Orbán Viktor arra építi a stratégiáját, hogy a magyarok többsége elítéli a homoszexualitást. Erre épül a „mesterterv”-elmélet, amelyben azt állítja a propaganda, hogy Orbán sikeresen érte el, hogy az ellenzék hatalmas tömegben jelent meg a Pride-on. Ezzel pedig már előre elveszítette a választást. Mert aki a melegeket elutasítja, az az ellenzéket is elutasítja.
Orbán önleleplező mondata, amely szerint „ha Felcsúton vagyok, azt mondom, szégyen, ha itt vagyok Budapesten, azt mondom, balítélet”, arra utal, hogy szerinte különbség van a tudatlanság mértékét illetően. A vidéki emberekről feltételezi, hogy intoleránsabbak, mint a fővárosiak. Orbán a vidéki emberek tájékozatlanságára épít. Vagy csak lenézi őket.
Akárhogy is, Orbán célja az, hogy a magyar lakosság egy kisebbségét kriminalizálja. Olyan embereknek mutassa be, akiket szégyellni kell. Akik valamiért riasztóak, nem normálisak, és idegenszerűek. A magyar miniszterelnök a magyar polgárok egy részét dehumanizálja, s a velük kapcsolatos negatív előítéleteket nem megszünteti, hanem gerjeszti és táplálja.
Mindezt azért, hogy a felvilágosultság hiányát embertársai elleni gyűlöletre használja. S így szerezze meg a bizalmat, a hatalmat, mintha bárkit is meg kellene védeni a melegektől. A hatalomvágy mögött pedig kapzsiság van. Ha lecsupaszítjuk a NER-t, akkor az egész csak egy nagy lopás, egy nagy bűnszervezet, az emberek kifosztása hazugságok által.
Az egyik hazugság a homofóbia gerjesztése, az LGBTQ+ közösség elleni gyűlöletkeltés. Az egész a tudatlanságra épül, s Orbán nem felszámolja, hanem propagálja a tudatlanságot. A tudatlanság központi eleme pedig az, hogy a melegek szabadon választják a melegséget. Romlottak és rombolnak. Vagy deformáltak, elferdültek, valamiképp nem normálisak.
Kicsit könnyebb volt ezt elhitetni, amíg a melegeknek rejtőzködniük kellett. Az emberek pedig nem tapasztalták meg, hogy meleg ismerősük éppen olyan ember, mint ők. Ha ő nem mondja, semmit észre sem vettek volna belőle. Néhány évtizede semmit nem is tudtunk arról, hányféle nemi és szexuális kisebbség él közöttünk, mert rejtőztek.
Ha visszagondolok a középiskolai osztályomra, amelyben soha senkivel kapcsolatban nem hangzottak el ilyen „gyanúsítások” (azóta néhányukról kiderült), a mi 28 fős osztályunkban legalább 6-7 meleg (vagy az LGBTQ+ rövidítések valamelyikébe tartozó) fiú volt. Majdnem ötven évvel ezelőtt. Ez megfelel nagyjából a mai Z-generáció statisztikai adatainak.
Csak akkor nem beszéltek róla nyíltan. Nem is különböztették meg őket negatívan emiatt. De nem is állt ki vele senki. Az Orbán által remélt „szégyen” mértékére jellemző, hogy emberi jogvédők is úgy próbálták védeni a szexuális kisebbségeket, hogy a „másság” számára kértek toleranciát, megértést és elfogadást.
Fel sem tűnt, hogy már az is megbélyegző, lekicsinylő, lealacsonyító, hogy „másoknak” nevezték a hivatalosan elfogadott normáktól való eltérést. A „másság” kifejezés magában hordozza azt, hogy valamilyen „normálisnak” tartott formától való eltérésről van szó. Van az elfogadott, a helyes, s van az, ami ettől eltér, amit „másságként” védelmeznek.
Liberális közvéleményben is gyökeret vert a „másság” kifejezés, „másságnak” nevezve a heteroszexuális irányultságtól eltérő eseteket vagy a nemi identitásukat el nem fogadó embereket, akiknek a biológiai tulajdonságaik nem egyeztek a nemi identitásukkal. Már aki bevallotta, egyáltalán felismerte, esetleg tudatosította ezt. Ezek titkok maradtak.
