Tag: jogállam

Ebben a mondatban benne van az egész elképzelés. A szabályokat ahhoz igazítanák, hogy mindig ugyanaz a párt győzzön. A csalás vádja pedig előre elkészített magyarázat lenne minden kedvezőtlen eredményre. Így a választónak addig volna döntési joga, amíg a hatalom számára elfogadhatóan szavaz.

Az eset rámutat annak a magyarázatnak a hamis és képmutató voltára, hogy Magyar Péter azért nem tesz semmit Orbán és bandája felelősségre vonása érdekében, mert kényes arra, hogy ne sértsen jogállami normákat. Ez az ügy bizonyítja, hogy nem így van. Magyar Pétert a legkevésébé sem érdeklik és zavarják a jogállami normák, ha önmagáról van szó.

A Project 2025 az állam és az egyház közötti fal eltörlésével kezdődött. A program a második Trump-elnökség fundamentuma, amely a keresztény ideológiát nemcsak az abortusz, a melegellenes törvények, hanem olyan polgári szabadságjogok tekintetében is érvényesíteni kívánja, mint a sajtószabadság, az igazságszolgáltatás szabadsága, vagy a választások szabadsága, az alkotmányos rend lebontása.

Ha nincs feljelentés, nincs dokumentált nyomozási kezdeményezés és nincs ügyészségi elutasító határozat, nincs bizonyíték az ügyészségi blokádra sem. Akkor nem az történt, hogy a kormány cselekedett, de az ügyészség megakadályozta, hanem az, hogy a kormány el sem juttatta az ügyeket addig a pontig, ahol az ügyészségnek akadályoznia kellett volna.

Orbán Viktor kijelentése nyílt politikai megfélemlítés. Ha Magyar Péter szerint hivatalos személy elleni erőszak gyanúját is felveti, miniszterelnökként ne büntetési tételt idézzen, hanem tegyen feljelentést.

Ha nem lesz semmi hivatalos nyomozás, ha nem tárják fel a tényeket, ha Orbánt nem gyanúsítják meg, akkor a volt államtitkárnak lesz baja, az ő életét keserítik meg. Mindenki tanulhat belőle.

A Fidesz EP-képviselői feltétel nélkül követelik Magyarország teljes felzárkóztatási keretét. A pénzeket azonban nem az Európai Parlament tartotta vissza, hanem a tagállamok és a Bizottság az Orbán-kormány jogállami mulasztásai miatt.

A NER bűnözői miatt rendkívüli jogokat gyakorló szervezet a civil életben már nem élhetne ilyen jogkörökkel, mert ez alkotmányellenes és jogállamellenes.

