. Netanjahu leszerepelt, felelősségre kell vonni, véget kell vetni a manipulációinak, és Izraelhez méltó módon újraszervezni az ország védelmét és a Hamasz elleni háborút. Ha népirtást követnek el Netanjahunak kösöznhetően, meghasonulnak önmagukkal. A Hamasz győz, ha a világot elborítja az antiszemitizmus, ami ellen még védekezni sem lehet.

Ezzel azonnal kapott egy politikai gellert a rendezés, mert ez már nem Magyarország segítsége, hanem Orbáné, nem semleges a pálya, hanem az illiberális diktatúra jelképe, a lopás és a korrupció szimbóluma. Nem elég Izrael baja, még ebbe a helyzetbe kényszerül, s ettől kezdve nem Magyarország és Izrael szolidaritásáról, hanem Orbán és Netanjahu közös akciójáról és összejátszásáról szól, amely azonnal megosztja mind a két országot. Ehhez azonnal tegyük hozzá, hogy Orbán megjelenésével azonnal előtérbe kerül, hogy az Orbán-rezsim Izrael két legfőbb ellenségének, az Izrael-ellenes terroristák két legfőbb támogatójának, Oroszországnak és Iránnak a barátja és szövetségese. Iránnal nukleáris együttműködést is kötöttek, Szijjártó még egy éve is a béke zálogának nevezte a magyar-iráni gazdasági együttműködést. A Hamasz mögött Irán pénze áll. Az már szinte semmi emellett, hogy nem sokkal Szijjártó után Moszkvában járt a Hamasz küldöttsége is.