Tag: magyar

Baka András nem egy ismert emberi jogvédő, saját eltávolításának szakmai okain kívül nem ismerünk egyetlen megnyilvánulását sem, amelyben az Orbán-rendszer 16 évét jogi szempontból kifogásolta volna, beleértve az egypárti ideológiai fideszes alaptörvényt, amelynek megvédésére esküt tesz. Baka kiválasztásának és megválasztásának módja is elfogadhatatlan. Formálisan három jelölt közül választotta ki a "Tisza-frakció", mindhárom jelölt Magyar Péter jelöltje volt, és azok közül lehetett tudni, hogy a legutoljára közös fotóra került Baka András az igazi jelöltje. Csodák csodája, a Magyar által összeválogatott frakció is őt választotta. A parlament, a frakció, az intézmények megint csak díszlet. Magyar saját szavazóit, saját híveit sem hallgatta meg. A nem létező Tisza Pártot helyettesítő Tisza Szigetekről nem lehet hallani, miután szerepüket elvégezték, a továbbiakban nincs rájuk szükség. Magyar közvetlen elnökválasztást ígért a kampányban, hogy a köztársasági elnököt a nép választhatja meg. Ezt az ígéretét sem tartotta be, majd a "széles társadalmi egyeztetésből" sem lett semmi. Itt még saját híveinek sincs esélye beleszólni semmibe, ismert demokratikus gondolkodású ellenzéki személyiség szóba sem jöhetett. Baka András csak bizonyos értelemben zsákbamacska, mert biztosan hálás lesz, s leginkább az támaszt kételyeket, hogy Magyar ismert preferenciáinak megfelelt. Ahogy Sulyok eltávolítása, annak nem jogszerű indoka és módja sem volt törvényes, úgy Baka megválasztásának legitimitása is ezer sebből vérzik. Mindennek oka, hogy Magyar szándékosan kerüli a rendszerváltáshoz szükséges lépéseket, amelyek ellentmondásos és jogszerűtlen helyzeteket teremtenek. Mindenesetre e pillanatig semmi nem változott, az új hatalom stílusában és működési módjában teljes mértékben a Fidesz mintáját követi. A várakozásokból, reményekből eddig nem lett semmi, de a közösségi médiában látható megnyilvánulásokból az következik, hogy Magyar támogatói nem hajlandóak szembenézni ezzel, még mindig abban reménykednek, hogy csak idő kérdése és ez megváltozik. Erre azonban semmi reális esély nincs, mert semmi nem mutat ebbe az irányba. Magyar intézkedései önkényesek, jogszerűtlenek, antidemokratikusak, a látszat megteremtésére szolgálnak, mindez csupán pótcselekvés és szemfényvesztés. A strukturális és intézményes rendszerváltás elmaradt, Magyar Péter az Orbán-rendszerben uralkodik, s ez alól nem kivétel a köztársasági elnök megválasztása sem. Érthetetlen, miben reménykednek azok, akik még mindig az idő rövidségére hivatkoznak. Rendszerváltás az lett volna, ha az alaptörvényt a választás után azonnal eltörlik, visszahelyezik jogaiba az utolsó törvényes Alkotmányt, ennek alapján távolítanak el törvényesen mindenkit, választanak másokat. Köztük közvetlen népszavazással köztársasági elnököt. Ez a rendszerváltás katarzist eredményezett volna. Ami zajlik, az egy sunyi ellenforradalom, Magyar Péter hatalmának és egyeduralmának bebetonozása. Az "óvatos bizakodásnak" nevezett optimizmus nem tényekre és valóságra, hanem megalapozatlan reményekre épül, és a manipulációra adott válasz. Magyar arra törekszik, hogy ezt a várakozó hangulatot fenntartsa, de ezt nem a tények alapozzák meg, hanem a kommunikáció és az influenszer stratégia, amit a hívei nem akarnak észrevenni. Ez még mindig ugyanaz az önáltatás, ahogy a NER 16 évében élt az ország. Magyar biztos választás azoknak, akik nem mernek szabadok lenni.

Minden Magyar személyére redukálódik. Itt nincs állam, nincsenek intézmények, szervezetek, szakértők, csak egy ember van, aki egyszemélyben minden. Láthatóan minden rajta áll vagy bukik. Magyar úgy tesz, mintha jelenlétével bármi is történne, bármit befolyásolna, holott semmi nem rajta múlik, hanem a Dunán. Az ő feladata az lenne, hogy okos és a vízügyhöz értő emberekkel a vízutánpótláson gondolkodjon, víztárolókat tervezzen, megoldja a magyar folyók szabályozását. Nem, Magyar vízállásjelentéseket ad, és sokkolja a nézőket, mint egy rossz tévésorozat, s legfőképpen önmagát mutogatja és fényezi. Lassan egy afrikai banánköztársaság hibbant uralkodójára emlékeztet. Van a jelenségnek egy aspektusa, amely nem ártalmatlan. Magyar tudatosan, vagy spontán zseniként, a politikai kommunikáció legveszélyesebb műfaját gyakorolja. Észrevétlen építi ki a mindenható vezér kultuszát, a megváltó Vezető típusát, aki nem egyszerű döntéshozóként jelenik meg, hanem olyan emberként, akinek rendkívüli képességei vannak, személyesen képes megoldani a válságokat. Előbb-utóbb a Duna vízállása majd nő. Ahogy Magyar mondja, hogy a Duna néhány centimétert már emelkedett, az olyan, mintha az ő jelenléte okozta volna. Az "utolsó paksi turbina stabilan termel, a vízállás nem változott". Nem is tehet mást, ha Magyar ott van. Megnyugszik a nép, Magyar Péter elintézte. Magyar számára a Duna, az atomerőmű, a válság csak dramaturgiai kellék a szerephez és a felvételekhez. Felveszi az atomerőmű védősisakját, gondterhelten, ráncolt homlokkal járkál, mórickásan közvetíti: "megdöbbentő méretek, hatalmas