Balog Zoltán miniszternek is csapni való volt, püspöknek is az lesz. Mindent elmond a hiúságáról, a céljairól, a jelleméről, hogy elvállalta ezeket a megbízásokat
Szolidaritásra nem nektek van szükségetek, hanem az általatok elnyomott, kifosztott, az élet alapvető szükségleteitől megfosztott emberek és csoportok. Nektek egy tisztességes ügyészre lenne szükségetek, aki az "Idők jelei" címmel megírná a vádiratokat ellenetek, s még aznap elrendelné az őrizetbevetéleteket is, az első
Újabb határon túlik rászorulókat talált a magyar kormány, ezúttal Észak-Amerikában.
Egy bizarr ország, mely saját javaival és életével fizet sanyargatói elképesztő luxusáért.
Addig próbálták némely újságírók komolyan venni a szakmájukat, hogy gyakorlatilag állami felhatalmazással lehet (sőt, kell) vadászni rájuk.
A pedagógustársadalomnak alkalma nyílott arra, hogy a másik arcát is odatartsa a pofonnak, ami megérkezett.
Fájdalmas, de nem meglepő, hogy idáig jutottunk. Hullik a magyar, de a kormánynak nevezett bandát cseppet sem érdekli. Leválthatatlannak érzik magukat, és nem járnak messze az igazságtól.
Mintha a fogát húznák, és kegyet gyakorolna Balog, mikor a sajtónyilvánosság következtében teljesíti kötelességének négyötödét.
Voltaképpen csak a Magyarországon megszokott bérekhez képest sok ez: minthogy az oktatás valóban az egyik legfontosabb ügy, ez a fizetés (komoly szakembereknek) bizony hogy járna.
Hiánycikk, ugyanakkor szinte lábtörlő helyzetbe kényszerített ember a pedagógus. Hiába a válsághelyzet, enyhítő intézkedésnek nyoma sincs.