Tag: demokrácia

De miért is kell mindenkinek félreállnia, önmagát megsemmisítenie, a saját gondolatainak imitálását befejeznie, a demokratikus versenyt megszüntetnie? Azért az egyetlen hamis mondatért, hogy "a Fidesz legyőzésére egyedül a Tisza Párt esélyes". Hagyjuk, hogy Tisza Párt nem is létezik, egyetlen hataloméhes, korrupt, hazug és képmutató manipulátor van. De azt ki mondta, hogy Magyar esélyes? S azt ki mondta, hogy "egyedül"? Mindenkinek kötelező beállni a sorba? Karlendítés nem kell? Pisztolyt nem tartotok a fejünkhöz, András? Méghozzá "az ország normális létezéséhez szükséges feltételek megteremtéséhez"? Vagy eldönthetjük, hogy imitálunk-e pluralizmust vagy kivégezzük a gondolati sokszínűséget? Megmondom neked, pénzt sem kérek érte, ki esélyes Orbán legyőzésére. Egyedül senki. Továbbmegyek. Pártok, vezérek, messiások közül senki. Csak a magyar nép, ha egyszer valóban elege lesz ebből a mocsokságból, amit Orbán-rendszernek hívnak. Amíg ez nem történik meg, amíg a nép magától nem lázad fel, esélyetek sincs semmire. Ellenkezőleg. Minden ilyen hamis és hazug próbálkozással, amikor a hülye elméleteitekkel kikiáltotok valakit "esélyesnek", aztán hazudtok éjjel-nappal, hogy ezt a látszatot valahogy fenntartsátok, csak egyre mélyebbre süllyedtek. Orbánt megerősítitek. Így ti vagytok azok, akik Orbánt bebetonozzátok, akik elintézik, hogy Orbán maradjon.

Ennek megfelelően, semmit nem tudhatott meg a közönség arról, mit ért Magyar azon, hogy helyreállítaná a jogállamot, valamint a fékek és ellensúlyok rendszerét. A jogállamról mindig becsmérlőn és relativizálva beszélt, Orbán rendszerét is jogállamnak nevezve, sőt megvédve. Amit Magyar a jogállamról mond (elutasítva általános normákat), az bullshit. Magyar olyan széles tartalommal használja a jogállam fogalmát, hogy abba szinte minden és bármi belefér. Erre hivatkozva utasította el mindig, hogy az EU-nak bármilyen jogállami kifogása vagy követelménye legyen az Orbán-rezsimmel szemben, mert szerinte az orbáni illiberális rendszer is belefér a jogállamiság sokszínűségébe, s akkor minden belefér. Kétségtelen, hogy a barna is egy szín. Még zavarosabb a "fékek és ellensúlyok" rendszere Magyar felfogásában, mert ha ugyanazt értené ezalatt, mint amit demokráciákban szokás, akkor a fideszes alaptörvényt teljes egészében el kellene utasítania, mert az maga a fékek és ellensúlyok megszüntetése, méghozzá a "keresztény gyökerekre" hivatkozva. De Magyar csak annyi módosítani valót lát a diktatúrát törvényesítő, pártideológiára épülő tákolmányban, hogy nem korlátozza a miniszterelnöki pozíció betöltését 8 évben. Akinek az önkényuralom alaptörvényével szemben csak ennyi kifogása van, annak fogalma nincsen a fékek és ellensúlyok rendszeréről, vagy épp fordítva: nagyon is tudja, csak nem akarja.

Szinte biztosra lehet venni, hogy valami történni fog, mert Trump elhitette a híveivel, hogy ha nincs csalás, akkor csak ő nyerhet, ha nem ő...