műszaki tudás jellemzi hazánk legfontosabb erőművét". Minden erőmű hatalmas, vannak nagyobb és fejlettebb erőművek is. A populista a kisembernek beszél, helyette és érte csodálkozik, az ő szemével néz és lát. Kielégíti az abszolút vezető, az újabb apafigura iránti vágyat. Egyszer csak megoldódik magától a válság, de annak ő lesz az oka. Erről szólnak a napi tudósítások, ahol a válság kommunikációs díszletté válik. Itt a legfontosabb kormányzati eszköz a kamera és a fényképezőgép. Ennek tömény változatát élvezhetik az észak-koreaiak. De van részük belőle az amerikaiaknak is, ahogyan a semmihez nem értő, abszolút dilettáns és közveszélyes elnökük megváltóként irányítja a világot a közösségi média posztjaival, amiből nem felejt el pénzt csinálni. Miközben az ország ilyen borzalmas állapotban és helyzetben talán még nem volt a II. világháború óta. De sokan megeszik. Ez vár arra a Magyarországra is, amely nem veszi észre, hogy egy magamutogató, önimádó imitátor mászik bele az emberek lelkébe és bénítja meg kígyóként a gondolkodásukat. Egyetlen normális cikk nincs, amely szóvá tenné ezt a bohózatot. A politikai kommunikáció megelőzte az újságírást és eszközként használja. Miközben a sajtó feladata ennek felismerése és korlátozása lenne. A sajtónak védekeznie kellene a manipulációval szemben. Ez nem ártalmatlan nárcizmus, hanem a sötét oldal mérnöki pontossággal kidolgozott hatásmechanizmusa. Maga a politikai cselekvés látvánnyá válik. Nem az a fontos, hogy mi történt, hanem az, hogy a vezető ott volt, látta, kommentálta, átélte, megoldotta. Színház lesz belőle, ahol a hős vezető a válságot narratívává alakítja. Ő maga a történet főhőse, nem a Duna. Nem az energiarendszer, nem az atomerőmű, nem a szakemberek, hanem ő maga. Itt egyetlen fontos látnivaló van, a tökéletes vezető.

Magyar egy ismeretlen ügyvédet, Dr. Horváth P. Andrást, nevezett ki az MTVA ideiglenes vezérigazgatójának, akinek nincsenek médiakapcsolatai, közmédiás múltja, sajtószakmai tapasztalata. Az indoklás szerint Horváth feladata a cég átvilágítása, mielőtt pályáztatással megtalálják az utódját. A Magyar Péter-féle pályáztatásokat már jól ismerjük. Valódi, szakmailag korrekt, nyílt pályázatra nem lehet számítani, s Magyar ezt a bizalmatlanságot három és fél hónap alatti működéssel érte el. Horváth is biztosan valakinek a valakije, de a legfontosabb, hogy Magyarnak "megbízható" ember. Idáig ez maga a Fidesz. Semmi csodálkozni való nincs, mert Magyar is maga a Fidesz. Ezt tudni lehetett róla. Magyar alkalmatlanságára és hozzá nem értésére jellemző, hogy a cég átvilágításával megbízott jogászra (aki nem ért a médiához), bízta az átalakítást, hogy a propaganda televízióból független közszolgálati médiumot csináljon. Az átvilágítást végző jogász mellé ki kellett volna neveznie ideiglenesen szakmai vezetőt is, olyan közismert, szakmailag kiváló, demokrataként feddhetetlen ember személyében (ilyenek jellemzően az "óellenzéki" oldalon vannak), aki levezényli ezt a váltást. Enélkül a köztévé úgy alakul át, hogy a közmédiának gyakorlatilag nincs alkalmas és hozzáértő vezetője. Méghozzá azért, mert Magyar nem mer odatenni egy független szakmai kiválóságot. Kell a hely a megbízható embernek, akit még nem talált meg, vagy nem mert kinevezni. Ezért van káosz. Sokatmondó, hogy az általa kinevezett vezető egy propagandistát, Mészáros emberét, akarta kinevezni az M1 Híradó főszerkesztőjének, mert valamiért azt gondolta, Magyarnak az tetszeni fog. Ha egy szavára (pontosabban kettőre) egy nap alatt leváltja, akit kinevezett, abból látszik, hogy Magyarnak próbál megfelelni. Nehéz elképzelni, hogy Magyart nem kérdezték meg előtte, s nem egyeztettek vele, hanem a sajtóból tudta meg. Ha utóbbi történt, az is elfogadhatatlan. Megismétlődött az eset, amikor Hadházy Ákos leleplezése után Magyar egy kommenttel törölte az országgyűlési kinevezést. Most a Telex cikke alá kommentelt annyit, hogy "nem hinném...", majd egy napon belül visszavonták a megbízást. Ez újabb kérdést vet fel, mert ha a közmédia úgy működik, hogy a miniszterelnök két szóból álló Facebook-kommentjére kirúgják a híradó-főszerkesztőt (bárki legyen az), az a legsötétebb időket idézi: amikor a kormánypropaganda szócsöve volt a közmédia, és a pártházból szóltak le, milyenek legyenek a műsorok, miről, mit mondjanak, és kit rúgjanak ki. Ez a kilencvenes évek MDF-es médiaháborúját idézi, amely kivégezte a sajtó színe-javát, s attól kezdve nincs rendes, független és szakmailag megfelelő közmédia. Hol van itt a beígért független közmédia? A köztévé ugyanúgy kézivezérelt, mint a NER alatt, csak most Magyar a kéz. A zűrzavar oka a legzavaróbb az egészben, nevezetesen az, hogy Magyar mindent az uralma és a kontrollja alatt akar tartani, nem tűri a fékek és ellensúlyok rendszerét, s a szabad, független sajtót sem. Magyar a saját autokratikus rendszerét építi rendszerváltás helyett. Már csak az a kérdés, kiknek, hol és hova kell két szót kommentelniük ahhoz, hogy kirúgják azt az embert, aki ezért a káoszért felelős: Magyar Pétert.

