Három és fél hónappal ezelőtt Orbán és a Fidesz megsemmisítő vereséget szenvedett: Orbán rendszerére ítéletet mondott az ország, a felszabadulás örömében fürdött és táncolt Budapest. Ám nemcsak ott tartunk, hogy a század bűncselekményét elkövető bűnszervezet vezetője, Orbán Viktor, valamint a családtagjai, a veje, a legfőbb strómanja, az oligarchái, a miniszterei szabadlábon vannak, egyetlen büntetőeljárás nem indult ellenük, s egyetlen személyükre vonatkozó feljelentés nem született velük szemben, hanem Orbán már ott tart, hogy ő védi a demokráciát, s „mostantól a jogállam helyreállítása” a feladatuk. A „jogállam” alatt a NER-t, Orbán önkényuralmi rendszerét kell érteni.
Mindezért kizárólag Magyar Péter a felelős, mert annak ellenére, hogy az egész szavazóbázisa, egyes felmérések szerint az ország 70-80 százaléka azt várta (és támogatja), hogy Orbán és bűntársai ellen induljanak büntetőeljárások, kerüljenek bíróság elé, kobozzák el tőlük az ellopott közvagyont, Magyar semmit nem csinál a parlamenti szájaláson kívül, s láthatóan ez helyettesíti a felelősségre vonást. Minden jel arra utal, hogy a hatalom békés átadásáért és a távozásért cserébe Magyar futni hagyja őket, a vagyonukat is megtarthatják. Magyar létrehoz egy hivatalt, amelynek az a feladata, hogy eltávolítsa Magyartól a felelősségre vonás elmulasztását, és kishalakkal elégítse ki a várakozásokat.
Ez azonban csupán a NER köztörvényes bűncselekményeire vonatkozó mulasztás. Ám a NER nemcsak kleptokrácia volt, ahogy Magyar kezdettől próbálja a korrupcióra és lopásra szűkíteni az Orbán-rendszer lényegét (s még azzal szemben sem tesz semmit), hanem az Orbán-rendszer egy alkotmányos puccs volt. Orbán és bandája államcsínyt követett el, a hatalom kizárólagos birtoklását valósította meg, megdöntötte az alkotmányos rendet, ami államellenes bűncselekmény. Orbán megsemmisítette a demokráciát és a jogállamot, a választási győzelem utáni öröm annak szólt, hogy az emberek azt hitték, rendszerváltás lesz, ami az Orbán-rendszer felszámolását és a jogállam helyreállítását jelentené.
Magyar Péter azonban még a választási kampányban is demokráciának és jogállamnak nevezte Orbán rendszerét, s a NER bukása után sem vonta meg a legitimációt. Egyetlen szóval sem nyilvánította ki, hogy az Orbán-rendszer egy autokrácia (magyarra fordítva: fasiszta diktatúra) volt, egy önkényuralom, amelyet el kell törölni. Ha viszont jogállam volt az Orbán-rendszer, amit ő hivatalosan nem kérdőjelezett meg, akkor az Orbán-rendszer egyes elemeinek lebontása, Orbán bebetonozott bábjainak erőszakos eltávolítása, az orbáni „jogállammal” szembeni önkénynek minősül, s ezt lovagolja meg Orbán. Ne legyen kétsége senkinek, lesznek olyanok, akik ezt elhiszik és terjesztik.
Orbán mostantól eljátszhatja az üldözöttet. Sőt, az üldözött demokratát. S Magyar teszi lehetővé, hogy Orbán a jogállam védelmezőjeként léphessen fel, mert nem vonta meg az Orbán-rendszer jogi és alkotmányos legitimációját. Mert ha jogállam volt az Orbán-rendszer, akkor az Orbán-rendszer lebontása demokráciaellenes önkénynek minősül. Magyar soha nem nyilvánította törvénytelennek az Orbán-rendszert, ezért most Orbán felléphet a jogállam védelmezőjeként, és a rendszer elemeinek lebontása „önkénynek” tűnhet. Ez a csapda pontosan azért állt elő, amit hónapok óta hiányolunk: a legitimáció megvonásának elmaradása miatt. Emiatt nincs „tiszta lap” Magyarországon, hanem jön a vergődés.
Az önellentmondás abban van, hogy akik jogosan megvédik Sulyok eltávolításának módját, amely testre szabott törvényként nem állná ki a jogállami próbát, még azok is arra hivatkoznak, hogy ez a lépés azért megengedhető, mert egy diktatúra bábját mozdítják el. Csakhogy ennek nem ez lenne a módja, hanem az, hogy hivatalosan autokratikus önkényuralomnak, törvénytelennek minősítik a rendszert (s arra kellett állítólag a kétharmad, hogy ezt megtehessék), majd a rendszer minden egyes elemét, bábját eltüntetik, az orbáni egypárti illegitim és törvénytelen alaptörvénnyel együtt. Így azonban egyenként szemezgetve, úgy tűnik, hogy az Orbán-rendszer átmentése és hasznosítása a cél.
