Tag: demokrácia

Magyar azért kapott korlátlan hatalmat, hogy megszüntesse a korlátlan hatalmat. Ha nem szünteti meg a korlátlan hatalmat, akkor pontosan azzá válik, amit leváltani ígért. Hiba volt, hogy erre semmiféle garanciát nem kértek és nem kaptak tőle. Semmi nincs, ami megakadályozza, ha a korlátlan hatalmat nem megszüntetni, hanem felhasználni akarja. A kérdés nem az, hogy elég "jó ember-e" Magyar ahhoz, hogy ne legyen diktátor belőle, mert erről mindenki azt gondol, amit akar. Hanem az, hogy ezt milyen rendszer korlátozza. Ha a diktatórikus struktúra megmarad, csak a vezető emberségesebb vagy modernebb működést ígér, abból nem lehet más, csak diktatúra. Diktatúra pedig jó nem lehet. A hangsúly az "intézményes" korlátokon van, amelyek törvényesen és jogi úton korlátozzák a végrehajtó hatalmat. Csak az intézményes korlátok jelentenek garanciát arra, hogy Magyarországon demokrácia, jogállam és szabadság legyen, nem pedig egy intézményes korlátok nélküli uralkodó (nevezzék akár miniszterelnöknek) önmérséklete és belátása. Magyar Péter a megválasztása után, s kormányának eskütétele előtt, semmiféle utalást nem tett arra, hogy az Orbán-rendszert intézményesen megváltoztassa. A két ciklusra korlátozott miniszterelnöki klauzula célja bevallottan Orbán távoltartása, nem saját hatalmának korlátozása. Ha Magyar Péter kormánya is úgy működik, mint a Tisza Párt, ezt is bármikor megváltoztathatja. Magyarország e pillanatban nincs abban a mentális állapotban, hogy Magyart korlátozza, ellenőrizze és fékentartsa. Semmiféle eszköze nincs arra, hogy a valódi rendszerváltást kikényszerítse. Kizárólag abban reménykedhet, hogy Magyar saját jószántából lemond az orbáni látszatdemokráciába burkolt abszolút hatalomról. De erre semmiféle garancia nincs: sem Magyar fideszes ideológiája, sem demokratikus elkötelezettsége, sem személyiségének legfőbb vonásai nem adnak objektív alapot ebben reménykedni. Nem jó uralkodókra, hanem korlátokra épül a szabadság. Magyar a megválasztása óta láthatóan arra törekszik, hogy népszerű, szeretett és elfogadott uralkodó legyen, akit nem az intézményes korlátok, pártjának belső demokráciája, hanem felvilágosultsága és saját arányérzéke vezet. Azt a látszatot keltve, mintha ez elég garancia lenne arra, hogy Magyarország szabad ország lesz. Mondani sem kell, hogy a mézeshetek után ennek hamar látszani fognak a korlátai. Most még igyekezett figyelembe venni a visszajelzéseket, nem erőszakolt át semmit, fideszesekből álló kormányában a liberális demokratákat kielégítő személyek is helyet kaptak, kifizette őket egy miniszteri és egy államtitkári poszttal. De még hozzáértő minisztert is választott. Ám ezek a személyi döntések sem demokratikus mechanizmusok alapján születtek, hanem egyetlen teljhatalmú ember akaratán és józan belátásán múltak. Lehet azt mondani, hogy a demokratikus intézményi normák még nem alakultak ki, de ha Magyar Péter szeretné és igényt tartana azokra, akkor már kiépíthette és használhatta volna. Azonban azt lehet látni, hogy Magyar minden alkalommal, amikor valamilyen demokratikus legitimitást akart adni a döntéseinek, Orbán útját és módszereit követte, minden alkalommal csalt. Soha nem az volt a demokratikusnak álcázott mechanizmus, mint aminek mondta, vagy aminek látszott. Ez nem jó előjel azoknak, akik nem álmoskönyvekből jósolnak.

