Márky-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelöltként botrányos tevékenységére feltette a koronát, amikor kifecsegte, hogy mozgalma a választási kampányra Amerikában bejegyzett alapítványon kereszül kapott támogatást. Ezzel feladta a magaslabdát Orbán bandájának a dollárbaloldalozáshoz, a szuverentásvédelmi törvényhez és az ellenzéki pártok anyagi ellehetetlenítéséhez. Gratulálunk, nem kis teljesítmény volt.
Az Orbán által kézivezérelt Állami Számvevőszék most pártutasításra lebegteti a büntetést az ellenzék feje fölött, Orbán által meghatározott időpontban csap le az ellenzéki pártokra a teljes anyagi ellehetetlenülést jelentő büntetéssel. Orbán korlátlanul használhatja fel a költségvetést választási célokra, a közpénzből finanszírozott gigantikus propagandagépezet működése mellett, s az ellenzéket elvágja a külső, a büntetésekkel a belső forrásoktól is.
Az ÁSZ által most benyújtott részjelentés 260 millió forintra tervezi büntetni az ellenzéket, méghozzá egyenlő arányban, ami nem is törvényes, nem is igazságos, mert a pártokhoz a Márki-Zay-hoz érkezett pénzek nem jutottak el, vagy csak közvetve és részben (Márki-Zay a mai napig nem számolt el azokkal). De ez csak a kezdet, a közvélemény szondázása és szoktatása a nagyobb büntetéshez, ami egyenként félmilliárd is lehet.
Mivel formálisan eljátsszák a demokratikus jogállamot, ezért lehet észrevételt tenni, amit nem vesznek figyelembe, utána születik az Orbán által utasításba adott határozat, ami ellen lehet fellebbezni, de Orbán parancsára elutasítanak, a kifizetést lehet lebegtetni, addig dollárbaloldalozni, szuverenitásról handabandázni, és Orbán utasítása szerint ezeket húzni, halasztani, vagy soron kívül tárgyalni, a meghatározott időben lecsapni, behajtani.
A szabályok szerint a büntetéssel azonos összeget visszatartanak az állami támogatásból, ami azt jelenti, hogy még azt a énzt sem kapják meg, ami hivatalosan járna nekik. Ezzel Orbán kezébe került az ellenzék, azt csinál velük, amit akar. Most már ténylegesen is tőle függnek, aki játszadozik velük, mint macska az egérrel. Esélyük sincs arra, hogy pénz és média nélkül bármilyen választást nyerjenek, de arra sem, hogy megszorítsák Orbánt.
Orbán maga állíthatja be, hogy mekkora ellenzéket akar magának, s mivel ismerjük jól a filozófiáját, hogy ha esélyed van megölni az ellenségedet, akkor tedd meg, minimálisra fogja csökkenteni saját ellenzékét, hogy emiatt ne fájjon többé a feje, és a világpolitika befolyásolására koncentrálhasson, ahol nagyfiúnak képzeli magát, mert a demokratikus országok nem képesek felismerni, hogy a vétójoggal csinálnak tényezőt belőle.
Orbánnak fontos, hogy minél nagyobb győzelmeket demonstráljon. Nemcsak pszichopata beteg lelke kívánja ezt, hanem a világnak akarja mutatni, hogy az életképtelen rendszere életképes. A hatalmas támogatottságát úgy, hogy megkötözi az ellenfelei kezét-lábát. Így szeret győzni a nagyhasú sportember, aki sprinterként szakítja át a célszalagot, ahol csak megkötözött lábú futók indulhatnak.
Most az is fontos neki, hogy az Európai Parlamentben minél nagyobb fasiszta frakciója legyen. Akkora frakcióra van szüksége, amely képes megakadályozni a demokratikus normák számonkérését, a fasizmust legális alternatívaként tudja eladni, hosszútávon pedig a szélsőjobboldal győzelmével az egész Európai Uniót saját ocsmány képére formálni. Az nem rajta múlik, hogy ez sikerül vagy nem, hanem attól, milyen messze van a világvége.
Ami a „külföldi” támogatásokat illeti, azokról mindenki tudhatja, hogy nem külföldi, hanem magyar támogatások, melyeket névtelenül adtak olyan emberek, akik nem adhatják hozzá a nevüket. A volt magyar kampánymenedzserek által Amerikában bejegyzett alapítványnak semmi köze Amerikához, erre a megoldásra nyilván azért volt szükségük, hogy elrejthessék az adományozók és támogatók személyét. Ebből hazudott Orbán gépezete dollárbaloldalt.
Ez bizony csak forintbaloldal, de pontosabb fillérbaloldalnak nevezni, ahhoz képest, amit Orbán minden következmény nélkül a közvagyonból tulajdonított el és használt fel pártja választási céljaira. Mivel az ő kezében van az ország, a közvagyon elrablása nem számít, de a fenyegetettség miatt névtelenséget kereső magyar támogatók adománya bűncselekmény, amivel Orbán azt nyír ki, akit akar. Ezt nevezik egyesek még mindig demokráciának.
A fentiekből következik, hogy semmiféle külföldi beavatkozás nem történt a választásokba, senki semmivel nem sértette Magyarország szuverenitását. Kivéve Orbánt, aki a közpénzek felhasználásával akadályozta a választói akarat érvényesítését, az ország szuverenitását pedig eladta az oroszoknak és a kínaiaknak. Ennek ürügyén azonban szuverenitásvédelem címén betiltja a rendszerével szembeni ellenzékiséget és az ellenvéleményeket.
Az ellenzék ezt éppen úgy tudomásul veszi majd, mint minden mást, vállalja a megalázó szerepet, elfogadja az Orbántól való függőséget, és továbbra is eljátssza a demokráciát, legitimálja Orbán diktatúráját. Már nemcsak a tevékenységük, de ebben a formában még a létezésük is káros, Orbán akarata szerint való és Orbán céljait szolgálja. Becsatornázzák és pacifikálják az Orbánnal szembeni elutasítást és népharagot. Aki ebben nem vesz részt, az magában dühöng. Nincs kihez csatlakozni, nincs kikkel összefogni.
A rendszernek jelenleg még nincs valódi ellenzéke. A hivatalos ellenzék Orbánnak már nem csupán a markában, hanem szó szerint a zsebében van. A zsebéből ígérgetnek mindenféle hazugságot. A fasiszta diktatúrának abban a szokásos periódusában vagyunk, amikor még a szél is őket segíti, minden lehetetlennek látszik, és mindenki tehetetlen.
Ez nem jelenti azt, hogy ne lenne csúfos vége, és meg ne fordulna a szél, amely a talpuk alatt is fütyülhet egyszer. Ez nem menti a megélhetési ellenzék felelősségét, mely képtelen megőrizni a méltóságát, képtelen elmondani bármit, artikulálni bármit, és konfrontálni a diktatúrával. Borzalmas ezt az egészet látni, s mondhatnánk, hogy megérdemlik, de nekik ebből semmi káruk nem származik, mert a megélhetési politikusok megélnek majd így is.
Soha nincs egy figyelemre méltó válaszlépésük, váratlan húzásuk. Virágzik a nemzeti kollaboráció rendszere, nem véletlenül magyar találmány.