Ezért az abszolút szavazatok számában biztosan Kamala Harris győz, amely kifejezi majd az amerikai nép akaratát, de a Fehér Házba nem biztos, hogy ő jut, hanem az, aki a billegő államok valamelyik kisebbségét hatékonyabban szólította meg, esetleg csapta be. S ezen múlik most nemcsak Amerika, hanem a világ sorsa. Talán soha nem volt ilyen sorsdöntő az amerikai elnökválasztás, és teljesen kiszámíthatalan, hogy mi következik utána. Trump mindent egy lapra tett fel, már most csalást emleget, azt állítja, hogy Harris csak csalással nyerhet, ami nem igaz. Biztosan idő előtt győztesnek hirdeti magát, hogy utána csalást tudjon kiáltani. Ha veszít, erőszakos uszításra és erőszakos cselekményekre lehet számítani. Még az is lehet, hogy Trump most tesz olyat, amivel végre egyértelmű lesz az, hogy egy sötét bűnöző, akinek nem a Fehér Házban, hanem börtönben a helye. Ami Trump győzelmét illeti, akkor is kemény időszak következik, mert az ellenállás látszik abban, hogy milyen szoros az eredmény, s Trump nem hivatkozhat fölcsuszamlásszerű győzelemre, amely felhatalmazást jelentene neki arra, hogy bármit megtehet. Amerika nem lesz Magyarország, itt nem fogja tudni a fasizmust úgy bevezetni, hogy senki nem áll ellene, és majd egy másik mocsok, szörnyeteg trumpistával próbálnának szabadulni tőle. Bármi megtörténhet, mert a végeredmény egyes kisebbségek befolyásolásán múlik. De az amerikai társadalom nem áll készen a fasiszta diktatúrára, ez nem mélyről jövő társadalmi igény. Ha Trump elkezdené, amit ígért, az egész országot váratlanul, felkészületlenül érné, és sokkolná. Azzal kapcsolatban pedig nincs kétség, hogy Trump bosszúálló, örjöngő állatot idéző módon tér vissza, ha visszatér. Már a kampány végére elveszítette a maradék eszét. De mi még Floridában sem érezzük a levegőben, hogy Trump nyerhet. Megtörténhet, de nincs benne a levegőben. Az emberek többsége irtózik a gyűlölködéstől és az erőszaktól. Azt mondani sem kell, hogy az Amerikai Népszava Kamala Harrist támogatja, és minden amerikai magyart Kamala Harris támogatására szólít fel. Ez Amerika és a világ érdeke. Ez a szabadság és a demokrácia, az emberi értékek és az emberség melletti kiállás.

De Trump nem sokkal korában maga is arról beszélt, hogy az illegálisok megfertőzik a fehér amerikaiak vérét. Csakhogy ugyanaz a vér, ami állítólag az amerikai nemzetet megfertőzi, nemcsak illegális bevándorlók, hanem spanyol és színesbőrű amerikaiak ereiben is folyik. A nácikra utaló másik közvetlen kijelentés a deportáló koncentrációs táborokra vonatkozik. Trump a történelem legnagyobb koncentrációs táborait ígérte meg az illegális bevándorlók összegyűjtése és kitoloncolása céljából. Azonban azzal a kijelentésével, hogy az ellenfelei, politikai vetélytársai ellen kész a katonaságot is bevetni, ijesztőek a koncentrációs táborok tervei, mert azokban az illegális bevándorlók mellett helyet kaphatnak a demokraták is. Ezért egyáltalán nem túlzás fasiszta és náci veszélyről beszélni. Inkább azt lehet mondani, hogy az 1939-es nácibarát gyűlés helyszínén tartott Trump kampányzáró az utolsó és nagy figyelmeztetés Amerikának a választás előtt, hogy ez a tét: szabadság és demokrácia vagy fasizmus és nácizmus. Diktatúra koncentrációs táborokkal és Hitler-imádattal.

Ezért érthető, hogy Amerika demokratikus gondolkodású polgárai (republikánusok és demokraták) nagyon is érzik a veszélyt, nagyobb a pánik, mint Magyarországon. Bármit megtennének, hogy Trumptól megszabaduljanak. Illetve csak majdnem bármit. Semmi olyat, ami a demokratikus, liberális elveikkel, a demokratikus normákkal ellentétes. Senkinek nem jut eszébe például olyan esztelenség, hogy Trump ellen trumpistát indítson, és a demokratákat egy trumpista támogatására szólítson fel, mert "csak neki van esélye legyőzni Trumpot", hiszen rá hallgatnának - ugyebár - a trumpisták. Egy ilyen ostoba és aljas őrültség senkinek nem jut eszébe, még gyalázva is a demokratikus politikusokat. Kamala Harris mindenben Trump ellentéte. Lehet kritizálni, lehetne nála jobb jelölt is, de mindenképpen demokrata, akivel egy demokrata azonosulni tud. A demokraták nem tartják magukat és a jelöltjüket rosszabbnak egy fasiszta szörnyetegnél, és identitásválságukban nem keresnek egy másik fasiszta szörnyeteget, hátha neki nagyobb esélye lenne.