Orbán leváltása után az egyetlen elfogadható alternatíva a jogállami, demokratikus rendszerváltás, nem egy felvilágosult(abb) abszolutizmus. Ám erre továbbra sem látszanak garanciák. Márpedig a választási győzelem és a kormányváltás csak az első lépcső, bármilyen irányt vesz Magyar Péter (s az ijesztő az, hogy ez kizárólag az ő személyes döntése lehet). Mindenképpen kétlépcsős lesz a változás: a kormányváltás - a rendszert illetően - csak kiindulópontnak tekinthető. Vagy kétlépcsős forradalom lesz, amely továbbviszi a kormányváltást a demokratikus rendszerváltás felé, vagy kétlépcsős ellenforradalom, amely legitimálja és bebetonozza az Orbán-rendszert, s egy jobb diktatúrát ígér. Ha kétlépcsős ellenforradalom lesz, azt Magyar szavazói tűzzel-vassal megvédik. Nem lesznek hajlandóak szembenézni azzal, hogy Magyar átverte őket, egy diktátort juttattak hatalomra, s a diktatúrát nem demokráciára cserélték, hanem egy másik diktatúrára. Diktátort cseréltek diktátorra. Ígéreteiktől eltérően, semmit nem kérnek számon Magyar Péteren, hanem minden hazugságát megvédik. Ha nem így lesz, hanem Magyar 180 fokos fordulatot tesz, és valódi demokratikus rendszerváltást hajt végre, azt nem kényszer hatására teszi, mert ilyen kényszer nincs. Minden antidemokratikus lépésére van magyarázat. Ha változtat, azt saját belátásából teszi, amíg tartanak a mézeshetek. Mivel Magyar Péter az elmúlt két évben és a választási győzelme óta sem győzte meg a kételkedőket arról, hogy ő egy igazi demokrata, aki valódi rendszerváltást akar, mi nem hiszünk abban, hogy Magyar visszaállítja a jogállamot és az alkotmányos demokráciát. Nem készül intézményes reformokra, a személyiségében pedig nem lehet megbízni. Mi azt szeretnénk, ha nem így lenne. Boldogok lennénk, ha Magyar rácáfolna a félelmeinkre. De az nem a mi hibánk, hogy erről nem győzött meg senkit (hívei e tekintetben egyáltalán nem mérvadóak, mert ők varázslat alatt vannak, képtelenek objektív ítéletalkotásra). Mi úgy gondoljuk, hogy ez az örömünnep egy nagyon sötét korszak kezdete lehet, ha Magyart nem korlátozzák intézményes garanciák, és a korlátlan hatalmát az önkontrolljára kell bízni, mert hosszútávon neki nincs olyan (nem véletlen, hogy intézményes kontrollra van szüksége minden alkotmányos demokráciának). Magyar nem valódi demokráciát, hanem jobb Orbán-rendszert ígér, jobb Fideszt, emberségesebb és kevésbé korrupt diktatúrát. Ma még igyekszik mindenkinek a kedvében járni, de ez csak rajta múlik. Nem tart ez örökké, s a legrosszabb forgatókönyv az, ha az Orbán-rendszerből idővel Magyar-rendszer lesz. Hatalmas a felelősségük azoknak, akik korlátlan hatalommal ruházták fel. Ha nem kérik számon rajta az alkotmányos rendszerváltást, ha kiszúrja a szemüket a másodvonalbeli tolvajok hangos üldözésével, s Orbánt, az Orbán-családot, Mészárost, Rogánt, Szijjártót, a rendszer irányítóit, a maffia vezetőit futni hagyják, akkor rosszabb helyzetbe került az ország, mintha kivárták volna, hogy Orbán-rendszere összeomlik, az elégedetlenség simán elsöpri, és megmaradt volna az ország szabadsága a demokratikus rendszerváltásra. Könnyen lehet, hogy Magyar ellopta ezt a szabadságot. Kimenekítette a bűnözőket a hatalomért cserébe, Magyarország a mai nappal újabb sötét fejezetet nyit a történelmében.

