Talán nem véletlen, hogy bújtatják Rácz Zsófiát a nyilvánosság elől, és nem kis feladat interjút kérni tőle. Hazai “pályán” azonban néha megszólal, mint most például a Magyar Nemzetben. Az interjú egy misztikus utazás időben és térben. A Komszomol 1967-es kongresszusának egy küldöttje,
Nem szeretnénk most azzal túl sokat foglalkozni, hogy Kovács Ákos énekes a diktatúra klienseként milyen alapon kapott Kossuth-díjat, legfeljebb azon csodálkozunk, hogy ezután nem adta vissza minden Kossuth-díjas a sajátját. Az már közelít a témához, és megvilágítja némileg azt a sötétséget és
Orbán helyette Ráhellel és Tiborcz Istvánnal, Mészáros Lőrinccel és az üresen kongó futballstadionokkal váltja fel, ahol a Fidesz-csapatok játszanak egymás ellen közpénzen, s akkor Magyarország fekete lyuk lesz Európa térképén.
A vak is láthatja, hogy a magyarokat nem lehet megfélemlíteni. Ha mégis, csak világos nappal.
