A kormányváltás csak az első lépcső. A kérdés az, hogy kétlépcsős forradalom, demokratikus rendszerváltás következik-e, vagy egy kétlépcsős ellenforradalom. A rendszerváltás helyett kétlépcsős ellenforradalom lehet.
Magyar Péter ma leteszi a miniszterelnöki esküt, de még mindig csak reménykedni lehet abban, mi kezdődik el ezzel a nappal. Semmi biztosat nem lehet tudni. Ez a leginkább aggasztó, mert bármilyen rövid idő alatt jutott el a kétharmados korlátlan hatalomhoz, joggal lenne elvárható, hogy ne áruljon zsákbamacskát. Hívei üres csekket írtak alá. Az eskütétel pillanatában sem tudhatják, hogy Magyar Péter az alkotmányos jogállami demokráciát állítja helyre (amelyben elsőként saját korlátlan hatalmának állít korlátot), vagy ellenkezőleg: az Orbán-rendszert folytatja, s a kétharmados többséget nem az autokratikus hatalom felszámolására, hanem kiterjesztésére használja.
A kormányváltás csupán történelmi átmenet, nem végleges állapot, amelynek még nem ismert az iránya. A kormányváltás nem tud megmaradni semleges formában, mert egy önkényuralmi rendszerben zajlik, amely vagy megszűnik vagy megmarad. A kormányváltás mindenképpen csak az első lépcső, bármelyik irányba fejlődik a történet. Azonban a rémísztő az, hogy senki nem tudja, mi lesz belőle, s ami még rosszabb, senki nem képes ezt sem befolyásolni, sem kontrollálni. Odadobták az országot Magyar kezébe, és csak reménykedhetnek abban, hogy nem katasztrófa lesz belőle. De semmiféle garancia nincs erre. Lennének olyan közszereplők, akiknél ez a kérdés fel sem merülne.
A balliberális közvéleményformálók hatására a társadalom korlátlan felhatalmazást adott neki anélkül, hogy tudná, mire. Elveszítettek minden kontrollt felette. Létrehoztak egy olyan személyi kultuszt, amelyet nem tudnak befolyásolni. Akik megalkották Magyart, nem tudják kontrollálni. Fék nélkül száguldanak, azt sem tudják, hova. Erre figyelmeztetett minden felelős írástudó, hogy Orbán már megbukott, csak idő kérdése, hogy ráomoljon minden. Az igazi kérdés az, hogy mi lesz utána. Ez senkit nem érdekelt, és most fogalmuk sincs arról, mi fog történni. Ma felruháznak egy embert korlátlan hatalommal, aki azt csinál, amit akar. Ez a bizonytalanság, a lebegés a legveszélyesebb.
A rendszerváltás reményéből könnyen ellenforradalom lehet. Most mindenki azt ünnepli, amit ő lát bele a történésekbe. Mindenki a saját rendszerváltásának örül. De azt senki nem tudja, Magyarnak mit jelent a rendszerváltás. Az ország a mai nappal Magyar Péter foglya lett. Azt csinál vele, amit akar. Annyi már látszik, hogy az Orbán-rendszer tovább él. A rendszer névadóját és a tolvaj családját semmi nem fenyegeti. Orbántól akartak megszabadulni, de nem szabadultak meg tőle, a rendszere folytatódik. Magyar pedig nem garancia arra, hogy ebből demokrácia és szabadság lesz. Magyar egy népszerű diktátor akar lenni, mint a populisták általában. De még így is kijött belőle kétszer az agresszor.
Még azt sem tudjuk, hogy Orbán Viktort legyőzte (aki gyanúsan könnyen adta át a hatalmat), vagy megegyeztek: egérutat adott neki és kimenekítette. Ha Orbánt nem éri utol az igazságszolgáltatás (ami csak abban az esetben történhet meg, ha az igazságszolgáltatás nem független, hanem politikai utasításokat követ), akkor a világtörténelem legnagyobb szemfényvesztésének vagyunk tanúi. Magyar Péteren az látszik, hogy nem Bajnai Gordon szerepét akarja eljátszani, aki pontosan tudta, hogy válságmenedzserként szolgálja a hazáját, nem a saját politikai jövőjét építi. Magyaron nem látszik, hogy feláldozni készülne magát, s a jogállami demokrácia megteremtését tűzné célul, amelyben meg is bukhat.
Éppen ezért lehetnek olyan félelmek, hogy Magyar eskütételével egy olyan új korszak kezdődik, amelynek ő lehet a névadója. Nem az intézmények, hanem az ő személye kerül a középpontba. Pontosan úgy, ahogyan eddig történt. Magyar Péter pártja nem létező párt, ez továbbra is egyszemélyes show, néhány ember által üzemeltetett magánvállalkozás. Szeretik a hatalomra jutását kivételes képességeinek tulajdonítani, de ezek a képességek inkább aggodalommal töltik el a populizmus természetét jól ismerőket. Valódi független sajtó kontrollja, elvhű demokratikus értelmiség mellett Magyar vállalkozása nem élte volna meg a következő esztendőt. De mindenen átsegítették, s nem kértek cserébe semmit.