Éppen ez volt kezdettől fogva a demokratikus tábor megosztottságának oka. Abban nem volt vita, hogy Orbánnak és a Fidesznek mennie kell. Akik azonban nem csak választási győzelemben, hanem rendszerváltásban gondolkodtak, Magyar személyében nem láttak garanciát arra, hogy a kormányváltásból rendszerváltás is lesz. Annál is inkább, mert erre sem intézményes garanciák, sem közös értékek, etikai és demokratikus normák nem léteztek, s egyetértés sem született arról, hogy mit tekintenek rendszerváltásnak azok, akik az ellenzék választási győzelme után rendszerváltásban reménykedtek. Magyar nem könnyítette meg a dolgukat azzal, hogy ezt világosan és egyértelműen tisztázta volna. Magyar Péternek csaknem két év kellett ahhoz, hogy kimondja a demokrácia, a jogállam és a rendszerváltás szavakat, azonban ezek nem nyugtatták meg a kételkedőket, mert ő egyértelműen mást értett ezek alatt. Demokrácia az, amikor a többség mögötte áll. Jogállam alatt nem a hatalmi ágak megosztását, a fékek és ellensúlyok rendszerét, valamint a hatalmat korlátozó intézményes garanciákat értette, hanem a jog előtti egyenlőséget. A rendszerváltás alatt pedig leginkább azt értette, hogy Orbán embereit a sajátjaira cseréli. Az Orbán-rendszer ideológiai és jogi alapjait jelentő alaptörvény eltörléséről, s új demokratikus Alkotmány megalkotásáról, Orbán büntetőjogi felelősségre vonásáról szó nincs. Amikor Magyar Péter támogatóit szembesítették a jövőre vonatkozó kérdésekkel, miszerint nemcsak az számít, hogy Orbánt a választáson legyőzzék, de legalább olyan fontos, hogy mi lesz utána, a legjellemzőbb válasz az volt, hogy az nem számít. Csak "Orbán tűnjön el". Arra az ellenvetésre már bezárultak a fülek, hogy ha nincs rendszerváltás, akkor Orbán nem tűnik el, csak helyet cserél Magyar Péterrel. Az Orbán-rendszer megmarad, Orbán nem börtönbe, hanem ellenzékbe megy, a lopott vagyonát pedig megtarthatja. Ez a lehetőség azzal fenyegetett, hogy a népi elégedetlenség Magyar Péter vitorlájába kerül, s nem Orbán eltüntetése, hanem kimenekítése lesz rendszerváltás helyett. Magyar támogatóit a jövő nem nagyon érdekelte, miközben a választási győzelem érdekében minden jogos kritikától megvédték. Elhitették magukkal, hogy Magyarban meg lehet bízni, és rá lehet bízni az aránytalan választási rendszer révén létrejött kétharmados többséggel járó korlátlan hatalmat, mert az alkotmányos demokratikus rend helyreállítására használja. Erre vonatkozóan azonban semmiféle garanciát nem kértek és nem kaptak, még a rendszerváltás mibenlétét sem tisztázták, ezért mindenki mást ért alatta. Eközben Magyar Péter körül olyan személyi kultusz alakult ki, amely már nemcsak garanciák nélküli bizalmat, hanem hatalmának kritikátlan elfogadását és támogatását jelenti sokaknak. Az egyetlen ígéret, amit Magyar támogatói megfogalmaztak, hogy "ha nem teljesíti az ígéreteit, akkor őt is elzavarjuk". Mondták ezt azok, akik Orbánt sem zavarták el 16 évig, holott 2012-ben már tudni lehetett, hogy a rendszere mit jelent. Nincsenek normatív ígéretek és szabályok, amelyeket számon lehetne kérni, mert a rendszerváltás tartalma sem tisztázott. Magyar Péter a "választási forradalomnak" köszönhetően olyan korlátlan hatalommal rendelkezik a megörökölt Orbán-rendszerben, mint Orbán. Semmi intézményes kontroll és garancia nincs arra, hogy ezt a korlátlan hatalmat mire használja: a "kétlépcsős forradalom" befejezésével rendszerváltásra, vagy saját hatalmának megszilárdítására.

