Tag: jogállam

Az egész választási kampányban, Magyar felbukkanása óta erre figyelmeztettünk, s ez bontakozik ki a szemeink előtt. Ennek következménye az, hogy a NER bűnözői, akik egy embertelen elnyomó rendszert kényszerítettek az országra, most a demokráciáért és a jogállamért aggódnak, mert ha az ő rendszerük jogállam volt, akkor az Orbán-rendszerrel szembeni támadás önkény. Magyar miatt megint (még mindig) feje tetején áll a világ Magyarországon, továbbra is hazug alapokon áll minden, és Orbán cinikus aljassága ellen kell küzdeni, mert Magyar hibájából fakadóan a jogállam védelmezőjének szerepében tetszeleghet, miközben az alkotmányos rend megdöntése miatt börtönben lenne a helye. Ezért elérkezett az idő, hogy Magyar liberális demokrata támogatói közbelépjenek, és határozottan szólítsák fel Magyart, hogy ezt a trükközést fejezze be. Tegye egyértelművé a NER lényegét, s abból vonja le a következtetést, hogy Orbán-rendszere egy Alkotmányon kívüli önkényuralom volt, amely a hatalom kizárólagos birtoklására irányult. Fejezze be a spekulációt, hogy Orbán-rendszerét megtartja, s beül Orbán helyére. Követeljenek valódi rendszerváltást, és igazi alkotmányozást. Mert Magyar eddigi kormányzásából látszik, hogy az alkotmányozást is elbábozza, olyan alkotmányt akar magának, mint amilyen köztársasági elnököt. Figyelmeztetünk: Magyar Péter egy sunyi autokráciát épít, amelyben "óellenzékiként" megbélyegez és megkérdőjelez mindenkit, aki az Orbán-rendszer ellen harcolt, akinek bármilyen tisztsége vagy funkciója volt az Orbán-rendszer előtti demokráciában. Csak a volt fideszesek (ófideszesek) és a rendszer kiszolgálói, akik soha semmit nem tettek a NER ellen, vagy semmiféle politikai és államigazgatási tapasztalattal nem rendelkeznek, juthatnak pozícióba, állásba, hozhatnak létre politikai pártot Magyar megbélyegzése nélkül. Ez már most Orbán visszataszító, gyomorforgató és undorító diktatúrájánál rosszabb rendszerrel és uralommal fenyeget. Ennek bizonyítéka az, ami a köztársasági elnöki jelöléssel történt. Orbán pedig nem tűnt el, hanem most éppen a jogállam védelmezője, és Magyar egyetlen alternatívája. Vagy Magyar marad a nép nyakán, vagy Orbán mumus jön vissza. Bekövetkezni látszik, ami előre látható volt. Ideje a táncolást abbahagyni, és valódi rendszerváltást kiharcolni. Amíg nem késő. Nem segít a helyzeten, hogy szinte a teljes magyar nemfideszes sajtó beállt Magyar csicskásának, és gyakorlatilag a független sajtó megszűnt Magyarországon. Csak az a kérdés, hogyan egyezett meg Magyar és Orbán? Az alku része, hogy Orbán egy év múlva teljesen visszavonul, vagy a demokrácia védelmezőjeként visszatér fehér lovon. Ha rendszerváltás lenne, jogilag felkészültek lennének, Orbánt éppen akkor kellene megbilincselni, őrizetbe venni, az alkotmányos rend megdöntése miatt bíróság elé állítani, amikor önkényuralomról okoskodik. Éppen ő. Ha Magyar náluk hagyja a lopott pénzt, s abból újjáépítik a fideszes propagandasajtót, akkor nem történt semmi, maradt a Fidesz, maradt Orbán, csak egy Fidesz helyett lett kettő, egy Orbánból lett kettő. Efelé haladunk. Mindent elmond, hogy a NER alapító okirata, a NENYI helyére 2021-ben a "Nemzeti Hitvallás" került, amely kimondja a "kereszténység nemzetmegtartó erejét". Ezt a Tisza-kormány levette a falról, és megtartotta az alaptörvényben. Ennyi változott.