Amikor Magyar Péter az energiaválság kapcsán a cégek önkorlátozásáról beszélt, kiemelte, hogy Mészáros Lőrinc cukorgyára még nem reagált arra, "vállalják-e a 13 megawattos fogyasztásuk önkéntes visszafogását". A hír sok embernek megüthette a fülét, mert a választási győzelem óta nem lehet hallani Orbán Viktor dollármilliárdos strómanjáról, s róla nem az jut az emberek eszébe, miért nem tett még önkéntes felajánlást a fogyasztás csökkentésére, hanem az, hogy ez az ember miért nincs még mindig börtönben? Mészáros a legfőbb bizonyítéka annak, hogy nincs rendszerváltás, Magyar Péter futni hagyja Orbánt és bűntársait, mert ha valakit azonnal őrizetbe lehetne venni, az Mészáros Lőrinc. S nem a 13 megawattos fogyasztás miatt. Mészáros Lőrincnek nem könyörögni kellene, hogy a közpénzből ellopott vagyonából megszerzett izocukorgyára fogja vissza magát, hanem Mészáros Lőrincet a választási győzelem másnapján biblincsbe verve kellett volna elvezetni. Orbán Viktor felcsúti gázszerelő barátja a kleptokratikus rendszer jelképe, akinek már évekkel ezelőtt nagyobb volt a vagyona, mint az angol királynőnek, s ezt a vagyont kizárólag a közbeszerzési eljárásokon elkövetett csalásokkal közpénzből szerezte. A tény, hogy Mészáros szabadlábon van, a magyar néptől lopott vagyonát hiánytalanul birtokolja, s ez a legfőbb bizonyítéka annak, hogy Magyar megegyezett Orbánnal. Felsorolni is nehéz lenne, hogy mit birtokol ez a szélhámos tolvaj, aki köztudottan Orbán Viktor strómanja. Orbán ellen sok mindenért eljárást kellett volna már indítani, Mészáros pénzügyei, gazdagsága és lopásai miatt azonban mindenképp. Ha Mészárost a második napon kellett volna őrizetbe venni, akkor Orbánt a harmadik napon. Magyar támogatóinak a legnevetségesebb hivatkozásokat kell kitalálniuk, hogy Magyart mentegessék, hogy ez a két tolvaj bűnöző még szabadlábon van. De ez semmi, zavartalanul élvezik az ellopott vagyont, láthatóan tudják, hogy nem kell félniük semmitől, mert a hajuk szála sem görbül és még a rabolt vagyont is megtarthatják. S még a jogállamról papolnak. Felháborító, hogy Magyar nagyszájúskodva azt mondta, "innen is üzenem az olasz partoknál ringatózó Rose d'Or nevű, 30 milliárdos jacht tulajdonosának, hogy még nem késő önkéntes felajánlást tenni". Mi meg innen üzenjük Magyarnak, hogy ne a száját jártassa, hanem haladéktalanul vetesse őrizetbe a rendőrséggel ezt a köztörvényes bűnözőt, mert az ő felelőssége, hogy Mészáros még szabadlábon van. Az is egy szégyen, hogy az orosz alvilágtól vásárolt Rose d'Or nevű, 30 milliárdos jacht még mindig Mészáros tulajdona, s a magyar állam még nem foglalta le az olasz partoknál, a tulajdonosával együtt. Arról már nem is beszélve, hogy ha Mészáros olyan ártatlan, hogy még egy eljárás nem indult ellene nyíltan, a strómanként elkövetett bűncselekmények miatt, ne pattogjon, hogy miért nem tett önkéntes felajánlást, mert az önkéntesség azt jelenti, hogy azt a cégtulajdonos maga eldöntheti, nem pedig a miniszterelnök szólítja fel. Méghozzá arra utalva, hogy Mészáros izocukorgyára több tízmilliárdos állami támogatásban és kedvező hitelben részesül, emellett egy tolvaj, a közvagyon elrablója és orgazdája. Ha nem tesz emiatt ellene semmit, akkor ne játssza az eszét. Magyar arra épít, hogy a lopás miatt háborodjon fel az ország azon, hogy nem tesz önkéntes felajánlást. De ebben a történetben nem az önkéntes felajánlás elmaradása a felháborító, hanem magyar képmutató viselkedése. Mészárosnak nem önkéntes felajánlásokat kell tennie, mert azzal nem ellensúlyoz semmit. Hanem haladéktalanul börtönbe kellene csukni a gazdájával együtt. Nem Mészáros követi el ebben az ügyben a nagyobb arcátlanságot, hanem Magyar, és nem Mészáros okozza a nagyobb kárt az embereknek, hanem az őrizetbevétel és a felelősségre vonás, az elszámoltatás elmulasztásával Magyar. Magyar fanatikus hívei azt ígérték Magyar támogatásáért cserébe, hogy ha Magyar nem teljesíti az ígéreteit, akkor őt is elzavarják.