Ezért Magyar Péter új kormányának elsők között kell az egyház és az állam tényleges szétválasztását garantáló egyházi törvényt alkotnia, eltörölve a jelenlegi diszkriminációra és ideológiai államra épülő jelenlegi törvényeket és jogszabályokat. Ez a fundamentuma egy világnézetileg semleges, de minden világnézet számára egyenlő jogokat és szabadságot biztosító demokratikus jogállamnak. Amíg ez nem történik meg, addig rendszerváltásról nem lehet beszélni. A demokrácia és a keresztény állam egymást kizáró fogalmak. Éppen a kereszténység lényege az, hogy azt nem lehet állami eszközökkel és erővel terjeszteni, mert az idegen a természetétől. Ez a lépés a kereszténység legnagyobb támogatása. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy olyan egyházi törvényre van szükség, amely garantálja mindenki számára az egyenlő jogokat és az egyenlő státuszt, hogy a hitét gyakorolja vagy ne gyakorolja, világnézetét, vallását és vallástalanságát kifejezze vagy képviselje. Az állam ideológiai semlegessége mellett biztosítja a felekezeti egyenlőséget, megszüntet minden diszkriminációt. Az egyházakat a civil társadalom részének tekinti, amely szektorsemleges támogatásra jogosult, ha olyan tevékenységet folytat, amelyet az állam más civilszervezetek esetében is támogat. De hitéleti támogatást nem nyújt, az állam semleges. A vallás magánügy. A felvilágosodás zárta le a "keresztény Európa" sötét korszakát és nyitotta meg az utat a szabadság, az emberhez méltó élet, a keresztény hit virágzása és szabadsága felé. Az állam nem avatkozhat világnézeti kérdésekbe, egyetlen egyház vagy felekezet hitét és vallását sem teheti magáévá és nem erőltetheti senkire. Biztosítania kell a világnézeti szabadságot minden ember és az oktatás számára. Meg kell adni mindenkinek a lehetőséget, hogy gyermekét világnézetileg semleges állami iskolába vagy egyházi iskolába járassa. A kettőt nem lehet összekeverni, miközben az oktatási tevékenységet az állam támogatja. Az iskolákat és településeket nem szolgáltathatja ki az egyházaknak. Kiindulópontnak tekinthető az 1990. évi IV. törvény a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról, amely a rendszerváltás utáni Magyarország egyik alapvető szabadságjogi törvénye volt, amely biztosította a vallásszabadságot, mint alapvető emberi jogot, s az egyházak érdekében is, elválasztotta az államot és az egyházat. Alapelvei ennek a törvénynek nem veszítették el az aktualitásukat, a részleteket (például az egyházalapítás kritériumait) illetően lehet társadalmi vita alapján és az egyházak bevonásával tárgyalni, de a lényeget meg kell őrizni. Az Orbán-rendszer törvénytelenül vette el vallási közösségek egyházi státuszát és fosztotta meg őket az ezzel járó juttatásoktól. Ki kell mondani, hogy az Orbán-rendszer önkényuralmi rendszer volt, és más diktatúrákhoz hasonlóan kárpótolni kell azokat az egyházakat és vallási közösségeket, amelyeket az Orbán-rezsim megkárosított. Erkölcsi és anyagi rehabilitációt kell nyújtani mindazok számára, akiket másodrendű, harmadrendű vagy negyedrendű állampolgárrá nyilvánítottak azzal, hogy a hitüket és a világnézetüket, a vallási közösségeiket rangsorolták. A felekezeti egyenjogúság nemcsak jogi szempontból elfogadhatatlan, hanem az emberi méltóság szempontjából is aggályos, és a keresztény értékek megsértését jelenti.