A köztársasági elnök a fékek és ellensúlyok rendszerének része. Az elnök alkotmányos vétót gyakorolhat, az Alkotmánybírósághoz fordulhat, aláír vagy visszaküld törvényeket, a jogállam egyik utolsó intézményes védvonala a végrehajtó hatalommal az önkényuralmi visszaélésekkel szemben. Az Orbán-rendszer után különösen érzékeny ez a feladat, mert a demokratikus jogállam helyreállítása a feladat, amely közjogi ismereteket és tapasztalatot igényel. Ezt nem helyettesíti, hogy Polgár Judit tiszteletreméltó személy, "kiváló sakkozó, ötszörös sakkolimpiai bajnok, nemzetközi nagymester, a Magyar Szent István-rend kitüntetettje, akinek életútját A sakk királynője című dokumentumfilm is bemutatta". Az új Alkotmány megalkotásáig olyan köztársasági elnökre van szükség ebben a kényes időszakban, aki aktív résztvevője a demokrácia helyreállítás folyamatának, valóban az őre az alkotmányosságnak, és fontos szerepet játszik az új Alkotmány előkészítésében és elfogadásában. Polgár Juditnak ehhez kapcsolódó ismeretei, tapasztalatai, nyilatkozatai nem ismertek. A legijesztőbb pedig éppen az, hogy Magyar választása szándékosan olyan emberre esett, akitől előélete alapján nem várható el a végrehajtó hatalom ellensúlyának szerepe. Annál is inkább komoly közjogi ismeretekkel és tapasztalatokkal rendelkező elnökre van szükség, mert Magyar láthatóan nem akar ilyen köztársasági elnököt. Nem az a kérdés, hogy Polgár Judit milyen ember, hanem az, hogy Magyar miért éppen egy jogállami tapasztalat nélküli, politikailag tapasztalatlan embert választ, ami árulkodó. Egy erős, független, jogállami múlttal rendelkező elnök korlátozná Magyart. Magyar azzal hárít el minden ilyen jelöltet, hogy "óellenzéki". Neki egy politikailag tapasztalatlan, nagy tekintélyű, de a közjogban járatlan elnök kell, aki bármilyen tiszteletreméltó személy, kevésbé valószínű, hogy érdemi ellensúly lesz. Vagyis a választás maga illeszkedik a "báb helyett báb" mintázatba: itt Polgár Judit a sakkbábu és Magyar mozgatja. Nem ellensúly, aki valódi korlátot jelentene. Magyarnak egy díszlet kell, aki nem konfrontál. Az "óellenzéki" mint elhárító címke elfogadhatatlan és hamis. Magyar minden erős, jogállami múltú jelöltet ezzel a bélyeggel söpör le, vagyis pont azokat zárja ki, akik valódi ellensúlyt jelentenének. Ha igaz, amit a közösségi médiában írnak, hogy Polgár Judit Magyar Péter őszinte híve, az még veszélyesebbé teszi ezt a jelölést, bár azt mindenki sejthette, hogy Magyar csak olyan embert választ, aki vele szemben elfogadó. Magyar Péter jól kitalálta ezt: Polgár Judit reprezentál a világban, megtestesíti a nemzeti egységet, mert a személye ellen nem lehet kifogása senkinek, a politikai kérdéseket pedig rábízza Magyarra. A királynő szabadon és elegánsan mozog a sakktáblán, a parasztok pedig csak nézik, hogy Magyar mattot ad nekik.

Azt nem szükséges mondani (mégis mindenki megteszi, aki az eltávolítás módját és okát firtatja), hogy Sulyok Tamás egy minden tekintetben méltatlan, alkalmatlan személy a köztársasági elnöki poszt betöltésére, a NER ideáltipikus bábfigurája, akit azért helyeztek a pozíciójába, hogy ne lássa el a funkciót, ne legyen a fékek és ellensúlyok része. Még ez sem elég, mert apja nyilastámogató múltjának letagadásával morálisan összeférhetetlen a pozícióval, s mint magyar földeket külföldiek kezére játszó zugügyvéd, jogilag is elfogadhatatlan, mert bizonyítottan bűncselekményeket követett el. Eltávolításának azonban nemcsak a módja kérdéses, hanem az oka is. Annál is inkább, mert Magyar Péter nem antitézise és ellentéte a Fidesz ideológiájának és rendszerének, amelyben 14 éven át nem talált kivetni valót, egészen addig, amíg nem fosztották meg NER-lovagként a tisztességtelen fideszes pénzforrásaitól. Emellett az Orbán-rendszer számos kétes figurája (ő maga is az) maradhatott a pozíciójában. Ahogyan a volt pénzügyminiszter, Varga Mihály szerepe is kétséges, miután az orbáni önkényuralmi rendszerben a pézügyminisztersége alatt zavartalan folyt az ország szervezett kirablása. De Varga maradhat jegybankelnök, ami rendkívül bizalmi pozíció, de sorolhatnánk másokat is, míg az egyszem Sulyoknak közellenségként távoznia kell. Ez azért is felvet kérdéseket, mert Sulyok Vargához hasonlóan jelezte, hogy kész kiszolgálni Magyart és kormányát, s ezt bizonyította is. Sulyok nem létező gerincét nem törné meg az, hogy Orbán után Magyar Péter bábja legyen. Neki mégis mennie kell. Ebben az esetben csak két oka lehet a könyörtelen levadászásának: az egyik, hogy Magyar Péter egy olyan elvhű demokrata (amivel eddig nem ismert oldalát ismernénk meg), aki magának sem tűr meg egy bábot, mert neki olyan független köztársasági elnök kell, aki féke és ellensúlya a kormánynak, a parlamenti többségnek, s jelenlegi vezetőjének, saját magának. Erre az eshetőségre nagy tétekben nem fogadnánk. A másik lehetséges indok, hogy Magyar Sulyok helyett saját bábot akar. Egy saját Sulyokot akar a köztársasági elnöki székbe ültetni, illetve valakit nagyon meg akar ajándékozni a nagy presztizssel járó funkcióval. Azt a lehetőséget kizárhatjuk, hogy Magyar csupán ezzel akarja demonstrálni a rendszerváltást, mert olyan propaganda és üldözés senki ellen nem folyik, mint Sulyok ellen. Más bebetonozott bábokról semmit nem hallani. Az is nevetséges például, hogy még mindig a Fidesz legfőbb ügyésze van pozícióban, és nem indít semmiféle eljárást Orbán és bűntársai ellen, ami szintén nem zavarja Magyar szemét. Talán azért nem, mert nem bánja, s ez egybevág a szándékaival. Sulyok kétes formában történő levadászása nem azért kétes, mert nem jogos, hanem azért, mert megkerüli annak kimondását, hogy Orbán rendszere autokrácia (világosabban: diktatúra) volt, s nem ezen a jogcímen távolítják el az önkényuralom bábját a székéből, a jogállam létrehozásának nevében, hanem személyre szabott alaptörvénymódosítással. De ez nem minden, mert a szándék akkor mutatja meg az igazi arcát, amikor Magyar megnevezi Sulyok utódját, akit mindjárt meg is szavaztat a - Sulyokhoz hasonlóan báb szerepét betöltő - parlamenti képviselőivel. Akkor meglátjuk, miért volt ennyire fontos éppen a készséges és "nyájas" Sulyok menesztése. Vajon kinek készíti Magyar a helyet?