Orbán Magyar nélkül is hamarosan megbukott volna. Magyar azonban a garanciát jelentette neki, hogy nem lesz felelősségre vonás, nem törlik el az alaptörvényt, megmarad az Orbán-rendszer, nem tiltják be a Fideszt az alkotmányos rend megdöntése miatt, hanem a parlamentben lehet a Tisza váltópártja, esetleg később a koalíciós partnere. A változás legfőbb akadálya Magyar Péter, s látható, hogy ez már nem is fog változni. Az új Alkotmány érdekében egyetlen kapavágás nem történt, és az eddigiek alapján nem várható az, hogy Magyar a széles szakmai közvéleményt bevonva egy liberális demokratikus Alkotmányt alkot. Majd néhány vérfideszes elkészíti az Alaptörvény 2.0-át. Mindez nem meglepetés, nem váratlan. Az első perctől kezdve lehetett tudni, hogy így lesz. Az Amerikai Népszava kezdettől fogva megírta, de Budapesten is számos felelős közéleti személyiség megfogalmazta ugyanezt. Magyar átnyomta a fideszes alkotmánybírót, aki az ő családjának az embere. Most trükközik második nekifutásra, hogy a köztársasági elnök pozíciójába saját emberét ültesse, aki nem az alkotmányosság őre, nem a végrehajtó és a törvényhozó hatalom (mindez egyszemélyben Magyar Péter) ellensúlya lesz, hanem valami mérsékelt jobboldali tekintélyes díszpinty. Ezek után már csak az új Alkotmány elsikkasztása van hátra. Ha mindezeken túl van, még kicserél néhány embert, és mehet tovább az Orbán-rendszer 2.0 rekontsruált változata. Itt az ideje Magyar szavazóinak eldönteniük, hogy kire és mire szavaztak. Ha valóban a változásra szavaztak, akkor eljött az idő, hogy ezt elválasszák Magyar személyétől, és a változás érdekében szembeforduljanak Magyarral. Vagy kiverik belőle a rendszerváltást, vagy nem lesz változás. Azt ígérték, ha Magyar nem teljesíti az ígéreteit, akkor elzavarják. Lehetne kezdeni a figyelmeztetést, de ehelyett nem akarnak szembenézni a valósággal, továbbra is hazudnak maguknak és egymásnak. 2011-ben azt írtuk, hogy ha most nem lépnek fel, és nem állnak ellent, akkor késő lesz. Most ugyanez a helyzet. Aki rendszerváltást akar, az kezdje el Magyart figyelmeztetni, hogy fejezze be ezt a csalást, és kezdje el a valódi rendszerváltást, különben szembefordulnak vele. S az alkotmányozást nehogy azzal kezdje, hogy nem vehet benne részt senki, aki 2026 előtt bármilyen politikai szerepet vállalt vagy állásfoglalást tett. Ne merészelje saját magánügyének és egy szűk kör privilégiumának tekinteni az Alkotmányt. A parlamenti cirkuszolást pedig fejezze be, kezdje el az Alkotmány előkészítésének folyamatát, s hívja meg a demokratikus ellenzék emblematikus jogászait is. Ha Magyar elsikkasztja a tisztességes demokratikus alkotmányozást, akkor Magyarország nem ússza meg, hogy az áprilisi forradalom második fokozatába lépjen. Ha Magyar nem hajlandó erre, akkor tegye meg az a nép, amely áprilisban leváltotta Orbánt. Ha a kormányváltást nem követi rendszerváltás, akkor Magyart is le kell váltani. Magyarországra ez hozhatja el a szabadságot, ha megszabadul Magyartól. Akik kijöttek Orbán alól, nem sétálhatnak be Magyar alá. Magyarnak nem sok ideje van, hogy ő hajtsa végre a változást, de ha ezt nem teszi meg, neki mennie kell.

A pesszimisták azt hitték, hogy a 444.hu, a Tisza Párt propagandaújságja, már nem tud nagyobbat dobni, mint amikor Magyar Péter kampánykörútjairól könnyes riportokat készítettek,...

Még nem gyűlöletplakátok, de propagandaplakátok jelentek meg a vasútállomásokon, amelyeken Magyar Péter a 100 ezer forintos iskolakezdési támogatást reklámozza rászoruló gyerekeknek. Ezeknek a plakátoknak...

Magyar Péter saját képére és hasonlatosságára alakítja az Országgyűlést is, miniszterei versenyeznek az őt utánzó sértegetésben, indulatos és durva beszédben. A házelnököt ideiglenesen váltó Hallerné Nagy Anikó belé fojtja a szót a Tisza kritikusaiba, ténykedése elfogadhatatlan és botrányos, amire Kövér László után senki nem számított. A végén állandóra is megkaphatja a házelnöki posztot, mert az ő stílusa kompatibilis leginkább Magyar stílusával. A legújabb performansz, amikor mintegy vezényszóra vastapssal fojtják bele a szót az ellenzéki felszólalókba, egyszerűen ijesztő. Nem mentség, hogy a felszólaló képviselő fideszes. Ebben a megnyilvánulásban nem az a dermesztő, amit a megszólalóval tesznek (bár demokratikusnak nem mondható), hanem az, amivé egy párt frakciójának tagjai válnak, s amire használják őket. Egy véletlenül bekapcsolt mikrofon egyszer felvette, amikor Magyar arra utasította a frakciót, hogy mivel "itt az egész sajtó, mindenki csak két mondat", nem több. Ezek az emberek nem szólhatnak szabadon hozzá egy vitához, nem azt mondják, amit akarnak, és nem olyan terjedelemben, ahogyan szeretnék. Emlékezhetünk, a kampányban nem adhattak interjút, nem vehettek részt vitán, szinte be sem mutatkozhattak. Ezek az emberek nem egyéniségek, hanem egyéniségüktől megfosztott robotok. De Magyar ugyanilyen tömegembereket csinált a Facebookon a híveiből, akik tömegesen és szervezetten röhögő emojikkal reagáltak minden ellenvetésre, kritikára, vagy felvetett kérdésre, amivel azt üzenték, hogy nem válaszolnak, hanem elnémítanak, nem tisztelnek, hanem