A "Tisza Párt" híveinek minden mértéket meghaladó, fanatikus hisztéria- és gyűlöletkampánya messze túltesz az Orbán-rezsim gyűlöletorgiáin, ami azért nagy szó, mert ezt Orbán minden korábbinál magasabb szintre emelte. Magyar Péter is ott tanulta, onnan hozza, csak belőle hiányzik minden fék, minden önmegtartóztatás és mérték. Ez nyilvánul meg a tiszás "áradók" feneketlen gyűlöletében, fizikai fenyegetéseiben. Bejárta az internetet az egyik tipikusnak mondható fenyegetés, amely szerint "meg lesznek jegyezve", akik merészelnek nem félreállni Magyar útjából, állásuk sem lesz, s a családtagjaiknak sem. Pontosan erre számítunk, és Magyar Péter megjelenésének pillanatától erre figyelmeztetünk. Ezekben a fenyegetésekben semmi túlzás, egyéni túlkapás nincs. Magyar Péter rendszerében pontosan erre lehet számítani. Hívei hűen tükrözik és adják vissza a vezérük habitusát és uralmának lényegét. Annak tudatában, hogy a Medián már biztos kétharmados győzelmet prognosztizált, teljesen érthetetlen, miért zavarja a tiszás híveket 3-4 nem tiszás, hanem demokratikus jelölt a választáson. Miért akarják a demokrácia nyomait is megsemmisíteni? A válasz egyszerű: Magyar inspirációjára. Ezt a közösségi médián keresztül fanatizált és tréningelt tömeget Magyar Péter szocializálta tiszássá, ami a fideszesség felső foka. A két tömeg közötti különbség kifejezi a két vezér közötti különbséget. Orbán aljas propagandával, goebbelsi módszerekkel dolgozott mindig, de soha nem dobta a lovak közé a gyeplőt, uszításait keretek közé szorította, s nem keltett lincshangulatot. Ez még a 2006-os utcai puccskísérletére is igaz, amelyben nem a Fidesz hívei, hanem focihuligánok vettek részt, rohamcsapatként a futballstadionok bűnözőit, maffiacsoportjait aktivizálta. Magyar minden tiszás támogatóból minimum verbális verőlegényt képez, amely az értelmésigi megmagyarázó emberektől, a magyarista szennysajtón át a közösségi média rikácsolójáig terjed. Akik valamilyen kapcsolatot tartanak fenn a tiszaszigeteken túli világgal és valósággal, azok válogatott eszközökkel próbálják a gondolkodás írmagját is kiirtani, a demokratikus normák létezését és elfogadhatóságát megsemmisíteni. A legcinikusabb érvek egyike az, hogy voltaképpen csak diktatúrák léteznek, hamis álca a demokrácia, nem is kell jobbat várni, s most egy megunt diktatúrát "lazább" diktatúrára cserélnek. Ebbe a logikába kérik belépni azokat, akik szerint az elmúlt két évszázad harca a demokráciáért, nem ezt bizonyította. A demokratikus intézményrendszer szabadabb, jobb és virágzóbb életet jelent minden nehézségével és ellentmondásával együtt, mint a legpuhább vezérelvű diktatúra. Az emberi jogoknak nincs alternatívája, csak az elnyomás, a megfélemlítés, a jogtiprás és a terror. Az ilyen rendszerek tömeges támogatására azért hibás hivatkozni, mert a legnagyobb támogatottságot a tömegpszichózis és tömeghisztéria nyomán a legdurvább diktatúrák élveztek. Tiszásnak lenni is ezt jelenti.

