Tag: sajtó

Orosz József tanulmányának következő három fejezete szoros egységet alkot: mindhárom azt mutatja be, miként rögzült a magyar politikai kultúrában a vezérképzet, és hogyan torzítja el a demokratikus alternatíva lehetőségeit. A kollektív emlékezet csapdája című fejezet a magyar történelem feldolgozatlan traumáira – Trianon, megszállások, forradalmi vereségek – világít rá. Ezek a veszteségek kollektív frusztrációt szültek, amelyet a közösség újra és újra egyetlen vezető alakjára vetít ki. Így a politikai lojalitás intézmények helyett személyekhez kötődik, a demokratikus önszerveződést pedig a vezérkultusz szorítja háttérbe. Az Alternatív valóság és a demokratikus alternatíva torzulása azt mutatja be, hogy ez a minta a jelenben is folytatódik. A Tisza Párt és Magyar Péter jelensége nem rendszerszintű megújulást kínál, hanem a NER logikájának ellenzéki újratermelését. A sérelmi politika, a morális binaritás és a bűnbakképzés ugyanazokat a sémákat követik, mint a kormányzati kommunikáció – csak más szereplőkkel. Valódi pluralizmus és deliberatív vita helyett így az alternatív valóság is az autoriter nyelvi és érzelmi struktúrákat ismétli. A most közölt harmadik fejezet a magyar online média szerepét vizsgálja a vezérképzetek megerősítésében. A közösségi média algoritmikus logikája, a véleménybuborékok, a „lájkbajnokság” és a „horse-race” típusú újságírás mind hozzájárulnak a politikai infantilizációhoz és a kritikai diskurzus elsorvadásához. Vásárhelyi Mária elemzései és nemzetközi példák is rávilágítanak: a média gyakran – szándékosan vagy akaratlanul – részesévé válik annak a mechanizmusnak, amely karizmatikus vezéreket épít vagy rombol. Így a függetlenség illúziója mögött sokszor cinkosság rejlik, amely tovább szűkíti a demokratikus nyilvánosság terét.

Orosz József tanulmányának újabb fejezetei három összefüggő jelenséget vizsgálnak: a mélyállam kiépülését, a vezér utáni vágy történelmi és pszichológiai gyökereit, valamint a média szerepét a politikai illúziók fenntartásában. A szerző bemutatja, miként alakult ki Magyarországon egy olyan hatalmi struktúra, amely a formális intézményrendszert a Fidesz érdekeinek rendelte alá: a választási mechanizmus mellett a jogállamiság, az igazságszolgáltatás, a média és az államapparátus mélyrétegei is a politikai kontroll eszközeivé váltak. A tanulmány központi kérdése, hogy Magyar Péter és a Tisza Párt valóban képesek lehetnek-e nemcsak kormányváltást elérni, hanem rendszerszintű fordulatot is hozni. Intézményi garanciák, új alkotmányozás és demokratikus kontroll nélkül minden változás ideiglenes marad – a tét tehát nem csupán a kormányzati váltás, hanem a politikai jövő alapjainak újragondolása. Orosz rámutat, hogy a vezér utáni vágy nem Orbán Viktor korszakának sajátossága: sokkal mélyebb, történelmileg ismétlődő reflex. A magyar politikai kultúrában rendre vezéreket váltunk, nem rendszereket, miközben a demokratikus intézmények gyengék maradnak. A Magyar Péter körüli karizmavezérelt remény sem kivétel, hanem e reflex folytatása. A tanulmány arra is figyelmeztet, hogy a média – különösen az online szerkesztőségek – egyszerre lehetnek a kritikus közbeszéd őrei és a vezérkultusz cinkosai. Ugyanazok a platformok, amelyek karaktergyilkosságot folytatnak bizonyos szereplőkkel szemben, másokat látványosan építenek, így akaratlanul is hozzájárulnak a vezérképzet újratermeléséhez. A fejezetek közös tanulsága: valódi politikai megújulás csak akkor lehetséges, ha a társadalom túllép a „megváltó vezér” illúzióján, és képes önálló, intézményekre épülő önképviseleti formákat kialakítani.