Magyart mindenen keresztül tolták azok, akiket egyetlen szempont vezetett: megszabadulni Orbántól. Hogy erre sor kerül-e, az a jövő zenéje, mert Orbántól nem szabadultak meg, ellenkezőleg. De hatalomhoz juttattak egy olyan embert, méghozzá korlátlan hatalomhoz, akiről nem tudják, mit várhatnak tőle. Reménykedni csak abban lehet, hogy betartja azokat az ígéreteket, amelyekkel a balliberális oldal szavazatait próbálta maximalizálni (bizonyos fideszes ideológiai határok között), de ezek nem érintik a rendszerváltás alapvető követelményeit, az alaptörvény eltörlését, strukturális változásokat, a rendszer logikáját, legfeljebb személycseréket, s egy népszerűséget kereső autokráciát sejtetnek.
Orbán leváltása után az egyetlen elfogadható alternatíva a jogállami, demokratikus rendszerváltás, nem egy felvilágosult(abb) abszolutizmus. Ám erre továbbra sem látszanak garanciák. Márpedig a választási győzelem és a kormányváltás csak az első lépcső, bármilyen irányt vesz Magyar Péter (s az ijesztő az, hogy ez kizárólag az ő személyes döntése lehet). Mindenképpen kétlépcsős lesz a változás: a kormányváltás – a rendszert illetően – csak kiindulópontnak tekinthető. Vagy kétlépcsős forradalom lesz, amely továbbviszi a kormányváltást a demokratikus rendszerváltás felé, vagy kétlépcsős ellenforradalom, amely legitimálja és bebetonozza az Orbán-rendszert, s egy jobb diktatúrát ígér.
Ha kétlépcsős ellenforradalom lesz, azt Magyar szavazói tűzzel-vassal megvédik. Nem lesznek hajlandóak szembenézni azzal, hogy Magyar átverte őket, egy diktátort juttattak hatalomra, s a diktatúrát nem demokráciára cserélték, hanem egy másik diktatúrára. Diktátort cseréltek diktátorra. Ígéreteiktől eltérően, semmit nem kérnek számon Magyar Péteren, hanem minden hazugságát megvédik. Ha nem így lesz, hanem Magyar 180 fokos fordulatot tesz, és valódi demokratikus rendszerváltást hajt végre, azt nem kényszer hatására teszi, mert ilyen kényszer nincs. Minden antidemokratikus lépésére van magyarázat. Ha változtat, azt saját belátásából teszi, amíg tartanak a mézeshetek.
Mivel Magyar Péter az elmúlt két évben és a választási győzelme óta sem győzte meg a kételkedőket arról, hogy ő egy igazi demokrata, aki valódi rendszerváltást akar, mi nem hiszünk abban, hogy Magyar visszaállítja a jogállamot és az alkotmányos demokráciát. Nem készül intézményes reformokra, a személyiségében pedig nem lehet megbízni. Mi azt szeretnénk, ha nem így lenne. Boldogok lennénk, ha Magyar rácáfolna a félelmeinkre. De az nem a mi hibánk, hogy erről nem győzött meg senkit (hívei e tekintetben egyáltalán nem mérvadóak, mert ők varázslat alatt vannak, képtelenek objektív ítéletalkotásra).
Mi úgy gondoljuk, hogy ez az örömünnep egy nagyon sötét korszak kezdete lehet, ha Magyart nem korlátozzák intézményes garanciák, és a korlátlan hatalmát az önkontrolljára kell bízni, mert hosszútávon neki nincs olyan (nem véletlen, hogy intézményes kontrollra van szüksége minden alkotmányos demokráciának). Magyar nem valódi demokráciát, hanem jobb Orbán-rendszert ígér, jobb Fideszt, emberségesebb és kevésbé korrupt diktatúrát. Ma még igyekszik mindenkinek a kedvében járni, de ez csak rajta múlik. Nem tart ez örökké, s a legrosszabb forgatókönyv az, ha az Orbán-rendszerből idővel Magyar-rendszer lesz.
Hatalmas a felelősségük azoknak, akik korlátlan hatalommal ruházták fel. Ha nem kérik számon rajta az alkotmányos rendszerváltást, ha kiszúrja a szemüket a másodvonalbeli tolvajok hangos üldözésével, s Orbánt, az Orbán-családot, Mészárost, Rogánt, Szijjártót, a rendszer irányítóit, a maffia vezetőit futni hagyják, akkor rosszabb helyzetbe került az ország, mintha kivárták volna, hogy Orbán-rendszere összeomlik, az elégedetlenség simán elsöpri, és megmaradt volna az ország szabadsága a demokratikus rendszerváltásra. Könnyen lehet, hogy Magyar ellopta ezt a szabadságot. Kimenekítette a bűnözőket a hatalomért cserébe, Magyarország a mai nappal újabb sötét fejezetet nyit a történelmében.
Bárcsak ne lenne igazunk. Mi lennénk a legboldogabbak. Szeretnénk optimisták lenni, de nem tudunk. Ha eddig nem hazudtunk, nem most fogjuk elkezdeni.