Az igazán veszélyes az, hogy a javaslat nem rendel a hivatal fölé ügyészségi, bírói vagy más független intézményi kontrollt. Ez lenne a jogállami minimum. Enélkül ez a hivatal törvények felett állónak látszik és megfélemlítő. Mindenkivel szemben törvényesen kell eljárni, és mindenkinek jogot kell biztosítani arra, hogy magát megvédje. Ha egy hivatal fölött semmiféle jogi, szakmai kontroll nem létezik, az egy idő után akkor is fenyegető intézménnyé válik, ha nem ez volt a létrehozásának a célja. Ebben az esetben nem lehet elkerülni az önkényességet, s a szervezet önálló hatalmi központtá válását. Ezt nem pótolja, hogy a büntetőeljárás bírósági szakaszában már működik az általános jogorvoslat. Egy passzus kitér arra, hogy a hivatal "a büntetőeljárásról szóló törvényben számára biztosított jogorvoslati jogokat" gyakorolja, de arról egyetlen szó nincs, hogy ennek a mindenkitől független, ellenőrizetlen hivatalnak a ténykedésével és intézkedésével szemben hol van bárkinek biztosított jogorvoslati lehetősége. Ha a mindenen kívül álló vagyonvisszaszerzési hivatal közvádlóként lép fel és belép a büntetőeljárási folyamatba, akkor a bírósági fellebbezés lehet jogorvoslat. Azonban normális esetben a nyomozás ellen is lehet tiltakozni, panaszt tenni, jogorvoslatot kérni, itt ennek nincs nyoma. A hivatal által magához vont ügyekben a hivatal dönt a büntetőeljárás indításáról vagy nem. A jogállami gondolkodás egyik alapelve, hogy a büntető igazságszolgáltatásban a hatáskörök világosan elhatároltak legyenek, a felelősségi viszonyok egyértelműek legyenek, és minden állami kényszerintézkedés ellen létezzen hatékony jogorvoslat. Ha egy törvény ezekre nem ad világos választ, az súlyos probléma. Demokratikus államokban kivételesen indokolható, ha egy új szerv ugyanazokat a funkciókat látja el, amelyeket már létező alkotmányos intézmények gyakorolnak. Ezért rá kell mutatni a veszélyre, hogy egy ilyen konstrukció gyengítheti a rendes ügyészséget, s bizonytalanná teheti a hatáskörök elhatárolását. A hivatallal minden jogi személy, állami szerv és magánszemély köteles együttműködni, de a hivatal fölött semmiféle ellenőrzést nem gyakorol senki. Csupán egy évben egyszer beszámol a parlamentnek, egyébként önjáró szervezet, amelynek mindenhez joga van, bármit bekérhet, bármit ellenőrizhet, minden adatba betekinthet, senki nem tagadhatja meg az együttműködést, különben természetes személy esetén ötvenezer forinttól ötvenmillió forintig, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet esetén ötszázezer forinttól ötmilliárd forintig (!) terjedő bírsággal sújtható. A hivatal minden céges papírba betekinthet, minden szervezetet vizsgálhat, átvilágíthat, mindent átnézhet. A Szuverenitásvédelmi Hivatalhoz hasonlóan az Államvédelmi Hatóságra emlékeztető szervezetnek az általános nyomozati és ügyészi jogkörökön kívül főleg három rettegett tevékenysége lesz: 1. a közvagyonvédelmi kockázatértékelés, 2. a közvagyonvédelmi vizsgálat, 3. a közvagyonvédelmi felügyelet. Ez a három lépés egymásra épül. A törvény szövegéből sem világosan meghatározható közvagyonvédelmi kockázatértékelés alapján indítanak közvagyonvédelmi vizsgálatot, ennek eredménye lehet a közvagyonvédelmi felügyelet, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a hivatal ráteszi a kezét a cégre, és "dönt a gazdálkodó szervezet legfőbb döntéshozó szerve hatáskörébe tartozó ügyekben".