A vállalatok pontosan tudják, hogy az állam szabályozója, adóztatója, engedélyezője és potenciális megbízója a cégeknek. Ebben a viszonyban a miniszterelnök kérése nem lehet egyenrangú felek közötti ártatlan adománygyűjtés. Ez hatalmi elvárás, majdhogynem utasítás. A "ne kelljen mindig szólni", nyílt fenyegetésnek is értelmezhető, mint amikor egy apa figyelmezteti a gyerekét, mielőtt megbüntetné. A cég pénzt ad a hatalom által kijelölt célra, később ugyanattól a hatalomtól vár engedélyt, támogatást, közbeszerzést vagy kedvező elbírálást. Magyar ezt nem egyszeri válságkezelésnek tekinti, hanem hagyományként intézményesíteni akarja. Ez gyakorlatilag a TAO korrupciós gyakorlatának egy másik formája. A TAO-támogatásokat a cégek az adójukból leírták (az államtól vettek el), és Orbán futballcsapatának adhatták a milliárdokat. Cserébe azt remélhették, hogy Orbán kormánya kedvezményekkel viszonozza majd a TAO-adományokat. Felcsúton lehetett a korrupciós pénzt fizetni, az államkasszánál lehetett az ellenszolgáltatást valamilyen kedvezmény formájában a közösből megkapni. Konkrét összefüggéseket lehetett kimutatni a TAO-támogatások és állami kedvezmények, juttatások között. Mivel ez a korrupciós modell annyira átlátszó volt, kiterjesztették a támogatás lehetőségét másokra is. De a legtöbb pénz Felcsútra ment. Magyar korrupciós modellje egyelőre az állam zsebébe megy, az állami programokba lehet befizetni a korrupciós pénzt, és az állam másik zsebéből lehet kivenni az ellentételezést és a kedvezményeket. Ez elindít egy olyan korrupciós láncot a gazdasági életben, ami megfertőzi az egész gazdaságot, s idővel kiterjedhet magánjellegű kedvezményekre is. Az egész országot arra tanítja, hogy valamilyen kedvezményt, juttatást remélhetsz, jobb elbírálásban részesülhetsz, ha Magyar Péter kormányának fizetsz. Ez a mentalitás átjárja az egész országot, az államhatalom működését, ami átláthatatlanná és kaotikussá válik. Magyar 100 nap után úgy érzi, hogy azt tehet, amit akar, mintha az ország az övé lenne. Ha valami megtetszik neki, azt bevezetheti. Csakhogy a demokratikus jogállamban az állam és a magánvagyon elválik egymástól. A szabályokat és a normákat nem lehet átlépni. Az állam és a magáncégek szabályozott és törvények által irányított kapcsolatban áll egymással. Az állam a saját feladatait a befizetett adókból oldja meg, és nem háríthatja át a magáncégekre. Nem várhatja el, hogy magáncégek az adójukon kívül fizessenek, mintha ez erkölcsi kötelességük lenne. Ez az elvárás hatalmi nyomásként nehezedik a magáncégekre, és az államot felettes pozícióba helyezi. Ez nem önkéntes társadalmi felelősségvállalás, hanem egyrészt zsarolás, másrészt megvesztegetés, és korrupciós kapcsolat. Ez a hivatalos és törvényes csatornákon kívüli mederbe tereli az állam és a magáncégek, köztük külföldi vállalatok kapcsolatát. Elkerülhetetlenné válik, hogy bármilyen pályázat, közbeszerzés vagy kedvezmények esetén a bírálók ne vegyék figyelembe a "társadalmi felelősségvállalás" mértékét, esetleg arra hivatkozva kérhetnek is előnyt. Ez a konstrukció megbetegíti a gazdaságot és a társadalmat, a török szultán udvarához hasonlóvá teszi Magyarországot.

Az utolsó lennék, aki meg akarná védeni Orbán Győzőt, Tiborczot vagy Schmidt Máriát. Én már akkor elítéltem és megvetettem ezeket az embereket, amikor Magyar még legyeskedett körülöttük, hogy a húsosfazék közelébe jusson. Én egy rendes óellenzéki vagyok. Ám demokrataként visszautasítom, hogy ebben a stílusban kérjenek tőlem bármit, éppen ezért nem adnék, mert a miniszterelnöknek nincs joga nyilvánosan megszégyeníteni azért, mert nem adok. Ha bűnöző vagyok, akkor bizonyítsa be. Ha elítélnek, akasszanak fel. De ezt a pimasz és arrogáns megszégyenítést, amivel nyilvánosan közszemlére állít, és megköveztet, leköpdöstet, mint a középkori piacokon, mert önként nem adtam, elutasítom. Ráadásul egy olyan ember, aki annak a rendszernek, amelyben ezek oligarchák voltak, 14 éven át volt a támogatója, az élősködője. Oligarcha csak azért nem lett belőle, mert nem volt elég tehetséges hozzá, és ezt az arroganciát még a Fideszben sem tűrték. Ezt csak az önmagát is eláruló, az ő szintjére süllyedt volt balliberális értelmiség tűri el, s a rosszabbak még élvezik is. Minden filmben lehet látni a tiszás verbális verőlegények megfelelőit. Ehhez nem asszisztálnék. Én elzárnám az összes követ előle. Küldhet katonákat, felgyújthatja a házamat, tőlem egyetlen követ nem kapna. Magyar rendszerében én egy Robin Hood lennék, mert ő a zsarnok. Magyar azt akarja, hogy behódoljanak neki. Attól, hogy valaki NER-oligarcha volt, s fél a felelősségre vonástól, még nem kell olyan puha gerincűnek lennie, mint Garancsi. Egyébként is, akinek oligarcha létére nincs annyi esze, és nem látja, hogy Magyar nem fog felelősségre vonni senkit, egyetlen NER-bűnözőt sem fenyeget semmi veszély, az még oligarchának sem jó. Magyar csak arra használja őket, hogy a nyelvét köszörülje rajtuk. Ostoba híveit kápráztassa a hatalommal való visszaéléssel, vagy így próbálja magának megszelídíteni, maga alá kényszeríteni Orbán volt oligarcháit. De ennek az embernek még oligarchája sem lennék. Neki még a pénze sem kellene. Megbízhatatlan, kiszámíthatatlan, az üzleti életre alkalmatlan. Különösen érdekes Schmidt Mária megnevezése. Magyar őt is az "oligarchák" közé sorolja. Schmidt Mária egy holokausztrelativizáló áltörténész, Orbán fasiszta rendszerének egy főideológusa. Kivételesen kártékony és hitvány személyisége volt az Orbán-rendszernek, de a vagyonát történetesen nem oligarchaként szerezte, ha ezalatt jogellenesen szerzett vagyont kell érteni. Ha ez politikai minősítés, abból milyen alapon következik anyagi kötelezettség? Ha pedig ennél többet jelent, és tolvajnak nevezi, megint ugyanoda jutunk el: hol az eljárás? Mert korrupciós kapcsolat Schmidt Mária és Orbán között is volt. Azt derítsék ki. Ne követ hordasson Schmidt Máriával, hanem ítéltesse el, és juttassa kőbányába. Az arrogancia azonban csak felszín. A mélyebb probléma Magyar felfogása a hatalomról. Egy miniszterelnöknek nincs hatalma és erkölcsi jogosultsága arra, hogy bárkit nyilvános megszégyenítéssel arra utasítson, hogy a magánvagyonából adjon az állam aktuális ügyeihez. Azt képzeli, bármit megtehet. Akiknek ez tetszik, nehogy elfelejtsék, hogy most köveket akar, holnap mást, mert valamilyen akciófilmet forgat megint valamilyen kormányzati feladatból. Ma a NER-oligarchákat szégyeníti meg és szólítja fel az önkéntességre, holnap téged, bárki mást. Itt az idő, hogy a magyarok köveket hordjanak a miniszterelnöki túlhatalom útjába és fenékküszöböt építsenek Magyarnak, ami megállítja.

