Tag: magyar

Novák Katalin esete bizonyítja, hogy a pedofíliába bele lehet bukni. Magyarországon még a diktatúra köztársasági elnökét is le kellett venni a tábláról, mert egy pedofilsegítőnek adott kegyelem tarthatatlanná tette a személyét. Ráadásul a szálak az Orbán-családhoz vezettek. Az Orbán-rezsim már ebbe a pedofil-ügybe belebukhatott volna, ha folytatódik. Ha ennek az ügynek a farvizén meg nem jelenik Magyar Péter, aki a pedofil-ügyről saját személyére irányította a figyelmet, elhitetve azt a hazugságot, hogy ő lesz az ellenzéki "messiás". A Szőlő utcai javítóintézet (köznyelvben: gyermekotthon) pedofilbotránya az újabb nagy esély lenne arra, hogy az Orbán-rendszer belebukjon, méghozzá akkor is, ha nincsenek kormánytagok a szexhálózatba került kiskorúak kliensei között, mert ebbe bele lehet bukni. A bukást akkor kerülhetik el, ha újra megjelenik Magyar Péter, aki a magyar közélet egyik legnagyobb botrányáról megint nárcisztikus személyére irányítja a figyelmet, a "nemzeti konzultáció" tiszás változatával, mert neki fontos, hogy eljusson a rendszer a választásig. Ennek oka az, hogy ha Orbán választáson képes lenne belebukni a népszerűtlenségébe, akkor neki nincs biztosabb útja a miniszterelnöki székbe. Ha nem nyer, akkor is nyugodt ügymenet mellett szerezheti meg a legtöbb ellenzéki mandátumot és a velejáró pénzt. Minden más eset Magyar Péternek elfogadhatatlan, mert a pedofil-ügyet felkaroló DK egy bukásból sokat profitálna, és az Orbán-rendszer összeomlása nyitottá tenné újra a politikai versenyt az ország előtt, amit Magyar egyéves kemény munkával teljesen letarolt.

Magyar azt mondta, hogy a már biztosan elkönyvelt győzelme szerinte "pont rá fog cáfolni arra az állításra, hogy itt olyan autokratikus rendszert lehetett kiépíteni, amit nem lehet legyőzni". Ezt Orbán is mondhatta volna. Magyar ezzel mentegeti az Orbán-rendszert. Ez is azt a feltételezést erősíti, hogy Magyar az Orbán-rendszert saját magának megtartaná. Mindebből látszik, hogy Magyarnak semmi baja nincs az Orbán-rendszerrel, az egyetlen problémája az, hogy kidobták belőle. Miután pedig az Orbánnal szembeni elégedetlenség egyre nagyobb, azt kihasználva úgy akar visszatérni az Orbán-rendszerbe, hogy leváltja Orbánt, és átveszi a helyét. Mintha 1989-ben csak Kádár helyére pályáztak volna. Ezért Magyar gondosan ügyel arra, hogy megtartson mindent, ami az ő korlátlan uralmát szolgálja. Amit Orbán már kiépített, az neki is jól jön. Rendszerváltás helyett diktátorváltás az ellenzéki program. Ezért jobb lenne a kérdést úgy feltenni, hogy Orbán vagy Magyar a jobb diktátor? Erre a jó válasz az, hogy egyik sem. Mindkettőt el kell zavarni. Csak a demokratikus rendszerváltás elfogadható, a demokratikus intézmények, a fékek és ellensúlyok helyreállítása, a sajtószabadság biztosítása és a jogállam megteremtése, amely a törvények uralma által korlátozza a kormányzó hatalmat. Ez pedig kitermeli a demokrata politikusokat, akik nem a diktátor hatalmára és pozíciójára vágynak. De ha mégis muszáj lesz 2026-ban diktátort választani, a magyarok nagy valószínűséggel Orbánt választják. Neki ismerik a határait, Magyar pedig inkább ijesztő, mint megnyugtató nekik. Akik rá akarnak szavazni, azok sem azért teszik, mert őt ismerik, megbíznak benne, hanem azért, mert Orbántól akarnak szabadulni mindenáron.