Sorban lépnek vissza baloldali demokratikus képviselőjelöltek a "Tisza Párt" (értsd: Magyar Péter) javára, amelyet látványosan ünnepel az Indexből kivált és osztódással szaporodott, függetlennek nevezett...

A Fidesz és a Tisza egylényegűsége kizárja a változást. Az egylényegűség kimondása azért fontos, mert minden rendszert csak saját határain belül lehet megreformálni. Ha egy rendszer lényege nem változik, akkor semmi nem változik. A Római Birodalmat nem lehetett kereszténnyé tenni, mert annak természete nem változott. A Római Birodalom és a Szent Római Birodalom között lényegileg semmi különbség nincs. Ha Orbán, az "Atya", és Magyar, a "Fiú" egylényegű, akkor a rendszer nem változik, csak a külsőjét tekintve. Ugyanolyan illiberális, autokratikus, álságos látszatdemokrácia és rejtőző fasizmus lesz, akkor is, ha egyszer Magyar vezeti, mint most, amikor Orbán a vezér. Ez azt is jelenti, hogy nem tűnik el sem a rendszer, sem annak Atyja. A "Fiú" veszi át az uralmat. Ezért a kérdés úgy merül fel, hogy akik Magyart kitalálták, felépítették és támogatják, azok a rendszert akarták lecserélni, vagy az "Atyát" a "Fiúra"? Mert azt tudniuk kell, hogy maga a rendszer nem lesz jobb, nem lesz más. A tapasztalatlan, éretlen "Fiú" személyisége miatt lehet még sokkal hazugabb, primitívebb és durvább. Ennek nagy az esélye. Ha megszűnik a demokratikus parlamenti képviselet, az amúgy törvénytelen rendszerben, és az egylényegű "Atya" és "Fiú" irányítja az országot, a közvéleményt, a gondolkodást, a sajtót és az oktatást, akkor a liberális demokráciának Magyarországon írmagja sem marad. Ez pontosan az a helyzet, amit Orbán tűzött ki, és az ellenfelei valósítják meg. Mivel a szembenézésre való hajlam gyenge, de a kognitív disszonancia csökkentésére való hajlam erős, Magyar Péter elvtelen és rövidlátó értelmiségi támogatói nem fogják belátni és elismerni a bűnt, amit elkövettek. Ezért abban lesznek érdekeltek, hogy a demokratikusan gondolkodó embereket belekonszolidálják a az Atya és a Fiú által vezetett NER-be.

Ha nem hajlandó visszaléptetni a jelöltjeit ott, ahol kisebb az esélyük, akkor maga idézi elő, hogy a Fidesz jelöltje legyen a nevető harmadik. Jakab Péter magabiztos fellépése azt jelzi, hogy Magyar hangerejétől, erőszakos stílusától és fenyegetéseitől, zsarolásaitól nem kell megijedni, és egyáltalán nem természetes, amit követel, hogy mindenki álljon félre. Demokrata ilyet nem mond. Mentségére legye mondva, Magyar Péter nem demokrata. Ha Jakab kijózanítja és felbátorítja azokat, akik az elmúlt 15 évet nem Orbán élősködő kiszolgálójaként töltötték, hanem egy élet becsületes munkája áll mögöttük, akik helyben kivívták az emberek bizalmát, akkor Magyar saját csapdájába esik azzal, hogy próbálta a demokratikus ellenzéket megsemmisíteni, hazugságokkal megfélemlíteni. Magyar Péter nem a rendszerváltás. Éppen azért kell elindulni ellene, hogy rákényszerüljön a rendszerváltásra. A parlamentbe önálló személyiségek, a választókat képviselő jelöltek kellenek. Nem olyan bábok, akiket Magyar kézzel vezérel, mint a Fideszben, akik meg sem szólalhatnak, még önálló véleményük sem lehet. Ez a parlamentarizmus megcsúfolása, a népakarat és a választás meggyalázása, minden demokratikus és emberi norma semmibe vétele. Ez már most rosszabb, mint Orbán és a Fidesz. Jakab Péter azt mutatta meg a színre lépésével, hogy nem szabad megijedni és a hazugságokat elfogadni, ki kell állni és meg kell védeni a demokratikus értékeket. Jakab Péter "ébresztőt" fújt, és elsőnek a DK-nak kellene felébrednie a bénultságból, és ki kellene jönnie Magyar Péter árnyékából. Magyar súlyos veszélyt jelen a demokratikus jövő szempontjából. Orbán rendszerének a meghosszabbítását, évtizedekre való bebetonozását jelentheti. Minden demokratikus érzelmű embernek joga és kötelessége fellépni ez ellen.