Baka András nem egy ismert emberi jogvédő, saját eltávolításának szakmai okain kívül nem ismerünk egyetlen megnyilvánulását sem, amelyben az Orbán-rendszer 16 évét jogi szempontból kifogásolta volna, beleértve az egypárti ideológiai fideszes alaptörvényt, amelynek megvédésére esküt tesz. Baka kiválasztásának és megválasztásának módja is elfogadhatatlan. Formálisan három jelölt közül választotta ki a "Tisza-frakció", mindhárom jelölt Magyar Péter jelöltje volt, és azok közül lehetett tudni, hogy a legutoljára közös fotóra került Baka András az igazi jelöltje. Csodák csodája, a Magyar által összeválogatott frakció is őt választotta. A parlament, a frakció, az intézmények megint csak díszlet. Magyar saját szavazóit, saját híveit sem hallgatta meg. A nem létező Tisza Pártot helyettesítő Tisza Szigetekről nem lehet hallani, miután szerepüket elvégezték, a továbbiakban nincs rájuk szükség. Magyar közvetlen elnökválasztást ígért a kampányban, hogy a köztársasági elnököt a nép választhatja meg. Ezt az ígéretét sem tartotta be, majd a "széles társadalmi egyeztetésből" sem lett semmi. Itt még saját híveinek sincs esélye beleszólni semmibe, ismert demokratikus gondolkodású ellenzéki személyiség szóba sem jöhetett. Baka András csak bizonyos értelemben zsákbamacska, mert biztosan hálás lesz, s leginkább az támaszt kételyeket, hogy Magyar ismert preferenciáinak megfelelt. Ahogy Sulyok eltávolítása, annak nem jogszerű indoka és módja sem volt törvényes, úgy Baka megválasztásának legitimitása is ezer sebből vérzik. Mindennek oka, hogy Magyar szándékosan kerüli a rendszerváltáshoz szükséges lépéseket, amelyek ellentmondásos és jogszerűtlen helyzeteket teremtenek. Mindenesetre e pillanatig semmi nem változott, az új hatalom stílusában és működési módjában teljes mértékben a Fidesz mintáját követi. A várakozásokból, reményekből eddig nem lett semmi, de a közösségi médiában látható megnyilvánulásokból az következik, hogy Magyar támogatói nem hajlandóak szembenézni ezzel, még mindig abban reménykednek, hogy csak idő kérdése és ez megváltozik. Erre azonban semmi reális esély nincs, mert semmi nem mutat ebbe az irányba. Magyar intézkedései önkényesek, jogszerűtlenek, antidemokratikusak, a látszat megteremtésére szolgálnak, mindez csupán pótcselekvés és szemfényvesztés. A strukturális és intézményes rendszerváltás elmaradt, Magyar Péter az Orbán-rendszerben uralkodik, s ez alól nem kivétel a köztársasági elnök megválasztása sem. Érthetetlen, miben reménykednek azok, akik még mindig az idő rövidségére hivatkoznak. Rendszerváltás az lett volna, ha az alaptörvényt a választás után azonnal eltörlik, visszahelyezik jogaiba az utolsó törvényes Alkotmányt, ennek alapján távolítanak el törvényesen mindenkit, választanak másokat. Köztük közvetlen népszavazással köztársasági elnököt. Ez a rendszerváltás katarzist eredményezett volna. Ami zajlik, az egy sunyi ellenforradalom, Magyar Péter hatalmának és egyeduralmának bebetonozása. Az "óvatos bizakodásnak" nevezett optimizmus nem tényekre és valóságra, hanem megalapozatlan reményekre épül, és a manipulációra adott válasz. Magyar arra törekszik, hogy ezt a várakozó hangulatot fenntartsa, de ezt nem a tények alapozzák meg, hanem a kommunikáció és az influenszer stratégia, amit a hívei nem akarnak észrevenni. Ez még mindig ugyanaz az önáltatás, ahogy a NER 16 évében élt az ország. Magyar biztos választás azoknak, akik nem mernek szabadok lenni.