A választásig hét hónap van hátra. Addig simán megfordul a jelenlegi eredmény, mert a Fidesz mozgósítása még nincs benne ezekben a mérésekben. Magyar tábora elérte saját csúcsát, az már csak csökkenni fog. Nincs extra oka a növekedésnek, mert Orbánt ennél jobban már nem fogja utálni az, aki utálja. Magyarnak e tekintetben vannak "tartalékai". Kiszámíthatatlan, hogy Magyar jelöltállítása hogyan sül el, a "Tisza-szigetekben" mekkora bomlás indul. Az eddigi jelöltek kiábrándítóak. Pontosan megfelelnek annak az elvárásnak, hogy "bárkire leszavazunk", mert ezekre az emberekre csak ilyen motívummal lehetséges szavazni. De akar-e mindenki Magyar Péter névtelen bábjaira szavazni? A Medián a "Tisza" letagadhatatlan gyengülése miatt érzett dühében csupán annyira volt képes, hogy látványosan belerúgjon a DK-ba, 2 százalékkal kiejtve őket az Orbán-Magyar parlamentből. Ez biztosan alulmért adat most is, de amikor majd szavazni kell, Magyarra pedig normális és tisztességes ember nem szavaz, sokan behúzzák majd a DK-ra az ikszet. Már csak azért is, mert azt sokan megértik majd, hogy egy teljesen fideszes parlament, az ófidesz és az újfidesz, a fideszes első vonal és a fideszes másodvonal vetélkedése nem sok jót ígér az országnak. Még akkor sem, ha Orbán a parlamentnek továbbra is csupán annyi szerepet szán, mint eddig. Mindebből az következik, hogy Magyar Péter kitalálói és elvtelen támogatói létrehoztak egy helyett két Fideszt, szétverték a demokratikus ellenzéket, bebetonozzák Orbánt, a baloldal a két Fidesz között a pad alá esik. Az egykori baloldali szavazók pedig vagy kijózanodnak, s elhagyják a fideszes Magyart, vagy maradnak fideszesek Magyar támogatóiként.

Ami a politikai részét illeti, Magyar előtt két út áll. Vagy kijelenti, hogy az Orbán-rendszer törvénytelen, államcsínnyel hozták létre, megdöntötték az alkotmányos rendet, eltörölték a demokratikus és legitim Alkotmányt, ami államellenes bűncselekmény, s ebben az esetben alkotmányos kötelessége forradalmi úton fellépni a hatalom kizárólagos gyakorlása ellen. Ez maga a valóság, de Magyar tagadja, mivel maga is részese volt az alkotmányos rend megdöntésének. Az Orbán-rendszerről azt hazudja, hogy az egy demokrácia és jogállam. Ebben az esetben viszont neki demokratikus politikusként kell viselkednie, nem zavarhatja meg a kormányzó párt bármelyik rendezvényét. Ez sérti a demokratikus értékeket. Ha forradalmár, akkor rohamozza meg a kötcsei pikniket. Ha demokrata, tartsa tiszteletben a demokratikus és jogállami normákat. De Magyar se nem forradalmár, se nem demokrata, közönséges provokátor, egy troll, nárcisztikus politikai influenszer. Nem államférfi és nem is politikus. Mindennél jobban kifejezi ezt a tagság nélküli pártja. Ez azonban egy másik tényezőre irányítja a figyelmet. Magyar nárcisztikus személyiségére. Magyar Péter vélhetően azért nem épít pártot, mert egoizmusa nem tűr meg senki mást. Korábban a legvalószínűbb feltételezés az volt, hogy mivel utálja a liberális baloldaliakat, a támogatóinak többsége pedig az, nem akar velük egy pártot. De hívei már asszimilálódtak. A kötcsei provokáció elsősorban Magyar Péter nárcisztikus természetére vezethető vissza. A nárcisztikus pszichopaták jellemzője az állandó provokáció, kötekedés, agresszió. Ezért egy nárcisztikus pszichopata mellett nincs egy perc nyugalom. Ez nem csak személyiségzavar. Fejlettebb formájában mentális betegség. Magyar ezért élvezi, amit csinál, ezt élheti ki.