Orbán Anita, Magyar Péter külügyminiszter-jelölte azt nyilatkozta, hogy befejezné a magyar kompország-politikát, véget vetne a hintapolitikának, megszüntetné "a szövetségeseinkkel való folyamatos konfrontációt". Orbán Anita ezzel...

Nicolás Maduro venezuelai elnök elfogása után sokan tették fel a kérdést: az Egyesült Államok beavatkozása felszabadítás volt-e, vagy inkább egy imperialista katonai akció. A...

Ha Magyar hatalomra jutna, mitől változna ez meg? Különösen, ha kétharmados többsége lenne, ahogy sokan szeretnék. Magyar ezt nem a demokrácia helyreállítására használná fel, mert arról szó sincs, hanem a totális hatalma kiépítésére. Orbán miniszterelnökként 15 év alatt nem jutott el oda, ahol Magyar Péter tart. Bajnai Gordont ők nem némítják el. A Fidesz propagandája igyekszik Magyart a baloldalisággal kriminalizálni, ami azért vicces, mert Magyar tetőtől talpig fideszes. A fideszes propaganda azért nevezi baloldalinak, hogy távol tartsa tőle a fideszeseket, a baloldaliaknak pedig leleplezze, Magyar mennyire utálja a baloldaliakat. Márpedig az ő választási eredménye attól függ, hány baloldali szavaz rá. Mindez rendkívül sikeres, mert Magyar a Fidesz táborát nem bontotta meg, a baloldaliak és a liberális demokraták közül pedig sokan nem szavaznak, mert Magyar Péterre nem adják a voksukat. Még akkor sem, ha Orbántól szeretnének megszabadulni. Mert Magyar Péterrel nem szabadulnak meg Orbántól, sem a NER mentalitásától. Magyar a legfőbb akadály. Orbán akkor lenne bajban, ha Magyar egy intelligens ember, valódi demokrata lenne, akit nem zavar a sajtószabadság, hanem ellenkezőleg, széles társadalmi bázist építene, amely értékesnek tartja az utolsó demokrata miniszterelnök megszólalását és kedvelné a színes, pezsgő szellemi életet. Magyar Péternek jó érzéseket kellene keltenie mindenkiben. De Magyar az ellenkezője ennek. Ezért mindenkinek meg kell tagadnia magát ahhoz, hogy támogatni tudja őt. Akik azonban nem hajlandóak feladni az értékrendjüket, akik távolabb néznek az orruknál, azok nem akarnak Orbán székébe ültetni egy másik fideszest, mert a következményeit súlyosabbnak tartják. Orbán úgyis magától bukik meg egyszer.