Mivel saját képviselői kiválasztásában már a mandátumkorlátozás ötlete előtt is kényesen ügyelt arra, hogy tapasztalt és önálló politikus még véletlenül se kerüljön be, a Fidesz parlamenti frakcióját is kizárólag az Orbánhoz hű bábok alkotják, ezért ennek az intézkedésnek a célpontjai kizárólag azok a baloldali és liberális politikusok, akik a munkájukkal tekintélyt szereztek, akiket a szavazóik az autonómiájuk miatt értékel, s akik egy újjászülető balliberális demokratikus oldal gerincét alkothatják. Például azok a baloldali liberális demokraták, akiket Magyar a választás előtt felszólított, hogy Orbán leváltása érdekében mondjanak le a képviselőségről, ne induljanak el a választáson, mert Orbán legyőzése után majd visszatérhetnek. Többségüket ez a korlátozás örökre kizárja a parlamentből, s gyakorlatilag a politikai közéletből. Magyar becsapta őket, ahogy azokat a pártokat is, akik Magyarért szintén nem indultak el a választáson és pártjaik gerincét a most kikktatott politikusok alkotják. Egy parlamenti demokráciában a politikai élet középpontja a parlament. Aki nem kerülhet be a parlamentbe, az valószínűleg befejezte a politikai pályafutását, mert Magyar Péter a lehetséges korrupcióra hivatkozva (amelynek soha nem voltak részesei, szemben Magyar Péterrel, aki százmillikat keresett néhány év alatt NER-állásokban) Magyar megfosztotta őket attól, hogy az alkotmányos jogaikat gyakorolják. Nyilvánvalóan azért, hogy Magyar a lehetséges konkurenciát kiiktassa. Azoknak is maxiálisan igazuk van, akik úgy gondolják, hogy Magyar a választópolgárok szabadságát korlátozza ezzel, amire nem kapott felhatalmazást. Még közvetve sem, mert a kapányban erről szó sem volt, ellenkezőleg: a nemlétező Tisza Párt "elnöke" azt hirdette, hogy ha ő nyer, utána nyíljon száz virág. De nem nyílik itt semmi, mert Magyar módszeresen eltapos mindent, csak az ő abszolút hatalma bűzlik itt továbbra is, de az legalább nagyon. Ami pedig a demokrácia kiszélesítését jelenti, annak éppen az ellenkezője történik, mert a magyar jobboldali gyakorlat szerint (amely a Fidesz osztódásával Magyarral kiegészült), a pártok felkészületlen, irányítható bábokat jelölnek képviselőnek, ez főleg Magyar Péterre érvényes, akinek képviselői olyanok a parlamentben, mint az üres dunsztos üvegek egy spájz polcain. Mire egy képviselő beletanulna a szakmába, kiismerné magát a törvényhozásban, önállósodhatna, Magyar kirúgja a politikából.

Ez azt jelenti, hogy a demokratikus választási győzelem után egy átmeneti helyzet állt elő, amelyben az önkényuralom ugyan elveszítette a hatalmat, de a közjogi rendszer egy autokrácia működésének felel meg (amelyben még a közjogi tisztviselők is az autokrácia képviselői), amelyet meg kell változtatni, a demokráciát intézményesen helyre kell állítani. Ez pedig kizárólag az alkotmányosság helyreállításával, új Alkotmány létrehozásával, az alkotmányos helyzet megváltoztatásával lehetséges. Ezt maguk a jogtudósok is kimondják, amikor a "kétharmados többséget" (értsd: Magyar Pétert) attól óvják, hogy a jelenlegi közjogi rendszernek megfelelő eszközökkel, az Orbán-rendszer meghagyásával érjen el olyan változásokat, amelyekben csak annyi a különbség, hogy Orbán helyére Magyar Péter lép. A közjogi tisztviselők leváltásának és minden lépésnek "demokratikus jogállam helyreállítását" kell szolgálnia. Ezért figyelmeztetnek, hogy "indokolt elkerülni az olyan színlelt, 'trükkös' megoldásokat, amelyek az autokratikus időszakot jellemezték. Az eljárásjogi értelemben ugyan szabályos, de a valódi célokat elrejtő átalakítások rosszhiszeműek, ezért nem a demokratikus jogállam építőkövei". Ezek a felhívások egyértelmű jelei annak, hogy a rosszhiszeműség lehetősége fennállhat, Magyar Péter nem garancia arra, hogy ez nem történhet meg. Figyelmeztetni kell erre. Ezért jobb lett volna, ha (nem a végrehajtó hatalom vezetőjeként, miniszterelnökként, hanem a Tisza Párt parlamenti frakcióját ténylegesen irányító pártelnökként) közvetlenül Magyar Péter (legalább az egyik) címzett, hogy az ajánlást ne tudja figyelmen kívül hagyni, hanem reagálnia kelljen rá, s a nyílt levél ne kerüljön légüres térbe. Mert a levélben a jogtudomány 42 kiválósága alkotmányozásra, a jogállam helyreállítására, az Orbán-rendszer felszámolására szólítja fel. Ezt írták: "Stabil kormányzást átfogó alkotmányozás során lehet jól kialakítani, nem a különleges helyzet által kikényszerített, rendkívüli beavatkozásokkal." Ez egyértelmű üzenet: Magyar Péter kezdjen átfogó alkotmányozásba az alaptörvény politikai céljainak megfelelő foltozgatása helyett. Elfogadhatatlan az alaptörvény megőrzése és ezáltal az Orbán-rendszer megtartása, s a Fidesz gyakorlatának megfelelően, az alaptörvénynek a végrehajtó hatalom céljaihoz és egyéni érdekekhez való igazítgatása.