Orbán ravaszságán múlik, hogy felismeri-e a kínálkozó alkalmat, amikor felelősségre vonás és elszámoltatás nélkül, dicsőségesen távozhat, átadhatja a stafétabotot egy nála sokkal ambíciózusabb tanítványának, aki tovább élteti a rendszerét, élete fő művét. Nyugdíjba vonulhat, eljátszhatja a bölcset, a tisztességben megőszült nagypapát. Ez maga a vég. S a borzasztó az, hogy a megalázott és kifosztott, lerombolt ország még ezt sem bánja. Pedig Magyar Péter nem ellenzéki, hanem a Fidesz hatalmi struktúrájának megmentője. Magyar Péter a Fidesz rendszerének folytatása, nem pedig alternatívája. Éppen azt őrzik meg vele, amitől mindenáron szabadulni akarnának. Ez az elvtelen árulás büntetése. Ha Magyar lesz egyszer Orbán utódja, akkor eljött ennek a bűnszervezetnek a messiás, aki kimenti őket a felelőségre vonás, a bűneikkel való szembenézés, az elszámoltatás, a bukás, az igazsággal való találkozás fenyegető veszélye alól, hogy egyszer el kell számolniuk azzal, amit tettek, amit elloptak, nemcsak anyagiakat, hanem az alkotmányos rendet. Magyar egy álruhás messiás, aki nem az elnyomott és megnyomorított ország, hanem az elnyomók, a zsarnokok és tolvajok messiása. Akit kirúgtak maguk közül, de ő megmutatja, hogy többre lett volna képes és méltó, és megmenti őket. Ilyen megalázó helyzetbe pedig még nem kerültek ezek az elnyomottak, hogy ők segítik trónra a gonosz reinkarnációját. Miközben ez ennek a világnak a rendje. A birkák maguktól mennek a vágóhídra. Mindig a báránybőrbe bújt farkast követik bárányok, soha nem hallgatnak a figyelmeztetésre. Ez a tömeglélek sorsa, aki nem mer gondolkodni, egyéni döntés hozni, hanem lebutított jelszók után rohangál, a könnyűnek látszó megoldást keresi és áldozatot, nehézséget nem vállal.

A legnagyobb pusztítás, ami tragikus reménytelenségre ad okot, az lesz, amit Magyar az ellenzékben okoz. Veszít, de nem tűnik el. Fanatikus híveivel elhiteti, hogy a vereségének okai azok a baloldali, liberális ellenzéki pártok voltak, amelyek még nem szűntek meg, és azok a baloldali és liberális szavazók, akik fideszes önmagára képtelenek voltak szavazni. Így az ellenzékben a szakadás még nagyobb lesz, ami feneketlen gyűlölettel párosul. Mert Magyar a csalás mellett leginkább az ellenzékre fogja a vereséget, holott arról leginkább ő maga tehet. De akik elhiszik, hogy nyertek volna, ha minden ellenzéki Magyarra szavaz, a szélsőjobboldalt meghaladó gyűlölettel támadnak majd azokra, akik elvszerűek maradtak. Magyar Orbán és a rogánista propaganda eszközeivel állít bűnbakokat, irányítja rájuk hívei engesztelhetetlen és irracionális gyűlöletét, akik Magyar Péter és hazugságai miatt korábbi barátaikat, esetleg egykori párttársaikat, a velük azonos elveket valló ellenzékieket fogják magukból kivetkőzve gyűlölni. Magyar így akarja elpusztítani őket, akik nem álltak mellé. Magyar akkor is elveszítené a választást, ha demokrata és rendes ember lenne, ha minden ellenzéki rá szavazna. Mert Orbán dönti el, hogy ki nyerhet, ki nem, ki kormányozhat, s ki nem, ahogy Tusványoson megmondta. De Magyar önmagát mentve, azokat teszi felelőssé, akiket ő maga tartott távol a szavazástól, vagy riasztott el, hogy rá szavazzanak. Mert Magyar Péter tipikusan olyan ember, s olyan "politikus", akire demokrata nem szavaz. Írják a sztárcsinálói, hogy "nem kell szeretni, csak nyerje meg a választást", de normális demokrata azt is tudja, hogy olyan ember, akit nem lehet szeretni, akkor sem nyerné meg a választást, ha lehetne. Mert a legfontosabb, amivel nem törődnek, hogy miért nem lehet szeretni. Pedig ez a döntő.