Az Európai Unió, nyugati jogállamok és alapítványok a sajtószabadságot támogatják, ami egy alkotmányos demokrácia alapja, Orbánt pedig ez zavarja. A külföldi támogatások azt segítik, hogy Magyarország demokratikus, szuverén és szabad ország lehessen. Orbán a demokráciát, a sajtószabadságot, a szabad szólást utasítja el. A külföldi támogatás azt segíti, ami a sajtó törvényes tevékenysége egy demokráciában. Azért szorul rá a sajtó, mert Orbán Viktor, az ország diktátora, a működéséhez szükséges hazai forrásoktól elzárja. Nem az ország szuverenitását védi, hanem a fasiszta diktatúrát. A diktatúra nem az ország érdeke, hanem az övé. Az ország szuverenitását a diktatúra veszélyezteti. Az Orbán-rezsim adta el és számolta fel Magyarország szuverenitását, amely orosz és kínai kézben van. Szuverenitást felszámoló külföldi támogatást Orbán kap az oroszoktól és a kínaiaktól, még a különböző gazdasági szerződések és pénzügyi befektetések, hitelek formájában is. Ezeket Orbán diktatúrája kapja, Magyarország ellenében, s cserébe idegen érdekeket szolgál. Ez sérti a szuverenitást. Az, hogy orosz mintára magyar sajtót, sajtószabadságot fenyeget az Orbán-rezsim, nem más, mint Magyarország szuverenitásának sérelme. Az új törvény a nemzeti szuverenitás legsúlyosabb sérelme, amely kimeríti a hazaárulás fogalmát. Orbán nyíltan a nemzetére támadt, az oligarchikus fasiszta orosz imperializmus törvényét és az orosz politikai rendszert kényszeríti Magyarországra és a magyar polgárokra. Orbán Magyarország ellenségeinek ügynöke, aki az orosz érdekeknek rendelte alá a hazáját. Aki a saját népe szabadságát eladja idegen diktatúráknak, nem védi a nemzetet, hanem kifosztja és elárulja. Ez a legaljasabb árulás: nem kívülről jön, hanem belülről támad. Ilyen ember nem lehet egy ország vezetője, mert külföldi érdekeknek szolgáltatja ki az országot.

Mindez nem éri el az éppen túrázni indult influenszer ingerküszöbét. Egyetlen önálló poszt sem született arról, hogy Magyart egy kicsit is zavarná az őt egyébként gyalázatos módon favorizáló, az ő mocsokságait elhallgató, s az ő karrierjét építő, az Orbántól független sajtó kivégzése. Pedig Orbán miatta fenyegeti, esetleg nyírja ki ezeket a sajtótermékeket. A magát függetlennek nevező sajtó ugyanis eddig semmiféle veszélyt nem jelentett Orbán hatalmára, ezért a legkisebb vizet sem zavarta a diktatúrában. Méltón az örökséghez, mert az Indexből kinőtt és osztódással szaporodott "független" sajtó segítette Orbánt hatalomra, s leginkább azzal volt elfoglalva, hogy a demokratikus ellenzéket pocskondiázza, gúnyolja. Magyart, mint volt fideszest, viszont felkarolták, s a nárcisztikus influenszert felépítették. A legocsmányabb munkásőr cikkeket idéző stílusban hazudtak róla reggel, délben és este, s Orbán után Magyarországra szabadítottak egy másik elmebeteg fasisztát. Emiatt határozott a diktátor úgy, hogy a Magyar mocsokságait elhallgató, neki kampányoló sajtót letekeri. Ha azt gondolták, hogy Magyar ezért majd megvédi őket, vagy egyetlen szót emel értük, akkor nagyot tévedtek. Magyar Péter le sem szarja őket, nem beszélve a sajtószabadságról és a szabad nyilvánosságról, amit ő legalább annyira gyűlöl, mint Orbán, Putyin és Trump. Nagyon is helyénvalónak tartja, hogy ezeket a "köcsögöket" eltakarítják az útjából.

