Egy hónap alatt 3-5 százalékponttal visszaesett a Tisza Párt támogatottsága a Medián felmérése szerint. Egy hónap alatt ez jelentős hangulatváltozást mutat, nem beszélve arról, hogy a kedvezőtlen eredményt a Medián tette közzé, amely a választási kampányban önbeteljesítő jóslatokra emlékeztető adatokkal támogatta Magyar Péter „pártját”. Próbálják a visszaesés okát megtalálni a Tisza támogatói (még nem kezdődött el a Medián támadása a rossz eredmény miatt, de mindennek eljön az ideje), ám álláspontunk szerint nem az egyik vagy másik ok állhat a kiábrándulás mögött, hanem együtt az összes, s ezek gyökere ugyanaz.
Magyar nem váltotta be sem az ígéreteit (teljesen érthetetlen, hogy ez miért lepett meg bárkit, hiszen korábban sem váltotta be egyetlen ígéretét sem), a személyével szembeni várakozásokat. A kiábrándulás elsősorban a fideszes beágyazottságának, ideológiájának és elkötelezettségének köszönhető, mert ebből vezethető le minden. Magyar a választás után adós maradt a valódi rendszerváltással, az Orbán-rendszer megsemmisítésével, a jogállam helyreállításával. Ennek oka, hogy az Orbán-rendszert legitimnek, törvényesnek fogadta el, annak ellenére, hogy a retorikája ellentmond ennek. A legnagyobb csalódás oka pedig az, hogy nyoma sincs Orbánnal szemben a felelősségre vonás szándékának.
Ez is szorosan kapcsolódik ahhoz, hogy Magyar Péter fideszes volt és maradt. A rendszernek nem üldözöttje, hanem haszonélvezője volt, ezért egészen másképpen tekint arra, mint azok, akik a csizma másik felén álltak. A szavak és a tettek nincsenek harmóniában egymással. A bűnözésről szóló retorika másképp hangzik ellenzékben, mint kormányon, ha nem tesznek semmit. Miniszterelnökként minősíthetetlen stílusban bűnözőnek nevezi egykori párttársait és bűntársait, aztán nem történik semmi, nincsenek következmények. A közönséget már nem szórakoztatja a szöveg, ha azt látják, hogy Orbán és bűntársai, akik az évszázad bűncselekményét követték el, zavartalanul élik az életüket.
A legjobb példa Szijjártó Péter esete, aki olyan kínai céghez ment dolgozni, amelynek korábban magyarországi befektetéseket és hatalmas állami támogatásokat intézett. Ez a korrupció legnyilvánvalóbb esete, amely ellen Magyar kormányának feljelentést kellene tennie, és a cseh antikorrupciós törvényhez hasonló jogszabályt is alkotnia, hogy a NER korrupt bűnözői ne menekülhessenek olyan cégekhez, amelyeknek eddig állami pénzt intéztek. Orbán Viktor felelőssége nyilvánvaló, de hallani sem lehet arról, hogy akár ő, akár a közpénzből meggazdagodott bármelyik családtagja, még inkább a gázszerelő dollármilliárdos strómanja ellen bármilyen eljárás indulna.
Egyre nyilvánvalóbb sokak számára, hogy magyar becsapja a magyar embereket, menedéket nyújt Orbánnak, Rogánnak, Szijjártónak, Lázárnak, Mészárosnak, Tiborcznak és másoknak, ami elfogadhatatlan egy olyan nyilvánvaló bűncselekménysorozat után, amit ezek az emberek teljesen nyíltan 16 éven át elkövettek a magyar emberek rovására. A felelősségre vonás elmaradása bűnpártolás, ugyanolyan bűncselekmény, mint amit Polt Péter követett el évtizedeken át, amelyekért szintén nem felel. Magyar védelmezi ezeket a bűnözőket, s ha nem történik semmi, letagadhatatlan, hogy valamiféle egyezség és törvénytelen paktum áll a háttérben, amit Orbánnal kötött.
Magyar arra játszik, hogy a parlamenti szemfényvesztés, a Facebook-politizálás, a „kishalak” letartóztatása kielégíti a közvéleményt és eltereli a figyelmet arról, hogy Orbán az ország leggazdagabb embere, aki szétlopta az országot a családjával együtt, nem beszélve a minisztereiről és a strómanjairól. Magyar azt képzeli, hogy az odamondogatás elég, kielégíti az emberek igazság iránti igényét, de ez nem igaz. Itt olyan szintű bűncselekmények történtek, az alkotmányos rend megdöntésétől a magyar közvagyon elrablásáig, hogy ezt nem lehet eltussolni. Az egy hónap alatt bekövetkezett 5 százalékos népszerűségvesztés elsősorban ennek szól.
