Orbán Viktor a HírTV műsorában azt üzente a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal munkatársainak, hogy nyomon követik őket, nyilvánosságra hozzák a nevüket, és ha a Fidesz visszatér a hatalomba, nem kerülhetik el a felelősségre vonást. Ez nyílt politikai megfélemlítés. Egy volt miniszterelnök és egy hatalomra készülő párt vezetője állami tisztviselőket fenyeget későbbi megtorlással azért, mert a jelenlegi törvényes kormány által létrehozott hivatalban munkát vállalnak.
Magyar Péter erre azt mondta, Orbán cselekménye hivatalos személy elleni erőszak, amely akár öt év szabadságvesztéssel is büntethető. A kijelentés súlyos, mert ha a miniszterelnök valóban úgy látja, hogy egy konkrét, közvádra üldözendő bűncselekmény gyanúja merül fel, akkor nem csupán Facebook-bejegyzés áll rendelkezésére. Feljelentést tehet a rendőrségen vagy az ügyészségen, mellékelheti a felvételt, és kérheti a büntetőeljárás megindítását. Valójában ez nem csupán lehetőség, hanem kötelessége.
A feljelentés nem ítélet. Nem Magyar Péter feladata eldönteni, hogy Orbán mondata megvalósította-e a hivatalos személy elleni erőszak, a kényszerítés, a zaklatás vagy más bűncselekmény törvényi tényállását. Ezt a nyomozó hatóságnak, az ügyészségnek és végső soron a bíróságnak kell megállapítania. A miniszterelnöknek a feljelentéshez elegendő a bűncselekmény megalapozott gyanújára utaló tények közlése. Mi az oka, hogy Magyar még akkor sem tesz feljelentést Orbán ellen, amikor saját állítása szerint bűncselekményt követ el?
A hivatalos személy elleni erőszak törvényi tényállása nem minden fenyegető kijelentést büntet. Vizsgálni kell, hogy a közlés hivatalos személy jogszerű eljárásának akadályozására, intézkedésének kikényszerítésére vagy az eljárás alatt, illetve amiatt történő bántalmazására irányult-e, s a fenyegetés elérte-e a törvényben megkövetelt szintet. Orbán nem nevezett meg konkrét alkalmazottat, de egy egész hivatal jelenlegi és leendő dolgozóit célozta meg. A mondat nyilvánvaló célja az elrettentés: gondolja meg mindenki, hogy mit tesz.
Ez önmagában is elfogadhatatlan egy jogállamban. A közhatalom gyakorlóit nem lehet egy későbbi politikai győzelem esetére kilátásba helyezett személyes megtorlással befolyásolni. Ha egy hivatal törvényt sért, jogorvoslatnak, ügyészi vizsgálatnak és bírósági kontrollnak van helye. A névlisták készítése és a jövőbeli leszámolás ígérete nem jogi felelősségre vonás, hanem a pártállami gondolkodás nyelve.
Magyar Péter helyesen ismerte fel a fenyegetés politikai veszélyét. De miniszterelnökként már nem ellenzéki influenszer. Rendelkezésére áll az állam jogszerű eszközrendszere, és kötelessége megvédenie az állami alkalmazottakat a politikai megfélemlítéstől. Nem adhat utasítást arra, hogy Orbánt gyanúsítsák meg, és nem írhatja elő az ügyészség döntését. Feljelentést azonban tehet, és biztosíthatja, hogy az érintett dolgozók jogi és intézményi védelmet kapjanak.
A hallgatás azért is különösen visszás, mert Magyar korábban maga oktatta ki Orbánt: ha a volt miniszterelnök állam elleni bűncselekményt sejt, ne Facebook-videót készítsen, hanem tegyen feljelentést. Ugyanez a mérce most rá is vonatkozik. Ha egy politikus büntetőjogi tényállást és ötéves büntetési tételt emleget, akkor vállalnia kell, hogy állítását a jogállami eljárás próbájának veti alá.
Orbán fenyegetése politikailag már most megítélhető: egy demokratikus államban vállalhatatlan. Büntetőjogi megítélése azonban nem a miniszterelnök Facebook-oldalára tartozik. Ha Magyar Péter szerint bűncselekmény történt, tegyen feljelentést. Ha nem teszi meg, akkor az ötéves szabadságvesztés emlegetése nem jogállami fellépés, hanem a következmények nélküli politikai szónoklat, amely teret enged annak, hogy az állami alkalmazottakat, és mindenkit, aki Orbán maffiája ellen tesz, megfélemlítsenek.
Magyar válasza elhibázott, amikor azt mondta, hogy „nem hátrálunk”. Miért kellene hátrálni? A magyar állam büntető igazságszolgáltatása teszi a dolgát. Orbán pedig úgy fenyegetőzik, mint egy maffiafőnök. A miniszterelnök pedig azt mondja, hogy „nem hátrál”. Ez a mondat az ellenkezőjét jelenti. Azt, hogy fél és meghátrál. Ez pedig veszélyes, mert ha a tömeg megérzi Orbánban az erőt, az államban a gyengeséget, akkor bekövetkezik az, ami Orbán specialitása: a káosz.
Ha Magyar nem lép fel Orbánnal szemben a büntetőjog erejével bűncselekmény gyanúja esetén, az ország nyugalmát és stabilitását teszi kockára. Miközben Orbánt az alkotmányos rend megdöntése, korrupciós bűncselekmények, hűtlen kezelés, vesztegetés, sikkasztás és más köztörvényes bűncselekmények gyanújával kellett volna már réges-régen feljelenteni. Minél később teszi, annál nehezebb lesz. Orbán pedig egyre szemtelenebbül lép fel, amint megérzi, hogy nem lépnek fel vele szemben.
A nagyszájúság kevés. Cselekedni kell. Bátorság kell hozzá, ami különleges emberek sajátja. Magyar ehelyett országot jár, nem intézkedik.