Trump legutóbbi interjúja során, amikor arról kérdezték, hogy elnökként kötelessége-e betartani az Egyesült Államok alkotmányát, azt válaszolta: "Nem tudom." Ez a kijelentés sajnos nem...

A terv zseniálisan kegyetlen: a társadalom hozzászoktatása úgy történik, hogy a program elején valóban veszélyes bandatagokat toloncolnak ki. Tetovált férfiakat, akikre senki sem akar szót vesztegetni. Csakhogy ezek között sok az ártatlan: a gyanú néha csak egy tetováláson vagy a származáson alapul. A cél világos: a közvélemény fogadja el, hogy „ezeknek” úgyis ott a helyük. Amikor már senki nem tiltakozik, a kör tágul. A gyorsított deportálási eljárások bírósági ítélet nélkül is működnek – vagy a bírósági ítéletek figyelmen kívül hagyásával. Már most tágult a kör: Trump illegális bevándorlókról és erőszakos bűnözőkről beszélt. De már most célponttá váltak a vízummal, zöldkártyával rendelkező diákok, munkavállalók, majd azok, akik politikai aktivizmussal hívták fel magukra a figyelmet. Végül pedig jönnek az amerikai állampolgárok. Trump már kimondta: az állampolgárság nem jelent védelmet. Kijelentette, hogy amerikai állampolgárokat is El Salvadorba fog deportálni. Most azt mondja, hogy csak a nagyon súlyos bűnözőket, de ahhoz se lenne joga. Aki bármilyen bűncselekményt elkövet, azt az amerikai igazságszolgáltatásnak kell elítélnie. De egy lépésre vagyunk attól, hogy az eddigiekhez hasonlóan találjanak Trumpnak egy száz évvel ezelőtti törvényt, ami egészen másról szólt, de ami alapján amerikaellenesnek, a nemzetbiztonságra veszélyesnek, Amerika ellenségének nyilváníthat bárkit, akire rámutat. Elég lehet ehhez az, hogy valaki kritizálja Trump külpolitikáját vagy intézkedéseit.

A pártkongresszus egy valódi, létező pártban a párt legmagasabb testülete, döntéshozó szerve, amelyre az alapszevezetek, illetve a területi szervezetek delegálnak tagokat. Egy pártkongresszus a párt hivatalos szerve, amely jóváhagyja - minimum - az alapszabályt. A Tisza Pártnak azonban Magyar Péter tájékoztatása szerint 25 tagja van. Ebből a 25 tagból kellett volna küldötteket választani a kongresszusra. Ehelyett jelentkezhetett akárki, boldog és boldogtalan, a "kongresszus" résztvevői - a 25 főt leszámítva - nem is tagjai a pártnak. Ennek megfelelően a legfőbb döntéshozó szerv, a kongresszus, nem is hozott döntéseket. Magyar bejelentése szerint a bíróság elfogadta a Tisza Párt alapszabályát, de azt nem lehet tudni, hogy a párt melyik testülete szavazta meg, a párt kongresszusa biztos nem. A bíróság előbb jóváhagyta az alapszabályt, mint ahogy a párt kongresszusa elfogadta volna, ami abszurd. A pártnak nincs tagsága, ennélfogva kongresszust sem tud tartani. De az alapszabály is ismeretlen, a Tisza Párt hivatalos honlapján sem látható, mert titkos.