Azt a következő négy év dönti el, hogy ez a terv szélsőséges őrültek fasiszta utópiája, amit az amerikai félidős választás és a 2028-as elnökválasztás elsöpör, vagy a világ pusztulása, megsemmisítésének forgatókönyve, amely meghatározza a világ sorsát. A szellemet ezzel kiengedték a palackból, bármi is legyen a vége, a következmények beláthatatlanok. Az amerikai demokrácia és jogállam újabb nagy kihívás elé került, mert definiálnia kell ezt az irományt, benne az Egyesült Államok szerepét. Szerény véleményünk szerint a Project 2025 című dokumentum szerzőit az alkotmányos rend megdöntésére irányuló terv, kísérlet, szervezkedés miatt az amerikai Alkotmány értelmében bíróság elé kellene állítani. Ehelyett a terv egyes elemeit módszeresen ültetik át a gyakorlatba. Ez a nemzetbiztonsági terv Amerika vezető helyét jelöli ki a fasiszta Internacionáléban. A demokratikus világgal szembeni összeesküvés, a polgárháború utáni Amerika lerombolása, eddigi értékeinek és alkotmányos rendjének megtagadása. Ez nemcsak a világ, hanem Amerika ellen is íródott. Az amerikai Legfelsőbb Bíróság összetételét ugyanezen körök már úgy változtatták meg, hogy az motorja lett az alkotmányos rend szétverésének. A republikánus többség ideológiai komisszárokat és nem felelős alkotmányjogászokat ültetett a bírói székekbe, akik Trump eszközei és segítői a jogállam és a demokrácia szétverésében. A fenti ideológia alapján. Amerika és a világ demokratáinak ez az iromány figyelmeztetés: a fasizmus megjelent és bejelentette igényét a világuralomra. Hadat üzent a demokratikus világrendnek, a jelenleg még demokratikus és alkotmányos Egyesült Államokból, a hivatalban levő adminisztráció hivatalos "nemzetbiztonsági" stratégiájának álcájában.

Összefoglalva: Magyar azt állítja, hogy nyitott a vitára, de olyan feltételeket szab, amelyek biztosítják, hogy ne legyen vita. A feltételek irreálisak, ezért a Tisza-jelöltek mentesülnek a szerepléstől. Ez visszaélés a demokratikus intézményekkel. Magyar "színháznak" bélyegzi a valódi jogállami demokráciát, hogy soha ne kelljen azt betartania. A Tisza-jelöltek elzárása a nyilvánosság elől tudatos taktika, ami megfosztja a szavazókat a felelős választás lehetőségétől, sérti a választás szabadságát. Orbán 2014-től kiüresítette a választás intézményét, Magyar Péter pedig tovább rombolta azt. Orbán kihívója paródiává züllesztette a választásokat, s 2010 óta először nem demokratikus alternatíva jelent meg. . Igazából az lenne a legnagyszerűbb, ha Orbán félretéve a miniszterelnök-jelölti vitáról szóló nézeteit, s kiheverve a legutóbbi vitáján elszenvedett vereségét és a műfajjal kapcsolatos előítéleteit, Magyarral szemben kiállna egy vitára, amit nem lehet elveszíteni. Egy bolondot látna a közönség, aki nem képes uralkodni magán, ő pedig eljátszhatná az államférfit. . Miután ez az egész választás elveszítette választási jellegét, mert egy nem létező párt az utcáról felbérelt jelölteket indít, akiket meg sem ismerhetnek a szavazók (s emiatt bohózat lett a egész, ahol Magyar Péter bábozza el a demokráciát), Orbán adjon cirkuszt a népnek, csináljon egy pankrációt, ahol az ideg- és elmebeteg agresszív Magyarnak esélye nincs. Aztán hívják ki az összes tiszás jelöltet nyilvános vitára a fideszes ellenfelek, és figyeljék azt a pánikot, nevetséges futkározást, ahogyan Magyar mégis megpróbálja akadályozni, hogy a "jelöltjei" (a bábjai) a nyilvánosság elé álljanak. Leginkább Magyar Péter támogatói érdemelnék meg, hogy a hamis messiásról (és ezzel róluk is) lehulljon a lepel.

Az világos, hogy Trump visszatért (vagy soha nem is tért el igazán) az oroszok érdekeinek képviseletétől az ideológiai azonosság jegyében. Mint ahogy az is...