Ennek egyetlen oka, hogy Magyar Péter nem egy demokrata, nem az a célja, hogy demokratikus jogállamot hozzon létre, az Orbán-rendszert önkényuralomnak minősítse, hanem az Orbán-rendszert minden jel szerint – kisebb módosításokkal – át akarja menteni magának, s Orbán helyére akar beülni. Magyar a személycseréket nevezi rendszerváltásnak, és azokat a változtatásokat, amelyeket saját hatalma érdekében eszközöl (mint a képviselők 12 éves korlátja), mert különben az egész alaptörvényt (az Orbán-rendszer alapját) semmisnek kellene nyilvánítania. De Magyar ezt nem akarja, mert ő láthatóan azt a rendszert akarja tökéletesíteni a saját uralma alatt, amit Orbán létrehozott.
Az egész választási kampányban, Magyar felbukkanása óta erre figyelmeztettünk, s ez bontakozik ki a szemeink előtt. Ennek következménye az, hogy a NER bűnözői, akik egy embertelen elnyomó rendszert kényszerítettek az országra, most a demokráciáért és a jogállamért aggódnak, mert ha az ő rendszerük jogállam volt, akkor az Orbán-rendszerrel szembeni támadás önkény. Magyar miatt megint (még mindig) feje tetején áll a világ Magyarországon, továbbra is hazug alapokon áll minden, és Orbán cinikus aljassága ellen kell küzdeni, mert Magyar hibájából fakadóan a jogállam védelmezőjének szerepében tetszeleghet, miközben az alkotmányos rend megdöntése miatt börtönben lenne a helye.
Ezért elérkezett az idő, hogy Magyar liberális demokrata támogatói közbelépjenek, és határozottan szólítsák fel Magyart, hogy ezt a trükközést fejezze be. Tegye egyértelművé a NER lényegét, s abból vonja le a következtetést, hogy Orbán-rendszere egy Alkotmányon kívüli önkényuralom volt, amely a hatalom kizárólagos birtoklására irányult. Fejezze be a spekulációt, hogy Orbán-rendszerét megtartja, s beül Orbán helyére. Követeljenek valódi rendszerváltást, és igazi alkotmányozást. Mert Magyar eddigi kormányzásából látszik, hogy az alkotmányozást is elbábozza, olyan alkotmányt akar magának, mint amilyen köztársasági elnököt.
Figyelmeztetünk: Magyar Péter egy sunyi autokráciát épít, amelyben „óellenzékiként” megbélyegez és megkérdőjelez mindenkit, aki az Orbán-rendszer ellen harcolt, akinek bármilyen tisztsége vagy funkciója volt az Orbán-rendszer előtti demokráciában. Csak a volt fideszesek (ófideszesek) és a rendszer kiszolgálói, akik soha semmit nem tettek a NER ellen, vagy semmiféle politikai és államigazgatási tapasztalattal nem rendelkeznek, juthatnak pozícióba, állásba, hozhatnak létre politikai pártot Magyar megbélyegzése nélkül. Ez már most Orbán visszataszító, gyomorforgató és undorító diktatúrájánál rosszabb rendszerrel és uralommal fenyeget.
Ennek bizonyítéka az, ami a köztársasági elnöki jelöléssel történt. Orbán pedig nem tűnt el, hanem most éppen a jogállam védelmezője, és Magyar egyetlen alternatívája. Vagy Magyar marad a nép nyakán, vagy Orbán mumus jön vissza. Bekövetkezni látszik, ami előre látható volt. Ideje a táncolást abbahagyni, és valódi rendszerváltást kiharcolni. Amíg nem késő. Nem segít a helyzeten, hogy szinte a teljes magyar nemfideszes sajtó beállt Magyar csicskásának, és gyakorlatilag a független sajtó megszűnt Magyarországon. Csak az a kérdés, hogyan egyezett meg Magyar és Orbán? Az alku része, hogy Orbán egy év múlva teljesen visszavonul, vagy a demokrácia védelmezőjeként visszatér fehér lovon.
Ha rendszerváltás lenne, jogilag felkészültek lennének, Orbánt éppen akkor kellene megbilincselni, őrizetbe venni, az alkotmányos rend megdöntése miatt bíróság elé állítani, amikor önkényuralomról okoskodik. Éppen ő. Ha Magyar náluk hagyja a lopott pénzt, s abból újjáépítik a fideszes propagandasajtót, akkor nem történt semmi, maradt a Fidesz, maradt Orbán, csak egy Fidesz helyett lett kettő, egy Orbánból lett kettő. Efelé haladunk. Mindent elmond, hogy a NER alapító okirata, a NENYI helyére 2021-ben a „Nemzeti Hitvallás” került, amely kimondja a „kereszténység nemzetmegtartó erejét”. Ezt a Tisza-kormány levette a falról, és megtartotta az alaptörvényben.
Ennyi változott.
