A demokratikus értelmiség végre ébredezik. Schilling Árpád posztja az első őszinte szembenézés Magyar Péter valódi természetével, de még mindig sokan nem értik, kivel állnak szemben. Még nem késő megállítani. De ehhez egyetlen esély a „Tisza az egyetlen esély” dogmával, majd a „kétharmad” illúziójával, végül a „megtanulható demokrácia” tévképzetével leszámolni.
Schilling Árpád a Facebookon írt egy felelősen gondolkodó posztot Magyar Péter eljárásáról a Sziget Fesztivál ügyében. A lényege az, hogy Magyar semmibe vette a demokratikus folyamatot és demokratikus szavazást, mindenki feje fölött maga döntött a Sziget ügyéről. A posztot sok felelős értelmiségi lájkolta, megosztotta, akik eddig Magyar mindenáron való támogatása mellett érveltek. Lehet-e ez egy közös gondolkodás kezdete? Nem biztos. De írásunk arról, hogy még nem késő.
Schilling Árpád posztja új hang, amely merőben különbözik azoktól a megszólalásoktól, amelyek Orbán leváltásának érdekében elfogadhatónak tartanak bármit Magyar Pétertől. Különbözik azoktól, akik a legelképesztőbb magyarázatokkal képesek megvédeni minden jogos kritikától, letagadva a tényeket, a veszélyeket és a valóságot.
Ezt pedig érdemes szóvá tenni: szavazatmaximalizálásnak neveztek olyan riasztó dolgokat, amelyek Magyar demokratikus elkötelezettségét alapjaiban kérdőjelezték meg. Ideológiát gyártottak abból is, hogy az sem fontos, ha Magyar nem demokrata, s ha a személyisége elfogadhatatlan demokraták részére, mert minden demokratikus és emberi normát sért.
Posztja alapján Schilling Árpád is Magyar támogatói közé tartozik. De reményt keltő, hogy őszintén és tényszerűen fogalmazza meg az aggodalmait. Az is reményt keltő, hogy írását sokan megosztották azok közül, akiknek régóta hasonló hangnemben kellene nyilatkozniuk. A szembenézés elengedhetetlen, s minél előbb, annál jobb. Még egyáltalán nem késő.
Schilling Árpád legalább őszintén leírja, hogy a Tisza párt képviselői csoportja még egészen más javaslattal blokkolta Karácsony Gergely javaslatát: „A fővárosi közgyűlésben napok, gondolom hetek óta ment az egyeztetés, a lobbizás, és végül a szavazás. Majd ma Magyar Péter kiírta a Facebookra, hogy mi a megoldás.” Semmibe vette saját képviselőit is.
Schilling Árpád legfontosabb megállapítása, hogy Magyar egyszemélyes döntése „mellőz mindenféle egyeztetést, kompromisszumot vagy képviselői döntést. A Szigetről való lemondás demokratikus volt (akár tetszett ez bárkinek is, akár nem, akár jó döntés volt, akár nem), a Sziget megmentése azonban antidemokratikus”. Józan és igaz szavak.
Schilling Árpád tényszerűen rögzíti a lényeget, hogy „volt egy demokratikus folyamat, a végén egy demokratikus szavazással, majd másnap a párt vezére mosolyogva közli, hogy semmi értelme nem volt sem a folyamatnak, sem a szavazásnak, mert felülírva saját képviselői érveit és döntését, ő egyedül fogja megoldani a problémát”. Ez mindent elmond Magyarról és autokratikus személyiségéről.
Ezután jön Schilling Árpád érvelésében a tévedés Magyar szerepét illetően, amikor azt mondja: „kizárólag Magyar Péternek és a Tisza pártnak van esélye leváltani Orbán Viktort és kormányát, és egyedül nekik van esélyük arra, hogy kétharmadot szerezzenek, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy alkotmányos és teljes körű törvényi változásokat valósítsanak meg, és éppen ezért, aki a változásban érdekelt, az rájuk kell, hogy szavazzon”.
Ez a magyarista-tiszaista nóta, aminek semmi köze a valósághoz. Magyarnál megosztóbb személyiség nincs. Orbán népszerűtlensége hatványozottan nő, de a Magyart elutasítók száma is növekszik. Ha nem szabadulnak meg tőle, mire jön a szavazás, orrot befogva sem szavaznak rá sokan. Ez a Márky-Zay-féle effektus: történelmi vereség lehet belőle.