Megrázó vallomás volt, amikor Pete Buttegieg, aki közlekedési miniszter volt a Biden-kormányzatban, elmondta: a bőrt is letépte volna magáról, ha megváltoztathatta volna a szexuális orientációját, hogy ne kelljen melegnek lennie. Nem választotta, nem „romlott” lett, hanem így született.
Mégis időbe telt, amíg az emberek egyre nagyobb része értette meg, hogy melegek nem lesznek, hanem így születnek. Ahogy a heteroszexuálisok is heteroszexuálisnak születnek. Ahogy egy meleget nem változtat meg a „heteroszexuális propaganda”, heteroszexuálist sem változtatja meg a „meleg propaganda”. Aki nem az, az nem lesz az.
Nagyon sokan még most sem értik ezt. Pedig ennek felismerése az első lépés ahhoz, hogy az LGBTQ+ közösség tagjaira úgy tekintsünk, mint bárki másra. Ez azt jelenti, hogy még a „másság” elnevezés is helytelen és pontatlan. Mert ha ezt mondjuk, feltételezzük, hogy a „mássághoz” képest van valami „normális”, ez pedig nem az.
A „másság” elnevezés hordoz egy olyan jelentést és hangulatot, mintha a „mássághoz” tartozók kívül állnának az emberiségen, mintha valami ijesztő, másik faj lenne, „mutáns”, teljesen más emberi kategória. Ez azonban nem így van, a melegek éppen olyan emberek, mint bárki más. Vonzalmait tekintve így született, de semmi más különbség nincs.
Ember. Az egyik is, a másik is. Amíg a magánügynek, egyéni tuljadonságnak számító szexuális irányultság alapján bármiféle megkülönböztetés van, addig az egyenlőség és az egyenjogúság sérül. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy úgy élhessen, mint bárki más. Az legyen, aki. A legkisebb megkülönböztetés, megbélyegzés és hátrányos helyzet nélkül.
Az egyéneknek és a jelenségnek is fejlődéstörténete van. Feltehetően, a fejlődés következő lépése az, hogy az egyenjogúságtól el kell mozdulni az egyenlőség felé. Az egyenjogúság is fontos, de az még mindig magában hordozza a megkülönböztetést. Egyenlőség esetén nincs megkülönböztetés. Született adottságok esetén nem lehet minősíteni.
A budapesti Pride Orbán tiltása (a „mesterterv”) miatt olyanokat is utcára vitt, akik „csak” a szabadság és az egyenlőség miatt vonultak, elutasítva az önkényuralom megbélyegzését és korlátozását. Ez azonban közös nevezőre hozta a született heteroszexuálist és a született homoszexuálist, s a szivárvány minden színéhez tartozó embereket, akik rájöttek, hogy nemcsak az érdekeik közösek, hanem a helyzetük is. Mindenki más és mindenki ugyanaz.
A szabadság és az egyenlőség vágya és érzése egybeforrasztotta a jelenlevőket, s az adta az esemény különleges szellemi élményét, hogy megszűnt a tömegben a „másság”. Ezek az emberek megértették, hogy nincs „másság”, mindenki egyforma és egyenlő: ember. Az igényeik pedig ugyanazok. Feloldódtak a megkülönböztetés határai.
Ezért lehetett boldog az is, akit eddig megbélyegeztek, s leereszkedőn „mássága” ellenére igyekeztek elfogadni (jó esetben), s felszabadult az is, aki eddig a „normálisnak” nevezett világ szellemi börtönében megbélyegző és kirekesztő értékítéletével tekintett a „másságra”. Végre senki nem volt „más”. Senki nem más. Az emberi faj egy. És színes, a színek pedig egyenrangúak.
Az elnyomó rezsimek azért és addig tudnak kirekeszteni, megbélyegezni és célkeresztbe állítani, veszélyesnek beállítani bármilyen típusú kisebbséget, amíg valami „normálisnak” van beállítva, s ami attól eltérő, az legjobb esetben is „másság”. A fehér felsőbbrendűség ugyanezen az elven működik, az ismert mondás szerint, hogy „az ember alapvetően fehér”.