A független sajtónak torka szakadtából kellene ordítania, hogy vigyázat, egy gátlástalan szélhámos, közönséges bunkó, egy nárcisztikus pszichopata, potenciális diktátor csapja be az embereket, azzal hitegetve őket, hogy ő majd leváltja Orbánt, aztán félreáll, vagy ő félreállítható. Egyik sem igaz. Rá kellene mutatni, hogy a demokratikus követelményeket nem lehet mellőzni, az emberi normáknak meg kell felelni, különben nagy baj lesz. Már most félnek bármit leírni róla, mert csináltak neki a hazug pártállami stílusú riportjaik révén, a leggusztustalanabb seggnyalással egy fanatikus hívőkből álló rajongótábort, amit elveszíteni sem akarnak, szembe sem akarnak kerülni velük. Már most nem egyenrangú a viszony, már most ki vannak szolgáltatva neki és függnek tőle. Egy pszichopatától. Mi lesz később? Már most maga alá gyűrte a független sajtót, kirúgatott újságírót, megfutamított egy tévécsatornát, kitilt médiumokat. Miről beszéltek? Bolondokházát csináltatok általa. Pedig elég lenne csak tisztességes sajtónak lenni, hogy a valóság megmutassa az értékest és az értéktelent, megvédve az országot egy újabb diktatúrától. Nem pedig mesterségesen felépíteni és hatalomra segíteni egy másik szörnyeteget, aminek jó vége még nem lett. Nem az Orbántól szabadulni akaró tábor használja fel a kőbunkó Magyart, hanem fordítva. Akit nem tud úgy felhasználni, amennyire szeretné, az köcsög és annak a kurva anyja. Ezt támogatjátok ti, sutba dobva a sajtó alapvető szabályait, kötelességét, feladatát, leköpve a szakmátokat és saját magatokat. Úgy is illik, hogy ez a "köcsög" takarítson el benneteket.

Ebből a médiafelfogásból az következik, hogy Magyar Péter a sajtót ugyanannak tekinti és a médiát ugyanarra akarja használni, mint Orbán, Putyin, Kína és az észak-koreai rendszer. Számára csak annak a sajtónak van létjogosultsága, amely őt szolgálja. Amely sajtó nem ezt teszi, azt a médiát ő "leszarja", az mind "köcsög", ahogy van. Ha teheti, be is tiltja. Ez nem kitaláció. Amikor megjelent bármi a Magyart támogató, ellenzékinek hitt médiában, Magyar már figyelmeztette őket, hogy a sajtót senki nem ellenőrzi, és ez nem maradhat így. Magyar felvázolta ugyanazt a fordított világot, amely diktatúrák sajátja, ahol a hatalom ellenőrzi a sajtót és nem fordítva. Ezt a világnézetet támogatják Magyar fanatikus hívei. Mi egy másik nézőpontból értünk egyet a Magyar Péternek kampányoló, mellette hazudozó média kritikájával. Magyar nem tartja elég elfogultnak az őt támogató sajtót, ezért nevezi "köcsögnek". Mi pedig túlságosan annak tartjuk. Az a sajtó, mely a politikus tulajdonságait, viselt dolgait, az általa vallott nézeteit rejtegeti, mentegeti, olvasóit becsapja, nem sajtó. Az ellenzékinek, balliberálisnak, függetlennek nevezett média, amely szinte egy emberként állt be Magyar Péter mellé kampányolni, még mielőtt ennek az embernek a valódi énje és a politikai nézetei, emberi magatartása kiderült, majd ezeket elhallgatva, bagatellizálva, sok esetben meghamisítva, elfogultan leplezi, olyan úton indult el, amelyben csak veszíthet.

Trump azt állította, hogy azért nincs elég pénz a védekezésre és a károk enyhítésére, mert a demokraták a segélyalapokat az illegális bevándorlók megsegítésére költötték. Két legyet ütött egy csapásra. Ehhez szerkesztettek a közösséginek hazudott médiába hamis videókat és téves információkat, hogy gyerekek menekültek a hurrikán elől és fulladtak a vízbe. Trump megígérte, ha megválasztják, segít a hurrikán áldozatainak. Harrisnek addig kell ezt megtennie. 3 millió ember maradt áram nélkül. 100 milliárd dolláros a kár, milliók vesztik el az otthonaikat, amikor visszatérnek és meglátják, mi maradt a hurrikán után. A választást eldöntheti a hurrikán, Floridán kívül is. Pedig Trump még életében nem segített senkinek. Az őrület csúcspontja a komplett elmebeteg Marjorie Taylor Greene trumpista kongresszusi képviselőnő bejelentése, miszerint a demokraták tényleg képesek irányítani az időjárást. A dezinformációk hatása az lett, hogy akik a Musk-féle X-en és a Fox News-on tájékozódtak, nem akartak együttműködni a szövetségi hatóságokkal, mert azok a halálukat akarják.