Az egész választási kampányban, Magyar felbukkanása óta erre figyelmeztettünk, s ez bontakozik ki a szemeink előtt. Ennek következménye az, hogy a NER bűnözői, akik egy embertelen elnyomó rendszert kényszerítettek az országra, most a demokráciáért és a jogállamért aggódnak, mert ha az ő rendszerük jogállam volt, akkor az Orbán-rendszerrel szembeni támadás önkény. Magyar miatt megint (még mindig) feje tetején áll a világ Magyarországon, továbbra is hazug alapokon áll minden, és Orbán cinikus aljassága ellen kell küzdeni, mert Magyar hibájából fakadóan a jogállam védelmezőjének szerepében tetszeleghet, miközben az alkotmányos rend megdöntése miatt börtönben lenne a helye. Ezért elérkezett az idő, hogy Magyar liberális demokrata támogatói közbelépjenek, és határozottan szólítsák fel Magyart, hogy ezt a trükközést fejezze be. Tegye egyértelművé a NER lényegét, s abból vonja le a következtetést, hogy Orbán-rendszere egy Alkotmányon kívüli önkényuralom volt, amely a hatalom kizárólagos birtoklására irányult. Fejezze be a spekulációt, hogy Orbán-rendszerét megtartja, s beül Orbán helyére. Követeljenek valódi rendszerváltást, és igazi alkotmányozást. Mert Magyar eddigi kormányzásából látszik, hogy az alkotmányozást is elbábozza, olyan alkotmányt akar magának, mint amilyen köztársasági elnököt. Figyelmeztetünk: Magyar Péter egy sunyi autokráciát épít, amelyben "óellenzékiként" megbélyegez és megkérdőjelez mindenkit, aki az Orbán-rendszer ellen harcolt, akinek bármilyen tisztsége vagy funkciója volt az Orbán-rendszer előtti demokráciában. Csak a volt fideszesek (ófideszesek) és a rendszer kiszolgálói, akik soha semmit nem tettek a NER ellen, vagy semmiféle politikai és államigazgatási tapasztalattal nem rendelkeznek, juthatnak pozícióba, állásba, hozhatnak létre politikai pártot Magyar megbélyegzése nélkül. Ez már most Orbán visszataszító, gyomorforgató és undorító diktatúrájánál rosszabb rendszerrel és uralommal fenyeget. Ennek bizonyítéka az, ami a köztársasági elnöki jelöléssel történt. Orbán pedig nem tűnt el, hanem most éppen a jogállam védelmezője, és Magyar egyetlen alternatívája. Vagy Magyar marad a nép nyakán, vagy Orbán mumus jön vissza. Bekövetkezni látszik, ami előre látható volt. Ideje a táncolást abbahagyni, és valódi rendszerváltást kiharcolni. Amíg nem késő. Nem segít a helyzeten, hogy szinte a teljes magyar nemfideszes sajtó beállt Magyar csicskásának, és gyakorlatilag a független sajtó megszűnt Magyarországon. Csak az a kérdés, hogyan egyezett meg Magyar és Orbán? Az alku része, hogy Orbán egy év múlva teljesen visszavonul, vagy a demokrácia védelmezőjeként visszatér fehér lovon. Ha rendszerváltás lenne, jogilag felkészültek lennének, Orbánt éppen akkor kellene megbilincselni, őrizetbe venni, az alkotmányos rend megdöntése miatt bíróság elé állítani, amikor önkényuralomról okoskodik. Éppen ő. Ha Magyar náluk hagyja a lopott pénzt, s abból újjáépítik a fideszes propagandasajtót, akkor nem történt semmi, maradt a Fidesz, maradt Orbán, csak egy Fidesz helyett lett kettő, egy Orbánból lett kettő. Efelé haladunk. Mindent elmond, hogy a NER alapító okirata, a NENYI helyére 2021-ben a "Nemzeti Hitvallás" került, amely kimondja a "kereszténység nemzetmegtartó erejét". Ezt a Tisza-kormány levette a falról, és megtartotta az alaptörvényben. Ennyi változott.