Magyar egyelőre semmit nem tett, semmit nem hozott "haza", csupán az uniós tagságból eredő jogsértő állapot megszüntetésére tett ígéretet. A pénz csak akkor érkezik meg, ha ezek a vállalt feltételek teljesülnek. Ezzel kapcsolatban még lehetnek kétségek, mert Magyar Péter Varga Judittal karöltve nagy tapasztalatot szerzett az uniós törvényekkel szembeni érvelésben, félreértelmezésben és kijátszásban. Ahogy Magyar mást ért rendszerváltáson, és ahogy korábban is eltérően értelmezte a demokráciát és a jogállamot, még egyáltalán nem biztos, hogy az uniós jogot ugyanúgy értelmezi és elfogadja, mint a demokratikus tagállamok. Ez majd a részletekből derül ki, az EU-nak résen kell lennie. Ahogy Magyar az Orbán-rezsim orosz-politikáját is folytatja a gázvásárlással, az Ukrajnának küldendő katonai segítség megtagadásával, az uniós jogállami feltételek tekintetében is lehetnek még olyan csavarok, amelyek lépésről lépésre (tégláról téglára) vezetnek majd a "Tisza" és az EU konfliktusához, az uniós pénzek távolmaradásához. Bekövetkezhet a hívek újabb pálfordulása, hogy amikor Magyar tagadja és sérti az uniós jogot, s nem Orbán, akkor majd tapsolják a "kettős mércéről", a magyarellenességről, a szuverenitással szembeni támadásról szóló hazugságokat. Ezért szögezzük le, hogy az uniós pénzekből Magyar még egy fillért sem hozott "haza", és az nem lesz egy sétagalopp. Ha egy demokratikus kormány váltotta volna Orbánt, e tekintetben nem lenne semmi kétség és kockázat, mert egy demokratikus kormány a határidőhöz szükséges futószalagon legyártotta volna az európai uniós jognak, a klasszikus jogállami demokratikus feltételeknek megfelelő törvényeket, ami Magyarország alapvető érdeke. De Magyar esetében ez nem garantált, ha ez jelentene nyugodt álmot az ország lakóinak, akkor egy cseppet sem lehetnek nyugodtak az álmaik. Ahogyan egy demokratikus kormány miniszterelnöke az uniós pénzekről sem csúsztatna, és nem állítaná azt, hogy azt már hazahozta, hanem korrektül nyilatkozna a tényszerű valós helyzetről. Ez önmagában is gyanús és ijesztő. Már csak azért is, mert előkészítheti az érzelmi fordulatot, mert mindenki az ország zsebében érezheti az uniós tízmilliárdos eurókat, így még inkább csalódást okozhat, amikor az EU nem teljesítés vagy nem megfelelő teljesítés esetén mégsem fizeti ki az összeget vagy a teljes összeget. Magyar előre manipulál, ezúttal is a propagandával korbácsolja fel az indulatokat, amely újabb EU-ellenességben és bűnbakkeresésben végződhet, ezúttal Orbán egykori ellenzéke részéről. Nagyon is komoly aggodalomra ad okot a kommunikáció, mert egyrészt nem igaz, másrészt egy hatásvadász manipuláció lehet, ha Magyar a szokásos fideszes trükközésbe kezdene és azt az EU felismeri és nem fogadja el. Már az is visszatetsző, ahogy az uniós pénzek "hazahozatala" fordulat beivódott a kampány révén a köztudatba, mintha ez valaha is a magyarok pénze lett volna, amit elvettek, s amit Magyar Péter "hazahoz" (visszahoz) a jogos tulajdonosainak. Ebből egy szó sem igaz, mert ez a pénz soha nem volt a magyaroké, ennek a pénznek a hazája nem Budapest, nem Magyarország, hanem ez a pénz az Európai Unió közös pénze, amelyből megfelelő törvényi feltételek mellett Magyarország is részesülhet. Ez megszerezhető pénz, ami nem feltétel nélkül jár, nem a magyaroké, legfeljebb az lehet, ha betartják az uniós demokratikus és jogállami normákat. Azokat a normákat, melyeket Magyar világéletében tagadott.