Dönteni márpedig kellett. Mert Orbán tisztában lehet azzal, hogy egyetlen esélye, hogy az államcsínyt és az ország kirablását büntetlenül megússza, s elvonuljon a lopott pénzzel (a családjával együtt), ha Magyarnak adja át a hatalmat. Ha büntetlenül, a fasiszta rendszerét érintetlenül hagyva, szeretne visszavonulni a lopott vagyon megtartásával, itt az alkalom. De a hiúsága erősebb a józan számításnál. Ebből pedig két dolog következik: Magyar hívei nyugodtan felkészülhetnek a következő Orbán-kormányzásra, a szörnyeteg messiásukkal súlyosbítva. A másik pedig az, hogy Orbán nem hagy más esélyt a népnek: rendszerét csak lázadás útján lehet megdönteni, aminek felelősségrevonás lesz a vége (ha Magyar eltűnik). Az illiberális fasiszta gyűlöletbeszéd középpontjában a várakozásnak megfelelően az orosz propaganda állt, emellett az öreg antidemokraták szövetségének digitális "forradalma". Ez utóbbi érdemel néhány szót, mert maga a próbálkozás azt bizonyítva, hogy fogalmuk sincs, ez mit jelent. Ezért ez annyira nevetséges, mint Röfi az ólban kalappal a fején. Orbán egy régi vágású fasiszta, akinek idegen világ az internet és a közösségi média. Ezt nem lehet megtanulni, ebbe születni kell. Ha ugyanazt a régi vágású fasiszta stílust viszi az internetre, az semmi változást nem jelent. Márpedig ő nem tud mást, mert nem született bele. Belőle soha nem lesz digitális influenszer. Ez nevetséges erőlködés. Abban is téved, amikor azt képzeli, hogy a régi Fidesz és az új Fidesz (Tisza) között ez a különbség, s a hátrányt itt kell ledolgoznia. Magyar kétségtelenül egy közösségi médiába született influenszer, de "sikerét" nem ennek köszönheti, hanem ennek ellenére. Taszító, amit csinál, még a fanatikusai is rákényszerülnek, hogy mentegessék magukat miatta.

Erre lehet számítani az államigazgatásban is. Mindenki, aki nem az ő embere, akit nem ő nevezett ki a semmiből, azt a "rendszerváltozás" jelszavával kirúgdosná. Ez Trump második ciklusát idézi, lecserélne mindenkit, aki nem feltétlenül lojális, aki nem engedelmeskedik vakon. Erre nem a rendszerváltásnak van szüksége, hanem neki: az ő diktatúrájának. A Trump-modell a centralizált személyi lojalitás, a párton belüli verseny és a nyilvános kontroll hiánya. Szakértelem helyett vak engedelmesség. Trump kormányzatában kizáró ok, ha valaki ért ahhoz, amit csinál. Egyedül és kizárólag a vezérhez való lojalitás számít. A függőség, mert a vezértől függ az állása, amit nem a szakértelmével érdemelt ki. Magyar azt akarja, hogy ne legyenek hozzáértő képviselők a "Tisza" frakcióban. Bábokat akar, akik mindent megtesznek, amit mond, semmibe nem láthatnak bele, nem szólhatnak bele, nem értenek semmihez, egyéni véleményük nem lehet. Magyar mindent parancsba ad, és azt csinál, amit akar. A hatalommal is, a pénzzel is. Kibújt a szög a zsákból. Nem a hitelesség, nem az érdemek számítanak, hanem az, hogy Magyar kontroll nélküli hatalmát és személyes anyagi érdekeit senki ne veszélyeztesse. A "rendszerváltás" jelszavával kirúgdosna mindenkit, aki demokratikus normákat követelne. Már most ezek a szempontok vezetik. Ha ez az ember hatalomra kerül, senki sincs biztonságban, aki nem engedelmeskedik. Nem a rendszerváltás jön el vele, hanem a bosszúálló, önérdek-vezérelt leszámolás ideje. De ez nemcsak az Orbán-rendszer klientúráját érinti, hanem elsősorban az ellenzékieket, mert ők demokratikus normákat követelnek, ezért az önkényuralmára veszélyesek.