A parlamenti ellenzék vezetőjének joga van hazaárulónak ("árulónak") nevezni azt, aki az orosz érdekeket szolgálja ki, Magyarországot az orosz érdekeknek szolgáltatja ki, az orosz propagandát terjeszti, és szembefordítja az országot a szövetségeseivel az oroszok miatt. Amit Orbán "békepolitika" címén előad, az közönséges hazaárulás. A Büntetőtörvénykönyv által megfogalmazott hazaárulás büntetőjogi tényállása. Ennek kimondása forradalmi tett, hazafias kötelesség, amit a "független" sajtónak kürtölnie és ünnepelni kellett volna. Ha Magyar Péter tette volna ugyanezt, s vonult volna ki a szólásszabadság megsértése miatt a parlamentből, akkor a magát függetlennek és ellenzékinek nevező sajtó óriási címekben számolt volna be róla, de a demokratikus ellenzéket 14 éve földbe tapossa.

A 444.hu felháborodásának adott hangot "Nem nyugszik a köztévé, új időpontot találtak Orbán Balázs és Magyar Péter vitájára" című cikkében, amiért a galád köztévé...

Szily Gyurcsány szövegéből egyetlen mondatot emel ki, mely szerinte "remekül illusztrálja, hogy Gyurcsány mennyire kártékony az ellenzékre nézve". Ez a mondat a következő: „A legújabb kimutatások szerint az európai fővárosok között Budapesten a legmagasabb a lakások bérleti díja.” Szily ennek alapján állapította meg azt, hogy "a volt miniszterelnök hogyan erodálja folyamatosan az ellenzéki kritikák élét". A közlemény állítólag "erodál". Mit is? Vajon milyen ellenzék, milyen kritikájának az élét erodálja? Gyurcsányon kívül senki meg sem szólalt. A farokmutogató messiás a Facebookon önmagát mutogatja, celebkedik, csak eteti és szórakoztatja a közönségét, amely várja a 2026-os választást, amikor a messiás majd bevonul pálmaágak lengetése közepette szamárháton a Karmelitába. De addig is a legteljesebb bénultságban tartja őket, akik már csak őt csodálják és imádják. Ezért Szily téved, amikor "a volt miniszterelnököt" elválasztja az ellenzéktől, mint aki a rajta kívülálló ellenzék kritikáinak élét erodálja, mert rajta kívül álló ellenzék jószerivel már nem létezik.

Magyar naponta készít mindenről fotót, ahol nárciszikus pszichopata énjét mutogatja. Az hogyan lehet, hogy mindenről van fotó, csak egy ilyen horderejű rendezvényről, amelyen állítólag elnökké választották a messiást, nem készült egyetlen fotó sem? Miért van ez a szerénykedés, a nagy titkolózás? Hacsak nem azért, mert az egész hazugság. Ugyanezen bejelentésben Magyar azt állítja, hogy "köszönjük továbbá az eddigi sok ezer felvételi kérelmet a pártba, a jelentkezések feldolgozása folyamatban van". Ez azt jelenti, hogy az úgynevezett "Tisza Párt" még senkit nem vett fel. A "tisztújító közgyűlésen" senki nem vett részt, legfeljebb az a 19 tag, akikről Magyar eddig beszélt. Magyar nem hozta nyilvánosságra a "tisztújító közgyűlésen" résztvett személyek számát. A 19 fős tagságból hányan voltak jelen? Kik voltak jelöltek az elnöki posztra? Magyarnak volt-e ellenfele, vagy ő volt az egyetlen jelölt, mint Biszku Béla és Kádár János a Hazafias Népfront választásain? Hány szavazattal választotta a Tisza Párt Magyart az elnökévé?