Tag: sajtószabadság

A szerkesztői szabadság része, hogy az események ismeretében a BBC mit emelt ki („and we fight like hell”), hogy bemutassa Trump felelősségét. A szerkesztő úgy ítélte meg, s a történtek ezt igazolták, hogy Trump békességre intő mondata nem volt őszinte, a hívei sem azt vették ki a beszédből, hogy vissza akarja tartani őket, ezen legfeljebb röhögtek. A Capitoliumot megrohamozó szélsőjobboldali tömeg nemcsak bátorítást, hanem engedélyt kapott Trumptól arra, hogy megrohamozza a kongresszus épületét. A tények és az amerikai jogi eljárások fényében mindez alátámasztható. A BBC épp akkor hamisította volna meg a valóságot, ha azt a hamis látszatot kelti, hogy Trump békességre szólított fel. Az eseményeket szélesebb perspektívában kell értékelni, s azóta már tudható, hogy Trump minden eszközzel meg akarta hamisítani a választás eredményét. Kész volt bevetni még a hadsereget is, és erőszakkal akarta megakadályozni, hogy el kelljen hagynia a Fehér Házat. Miután a hadsereg nemet mondott, a feladatot próbálta rábízni a szélsőjobbos csőcselékre. Trump tudta, hogy támogtatóinak fegyvereik vannak, készek a Capitoliumot megrohanni. Trump beszéde nem megállítani akarta őket, hanem feltüzelni és felbuzdítani a támadásra.  A kongresszusi vizsgálóbizottság (January 6 Committee) is megállapította, hogy Trump tudatosan szította a dühöt az elcsalt választások narratívájával. Miután kitört az erőszak, Trump nem küldött segítséget a Capitolium védelmére, sem üzenetet az erőszak leállítására. A 2023-ban és 2024-ben indított büntetőeljárásokban (különösen az „election interference” ügyben) a vád is kimondta: Trump beszéde a terv része volt a választás hitelesítésének megakadályozására.

"Mindez komoly veszélyeket rejt hosszabb távon. Az újságírók autonómiája sérül, ha rendszeresen egy politikai szereplő narratíváit közvetítik ahelyett, hogy kontrollt gyakorolnának fölötte. A közönség hozzászokik ahhoz, hogy bizonyos szereplők „érinthetetlenek”, Magyar Péter pedig megerősödik abban a hitben, hogy neki mindent szabad, hiszen még azt is lenyelik, ha a „baráti” sajtót támadja. Ez lényegében ugyanazt a logikát teremti újra, amit a NER médiagépezetében látunk – csak éppen ellenzéki oldalon. Míg Orbán Viktor hidegen számító hatalomtechnikus, aki tudja: „az ellenséget kordában kell tartani, a barátot pedig etetni kell”, addig Magyar Péter láthatóan nem visel el semmiféle autonómiát. Személyiségéből fakadóan konfrontatív, személyeskedő, és totális logika mentén alakítaná át a médiaviszonyokat. Ez egy leendő Tisza-kormány esetén jelentős kockázatot jelentene, hiszen nem racionális hatalomtechnikai számítás, hanem impulzivitás és sértettség irányítaná a sajtóhoz való viszonyát. Éppen ezért rendkívül problematikus az ellenzéki sajtó hozzáállása Magyar Péterhez. Hamis érvelés az a logika, miszerint „most mindent Orbán megbuktatásának kell alárendelni, és majd utána jobb világ jön”. A történelem számos példát ismer arra, hogy forradalmak vagy rendszerváltások után még keményebb diktatúrák épültek ki. Ha a sajtó ma eltekint a kritikai kontrolltól, pontosan azt a helyzetet készíti elő, amit később a legjobban fog bánni."