Hadházy Ákost nevezi "sikertelennek", aki legyőzte minden ellenfelét, 2016-tól parlamenti képviselő, egyedül többet tett, mint sok párt, egyszemélyes intézménnyé vált. A legutóbbi akciói, amikor tüntetéseket szervezett a Pride betiltása, a gyülekezési törvény korlátozása miatt, előkészítője volt a 300 ezres Pride tiltakozásnak, ahova Magyar el se ment. Magyar nevezi Hadházy Ákost "kompromittálódott" politikusnak, de ő a múltjával soha nem számolt el, sem a Fideszben töltött húsz évvel, sem a diktatúra támogatásával, sem pedig a lopott pénzzel, a korrupciós ügyeivel? Magyar úgy tesz, mintha nem lenne előélete, de a rendszer ellenzékét felelőssé teszi. Miközben ő nem ellenzékben, hanem a Fideszben volt. Magyar kijelentette, hogy csak olyanok indulhatnak a "Tisza Párt" jelöltjeiként, akik soha nem voltak ellenzékiek, soha semmit nem tettek az Orbán-rendszer ellen, mert ha igen, akkor azzal már kompromittálódtak, hiteltelenek és az ellenzékiségük miatt kollaboránsok. Aki ezt elfogadja, az tényleg sültbolond, az tényleg vonuljon be egy bolondokházába. Aki ezt nem vesz észre, az vak, akinek ez nem számít, az felelőtlen, aki azt képzeli, hogy ebből választási győzelem vagy demokratikus, boldog, "emberséges" Magyarország lehet, az elveszítette a józan ítélőképességét. Ahogy az is, aki azt képzeli, hogy ezt az embert majd bárki félreállítja, miután "megnyerte a választást". Kétharmaddal. Magyar mostani hívei nem tehetnek úgy, mintha ők nem lennének "óellenzékiek". Pontosan megfelelnek Magyar definíciójának, az ő értékelése szerint asszisztáltak a rendszerhez. Az ellenzéki pártok szavazóiként legitimálták a rendszert. Saját helyén mindenki kollaboráns, és sikertelen, mert nem tudták megdönteni az Orbán-rendszert. Csak a szavazatuk kell.

Nem szeretnénk Magyar Péter nagykanizsai beszédének részleteivel foglalkozni, mert nincs semmi alapja a kijelentéseinekm hiszen eddig egyetlen szavát, ígéretét nem tartotta be, s kijelentései...

A rendezvény üzenete az volt: az Orbán-rendszer marad, csak a jobb diktátor majd jobban kormányoz és jobb lesz az egészségügy. Olyan mélyenszántó gondolatokkal untatták a jelenlevő kongresszusi "küldötteket" (?), hogy betegközpontú egészségügyre van szükség. Egyetlen figyelemre méltó megszólalás a Semmelwies Lovagrend javaslata volt. Ez a javaslat félelmetes precedens lehet, a klasszikus fasiszta állam korporációinak modern változata, vallásos lovagrendekre utaló elnevezéssel, de tartalmát tekintve a belső kontroll és terror eszköze, amely felhatalmazza a nővér lovagokat, hogy akár professzorokat is egzecíroztassanak, feljelentsenek (a példa szerint: ha nem mos kezet, vagy nem elég jól). A magyarista kampánysajtó, amely valamilyen érthetetlen okból független sajtónak nevezi magát, nem tette fel az alapvető kérdéseket, hogy mitől pártkongresszus ez, s azt sem, hogy kik a résztvevők, kik ülnek a nézőtéren, s hogyan választották ki őket, miután nem is tagjai a pártnak, amelynek ez a rendezvény állítólag a kongresszusa. A Magyar Péter elviselhetetlen stílusa még el nem menekültek közül Pósfai Gábor, a Tisza Párt operatív igazgatója (vajon tagja-e a pártnak?) ismertette, a tagság és alapszervezetek nélküli "párt" hogyan választja ki a parlamenti választásra a képviselőjelöltjeit (magyarul: kikre kell majd helyben szavazni). Akik még emlékeznek a Táncdalfesztivál kieséses rendszerére, azoknak ismerős a modell. Minden körzetben valami előválogatás után három énekes együtt lép fel mindenhol, utána a nézők szavazhatnak rájuk, és a legkevesebb szavazatot kapott énekes kiesik. Ezután már egyenes kiesés van, nyílt szavazás dönt a megmaradt két énekes között.