Majd elhangzik a legfontosabb mondat, ami eddig senkit nem érdekelt: „mégis aggódom azon, hogyan is fog alakulni ennek a friss pártnak a demokráciához fűződő viszonya”. Ezt a kérdést már régen fel kellett volna tenni abban a körben, de még nincs késő szembenézni vele. Először is józanon kellene beszélni arról, hogy nem mindegy, mi lesz Orbán után. De ha ez a kezdete ennek, azt csak üdvözölni lehet. Ha bizonytalan az első lépés, akkor is.
Láthatóan ez még az öncsalással kapcsolatos vívódás első szakasza. De legalább már eddig eljutott valaki. Mert első perctől nem kétséges, hogy ennek (az egyébként nem létező) „friss pártnak” nincs a demokráciához fűződő viszonya, és soha nem is lesz. Ami abból is látszik, hogy ennek a pártnak sem tagsága nincs, sem testületei nincsenek. Mi köze lehet egy ilyen pártnak a demokráciához? Inkább az érthetetlen, hogy ezt még magyarázni kell.
De Schilling Árpád abban is téved, hogy „kizárólag Magyar Péternek és a Tisza Pártnak” van esélye leváltani Orbánt. Nem Magyar termelte ki az Orbánnal szembenálló tömeget, hanem Orbán. Mesterségesen tolták alá (személye és tettei ellenér) az Orbánt elutasító tömeget. Ez a tömeg Magyar nélkül is képes lehet leváltani Orbánt, különösen, ha kiegészül azokkal, akik Magyar miatt soha nem szavaznának a nemlétező Tisza Párt ismeretlen jelöltjeire.
Schilling Árpád a kétharmaddal kapcsolatban is téved, mert nem hajlandó szembenézni azzal a ténnyel, hogy Magyar Péter egy kétharmados győzelem esetén sem hajlandó egy alkotmányos rendszerváltásra. Az alaptörvényt megtartaná. Orbán rendszerét jogállamnak és demokráciának nevezi. Magyar beülni készül Orbán diktátori székébe. A Sziget Fesztivál körüli eljárása is ezt igazolja. Ő olyan rendszert akar, ahol ezt megteheti.
Mert a helyzet még annál is súlyosabb, mint ahogy Schilling Árpád gondolja vagy leírja. Magyar a Sziget Fesztivál ügyében eljátszotta, hogy tehetetlen a közgyűlés, tehetetlen az ellenzéki főpolgármester (miközben ezt a helyzetet ő idézte elő), majd azt a látszatot kelti, mintha nem lenne szükség itt senkire, főleg nem demokráciára, mert ő egyedül megoldja.
Pedig Schilling Árpád már érzékeli, s Magyar támogatójaként megfogalmazza azoknak az aggodalmát, akik kezdettől elutasítják Magyart: „amikor nem demokratikus eszközökkel játsszuk le a közös ügyeket, hanem manipulatív, autoriter módon, az hosszú távon okoz sérüléseket a közösség életében: bizalmatlanságot szül, indulatokat gerjeszt.” Ez pontosan így van, de ennél sokkal súlyosabb következményekkel fenyeget: totális diktatúrával.
Írásának ezen a pontján Schilling Árpád belesimul a Magyart támogató értelmiségi kórus hamis intonációjába, ami méltatlan hozzá, s a Magyart mindenáron támogatók szintjére süllyedami egy ilyen okos ember esetében érthetetlen. Ezt mondta: „Reménykedem benne, hogy ezt Magyar Péter is megérti, vagy lesznek a környezetében, akik megértetik vele, különben hamar elillan a remény, hogy valaha is demokratikus lehet Magyarország.”
Schilling Árpád a legkiválóbb színházi rendező, tökéletesen ismeri az emberi jellemet, s ezúttal képtelen a másfél éve előtte szereplő karakter megítélésére. Mikor értett meg és fogadott el Magyar bármit? Miféle környezetet feltételez Schilling Árpád Magyar körül, akik bármit megértetnének vele? Magyar semmit nem fogad el, senki meg nem győzi semmiről.
