Tag: kollaboráció

Magyar Péter megjelenése és feltétel nélküli fogadtatása az ellenzéki értelmiség köreiben, olyan alapvető morális elvárásokat kérdőjelezett meg és tüntetett el a közéletből, amelyek messze...

Nem tudjuk elképzelni, hogy a demokratikus ellenzék képes legyen a megújulásra a NER keretein belül, s a legnagyobb baj az, hogy a kérdés elutasításával képtelen az ellenzéki táborral közös nevezőre kerülni. A Magyar Péter gyilkos ölelésébe rohanók retorikája épp az, hogy 1. nem tudnak nyerni, 2. értelmetlenül ülnek a diktatúra parlamentjében. Azt a Demokratikus Koalíció is hangoztatja, hogy egyenlőtlenek a feltételek, méltatlannak tartják, hogy olyan győzelmet kérnek számon rajtuk, amely csak demokratikus és egyenlő feltételek között lehetséges, amivel közvetve beismerik azt is (amit mi kezdettől mondunk), hogy ebben (az állandóan változó) választási rendszerben nem is lehet Orbánt legyőzni. Ebben az esetben az előre elcsalt választáson való részvétel semmi más célt nem szolgál, mint a parlamentbe való bekerüléssel elérhető állami támogatás megszerzését, mert ez a párt sem vett tudomást arról, amit maga is állít, hogy ez nem demokrácia. Diktatúra ellen pedig más eszközökkel kell harcolni, aminek akadálya az intézményesített ellenzékiség.

Gyurcsány Ferenc megmutatta a kritikusoknak, hogy szakított az őszödi hagyománnyal, senki nem hiányolhatja az őszinteséget, mert közzétette "a 3+1 eredményt, amit a DK elért...

Orbánnak fontos, hogy minél nagyobb győzelmeket demonstráljon. Nemcsak pszichopata beteg lelke kívánja ezt, hanem a világnak akarja mutatni, hogy az életképtelen rendszere életképes. A hatalmas támogatottságát úgy, hogy megkötözi az ellenfelei kezét-lábát. Így szeret győzni a nagyhasú sportember, aki sprinterként szakítja át a célszalagot, ahol csak megkötözött lábú futók indulhatnak.  Most az is fontos neki, hogy az Európai Parlamentben minél nagyobb fasiszta frakciója legyen. Akkora frakcióra van szüksége, amely képes megakadályozni a demokratikus normák számonkérését, a fasizmust legális alternatívaként tudja eladni, hosszútávon pedig a szélsőjobboldal győzelmével az egész Európai Uniót saját ocsmány képére formálni. Az nem rajta múlik, hogy ez sikerül vagy nem, hanem attól, milyen messze van a világvége.

Ungár Péter, az LMP társelnöke a korrupt ellenzéki mintapédánya, aki nemcsak pénzt fogad el az Orbán-rendszertől, hanem Orbán "emberi arcáról" beszél, mentegeti és védelmezi...

A Fidesz rendületlenül gyártja az ellenzéki pártokat, amelyek megosztják a rendszer ellenfeleit, és megakadályozzák az egyszólamúságot, az ellenzéket saját belső harcaik és vitáik kössék...

Erről az emberről Ungár Péter ne oktasson bennünket, mennyire kedves ember. Ha pedig annak találja, akkor álljon be mellé, azok közé, akik között keresi a pénzét, és akikkel szemben nem talál kifogásolni valót arra, hogy megszakítsa velük a kapcsolatot. Vagy legalább ne legyen az "üzlettársuk". Ha még az sem tűnik fel, hogy a diktátor azután nyaralt ingyen a család luxusnyaralójában, hogy előtte milliárdos kedvezményeket és juttatásokat adott a család cégének, akkor miről beszél? Jogállamokban ezért börtön jár. Ungár Péter pedig közvetve ennek a korrupciónak a része.