A köztársasági elnök a fékek és ellensúlyok rendszerének része. Az elnök alkotmányos vétót gyakorolhat, az Alkotmánybírósághoz fordulhat, aláír vagy visszaküld törvényeket, a jogállam egyik utolsó intézményes védvonala a végrehajtó hatalommal az önkényuralmi visszaélésekkel szemben. Az Orbán-rendszer után különösen érzékeny ez a feladat, mert a demokratikus jogállam helyreállítása a feladat, amely közjogi ismereteket és tapasztalatot igényel. Ezt nem helyettesíti, hogy Polgár Judit tiszteletreméltó személy, "kiváló sakkozó, ötszörös sakkolimpiai bajnok, nemzetközi nagymester, a Magyar Szent István-rend kitüntetettje, akinek életútját A sakk királynője című dokumentumfilm is bemutatta". Az új Alkotmány megalkotásáig olyan köztársasági elnökre van szükség ebben a kényes időszakban, aki aktív résztvevője a demokrácia helyreállítás folyamatának, valóban az őre az alkotmányosságnak, és fontos szerepet játszik az új Alkotmány előkészítésében és elfogadásában. Polgár Juditnak ehhez kapcsolódó ismeretei, tapasztalatai, nyilatkozatai nem ismertek. A legijesztőbb pedig éppen az, hogy Magyar választása szándékosan olyan emberre esett, akitől előélete alapján nem várható el a végrehajtó hatalom ellensúlyának szerepe. Annál is inkább komoly közjogi ismeretekkel és tapasztalatokkal rendelkező elnökre van szükség, mert Magyar láthatóan nem akar ilyen köztársasági elnököt. Nem az a kérdés, hogy Polgár Judit milyen ember, hanem az, hogy Magyar miért éppen egy jogállami tapasztalat nélküli, politikailag tapasztalatlan embert választ, ami árulkodó. Egy erős, független, jogállami múlttal rendelkező elnök korlátozná Magyart. Magyar azzal hárít el minden ilyen jelöltet, hogy "óellenzéki". Neki egy politikailag tapasztalatlan, nagy tekintélyű, de a közjogban járatlan elnök kell, aki bármilyen tiszteletreméltó személy, kevésbé valószínű, hogy érdemi ellensúly lesz. Vagyis a választás maga illeszkedik a "báb helyett báb" mintázatba: itt Polgár Judit a sakkbábu és Magyar mozgatja. Nem ellensúly, aki valódi korlátot jelentene. Magyarnak egy díszlet kell, aki nem konfrontál. Az "óellenzéki" mint elhárító címke elfogadhatatlan és hamis. Magyar minden erős, jogállami múltú jelöltet ezzel a bélyeggel söpör le, vagyis pont azokat zárja ki, akik valódi ellensúlyt jelentenének. Ha igaz, amit a közösségi médiában írnak, hogy Polgár Judit Magyar Péter őszinte híve, az még veszélyesebbé teszi ezt a jelölést, bár azt mindenki sejthette, hogy Magyar csak olyan embert választ, aki vele szemben elfogadó. Magyar Péter jól kitalálta ezt: Polgár Judit reprezentál a világban, megtestesíti a nemzeti egységet, mert a személye ellen nem lehet kifogása senkinek, a politikai kérdéseket pedig rábízza Magyarra. A királynő szabadon és elegánsan mozog a sakktáblán, a parasztok pedig csak nézik, hogy Magyar mattot ad nekik.