Levele végén Pop Mert (aki feljelentette a bicskei igazgatót is, és minden jel szerint különb és elvszerűbb ember, mint Magyar Péter és összes támogatója, akik a "gyermekvédelmi" ámokfutását nem tették szóvá), azt írta: "Nem vagyunk statiszták egy politikai díszletben. Amit mi túléltünk, abból mások kampányt építettek. Ez erkölcsileg elfogadhatatlan." Pop Mert Magyar Pétert és a Tisza Pártot azzal vádolja, hogy csak politikai haszonszerzésre használja fel a bántalmazott gyerekek ügyét: "Ön és pártja nyilvánosan zászlóra tűzték a bicskei ügyet – úgy, hogy az érintetteket egyszer sem kérdezték meg. Politikai narratívát építettek egy olyan történetből, amely nem az Önöké. Az enyém. A miénk. A túlélőké." Magyar pártja nevében adott reakciója két dolgot jelenthet: nem értette meg, vagy nem érdekli, amit Pop Mert írt, illetve a találkozó felajánlásával éppen azt teszi, amit a másik fél kifogásol. Magyar politikai célokra akar felhasználni egy ilyen találkozót is, ha az áldozat az ajánlatot elfogadja és belesétál a csapdába. Ez már a cinizmus teteje. Ha Magyart valóban az áldozatok, s a nyílt levél szerzője érdekelné, akkor a nyilvánosság kizárásával magánemberként találkozhatna vele. De egy ilyen találkozóval olyan helyzetbe hozná, amiből nem lehet jól kijönni. Alárendelt szerepbe kerülne, és a közös fotókkal csak legitimálná azt a hamis színjátékot, amit a levelében kifogásolt. Az, hogy Magyar képes lenne egy ilyen színjátékot is megrendezni, mindent elmond róla és a motívumairól. A bicskei áldozatokat már korábban is megpróbálta a propaganda céljaira felhasználni. De ezeknek a gyerekeknek több az eszük és egyenesebb a gerincük, mint neki és a fanatikus táborának. Annyi sérelem érte őket, messziről felismerik a bántalmazókat.

Ha visszagondolok a középiskolai osztályomra, amelyben soha senkivel kapcsolatban nem hangzottak el ilyen "gyanúsítások" (azóta néhányukról kiderült), a mi 28 fős osztályunkban legalább 6-7 meleg (vagy az LGBTQ+ rövidítések valamelyikébe tartozó) fiú volt. Majdnem ötven évvel ezelőtt. Ez megfelel nagyjából a mai Z-generáció statisztikai adatainak. Csak akkor nem beszéltek róla nyíltan. Nem is különböztették meg őket negatívan emiatt. De nem is állt ki vele senki. Az Orbán által remélt "szégyen" mértékére jellemző, hogy emberi jogvédők is úgy próbálták védeni a szexuális kisebbségeket, hogy a "másság" számára kértek toleranciát, megértést és elfogadást. Fel sem tűnt, hogy már az is megbélyegző, lekicsinylő, lealacsonyító, hogy "másoknak" nevezték a hivatalosan elfogadott normáktól való eltérést. A "másság" kifejezés magában hordozza azt, hogy valamilyen "normálisnak" tartott formától való eltérésről van szó. Van az elfogadott, a helyes, s van az, ami ettől eltér, amit "másságként" védelmeznek. Liberális közvéleményben is gyökeret vert a "másság" kifejezés, "másságnak" nevezve a heteroszexuális irányultságtól eltérő eseteket vagy a nemi identitásukat el nem fogadó embereket, akiknek a biológiai tulajdonságaik nem egyeztek a nemi identitásukkal. Már aki bevallotta, egyáltalán felismerte, esetleg tudatosította ezt. Ezek titkok maradtak. Megrázó vallomás volt, amikor Pete Buttegieg, aki közlekedési miniszter volt a Biden-kormányzatban, elmondta: a bőrt is letépte volna magáról, ha megváltoztathatta volna a szexuális orientációját, hogy ne kelljen melegnek lennie. Nem választotta, nem "romlott" lett, hanem így született. Mégis időbe telt, amíg az emberek egyre nagyobb része értette meg, hogy melegek nem lesznek, hanem így születnek. Ahogy a heteroszexuálisok is heteroszexuálisnak születnek. Ahogy egy meleget nem változtat meg a "heteroszexuális propaganda", heteroszexuálist sem változtatja meg a "meleg propaganda". Aki nem az, az nem lesz az.

Nem szeretnénk megbántani senkit, mert Antall Józsefet sokan tisztelték, mert demokrata volt, de nekünk Antall József és az általa képviselt két világháború közötti Magyarország,...