De elégedetlenek az emberek a kormányzással is, amit Magyar a parlamenti durvaságokkal helyettesít. Egy ideig jólesik hallani, hogy valaki beolvas ezeknek a bűnözőknek, de amikor ennek ellenére nem történik semmi, és a durváskodás láthatóan a miniszterelnök személyiségéből fakad, s láthatóan soha nem áll meg, akkor nemcsak unalmassá, de egy idő után ellenszenvessé és taszítóvá válik. A parlamentből kocsmát csinál, ott ordítozik egy önmagát moderálni képtelen ember, aki ezen kívül nem csinál semmit, hanem a Fidesz legfőbb bűnözőit rejtegeti. Bocsánat, ezen kívül is csinál valamit: saját korlátlan hatalmát építi, és a Fidesz igazi ellenzékét gyalázza. A parlamenti szájalást élvezi.
Magyar népszerűségvesztéséhez (mert azt tudjuk, hogy „Tisza Párt” továbbra sincs) jelentősen hozzájárult a bukott köztársasági elnökjelölés, amelynek még nincs vége, amely leginkább lerántotta a leplet Magyarról, hogy minek nézi a támogatóit, a szavazóit és az ország népét. Megmutatta a szándékait, hogy olyan köztársasági elnököt keres, aki nem az alkotmányosság őre és az ő hatalmának az ellensúlya, hanem egy tiszteletre méltó díszlet lenne. Az 5 százalékos esés kevésnek is mondható ahhoz képest, hogy mindenkit, aki az Orbán-rendszer ellenzéke volt, s azt ki is nyilvánította, óellenzékinek minősített, és gyakorlatilag kirekesztette a közéletből.
Ezeken kívül jelentős kormányzati eredményekről nem tudunk, néhány kétségkívül hasznos hangulatjavító intézkedésen kívül, mint az uszító háborús propaganda eltüntetése, de ezt talán természetesnek kellene tekinteni. Ugyanakkor semmi nem történt Iványi Gábor üldöztetése, jogfosztása és anyagi kirablása ügyében, egy semmitmondó miniszteriális látogatást leszámítva. Továbbra is áll a Szabadság-téri náci emlékmű, a Kossuth-tér egy fideszes borzalom. Ja, egyetlen pozitívumot említhetünk, a főispánok és a vármegyék elnevezésének eltörlését, ami szintén elvárható volt. Viszont nem jött le Magyarország az orosz olajról és gázról, és nem is fog.
Emellett Magyar nem támogatta Ukrajna uniós csatlakozásának korlátok nélküli megkezdését, s noha Ukrajna mindent teljesített a magyar kisebbség jogait illetően, Magyar nem találkozott Zelenszkijjel, aki erre többször hajlandóságot mutatott. Elismerte, hogy Oroszország az agresszor, de nem állt nyíltan Ukrajna mellé, mert az nem elég fideszes pávatánc. Sorolhatnánk a teljesítetlen ígéretekkel, amelyek a kampányban elhangzottak, de Magyar nem teljesítette őket, elmaradt a családi pótlék emelése, a gyógyszerár csökkentése, a tanévkezdés támogatása is szemfényvesztés. De Magyar úgy tesz, mintha nem történt volna semmi.
A „Tisza” népszerűségének csökkenése mellett figyelemre méltó, hogy emelkedett a Fidesz, s ami még rosszabb, a náci Mi Hazánk támogatottsága. Már a Fidesz is kezd édes gyümölcs lenni Magyarnak köszönhetően, s mivel Magyar kinyírta az óellenzékinek bélyegzett összes demokratikus, baloldali és liberális pártot, a Fidesz helyett egyetlen kiút a Tisza áradásából a neonáci Mi Hazánk. Mindezt Magyarnak, valamint balliberális értelmiségi támogatóinak köszönhetjük, akiket nem érdekeltek a piros zászlók, annak előjelei, ami kezd bekövetkezni, akik megutáltak minden demokratát (ők is azok), és megágyaztak egy másik fideszes egypárti kétharmadnak, egy még borzalmasabb vezérrel.
Ezért nincs demokratikus váltópárt. Sehol a száz virág, amit a választás előtt ígértek. Magyar eltapossa még a régi virágokat is. Maradnak a nácik. Vagy ha nem akarják a nácikat, akkor mindent el kell tűrni a csaló Magyar Pétertől, aki lepacsizott Orbánnal, és egy újabb önkényuralmat épít. Ha a hazudozást és az önámítást befejezik, kellene gondolkodni a helyzet megoldásán, amit saját maguk hoztak létre. Remélhetőleg azelőtt, hogy Toroczkai vagy Magyar között kelljen választani, mert az egyik rosszabb, mint a másik. Mert ha tovább apad a Tisza népszerűsége, Magyar nem magában találja majd meg a hibát, hanem a demokrata támogatóiban.
Akkor hullik majd le igazán az álarc. Csak nem tudnak csinálni semmirt. Pontosan úgy, ahogyan az első perctől várható volt.