megaláznak, lesöpörnek, beléd fojtják a szót. Mindez nem individuális reakció formájában, hanem rajokban, szervezetten, utasításra. Nemcsak az ellenfelet alázták meg, magukat is lefokozták egy arctalan, névtelen tömegember szintjére. Ezt Magyar teszi velük, ő csinál arctalan tömeget belőlük. A most elindított parlamenti vastaps, amely nem spontán, hanem vezényszóra zajlik, mert mindenkinek tapsolnia kell, riasztó látvány. A külső szemlélő azt érzi, hogy ezekkel bármit meg lehet csináltatni, ezek bármire képesek. Ezeket idomítják. A tapasztalat pedig azt mutatja, hogy ami megtörténik kicsiben, az megjelenik nagyban is. Ez Magyar Péter országa, ahol eltűnnek az individuumok, az egyéniségek, és arctalan irányított tömegemberekké válnak. Minden disztópia erről szól, ez a falanszter jelenet az Ember tragédiájában, ez a Mátrix, ahol Magyar Péter van megsokszorozva, de felvehetnék a Guy Fawkes-maszkot is, mert ez olyan, mint egy trollhadsereg. A legkifejezőbb mégis az lenne, ha valamennyi tiszás képviselő a kollektív gúnyos vastaps esetén egy facebookos röhögő emojit tenne a fejére, mert ez annak a megfelelője. Magyar bevitte a közösségi média trollkultúráját a parlamentbe. De magukat a képviselőket is lefokozza, együtt pedig a tömeg erejének demonstrálása ez az érvek megvitatása helyett. A vitapartner lesöprése. Hannah Arendt szerint a totalitárius rendszerek egyik célja az egyéniség felszámolása és a tömeggé formálás. Ez zajlik a szemünk előtt. A tömeg demonstrálja az erejét, és erőszakot alkalmaz a gondolkodás, a vita és az érvek helyett. Az nem elég érv, hogy a Fidesz megérdemli, mert a Fidesz a törvényes feloszlatást és a bűnszervezetté vált párt betiltását, a vezetők felelősségre vonását és bebörtönzését érdemelné. Nem ezt a trollkodást, amely ijesztő masszává teszi a Tisza frakciót és bázist.

Egyre nyilvánvalóbb sokak számára, hogy magyar becsapja a magyar embereket, menedéket nyújt Orbánnak, Rogánnak, Szijjártónak, Lázárnak, Mészárosnak, Tiborcznak és másoknak, ami elfogadhatatlan egy olyan nyilvánvaló bűncselekménysorozat után, amit ezek az emberek teljesen nyíltan 16 éven át elkövettek a magyar emberek rovására. A felelősségre vonás elmaradása bűnpártolás, ugyanolyan bűncselekmény, mint amit Polt Péter követett el évtizedeken át, amelyekért szintén nem felel. Magyar védelmezi ezeket a bűnözőket, s ha nem történik semmi, letagadhatatlan, hogy valamiféle egyezség és törvénytelen paktum áll a háttérben, amit Orbánnal kötött. Magyar arra játszik, hogy a parlamenti szemfényvesztés, a Facebook-politizálás, a "kishalak" letartóztatása kielégíti a közvéleményt és eltereli a figyelmet arról, hogy Orbán az ország leggazdagabb embere, aki szétlopta az országot a családjával együtt, nem beszélve a minisztereiről és a strómanjairól. Magyar azt képzeli, hogy az odamondogatás elég, kielégíti az emberek igazság iránti igényét, de ez nem igaz. Itt olyan szintű bűncselekmények történtek, az alkotmányos rend megdöntésétől a magyar közvagyon elrablásáig, hogy ezt nem lehet eltussolni. Az egy hónap alatt bekövetkezett 5 százalékos népszerűségvesztés elsősorban ennek szól. De elégedetlenek az emberek a kormányzással is, amit Magyar a parlamenti durvaságokkal helyettesít. Egy ideig jólesik hallani, hogy valaki beolvas ezeknek a bűnözőknek, de amikor ennek ellenére nem történik semmi, és a durváskodás láthatóan a miniszterelnök személyiségéből fakad, s láthatóan soha nem áll meg, akkor nemcsak unalmassá, de egy idő után ellenszenvessé és taszítóvá válik. A parlamentből kocsmát csinál, ott ordítozik egy önmagát moderálni képtelen ember, aki ezen kívül nem csinál semmit, hanem a Fidesz legfőbb bűnözőit rejtegeti. Bocsánat, ezen kívül is csinál valamit: saját korlátlan hatalmát építi, és a Fidesz igazi ellenzékét gyalázza. A parlamenti szájalást élvezi. Magyar népszerűségvesztéséhez (mert azt tudjuk, hogy "Tisza Párt" továbbra sincs) jelentősen hozzájárult a bukott köztársasági elnökjelölés, amelynek még nincs vége, amely leginkább lerántotta a leplet Magyarról, hogy minek nézi a támogatóit, a szavazóit és az ország népét. Megmutatta a szándékait, hogy olyan köztársasági elnököt keres, aki nem az alkotmányosság őre és az ő hatalmának az ellensúlya, hanem egy tiszteletre méltó díszlet lenne. Az 5 százalékos esés kevésnek is mondható ahhoz képest, hogy mindenkit, aki az Orbán-rendszer ellenzéke volt, s azt ki is nyilvánította, óellenzékinek minősített, és gyakorlatilag kirekesztette a közéletből. Ezeken kívül jelentős kormányzati eredményekről nem tudunk, néhány kétségkívül hasznos hangulatjavító intézkedésen kívül, mint az uszító háborús propaganda eltüntetése, de ezt talán természetesnek kellene tekinteni. Ugyanakkor semmi nem történt Iványi Gábor üldöztetése, jogfosztása és anyagi kirablása ügyében, egy semmitmondó miniszteriális látogatást leszámítva. Továbbra is áll a Szabadság-téri náci emlékmű, a Kossuth-tér egy fideszes borzalom. Ja, egyetlen pozitívumot említhetünk, a főispánok és a vármegyék elnevezésének eltörlését, ami szintén elvárható volt. Viszont nem jött le Magyarország az orosz olajról és gázról, és nem is fog.