Az Orbán-rendszer önkényesen eltörölte a jogállami Alkotmányt, és helyébe egypárti ideológiai alaptörvényt fogadott el, ami az Orbán-rendszer alapja. Ennek fundamentuma az alaptörvény preambulumában kifejtett keresztény-nemzeti identitás, amely a magyar államiságot a keresztény vallásból eredezteti, és erre építette fel az önkényuralmi rendszer jogi kereteit. A jogállamiságot tagadó valamennyi törvény a preambulum "keresztény gyökereiből" indul ki. Az Orbán-rezsim bukása után elengedhetetlen az alaptörvény eltörlése és semmissé nyilvánítása, s egy széles társadalmi támogatást élvező új Alkotmány megalkotása. Ennek célja és kiindulópontja a keresztény identitás és ideológiai állam eltörlése. Az új Alkotmány alapja a világnézeti semlegesség és az egyenlő jogok elve lehet. Ha Magyar nem akarja felszámolni a keresztény ideológiai államot, az autokratikus rendszer alapját, akkor elutasítja egy új jogállami Alkotmány létrehozását, mert a kettő kizárja egymást. A kettő közötti különbség az, hogy egy jogállami Alkotmány szerint a keresztény kultúra nem azonos az ország önazonosságával, és a védelme nem "az állam minden szervének kötelessége". Magyar Péter ebben a kérdésben most színt vallott, amivel a valódi alkotmányos rendszerváltás alapjait tagadta meg. Az Orbán-rendszer a keresztény identitás hazugságára épülő autokrácia volt, s ezek szerint Magyar kormányzása is az lesz. Magyarország nem keresztény állam, mert a kereszténység alapelvei fogalmilag kizárják, hogy egy állam keresztény legyen. A keresztény ideológiát valló állam pedig kizárja a jogegyenlőséget és a jogállamiságot. Egy ideológiai állam soha nem lehet jogállam, mert az ideológiájához kapcsolódó jogokat előnyben részesíti, míg az attól eltérő világnézet képviselőinek jogait korlátozza és másodrendűvé teszi. Ha Magyar Péter egyetért azzal, hogy Magyarország alkotmányos önazonossága a keresztény kultúrához kapcsolódik, a keresztény kultúra védelme pedig az állam minden szervének kötelessége, akkor Magyar Péter az Orbán-rendszer folytatója, a NER ideológiájának védelmezője. Ebben az esetben hiába szavazott Orbán rendszere ellen 3 millió ember, mert az Orbán-rendszer megmarad. Mi kezdettől fogva erre figyelmeztettünk. Ha Magyar Péter olyan alaptörvényre/alkotmányra építi a hatalmát, amely a keresztény vallás és világnézet ideológiáján alapul, akkor Magyarországon nem lesz rendszerváltás. Generációváltás történt a Fideszben: a "Tisza Párt" neve alatt a Fidesz fiatalabb generációja vette át a hatalmat, miután az illiberális keresztény állam, az Orbán-rendszer idősebb generációja, ennek az ideológiai államnak a bukása után visszavonul, s a hatalomért cserébe szabad elvonulást kap az utódaitól, akik elölről próbálják meg sikerre vinni ugyanazt. Az eredeti alaptörvénymódosítás benyújtója, Melléthei-Barna Márton azt mondta Magyar módosító javaslatával kapcsolatban, hogy "Nem hiszem, hogy bárki komolyan gondolta volna, hogy én a keresztény értékekkel szemben lépnék fel, nem volt ilyen cél". Az államnak semmi köze a keresztény értékekhez, az pedig nem sérti a keresztény értékeket, ha nem lesz a kereszténység az állam ideológiája. A keresztény értékek kizárják a keresztény állam fogalmát. Az államnak nem feladata a kereszténység képviselete és terjesztése, a jogrend nem épülhet egy vallási ideológia elsődlegességére. A vallás magánügy, az államnak nincs joga és nem feladata, hogy világnézeti kérdésekbe beleszóljon.

Trumpnak mindenesetre erős krisztustudata van, s ebből a pozícióból utasítgatja a római pápát, akit még J.D. Vance alelnök is figyelmeztetett, hogy csak óvatosan idézgessen a Bibliából, és leckéztette a pápát a katolikus doktrinákat illetően. Pedig Leó kijelentése megfelel az egyetemes keresztény értékeknek és tanításnak. Ezt mondta: "Bárki, aki Krisztus, a béke fejedelmének tanítványa, soha nem áll azok oldalán, akik egykor kardot forgattak, ma pedig bombákat dobnak." Ez a legmodernebb teológiai felfogásoknak is megfelel, amelyek szerint az egyháznak nem lehet kardja, csak keresztje. Jézus nem támogat gyilkolást, Isten országa kereszt. Főleg nem ilyen gyilkolást, mint az iráni. Mert a világi hatalom viselheti a kardot a rend és a földi törvények megtartására, valamint önvédelemre. De az iráni háború nem önvédelem. Ez nem Isten háborúja, amit Trump és társai vívnak. Ezzel a kijelentésével a pápa Trump háborújának alapjait és legitimitását kérdőjelezte meg. Ha ez nincs, akkor semmi nincs, ami alátámasztaná az iráni káoszt és bombázást. Trump nem tudott nagyobb tekintélyt maga mellé állítani, mint Jézust, aki a képen ő maga. Ehhez hasonló istenkáromlással tetézi mindezt, amikor szélsőséges kereszténynacionalista evangelikál vezetők (Christians Engaged) kezdeményezésére ő is felolvas a Bibliából egy láncolvasás keretében. A szervezet "Amerika olvassa a Bibliát" elnevezésű kezdeményezése a szokásos felszínes kereszténynacionalista magamutogatás a benső hit megélése helyett, melynek része lesz az, amikor Trump is felolvas egy részt. Ez azért is vicces, mert Trump korábban már felsült a Bibliához