Főleg olyanról nem, amiről meg van győződőve, s ez az ő orbánista fideszes ideológiája, ez az identitása. Pedig Schilling Árpád következtetése helyes: ha Magyar nem változik meg, és nem fog, „elillan a remény, hogy valaha is demokratikus lehet Magyarország”. Ez a tét. Ezt kell megérteni. Magyar támogatói a veszélybe sodorják az országot. Magyar nem remény, hanem remény vége, a lehetséges demokrácia esélyének is az elpusztítása.
Schilling Árpád óvatos írást posztolt, de eljutott annak kimondásához, hogy rendszerváltás kell, nem diktátor csere. S mint mondja: „A rendszerváltáshoz demokratikus módszerekre lenne szükségünk.” Aztán megint belesimul a tiszaista kórusba: „Ezeket a módszereket pedig valahogy el kell sajátítanunk. Erre való az önkormányzat, nem egymás lejáratására.” Mintha Magyar most sajátítaná el a demokrácia módszereit, s ehhez idő kell.
Kedves Árpád, ne bolonduljunk meg. Ez az ember nem egy kezdő. Pontosan tudja, hogy mit akar, és az nem a demokrácia. Nem most sajátítja el a politikai módszereket. Eszébe sem jut a demokrácia elsajátítása. Méghogy majd valaki megérteti vele. Úgy vágja ki, ha valaki ellent mer mondani, hogy keze-lába törik. Erre nincs idő, hogy ezeket a köröket itt lefussuk. Ez az ember pszichopata szörnyeteg, a következő diktátor, rosszabb Orbánnál.
Nem Magyar hozta létre az ellenzéki tömeget, ő a potyautasa az elégedetlenségnek, aki becsapja a követőit. Ha Schilling Árpád és az őt lájkoló értelmiségiek szembenéznének a tényekkel és a valósággal, pillanatok alatt szerveznék ki a volt demokratikus ellenzéket Magyar mögül. Akiket Magyar egyébként is utál. Nélkülük Magyar egy senki. De ha bejut a parlamentbe legnagyobb ellenzéki pártként, s milliárdokat kap, nem szabadulnak tőle.
Még van idő, hogy elkezdjenek őszintén beszélni, befejezzék ezeket a hamis köröket, és az embereket felvilágosítsák. Márki-Zay esetében is szóltunk, s ha időben megszabadultak volna tőle, bármi lehetett volna. Történelmi vereség lett belőle. De Márki-Zay eltűnt. Ám Magyar akkor sem tűnik el, ha minden idők legnagyobb vereségét szenvedi el, ami kinéz neki és meg is érdemli. Viszont magával rántja az ellenzéket és az országot.
Fontolják meg, ébredjenek fel, egyenesen beszéljenek. Vessenek véget a rémálomnak és az ámokfutásnak, amit ez az ember művelt, s főleg védjék meg tőle az országot, mert neki az is elég, ha legnagyobb ellenzéki pártként kivárja, amíg az előző fideszes generáció kihal és az ölébe hullik a hatalom. Ne szabadítsák ezt az embert az országra, mert annak nagyon súlyos következményei lesznek. Óriási a felelősségük.
Magyar nem győzi le Orbánt, csak átneveli a demokratákat, akik ilyen ügy után is elhiszik a hazugságait. Orbán akkor is marad, ha végül egyszer elmegy. Magyar hosszabbítja meg az orbánizmust, sokkal durvább formában. Higgyenek a szemüknek. Nem kell Gyurcsánytól félni. Bőven van idő arra, hogy Karácsony vagy Hadházy vagy bárki más mögött ellenzéki egységet teremtsenek. Magyarnál mindenki csak jobb lehet.
Az pedig nem fontos, kire sütik rá, hogy ő válthatja le Orbánt. Kivéve Magyart, mert ő az, aki nem váltja le Orbánt, viszont hosszútávon egy még súlyosabb diktatúrával fenyeget. Ha most nem merik kimondani, hogy Magyar Péter nem megoldás, hanem újabb végzet, akkor ők maguk fogják meghosszabbítani a diktatúrát, amely ellen egykor küzdöttek.