Gulyás Gergely váratlan lemondása azt üzente, hogy most tudta meg, Orbán kiszállt, és magukra hagyta őket. Orbán a beszédében körülírta, hogy a kínaiaknál ő szerzett állást Szijjártónak, mert felelősnek érezte magát, hogy a leghűségesebb eb találjon valami civil állást, ahova elmenekülhet. Az orosz maffiaállam nem látott hasznot a bukott Szijjártó foglalkoztatásával, de legalább nem dobták ki az ablakon, mert Orbán megígérte, hogy hallgatni fog. A kínaiak védelme alá helyezte el a kettős ügynököt, amit megérdemelt a kínai szeméttel Magyarországot elárasztó Szijjártó, mert legalább megismeri, hogyan működik a Kínai Népköztársaság. Örülhet, ha túléli. Mindenki eltűnt, lepattant, aki tudhatta (mert Orbán bizalmasan elmondta nekik), hogy vége: megegyezett Magyarral, a hatalom békés átengedése fejében szabad elvonulást kap ő, a családja, a legfőbb strómanjai, az általa megnevezett oligarchái és miniszterei. Orbán úgy oszlatta fel a Fidesz nevű bűnszervezetet, hogy a maffia katonáinak nem mondta meg, hogy mostantól magukra maradtak. Azt ígérte nekik, hogy ha elég ügyesek lesznek, akkor leeshet valami. Ha Magyarra ráomlik a kifosztott gazdaság, s megutálják egyszer az elkábult hívei, ők az egyetlen váltópárt, akiknek ölébe hullhat a hatalom. Ezt hagyta rájuk. A tusványosi beszédnek ez volt az egyetlen igaz kijelentése, ami valójában riasztó. Adott nekik néhány ötletet, hogy mivel próbálkozzanak Magyarral szemben: használják ki, hogy Magyar nem minősítette az Orbán-rendszert önkényuralomnak, nem nevezte az alkotmányos rend megdöntésének a NER-t, ezzel saját magát, s a magyarok forradalmát, belesodorta abba a helyzetbe, hogy ennek híján nincs jogi alapja az önkényuralommal szembeni fellépéseinek. Még annak sem, hogy Orbán bábjait saját bábjaira cserélje. Így a jogállam helyreállítása irányába tett lépései (melyek valójában csak a személycseréket és az Orbán-rendszer megtartását jelentik), formailag jogellenesek és diktatórikusak. Magyar saját diktatúráját építi velük, de a támogatói ezt nem tudják (nem hiszik el). Orbán ezután felteszi a kapitányi kalapját, övéből kiteszi az asztalra a pisztolyát és a maradék lőszerét, az összehajtogatott halálfejes zászlót, a Magyarral kötött összetekert megállapodást zubbonyába tűzi, s elevez egyedül, ismeretlen barlangok felé, ahol az összerabolt és a többiek elől elrejtett kincseit tartja. Ott már várja a családja, az unokák. Leveszi a kalóz egyenruhát, polgári öltözéket vesz magára, s fordított Edmond Dantès-ként (aki nem kerül börtönbe, s akitől nem veszik el a vagyonát) visszatér Felcsútra, ahol egy ideig meghúzza magát, majd Monte Cristo grófjaként elfoglalja és belakja a hatvanpusztai birtokot. Lánya, veje, rokonai és hűséges Mészárosa mindig maguknál hordják Magyar Péter szabadságlevelét. Magyar Péter pedig egy új államalapítást tart, kihirdeti a Centrális Erőtér Rendszerét, adminisztratív úton betiltja a múlt lezárásaként az összes rajta kívüli politikai mozgalmat. Mindenkit eltilt a közélettől, aki 2026 előtt politikai szerepet vállalt. Kivéve a volt fideszeseket. Megteremti a soha nem látott nemzeti egységet: egy a zászló, egy a tábor, egy nemzet, egy vezér, egy nép, egy vér. Csak azoknak lesz rossz, akik nem értik meg, hogy ez a rendszerváltás, s a magyar történelem legsötétebb korszakát, a Gyurcsány-Orbán korszakot akarják visszahozni. Az ilyeneket elítéli a maradék "független sajtó", a Kontroll, a 444, a Telex, a HVG és mások, valamint a CER média zászlóshajója, a Klubrádió.

Cseppben a tenger. Forsthoffer Ágnes házelnök, aki ideiglenesen a köztársasági elnöki posztot is betölti, saját Facebook oldalán jelentette be, hogy Divinyi Zsombort jelöli az...