való viszonyával, amikor az evangelikál hamis próféták már az Isten emberének kiáltották ki, és naivan megkérdezték, mi a Bibliában a kedvenc igeverse. Trumpnak egy szó, egy sztori, egy történet, semmi nem jutott eszébe, mert életében egy szót nem olvasott el "Isten embere" a Bibliából. Azt állítják, hogy Trumpot Isten választotta ki, ami szintén istenkáromlás, mert ők választották ki, ezzel Istenné tették magukat. Annak nyilván nagy jelentősége van, hogy az amerikai elnök milyen igeverset választ és olvas fel. Gondolhatnánk sok mindenre, de Trump ismeretében nem kell meglepődni azon, hogy 2 Krónika 7:11–22 versekre esett a választás. A történet Salamon imájának megválaszolásáról szól. A legfontosabb a 8. vers: "Megerősítem a te birodalmad trónját, a mint megigértem volt Dávidnak, a te atyádnak, mondván: Nem vétetik el a te nemzetségedből való férfiú az Izráel királyiszékiből." Ezt az evangelikál trumpisták, akik a Bibliát allegorikusan értelmezik, és tetszés szerint alkalmazzák arra, amire akarják, a Salamonnak adott isteni ígéretet Trumpra vonatkoztatják. Elég ijesztő, ha Trump és a gyerekei elhiszik ezt, és az amerikai alkotmányos demokrácia, a szabad választások alapjait kérdőjelezi meg, hogy Trump kereszténynacionalista hívei úgy értelmezik ezeket a verseket, mint a Trumpnak és családjának adott isteni ígéretet. De ennek az igeversnek ennél is több jelentése és szerepe van, mert az is üzenet, hogy ezt a részt Couy Griffin, a "Cowboys for Trump" alapítója szavalta a 2021, január 6-i Capitoliumban történt zavargás során. Ott és akkor egyértelműen azt támasztotta alá, hogy nem lehet a választás győztesének kihirdetni Joe Bident, mert Isten Trumpnak és a "nemzetségének" adta az amerikai elnöki hatalmat mindörökre.

Azt a következő négy év dönti el, hogy ez a terv szélsőséges őrültek fasiszta utópiája, amit az amerikai félidős választás és a 2028-as elnökválasztás elsöpör, vagy a világ pusztulása, megsemmisítésének forgatókönyve, amely meghatározza a világ sorsát. A szellemet ezzel kiengedték a palackból, bármi is legyen a vége, a következmények beláthatatlanok. Az amerikai demokrácia és jogállam újabb nagy kihívás elé került, mert definiálnia kell ezt az irományt, benne az Egyesült Államok szerepét. Szerény véleményünk szerint a Project 2025 című dokumentum szerzőit az alkotmányos rend megdöntésére irányuló terv, kísérlet, szervezkedés miatt az amerikai Alkotmány értelmében bíróság elé kellene állítani. Ehelyett a terv egyes elemeit módszeresen ültetik át a gyakorlatba. Ez a nemzetbiztonsági terv Amerika vezető helyét jelöli ki a fasiszta Internacionáléban. A demokratikus világgal szembeni összeesküvés, a polgárháború utáni Amerika lerombolása, eddigi értékeinek és alkotmányos rendjének megtagadása. Ez nemcsak a világ, hanem Amerika ellen is íródott. Az amerikai Legfelsőbb Bíróság összetételét ugyanezen körök már úgy változtatták meg, hogy az motorja lett az alkotmányos rend szétverésének. A republikánus többség ideológiai komisszárokat és nem felelős alkotmányjogászokat ültetett a bírói székekbe, akik Trump eszközei és segítői a jogállam és a demokrácia szétverésében. A fenti ideológia alapján. Amerika és a világ demokratáinak ez az iromány figyelmeztetés: a fasizmus megjelent és bejelentette igényét a világuralomra. Hadat üzent a demokratikus világrendnek, a jelenleg még demokratikus és alkotmányos Egyesült Államokból, a hivatalban levő adminisztráció hivatalos "nemzetbiztonsági" stratégiájának álcájában.

Eddig Izrael volt az egyetlen működő jogállam és demokrácia a Közel-Keleten. Netanjahu illiberális törekvései éppen ezt ásták alá. Ha még a törvények alól is felmentik, Izraelnek a demokratikus jellege megkérdőjeleződik. Még akkor is, ha az elnök adhat kegyelmet. Akiket nem előítéletek vezetnek, hanem őszintén kíváncsiak arra, hova vezetnek az efféle eljárások, azoknak ajánljuk Max Weber modern államról szóló téziseit, amelyek a hatalom személytelen jellegét hangsúlyozzák, a személyi kultusz a modern állam vége. Vagy fordítva, Carl Schmitt, a náci állam jogtudósa és teoretikusa szerint a "szuverén" az a személy, aki a "kivételről" dönt, aki kivétellé teszi magát és a törvénytől való eltérést. Ez a diktatúra előszobája, amelyet értelemszerűen Carl Schmitt helyeselt. Ez lenne a cél? Kegyelmet egyébként is elítélt bűnözők kaphatnak. A kegyelem az ítélet eltörléséről szól. Az eljárás megszüntetése nem kegyelem, hanem törvénytelenség, kivételezés, éppen a törvényuralom vége: nem mindenkire érvényes a törvény, valaki a törvények felett áll. A törvény előtti egyenlőség (Equality Before the Law) a modern alkotmányjog sarokköve, melyet Izrael alaptörvényei is tartalmaznak. A kegyelem előzetes megadása alaptörvénybe ütköző preferenciális elbánás lenne. Ez az alkotmányosság vége. Vagy fordítva, Carl Schmitt, a náci állam jogtudósa és teoretikusa szerint a "szuverén" az a személy, aki a "kivételről" dönt, aki kivétellé teszi magát és a törvénytől való eltérést. Ez a diktatúra előszobája, amelyet értelemszerűen Carl Schmitt helyeselt. Ez lenne a cél?