Ahogy Orbánt is egész életében egy sérelem okozta bosszú vezérelte a liberálisok ellen, úgy Magyart is egész életében a Fideszben elszenvedett sérelme miatti bosszú vezeti. Meg akarja mutatni. Ennek szólt az Orbánnal való kekeckedő és lenéző kézfogás is az EP-ben. Magyar bármire képes azért, hogy ezt a bosszút kiélje és végrehajtsa. Orbán egy lebukott, kompromittálódott orosz ügynök, akiről már mindenki tudja az EU-ban és a NATO-ban is, hogy az oroszoknak dolgozik. Ezért Orbán kevésbé alkalmas ügynöknek, mint olyan ember, akiről még nem tudják ezt, aki jobban leplezi önmagát, akivel szemben még fennáll a bizalom. Magyar tökéletes választás az oroszoknak Orbán lecserélésére. Magyar személyében egy könnyen zsarolható, idegileg gyenge, de a liberális Nyugatot gyűlölő, potenciális diktátort kapnának, aki a pénzért és a hatalomért, a bosszúvágy miatt is, bármire kapható. Az orosz típusú politikai rendszer nem áll tőle távol, átmentené Orbán rendszerét, és megszilárdítaná a kontroll nélküli hatalmat.

E tekintetben pedig fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az oroszpártiság, amely Magyar kijelentéseiből egyértelműen felismerhető, soha nemcsak a háborúra vonatkozik, hanem az orosz típusú rendszerre, ideológiára és hatalmi berendezkedésre. Magyar is ennek híve. "Milyen témákról beszél még a korrupción kívül? Mi az a két-három legfontosabb tartalmi különbség, ami megkülönbözteti Orbántól?" - tette fel a kérdést a riporter, aki korábban is feszegette, hogy Magyar nem más, mint egy fiatal Orbán. Magyar az elszegényedésről, az összeomlott egészségügyi rendszerről beszélt, a szokásos propagandaszöveget adta elő, a korrupció miatt visszatartott uniós pénzek megszerzéséről beszélt, így megkerülte a kérdést. Nincs egyetlen fontos tartalmi különbség közöttük.

A parlamenti ellenzék vezetőjének joga van hazaárulónak ("árulónak") nevezni azt, aki az orosz érdekeket szolgálja ki, Magyarországot az orosz érdekeknek szolgáltatja ki, az orosz propagandát terjeszti, és szembefordítja az országot a szövetségeseivel az oroszok miatt. Amit Orbán "békepolitika" címén előad, az közönséges hazaárulás. A Büntetőtörvénykönyv által megfogalmazott hazaárulás büntetőjogi tényállása. Ennek kimondása forradalmi tett, hazafias kötelesség, amit a "független" sajtónak kürtölnie és ünnepelni kellett volna. Ha Magyar Péter tette volna ugyanezt, s vonult volna ki a szólásszabadság megsértése miatt a parlamentből, akkor a magát függetlennek és ellenzékinek nevező sajtó óriási címekben számolt volna be róla, de a demokratikus ellenzéket 14 éve földbe tapossa.

Ha még nem fizikailag, szellemileg mindenképp. Ha nem vagy Magyar-hívő, halott vagy. Halott az, aki nem adja fel a kritikai attitűdjét, ugyanazzal a mércével mér mindent, nem mond le a sajtó ellenőrző funkciójáról. Nem huny szemet bizonyos tények felett. Az senkinek eszébe sem jut, hogy Magyar Péter tehet arról, hogy nem mindenki lelkesedik érte, és a hamis reményért, amit hirdet. A kritika nem ok nélküli. Ha ő nem adna rá okot, a szabadságukat és szuverenitásukat megőrző emberek nem lennének elutasítóak. Magyart fenntartások nélkül, kritikátlanul kell elfogadni, mindent tudomásul venni, semmit nem lehet megkérdőjelezni és kifogásolni, mindent le kell tagadni, és teljesen hülyének kell lenni. Ez az elvárás. Egyetemi professzoroktól is. Mert van "más", ami mindent "felülír". Csak azt felejtik el, hogy így nem lehet győzni, és nem is érdemes. Mert ami ebből jön, az semmivel nem jobb, mint amitől szabadulni akarnak. Ellenkezőleg, még rosszabb. Ez lesz belőle, hisztérikus gyűlölet és minden emberi norma feladása. Hasonulás a messiáshoz.