S mi a garancia arra, hogy valaki ugyan semmiféle politikai szerepet nem vállalt, semmiféle politikai megnyilvánulása nem volt, a diktatúra alatt némább volt, mint az Áder János pecabotjára akadt ponty, hogy ennek ellenére nem lenne pártos, nem egy politikai irányzat, vagy közösség elfogult köztársasági elnöke lenne? Aki pedig soha semmit nem tett, nem mondott, semmilyen közfunkciót nem töltött be, a politika és a közélet nem érdekelte, most hirtelen a közért aggódó elnök lesz? Vagy akinek nem ismertek senki által a nézetei, soha nem nyilvánított vélemény, vajon van-e olyan értékrendje, amely alapján döntést hozhat törvényekről, alkotmányjogi kérdésekről, amiben meg lehet bízni? Mindezek a kérdések egy irányba vezetnek: Magyar csupán ürügyet keres, hogy kizárhassa azokat a jelölteket, akik alkalmasak lennének az alkotmányos feladatra. Egyértelmű, hogy az alkalmasságuk miatt nem lehetnek elnökök, mert Magyar nem akar olyan köztársasági elnököt, akinek alkotmányjogi elvei vannak, aki kellőképpen független, akinek a jogállamiság fontos, és tudja is, mi az, s aki ellensúlya lehetne az ő pillanatnyilag korlátlan hatalmának. Magyar Péter saját diktatúrájához keres köztársasági elnököt. Ez az oka annak, hogy elfogadhatatlan indokokkal kirekeszt minden alkalmas embert. Ezért nincs közvetlen elnökválasztás sem, pedig ezt is megígérte, de nem tartja be. Hazudott. Mindezt alátámasztja Magyar álnok retorikája, amikor kijelenti: "nem Magyar Péternek kell eldöntenie, hanem elsősorban a Tisza közösségének, azon belül is a Tisza-frakciónak". Nem létezik olyan, hogy Tisza-közösség, a "Tisza" egy gyűjtőfogalom, amely nagyon különböző embereket jelent, akiket az kapcsol össze, hogy rendszerváltást akarnak. Éppen azt, amit Magyar nem akar. A Tiszának tagsága sincs. A Tisza-frakciót Magyar válogatta össze, azt szavazzák meg, akit Magyar eléjük tesz. Majd cinikusan hozzáteszi: "de az sem árt, ha ezzel egyetért a Tisza elnöksége is". Az "elnökség" Magyar Pétert jelenti. De akkor a "Tisza-közösség" akarata számít, vagy csak akkor, ha egyetért vele az "elnökség"? Magyar a gondolatmenetet azzal zárta: "Én szerintem fogunk találni ilyen embert." Nincsenek kétségeink. A köztársasági elnök kiválasztása az ősbűn, ami mindent megmutat. Magyar ellopja a magyar szabadságot, amit nem ő szerzett meg, hanem az a 3 millió ember, aki nem rá mondott igent, hanem Orbánra mondott nemet. Akik nem állíthatnak köztársasági elnököt, akiknek a jelöltjeit Magyar megbélyegzi, mert valamilyen politikai szerepet betöltöttek, amiképpen Magyar is, csak ők a csizma másik oldalán voltak. Most pedig Magyar mondja meg, hogy kit lehet választani, kit nem? Becsületes, független, elvszerű és felkészült demokratát nem lehet. Csak egy bábot, azt is Magyar választja meg. Ez ugyanaz a modell, ami az Orbán-rendszer lényege. A demokrácia látszata mögött egyetlen ember dönt. Ennél tisztességesebb a nyílt diktatúra, mint ez a bábszínház. Ettől az egész országot belengi megint a hamisság, a képmutatás, a hazugság szelleme. Szerintünk inkább Magyart kellene távol tartani, mert ő az, aki idegen test az áprilisi választási forradalomban. Ha Magyar most letolhatja ezt a nép torkán, semmi nem állítja meg az újabb diktatúrát. Lehet megint nevetni és hülyézni. Már megszoktuk. Ugyanez történt 2010 után is. Ez az antidemokratikus, önkényes és kirekesztő köztársasági elnökválasztás mérföldkő. Ha az április választás egy forradalom volt, akkor ez egy ellenforradalom.

Ez éppen olyan szennyes és korrupt, mint minden, amihez az Orbán vezette (Fidesznek is nevezett) bűnszervezetnek bármi köze lehetett. Mindezek ismeretében meglepő, hogy egykori fideszesek, ma tiszások, milyen nosztalgiával sóvárognak Tusványos után, s leghőbb vágyuk, hogy Tusványost átvegyék és belakják. Ennek egyik szép példája, ahogyan Barna Judit "lelkes tusványozó" és a "Tisza Párt fővárosi képviselője" (nyilván nem tagja, mert tagokat nem vesz fel a "párt") a Facebook oldalán azt kifogásolja, hogy miért nem a regnáló miniszterelnököt hívták meg, hanem megint Orbánt. Barna Judit azt szorgalmazza, hogy a Tisza-kormány tagjainak kellene részt venni az eseményen. Barna Judit azt kérdezi, hogy "ugye nem gondolják komolyan, hogy a hazai közpénzmilliárdokat szétlopó Fidesz-elnök, ex-miniszterelnök megtarthatja idén is szokásos szombati beszédét? Ugye nem?" De igen, megtarthatja. Ez továbbra is Orbán és a Fidesz rendezvénye, méghozzá továbbra is közpénzből. Ez azt jelenti, hogy a Tisza-kormány pénzeli az idei Tusványost, az önkényuralmi rendszer "szellemi műhelyét", Orbán idei bomlasztó és uszító beszédét, egy párt programját. S Magyarral az élen, maguk is oda vágyakoznak, arra hivatkozva, hogy ha ők adják a közpénzt, akkor nekik is helyük van ott lenni Orbán megdicsőülésének helyszínén, s ha pénzt akarnak, ez az erdélyiek érdeke is. Ez lenne állítólag a "rendszerváltó" kormány, amely dörgölődzik Orbánhoz és a Fideszhez, ott akar lenni, ami ennek a bűnöző fasiszta bandának a fesztiválja, Orbán-beszéddel súlyosbítva. Ami még