Trump vérszemet kapott attól, hogy az ABC és a tulajdonosa, a The Walt Disney Company, kormányzati nyomásra, fenyegetésre, illetve olyan gazdasági ügyletre tekintettel, amihez Trump kormányzatának jóváhagyása szükséges, megszüntette Jimmy Kimmel műsorát, és behódolt neki. Trump ma már minden csatornát betiltással fenyeget, ha kritizálni meri őt. A Disney és az ABC eljárásáról csupán annyit, hogy azzal nem bezártak, hanem kinyitottak egy ajtót Trump előtt. Morálisan elfogadhatatlan, hogy engednek a cenzúrának, feláldozzák a sajtó, a szólás szabadságát, behódolnak egy zsarnok politikusnak, aki fasiszta diktatúrát épít. Ez a magatartás aláássa a Disney hitelességét és hazuggá tesz minden Disney-filmet. Trump láthatóan őszintén hiszi, hogy őt kritizálni törvénytelen. Ezért mentális képességeit és az elnöki tisztségre való alkalmasságát tekintve komoly aggodalmak merülnek fel, mert ha valaki az Egyesült Államok elnökeként nincs tisztában a sajtó szerepével és feladatával, s képtelen alkotmányos korlátokat tudomásul venni, az mentálisan nem alkalmas elnöknek. Amerika válaszúthoz érkezett, mert ha megengedi, hogy betiltsák a szólásszabadságot, és tudomásul veszi, hogy Trumpot kritizálni törvénytelen (Trumpot ismerve a történet itt nem állna meg), akkor az amerikai nép eldöntheti, hogy bolondokházának vagy Észak-Koreának tekinti-e Amerikát. Trump eljutott a falhoz, a kérdés az, hogy nekiütközik vagy nem. Az Első Alkotmánykiegészítés világosan tiltja az ilyen típusú elnöki fenyegetést. Ezzel még nyilvánvalóbb, hogy itt alkotmánysértésről van szó, nem pusztán politikai túlkapásról. A világ más diktatúráiban pontosan ilyen lépésekkel kezdődött a teljes elnyomás. Amerika szabadsága és tekintélye forog kockán. Trumpnak meg kell húzni a törvényes határt.

Az összeg nagysága - nem véletlenül - meghaladja a New York Times tőkéjének mértékét, és arra épít, hogy ha megalkuvóak a jogászok és a tulajdonosok, akkor inkább egy kisebb összeg megfizetésével elkerüljék a lap megszűnését kockáztató pert. A jövőben pedig ne is írjanak bármilyen kritikus cikket Trumpról. Ez üzenet lenne minden más újságnak is. Maga az eljárás az autokratikus rendszerek tipikus eljárása a sajtó elhallgattatására, amikor hatalmas összegekre perelik a médiát, amivel a szólásszabadságot korlátozzák a perek útján történő zaklatással. Ez Amerikában sérti az Első Alkotmánykiegészítést, de Trumpot ez nem érdekli: a perrel gyűlöletet gerjeszt a megtámadott újsággal szemben. A Bizottság az Újságírók Védelméért megjegyezte, hogy "az ilyen típusú rágalmazási perek hátborzongató üzenetet küldenek, és időigényes és költséges jogi eljárásokba sodorhatják a hírmédiát". Maga a beadvány egy 85 oldalas rágalmazás Trump dicsőítésével keverve. Az, hogy ilyen pereket egyáltalán befogadnak, az igazságszolgáltatás hibája. A New York Times egyelőre nem hátrál, a lap kiadója közölte, nem adják meg magukat Trumpnak, harcolni fognak az igazságért. A lap közölte, hogy ennek a pernek nincs alapja, hanem kísérlet a független tudósítások elfojtására és elriasztására. "A New York Timest nem fogják eltántorítani a megfélemlítő taktikák. Továbbra is félelem és részrehajlás nélkül fogjuk vizsgálni a tényeket." Trump azt állította, hogy a New York Times "a Demokrata Párt szócsöve", ami kevésbé mondható el róla, mint a Fox News-ról és más szélsőjobboldali csatornákról, hogy Trump szócsövei, ami még igaz is. De az nem számít. Ahogy saját gyűlöletbeszéde sem számít, viszont a személyével és a tetteivel kapcsolatos minden kritikát annak nyilvánít.