Nem értem! Tényleg nem értem azt az elképesztő indulat (gyűlölet) cunamit, ami azokra az ellenzéki szavazókra zúdul a közösségi médiában, akik ugyanúgy szeretnének megszabadulni...

Ez súlyos figyelmeztetést tartalmazott. Az Egyesült Államok, a demokratikus és nyugati világ vezető politikai, gazdasági és katonai ereje, lezárta a korszakot, melyet az jellemzett, hogy elválasztotta egymástól a "szavakat" és a "tetteket". Utalás volt ez arra, amit Orbán mondott korábban, hogy ne azt figyeljék, amit mond, hanem azt, amit tesz. David Pressman konkrét példákon keresztül vezette le, hogy a "szavak" és a "tettek" már nem különböznek egymástól, amit Orbán és kormánya mond, azok nem "csupán szavak" (noha azok sem kellemesek), hanem egyrészt a demokráciát és a közvéleményt alakító aktorok, másrészt a szavak immár nem különböznek, nem állnak ellentétben a tettekkel. Az amerikai nagykövet levezette az Orbán-rezsim megfélemlítő stratégiáját, ahogyan az egész társadalmat fenyegeti, ha részt kíván venni a politikai közbeszédben és kritizálni meri a kormányzatot. David Pressman burkoltan megfogalmazta, hogy Magyarország már nem demokrácia, mert elzárja az embereket az önmegvalósítás lehetőségétől.

A tragédia az, hogy nem kényszerhelyzet esetén csak egy belső puccsal távolítható el, de ez nagy ellentéteket és megosztást támasztana a Demokrata Pártban. Emellett a legfőbb baj az, hogy nincs igazán jó, katarzist és reményt kiváltó jelölt sem, akire Bident lehetne cserélni. Kamala Harris alelnök nem népszerű, vele is majdnem biztos a vereség. Kamala Harris nemcsak azért veszélyes választás, mert fekete és nő, ilyen elnöke pedig még nem volt Amerikának, ahhoz olyan sztárnak kellene lennie, mint Michelle Obama, akinek a neve fel sem merül, mert nem akar elnök lenni. Hanem azért is, mert Kamala Harris nem moderált demokrata, mint Biden, ezért sok szavazat elveszne. Nemcsak a demokraták egy részének szavazatai, de azoknak a republikánusoknak a szavazatai is, akik Bidenre szavaztak volna Trump és a veszély ellen, amit a demokráciára jelent, de Kamala Harrisre ez már nem igaz. Ha Bident fizikailag nem tartják alkalmasnak, akkor már őrá sem szavaznak, így sokan azzal szavaznak, hogy nem szavaznak.

A kiindulópont az a helyes megállapítás, hogy "a látszat és a valóság ordító ellentétben áll egymással". Magyarul: a demokrácia látszat, a valóság a diktatórikus rendszer, az ellenzék pedig ebben a rendszerben működik, ám a vele szembeni elvárások olyanok, mintha ez egy demokrácia lenne. Gyurcsány elemzi, hogy "demokratikus körülmények között az ellenzéki pártoknak senkivel és semmivel össze nem vethető főszerepe van a kormány ellenőrzésében, adott esetben leváltásában. Mondom, demokratikus körülmények között". Itt eljutunk a lényeghez, amiért a "tizennégyévezés" és az "ellenzék leváltásának" igénye is megfogalmazódik, hogy demokratikus körülmények között az ellenzéknek lehetősége van a kormányt nemcsak ellenőrizni, hanem leváltani is. Hangsúlyozza, írjuk le még egyszer azt, hogy "demokratikus körülmények között". Előtte már megtudtuk, hogy a demokrácia csak látszat, nincsenek demokratikus körülmények. Ebből következik, hogy az ellenzéknek nincs lehetősége a rendszeren belül sem ellenőrizni, sem leváltani a kormányt. Ez a konklúzió egyenesen következik Gyurcsány logikai levezetéséből, azonban ez csupán implicit jelentése az elmondottaknak, de ezt a következtetést nyíltan nem mondja ki. Talán azért, mert ebből logikailag az a kérdés következik, hogy mit keres az ellenzék (az állami támogatáson kívül) olyan rendszerben, amelyben nem ellenőrizheti a kormányt, s miért indul el olyan parlamenti választáson, amelyen a feltételek hiánya miatt nem lehet leváltani a kormányt. Ez a választók és az ellenzéki pártok közötti félreértés és mellébeszélés oka.