Azt nem szükséges mondani (mégis mindenki megteszi, aki az eltávolítás módját és okát firtatja), hogy Sulyok Tamás egy minden tekintetben méltatlan, alkalmatlan személy a köztársasági elnöki poszt betöltésére, a NER ideáltipikus bábfigurája, akit azért helyeztek a pozíciójába, hogy ne lássa el a funkciót, ne legyen a fékek és ellensúlyok része. Még ez sem elég, mert apja nyilastámogató múltjának letagadásával morálisan összeférhetetlen a pozícióval, s mint magyar földeket külföldiek kezére játszó zugügyvéd, jogilag is elfogadhatatlan, mert bizonyítottan bűncselekményeket követett el. Eltávolításának azonban nemcsak a módja kérdéses, hanem az oka is. Annál is inkább, mert Magyar Péter nem antitézise és ellentéte a Fidesz ideológiájának és rendszerének, amelyben 14 éven át nem talált kivetni valót, egészen addig, amíg nem fosztották meg NER-lovagként a tisztességtelen fideszes pénzforrásaitól. Emellett az Orbán-rendszer számos kétes figurája (ő maga is az) maradhatott a pozíciójában. Ahogyan a volt pénzügyminiszter, Varga Mihály szerepe is kétséges, miután az orbáni önkényuralmi rendszerben a pézügyminisztersége alatt zavartalan folyt az ország szervezett kirablása. De Varga maradhat jegybankelnök, ami rendkívül bizalmi pozíció, de sorolhatnánk másokat is, míg az egyszem Sulyoknak közellenségként távoznia kell. Ez azért is felvet kérdéseket, mert Sulyok Vargához hasonlóan jelezte, hogy kész kiszolgálni Magyart és kormányát, s ezt bizonyította is. Sulyok nem létező gerincét nem törné meg az, hogy Orbán után Magyar Péter bábja legyen. Neki mégis mennie kell. Ebben az esetben csak két oka lehet a könyörtelen levadászásának: az egyik, hogy Magyar Péter egy olyan elvhű demokrata (amivel eddig nem ismert oldalát ismernénk meg), aki magának sem tűr meg egy bábot, mert neki olyan független köztársasági elnök kell, aki féke és ellensúlya a kormánynak, a parlamenti többségnek, s jelenlegi vezetőjének, saját magának. Erre az eshetőségre nagy tétekben nem fogadnánk. A másik lehetséges indok, hogy Magyar Sulyok helyett saját bábot akar. Egy saját Sulyokot akar a köztársasági elnöki székbe ültetni, illetve valakit nagyon meg akar ajándékozni a nagy presztizssel járó funkcióval. Azt a lehetőséget kizárhatjuk, hogy Magyar csupán ezzel akarja demonstrálni a rendszerváltást, mert olyan propaganda és üldözés senki ellen nem folyik, mint Sulyok ellen. Más bebetonozott bábokról semmit nem hallani. Az is nevetséges például, hogy még mindig a Fidesz legfőbb ügyésze van pozícióban, és nem indít semmiféle eljárást Orbán és bűntársai ellen, ami szintén nem zavarja Magyar szemét. Talán azért nem, mert nem bánja, s ez egybevág a szándékaival. Sulyok kétes formában történő levadászása nem azért kétes, mert nem jogos, hanem azért, mert megkerüli annak kimondását, hogy Orbán rendszere autokrácia (világosabban: diktatúra) volt, s nem ezen a jogcímen távolítják el az önkényuralom bábját a székéből, a jogállam létrehozásának nevében, hanem személyre szabott alaptörvénymódosítással. De ez nem minden, mert a szándék akkor mutatja meg az igazi arcát, amikor Magyar megnevezi Sulyok utódját, akit mindjárt meg is szavaztat a - Sulyokhoz hasonlóan báb szerepét betöltő - parlamenti képviselőivel. Akkor meglátjuk, miért volt ennyire fontos éppen a készséges és "nyájas" Sulyok menesztése. Vajon kinek készíti Magyar a helyet?