Az Európai Unió, nyugati jogállamok és alapítványok a sajtószabadságot támogatják, ami egy alkotmányos demokrácia alapja, Orbánt pedig ez zavarja. A külföldi támogatások azt segítik, hogy Magyarország demokratikus, szuverén és szabad ország lehessen. Orbán a demokráciát, a sajtószabadságot, a szabad szólást utasítja el. A külföldi támogatás azt segíti, ami a sajtó törvényes tevékenysége egy demokráciában. Azért szorul rá a sajtó, mert Orbán Viktor, az ország diktátora, a működéséhez szükséges hazai forrásoktól elzárja. Nem az ország szuverenitását védi, hanem a fasiszta diktatúrát. A diktatúra nem az ország érdeke, hanem az övé. Az ország szuverenitását a diktatúra veszélyezteti. Az Orbán-rezsim adta el és számolta fel Magyarország szuverenitását, amely orosz és kínai kézben van. Szuverenitást felszámoló külföldi támogatást Orbán kap az oroszoktól és a kínaiaktól, még a különböző gazdasági szerződések és pénzügyi befektetések, hitelek formájában is. Ezeket Orbán diktatúrája kapja, Magyarország ellenében, s cserébe idegen érdekeket szolgál. Ez sérti a szuverenitást. Az, hogy orosz mintára magyar sajtót, sajtószabadságot fenyeget az Orbán-rezsim, nem más, mint Magyarország szuverenitásának sérelme. Az új törvény a nemzeti szuverenitás legsúlyosabb sérelme, amely kimeríti a hazaárulás fogalmát. Orbán nyíltan a nemzetére támadt, az oligarchikus fasiszta orosz imperializmus törvényét és az orosz politikai rendszert kényszeríti Magyarországra és a magyar polgárokra. Orbán Magyarország ellenségeinek ügynöke, aki az orosz érdekeknek rendelte alá a hazáját. Aki a saját népe szabadságát eladja idegen diktatúráknak, nem védi a nemzetet, hanem kifosztja és elárulja. Ez a legaljasabb árulás: nem kívülről jön, hanem belülről támad. Ilyen ember nem lehet egy ország vezetője, mert külföldi érdekeknek szolgáltatja ki az országot.

Mindez nem éri el az éppen túrázni indult influenszer ingerküszöbét. Egyetlen önálló poszt sem született arról, hogy Magyart egy kicsit is zavarná az őt egyébként gyalázatos módon favorizáló, az ő mocsokságait elhallgató, s az ő karrierjét építő, az Orbántól független sajtó kivégzése. Pedig Orbán miatta fenyegeti, esetleg nyírja ki ezeket a sajtótermékeket. A magát függetlennek nevező sajtó ugyanis eddig semmiféle veszélyt nem jelentett Orbán hatalmára, ezért a legkisebb vizet sem zavarta a diktatúrában. Méltón az örökséghez, mert az Indexből kinőtt és osztódással szaporodott "független" sajtó segítette Orbánt hatalomra, s leginkább azzal volt elfoglalva, hogy a demokratikus ellenzéket pocskondiázza, gúnyolja. Magyart, mint volt fideszest, viszont felkarolták, s a nárcisztikus influenszert felépítették. A legocsmányabb munkásőr cikkeket idéző stílusban hazudtak róla reggel, délben és este, s Orbán után Magyarországra szabadítottak egy másik elmebeteg fasisztát. Emiatt határozott a diktátor úgy, hogy a Magyar mocsokságait elhallgató, neki kampányoló sajtót letekeri. Ha azt gondolták, hogy Magyar ezért majd megvédi őket, vagy egyetlen szót emel értük, akkor nagyot tévedtek. Magyar Péter le sem szarja őket, nem beszélve a sajtószabadságról és a szabad nyilvánosságról, amit ő legalább annyira gyűlöl, mint Orbán, Putyin és Trump. Nagyon is helyénvalónak tartja, hogy ezeket a "köcsögöket" eltakarítják az útjából.