A “Tisza Párt” újra bizonyyította, hogy nem alternatíva, hanem a Fidesz másik fele. Magyar nem demokratikus figura, minden tettével ezt igazolja. A Tisza Párt...

A Demokrata Párt felismerte saját sokszínűségét és az abban rejlő erőt. Azt ünnepli, hogy mindenhol olyan jelöltet tudnak állítani, amilyenre szükség van. Nem kell egyik irányzatnak sem győzni a párton belül, hanem gyönyörködni kell ebben a sokszínűségben, amely lefedi az ország problémáira adandó különböző válaszokat. Ehhez társul, hogy a Trump elnyomásával szemben kiálló demokrata kormányzók ismertek lettek, s máris lehetséges demokrata elnökjelöltként beszélnek róluk. Nincs erős központi vezetése a pártnak, de ez csak jó, mert használ a sokszínűségnek és a helyi önállóságnak. Trump uralma alatt hiteles demokrata személyiségek és programok emelkednek fel. Mindez egy új Amerika reményét sugallja, különösen a tegnapi választások után. Ez nem egy másik Amerika, hanem a Trump által elpusztított igazi Amerika. Emberarcú, érzékeny, szolidáris, demokratikus és szabad. Trump képzelheti a Fehér Házban, amelyet arannyal borított, hogy az ő ámokfutása Amerika aranykora. A valóság azonban más. Ez az elsöprő demokrata győzelem visszaadhatja sokaknak a reményt, hogy Amerikában még lehet változás. Nem igaz, hogy végzetszerű az illiberális fasiszta diktatúra, amely az országot fenyegeti. Nem igaz, hogy mindenki ezt akarja, és nem lehet mit tenni. Csak azon múlik, hogy az emberek mit akarnak, mert itt még vannak szabad választások. Amíg demokratikus választások vannak, addig van remény. Amerika láthatóan alig várja, hogy jöjjenek a félidős választások, s az ország kifejezze az akaratát. A mostani demokrata győzelmek nem lehetnek véletlenszerűek. Az emberek mindenhol Trump emberei ellen szavaztak. A győzteseket pedig körülveszi az üpnneplés. Ezt az érzést kell megtartani.

Ezért Karácsony Gergely a demokrácia és az ellenállás jelképe Magyarországon, aki Orbánt a Pride-on már legyőzte. Háromszor akkora demonstráción álltak mellé, Orbánnal szemben, mint amekkora Magyar Péter legnagyobb gyűlése volt, amikor még senki nem ismerte. Az nem véletlen, hogy Magyar Budapesten már nem mer gyűlést szervezni, mert megbukna. Az új fejlemények után a demokrata és zöld Karácsony Gergelynek kell Orbán kihívójának lennie, mert ő már legyőzte Orbánt, de legyőzte Magyart is, aki mindent megtett, hogy a Pride elmaradjon és ne sikerüljön. De az emberek nem rá hallgattak, hanem Karácsonyra. Emellett Karácsony Gergely a legkevésbé megosztó politikus, aki senkinek nem árt. Karácsony Gergely személye garancia arra is, hogy ha Orbán rendszere megbukik, akkor nem egy másik (fiatalabb, éhesebb és energikusabb) "Orbán Viktor" követi. Magyar nem ígér alkotmányos rendszerváltást, csak vezetőváltást. Az Orbán-banda felelősségre vonása elmarad, a Fidesz ellenzékben folytaja, és nem változik semmi. Gyökeres és demokratikus fordulatra csak akkor van esély, ha nem a szélsőjobboldali Magyar, hanem a demokrata Karácsony Gergely az ellenzék vezetője, akinek sokkal nagyobb esélye lenne minden Orbán-ellenes szavazót összegyűjteni, mint a demokrata szavazók körében tömeges utálatnak örvendő Magyar Péternek. Karácsony Gergely tekintélyes és felelős politikusként tárgyalt az EP-ben Ursula von der Leyennel, az Európai Bizottság elnökével az uniós forrásokról, hogy Budaest és a magyar önkormányzatok ne legyenek az Orbán-rezsim politikájának áldozatai, ehelyett közvetlenül juthassanak hozzá az uniós pénzekhez, hogy azok elérjék a céljukat. Karácsony felelős ellenzéki vezetőként viselkedik, akire rá lehet bízni az országot. Magyar Péterre nem.