rosszabb, át akarja venni a Fidesz helyét. Barna Judit posztja arra utal, hogy Tusványost nem megszüntetni kellene, hanem tiszásítani. Ne a Fidesz, hanem a Tisza szellemi neveldéje legyen. Orbán helyett Magyar mondjon beszédet (ezt most úgy próbálja eladni, hogy a "mindenkori" miniszterelnök, ám a mindenkori miniszterelnök most újabb évtizedekre Magyar lesz, ha ezt valaki nem tudná) ezen a méregtelepen, ami a magyar közélet elmúlt 16 évének szellemi dögkútja. Tusványost nem lehet tisztára mosni, mert Tusványos neve összenőtt a Fidesszel, Orbánnal és a NER-rel. Szimbolikus hely, amelyet nem átvenni és belakni kellene, hanem felégetni, beszántani és a helyét sóval behinteni, hogy írmagja se maradjon (a Bethlen Gábor Alappal együtt). Ha van egyetlen névben és helyszínben kifejezhető jelképe az illiberális Orbán-rendszernek, az Tusványos. Az önkényuralmi rendszerek jelképeit meg kell semmisíteni. Szégyen, hogy ezt az álnemzeti, álkeresztény fideszes förmedvényt az új kormány pénzzel támogatja. Szégyen, hogy a demokratikus rendszerváltást ígérő kormány nem meri szétválasztani a jogállami és demokratikus nemzetpolitikát a fideszes nacionalizmustól, a szélsőjobboldali uszítástól, Orbán hazug gyűlöletpolitikájától. A 2026-os "rendszerváltás" próbája lesz, hogy Tusványos megmarad közpénzen eltartott szélsőjobboldali nacionalista szeánsznak, a Fidesz emlékhelyének és folytonosságának, vagy megvonják tőle a közpénzt. Ha a Fidesz akar magának fesztivált rendezni, akkor rendezzen saját pénzén akárhol. De legyen figyelmeztető jel, ha Magyar Tusványost (s amit jelent), tiszteli. Az pedig már a The Hunger Games és a disztópiák világa, amikor majd Magyar mondja a tusványosi beszédet.

Az egész választási kampányban, Magyar felbukkanása óta erre figyelmeztettünk, s ez bontakozik ki a szemeink előtt. Ennek következménye az, hogy a NER bűnözői, akik egy embertelen elnyomó rendszert kényszerítettek az országra, most a demokráciáért és a jogállamért aggódnak, mert ha az ő rendszerük jogállam volt, akkor az Orbán-rendszerrel szembeni támadás önkény. Magyar miatt megint (még mindig) feje tetején áll a világ Magyarországon, továbbra is hazug alapokon áll minden, és Orbán cinikus aljassága ellen kell küzdeni, mert Magyar hibájából fakadóan a jogállam védelmezőjének szerepében tetszeleghet, miközben az alkotmányos rend megdöntése miatt börtönben lenne a helye. Ezért elérkezett az idő, hogy Magyar liberális demokrata támogatói közbelépjenek, és határozottan szólítsák fel Magyart, hogy ezt a trükközést fejezze be. Tegye egyértelművé a NER lényegét, s abból vonja le a következtetést, hogy Orbán-rendszere egy Alkotmányon kívüli önkényuralom volt, amely a hatalom kizárólagos birtoklására irányult. Fejezze be a spekulációt, hogy Orbán-rendszerét megtartja, s beül Orbán helyére. Követeljenek valódi rendszerváltást, és igazi alkotmányozást. Mert Magyar eddigi kormányzásából látszik, hogy az alkotmányozást is elbábozza, olyan alkotmányt akar magának, mint amilyen köztársasági elnököt. Figyelmeztetünk: Magyar Péter egy sunyi autokráciát épít, amelyben "óellenzékiként" megbélyegez és megkérdőjelez mindenkit, aki az Orbán-rendszer ellen harcolt, akinek bármilyen tisztsége vagy funkciója volt az Orbán-rendszer előtti demokráciában. Csak a volt fideszesek (ófideszesek) és a rendszer kiszolgálói, akik soha semmit nem tettek a NER ellen, vagy semmiféle politikai és államigazgatási tapasztalattal nem rendelkeznek, juthatnak pozícióba, állásba, hozhatnak létre politikai pártot Magyar megbélyegzése nélkül. Ez már most Orbán visszataszító, gyomorforgató és undorító diktatúrájánál rosszabb rendszerrel és uralommal fenyeget. Ennek bizonyítéka az, ami a köztársasági elnöki jelöléssel történt. Orbán pedig nem tűnt el, hanem most éppen a jogállam védelmezője, és Magyar egyetlen alternatívája. Vagy Magyar marad a nép nyakán, vagy Orbán mumus jön vissza. Bekövetkezni látszik, ami előre látható volt. Ideje a táncolást abbahagyni, és valódi rendszerváltást kiharcolni. Amíg nem késő. Nem segít a helyzeten, hogy szinte a teljes magyar nemfideszes sajtó beállt Magyar csicskásának, és gyakorlatilag a független sajtó megszűnt Magyarországon. Csak az a kérdés, hogyan egyezett meg Magyar és Orbán? Az alku része, hogy Orbán egy év múlva teljesen visszavonul, vagy a demokrácia védelmezőjeként visszatér fehér lovon. Ha rendszerváltás lenne, jogilag felkészültek lennének, Orbánt éppen akkor kellene megbilincselni, őrizetbe venni, az alkotmányos rend megdöntése miatt bíróság elé állítani, amikor önkényuralomról okoskodik. Éppen ő. Ha Magyar náluk hagyja a lopott pénzt, s abból újjáépítik a fideszes propagandasajtót, akkor nem történt semmi, maradt a Fidesz, maradt Orbán, csak egy Fidesz helyett lett kettő, egy Orbánból lett kettő. Efelé haladunk. Mindent elmond, hogy a NER alapító okirata, a NENYI helyére 2021-ben a "Nemzeti Hitvallás" került, amely kimondja a "kereszténység nemzetmegtartó erejét". Ezt a Tisza-kormány levette a falról, és megtartotta az alaptörvényben. Ennyi változott.