Orbán igyekszik felvenni Trump ritmusát és visszakövetelni a világ fasizálásában jászott vezető szerepét, s az elismerést a világ pusztulása felé vezető úton megtett lépéseiért, amelynek vége nyilvánvalóan csak még több háború és további népirtás lehet. De ebben a versenyben vereségre van ítélve, mert a "Trump First" világba ez nem fér bele. A demokratikus világrendben Orbán fékezett habzású fasiszta diktatúrája is sok volt, amely egy népirtó és tömeggyilkos Putyint és Oroszországot támogatott, azonban az Antikrisztus (vagy annak legnagyobb elődje) megjelenésével (ahol már versenyeznek a hívei, kinek a náci karlendítése tökéletesebb), Orbán néhány hét leforgása alatt lemaradt. Miután a demokratikus világrend megszeppenve figyeli, hogyan tarol le mindent a zsarnoki önkény, mindenkit megfenyegetve, megzsarolva és megfélemlítve, Orbán felbátorodott és ennek a hátszélnek a tudatában a magyarországi demokratikus rend gyenge maradványait is el akarja pusztítani, hogy felvegye a lépést a fasiszta és náci világrend új vezetőivel.

Az Amerikai Egyesült Államokban a sajtószabadság helyzete jelentős kihívásokkal néz szembe Donald Trump második elnöksége alatt. Az elmúlt időszakban számos intézkedés és esemény történt,...

A független sajtónak torka szakadtából kellene ordítania, hogy vigyázat, egy gátlástalan szélhámos, közönséges bunkó, egy nárcisztikus pszichopata, potenciális diktátor csapja be az embereket, azzal hitegetve őket, hogy ő majd leváltja Orbánt, aztán félreáll, vagy ő félreállítható. Egyik sem igaz. Rá kellene mutatni, hogy a demokratikus követelményeket nem lehet mellőzni, az emberi normáknak meg kell felelni, különben nagy baj lesz. Már most félnek bármit leírni róla, mert csináltak neki a hazug pártállami stílusú riportjaik révén, a leggusztustalanabb seggnyalással egy fanatikus hívőkből álló rajongótábort, amit elveszíteni sem akarnak, szembe sem akarnak kerülni velük. Már most nem egyenrangú a viszony, már most ki vannak szolgáltatva neki és függnek tőle. Egy pszichopatától. Mi lesz később? Már most maga alá gyűrte a független sajtót, kirúgatott újságírót, megfutamított egy tévécsatornát, kitilt médiumokat. Miről beszéltek? Bolondokházát csináltatok általa. Pedig elég lenne csak tisztességes sajtónak lenni, hogy a valóság megmutassa az értékest és az értéktelent, megvédve az országot egy újabb diktatúrától. Nem pedig mesterségesen felépíteni és hatalomra segíteni egy másik szörnyeteget, aminek jó vége még nem lett. Nem az Orbántól szabadulni akaró tábor használja fel a kőbunkó Magyart, hanem fordítva. Akit nem tud úgy felhasználni, amennyire szeretné, az köcsög és annak a kurva anyja. Ezt támogatjátok ti, sutba dobva a sajtó alapvető szabályait, kötelességét, feladatát, leköpve a szakmátokat és saját magatokat. Úgy is illik, hogy ez a "köcsög" takarítson el benneteket.

Mindezen előzmények után Magyar csúcsteljesítménye az volt, hogy a nem közmédiában dolgozó ATV-s Szöllősi Györgyit számonkérte, mert merészelt a 30. házassági évfordulóján a férjével "egzotikus szigeten" nyaralni, miközben ő a közmédia előtt tüntet. Magyar Péter megparancsolná egy magántelevízió riporterének, mikor és hova mehet nyaralni. Magyar ezzel a hitelességével hirdetett lyukas zászlós tüntetést a köztévé elé, amivel nem csupán a lyukas zászlót, de a sajtószabadságot is meggyalázta. Magyarországon nincsen sajtószabadság, az orbáni propaganda (Magyar Péterrel és nélküle) egy nemzeti tragédia, de amihez ez az ember hozzáér, azt bemocskolja, meghamisítja és súlytalanná teszi. A populizmus, a demagógia és a propaganda kéz a kézben jár, Magyarra pedig azért büszke az őt támogató (egykori) értelmiség is, mert Magyar populista. Abból gyártanak elméletet, hogy ez a kordivat, ez ma a menő, ez hatékony, mert Trump is populista, Putyin is, Orbán is az, a tisztességes objektív tájékoztatás és demokratikus értékrend kora lejárt. Ezek az emberek mentek tüntetni immár csak néhány ezren Magyar mellett, akik feladtak minden liberális, demokratikus értéket, szakmai, morális és emberi normát, mert Magyar Pétert csak e normák semmibe vétele és elárulása árán lehet követni és támogatni. Csupán azt nem tudjuk, hogy akkor miért tüntettek a "sajtószabadságért", ha az óbaloldali?