Azért lehetett Amerika a szabadság hazája, mert súlyos belső harcok, vívódások, háborúk és történelmi tragédiák, lázadások árán, de eljutott a legsötétebb megkülönböztetésektől a sokszínűség és az egyenlőség elfogadásához. Nem véletlen, hogy Trump MAGA mozgalma a DEI (Diversity, Equity, and Inclusion), a Sokszínűség, Egyenlőség és Befogadás programot támadja, diszkriminálja, megszünteti és bünteti az egyetemeken és a munkahelyeken.
Pedig ez volt az emberi civilizáció csúcspontja, tökéletes igazolása és megfelelője a fent elmondottaknak. Trump barbár kormányzása a civilizációt pusztítja el. Amerikát nem nagy nemzetté teszi, hanem földig rombolja. Pontosan az ellentéte annak, amit a civilizáció több ezer év alatt kiizzadt magából. Az emberi fejlődés eredményét pusztítja el.
Éppen úgy, mint a nácizmus.
Mindezt egy olyan kereszténység nevében, amely szembemegy a Biblia szellemiségével, ami Isten szeretetéről, kegyelméről és megváltásáról szól, ami eltörli a különbséget ember és ember között, az egyetemes isteni megváltás, elfogadás és befogadás által, lerombolva a mindenféle válaszfalakat.
Gyümölcséről lehet megismerni a fát, mondta Jézus, a diszkriminációval és a szeretetlen törvénykezéssel, ítélkezéssel szembeni legnagyobb lázadó. Aki őhozzá jön, azt semmiképp ki nem veti. Nem vizsgálja, ki minek született, férfi vagy nő. „Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.” (Galata 3,28)
Ez a felsorolás azt szimbolizálja, hogy Jézus eltörölt mindenféle megkülönböztetést. Nincs „másság”, ahogy nincs valamilyen tradicionálisan elfogadott hivatalos norma, amelyhez képest minden eltérés „másságnak”, alacsonyabbrendűnek minősül. Trump, Orbán, Putyin „kereszténysége” kirekesztő, gyűlölködő, elnyomáshoz és zsarnoksághoz vezet.
A budapesti Pride, amely feloldódott a szabadságban, az egyenlőségben és a szeretetben, egy többszázezres hullámzó boldogságfolyam volt. Melyik fának jó a gyümölcse? Melyik mentalitás áll közelebb Jézushoz? A budapesti Pride felemelkedett a legmagasabb szintre, ahol eltűntek a „másságok”, s erre méltán lehetett mindenki büszke.
Ha ezt az érzést megtartják az emberek a szívükben, akkor nem lehet többé elnyomni, megosztani, megalázni őket. A zsarnok tehetetlenné vált, lefegyverezte a „másság” fölé emelkedő tömeg. Szánalmas magyarázkodása a „mestertervről” egy hidegszívű, magányos zsarnok reménytelen próbálkozása, hogy hatalmat vegyen a szabad emberek fölött.
Aki belül szabad, az legyőzhetetlen. A legnagyobb szabadság pedig annak felismerése és elfogadása, hogy senki nem más. Egyek vagyunk. Orbán arra építi a hatalmát, hogy ettől az igazságtól elzárja az embereket, leginkább az általa lenézett vidékieket. A tudatlanság és a gyűlölet az ő szellemi országa. S azoké is, akik ebben támogatják.
Ők nem szabadok és nem boldogok. Ahogy a másik zsarnok sem az, aki az ő helyébe akar lépni, s nem véletlenül maradt távol a Pride-tól. Nem tud és nem is akar feloldódni a szabadság és egyenlőség légkörében. Neki elfogadhatatlan az egyenlőség és partnerség, a tőle független szabadság.
Fogságban tartja azokat, akik a hálójába kerültek. De a legnagyobb fogoly ő maga. Aki nem tud a szabadságban feloldódni, aki a gyűlölet és a megkülönböztetés nyelvén beszél, az nem lehet alternatíva. Ezért Orbán és Magyar ugyanannak a sötét szellemiségnek a hordozói. Együtt kell eltűnniük. A szabadságot és az egyenlőséget kell választani.