A klasszikus példa, az álmessiások mintája, Jézus Krisztus, az igazi Messiás, ezzel szemben megmutatta az utat, hogyan lehet a mennybe jutni. Ezért a mennyről szóló ígéret nem légből kapott, hanem valóságos. Mi a különbség? Megmondjuk: a kereszt. Jézus Krisztus vállalta az áldozatot, feláldozta önmagát. Ezzel nyitotta meg az utat a menny felé. A DK vallása ezt kispórolta, ezért a "remény" alaptalan, s minden valóságot nélkülöz. A mennybe a kereszten, az áldozaton keresztül vezet az út. Az önfeláldozó szeretet a hit és a remény alapja.

Ne menjünk el szótlanul mellett, hogy Kövér már nemcsak a szabad véleménynyilvánítást bünteti a diktatúra álparlamentjében, hanem pénzbírságot szab ki azért is, ha egy...

Voltunk néhányan, akik időben figyelmeztettük az Egységben Magyarországért fedőnéven futó „összefogást” és annak híveit, hogy bajok lesznek. Időben szóltunk, hogy – többek között – a kétes visszalépésnek köszönhetően megválasztott miniszterelnök-jelölt, aki a mögötte álló „ellenzék” leváltásáról fecsegett, aki egyszerre fasisztázta és kommunistázta le az őt támogatókat, aki tájékoztatott arról, hány zsidó van a kormányzópártban és a kiábrándult Fidesz-szavazók megszerzését ígérte (mintha lennének ilyenek). Szóval, néhányan óva intettünk, hogy ez az ember nem éppen alkalmas a szerepére, és sürgősen le kellene váltani, amíg nem késő.

Donáth Anna így is tabukat döntöget, de amíg nem beszél egyenesen, míg nem mondja ki, hogy ez a kettő nem megy együtt, el kell dönteni, hogy vagy díszellenzékiség és legitimáció vagy kivonulás a parlamentből, vállalva azt, hogy nem kapnak pénzt, és vállalva az illegális antifasiszta mozgalmat, a rendszeren kívüli alulról szerveződést, addig ez csak homályos beszéd marad. Hiányzik a hit és a meggyőződés, hogy ha ezt meglépik, akkor nem veszítenek el semmit, hanem csak azt, ami eddig is akadályozta őket az igazi rendszerellenes tevékenységben. 

A bukás okainak tisztázása után az ellenzéki tájkép csata után úgy néz ki, mint amikor még nem jött létre az összefogás, az ellenzéknek esélye sem volt Orbánt megszorítni, csak a kollaborációra volt esélye, hogy a választáson való részvételével és a parlamentbe való beülésével legitimálja az önkényuralom működését, és biztosítsa pénzért a demokrácia hamis látszatát a diktatúrához. Ezzel az ellenzék visszakerült abba a szerepkörébe, amiben korábban volt, miszerint az Orbán-rendszer hazugságának és működésének nélkülözhetetlen és legerősebb bástyái.

Fájdalmasan kevés szó esik arról, hogy mi történik, ha a saját maga által kontrollált választási rendszerben Orbán győz, méghozzá a mindenkori kétharmados győzelemmel nyer. Tudni kellene, hogy mit ígérnek a "tiszták". Mellébeszélést, a rendszer további legitimációját, hitegetést, hogy majd négy év múlva, miközben Orbán még szilárdabb pozícióból folytathatja az ország fasizálását, vagy kilépnek ebből a körforgásból és nyíltan vállalják egy diktatúrával szemben az antifasiszta küzdelmet. Kijönnek a szavazóik közé, vagy bemennek Orbán ernyője alá?

Az ellenzéki pártok a parlamenti mandátumaikhoz kötött állami támogatásról képtelenek lemondani, ezért tíz éve legitimálják ugyanezt az eljárást. A pénzért fedezik  a NER törvénytelen létrejöttének és működésének tényét. Ugyanazzal az indokkal, amellyel most bojkottálták a gyomorforgató törvényeket, már tíz éve bojkottálniuk kellene a parlamentet és az egész Orbán-rendszert, ami a bojkott nyomán már nem létezne. Az ellenzék legitimációja nélkül nem lehet a demokrácia hamis látszatát fenntartani.