Ha még nem fizikailag, szellemileg mindenképp. Ha nem vagy Magyar-hívő, halott vagy. Halott az, aki nem adja fel a kritikai attitűdjét, ugyanazzal a mércével mér mindent, nem mond le a sajtó ellenőrző funkciójáról. Nem huny szemet bizonyos tények felett. Az senkinek eszébe sem jut, hogy Magyar Péter tehet arról, hogy nem mindenki lelkesedik érte, és a hamis reményért, amit hirdet. A kritika nem ok nélküli. Ha ő nem adna rá okot, a szabadságukat és szuverenitásukat megőrző emberek nem lennének elutasítóak. Magyart fenntartások nélkül, kritikátlanul kell elfogadni, mindent tudomásul venni, semmit nem lehet megkérdőjelezni és kifogásolni, mindent le kell tagadni, és teljesen hülyének kell lenni. Ez az elvárás. Egyetemi professzoroktól is. Mert van "más", ami mindent "felülír". Csak azt felejtik el, hogy így nem lehet győzni, és nem is érdemes. Mert ami ebből jön, az semmivel nem jobb, mint amitől szabadulni akarnak. Ellenkezőleg, még rosszabb. Ez lesz belőle, hisztérikus gyűlölet és minden emberi norma feladása. Hasonulás a messiáshoz.

Amit a 444.hu csinál, annak semmi köze a sajtóhoz, az újságíráshoz, nem legitim, aljas és hazug. Nem igaz, hogy Gyurcsány kritikája azonos lenne Trump, Orbán és Magyar otromba sajtóellenes támadásaival. Egy demokratikus párt jogos ellenállását próbálják ők egy sorba állítani címeres fasisztákkal, akik a tisztességes sajtót akarják elpusztítani. A 444.hu nem tisztességes sajtó. Gyurcsány pedig nem illeszkedik a demokratikus sajtó elleni támadások "világtrendjébe". Nehogy elhiggyék maguknak, hogy ők olyanok, mint a New York Times vagy a Washington Post. Gyurcsány pedig nem Trump, nem Orbán, s főleg nem Magyar, akivel szemben ennek ellenére semmi problémájuk nincs. Már abból is a gyűlölet árad, hogy Gyurcsány "felkapaszkodott" volna Trump, Orbán és Magyar mellé, amivel azt sugallják, hogy még fasiszták közé is felkapaszkodnia kell. Ezzel szemben a pőre valóság az, hogy a volt Indexből osztódással szaporodott és az egész magyar sajtót megfertőző társaságnak nem sikerült a sajtó szintjére felkapaszkodnia. A 444.hu megfordítja a szerepeket, a DK-ról állítja, hogy a velük szembeni ellenállása egy stragégia, mintha ők lennének a megtámadott fél, akikből bűnbakot csinálnak. Az Indextől a mai napig tartó mocskolódó hadjáratuk után arról beszélnek, hogy Gyurcsány csinál belőlük ellenségképet és nem fordítva. Ez már klasszikus fasiszta technika.

A sajtószabadsággal szembeni durva támadásra készül az oroszbarát Orbán-rezsim. Az EU orosz propaganda elleni szankcióira hivatkozva, de annak ellenkezőjét készülnek bevezetni: azt akarják tiltani...

Tételezzük fel, hogy nem Szájer József, hanem Magyar Péter távozik egy ereszcsatornán át Brüsszelben egy kábítószeres szexpartiról. Azért egy megtörtént esetet veszünk alapul, mert...