Trump legutóbbi interjúja során, amikor arról kérdezték, hogy elnökként kötelessége-e betartani az Egyesült Államok alkotmányát, azt válaszolta: „Nem tudom.” Ez a kijelentés sajnos nem meglepő, s mély aggodalomra ad okot egy olyan elnöktől, aki már kétszer is esküt tett az Alkotmány védelmére.
Az NBC „Meet the Press” című műsorában Trump nem volt hajlandó egyértelműen kijelenteni, hogy mindenki – beleértve az állampolgárokat és a nem állampolgárokat is – jogosult az alkotmányos jogokra, mint például a megfelelő jogi eljárásra. Ahelyett, hogy megerősítette volna az Alkotmány iránti elkötelezettségét, Trump azt mondta: „Nem tudom. Nem vagyok jogász.”
Ez a hozzáállás nem új keletű. Trump korábban is megkérdőjelezte az Alkotmány bizonyos rendelkezéseit, például a 14. módosítást, amely születési jogon biztosít állampolgárságot. Elnöksége alatt többször is próbálta megkerülni az alkotmányos korlátokat, különösen a bevándorlási kérdések terén.
Az MSNBC műsorvezetője, Lawrence O’Donnell, felvetette a 25. módosítás alkalmazásának lehetőségét, amely lehetővé teszi az elnök eltávolítását hivatalából, ha mentális vagy fizikai állapota miatt képtelen ellátni a feladatait. Szerinte Trump kijelentései megkérdőjelezik a mentális alkalmasságát az elnöki posztra, ha nem emlékszik arra, hogy mire esküdött fel.
A New York Times szerint Trump ezzel a kijelentésével gyakorlatilag megtagadta az elnöki esküt. Az Alkotmány védelme nem választható lehetőség, hanem az elnöki hivatal alapvető kötelezettsége. Jon Stewart, a „The Daily Show” műsorvezetője, szintén kritizálta Trump kijelentéseit, hangsúlyozva, hogy az Alkotmány betartása nem opcionális. Stewart szerint Trump aláássa az elnöki hivatal méltóságát és az ország demokratikus alapelveit.
Trump hozzáállása az Alkotmányhoz és az elnöki esküjéhez súlyos kérdéseket vet fel az amerikai demokrácia jövőjét illetően. Az elnöknek nemcsak jogi, hanem erkölcsi kötelessége is az Alkotmány védelme és betartása. A kérdés az, hogy a republikánusok, akiknek hagyományosan fontosak az alkotmányos értékek, miért nem zúdulnak fel ezen.
Ahogy az is érthetetlen, hogy a demokraták miért hallgatnak, miért csak a sajtó lázad.
*
Az amerikai alkotmány védelmére tett eskü az elnöki hivatal alapja. Az elnök nem a népet, nem a pártot, nem is saját magát szolgálja, hanem az alkotmányt: azt a dokumentumot, amely az Egyesült Államokat szabadságon, jogegyenlőségen és demokratikus elveken alapuló országgá teszi. Ezért ül az elnöki székbe valaki és mondja ki: „Ünnepélyesen esküszöm, hogy hű leszek az Egyesült Államok alkotmányához, azt hűen megőrzöm, megvédem és fenntartom.”
Donald Trump azonban a riporter kérdésére, miszerint be fogja-e tartani az alkotmányt, egyszerűen azt válaszolta: „Nem tudom.” Ez a kijelentés nemcsak sértés, hanem nyílt tagadása az Egyesült Államok demokratikus rendjének. Egy ember, aki kétszer esküdött már fel az alkotmányra, most kétségbe vonja, hogy egyáltalán köteleznie kellene magát annak betartására. Ez nem feledékenység, hanem tudatos elhatárolódás.
Nem először történik ilyen. Trump elnöki működései alatt számos alkalommal fittyet hányt az alkotmányra: nem teljesített kongresszusi meghallgatásokat, bírósági döntéseket, megtagadta az átláthatóságot, az igazságszolgáltatás függetlenségét nyíltan aláásta, majd a 2020-as választás eredményét megpróbálta elcsalni, amikor a hatalom békés átadását megtagadta. A Capitolium ostroma Amerika, az amerikai demokrácia legsötétebb napjai közé tartozik.
Most, hogy ismét elnök lett, egyenesen kimondja, nem tudja, hogy be kell-e tartania az alkotmányt. Ez jogosan veti fel a 25. alkotmánykiegészítés alkalmazását, amely az elnök mentális alkalmatlansága esetén lehetővé teszi a hivatalból való eltávolítását. A kérdés az, hogy ezt miért csak a sajtó veti fel, miért nem hangosabb a demokrata párt. Olyan ember, aki nyilvánosan kétségbe vonja, hogy egyáltalán köteleznie kell-e magát az elnöki eskü teljesítésére, nem alkalmas a hivatalra.
A kérdés természetesen nem pusztán formai. Trump megpróbálja az elnöki hatalmat diktatórikus eszközként használni: politikai ellenfeleit fenyegeti börtönnel, a sajtót meg akarja fojtani, a bíróságokat nem hajlandó elfogadni, a kongresszust meg akarja kerülni, végrehajtó rendeletekkel akar kormányozni. Az alkotmányos fékek és ellensúlyok rendszerét ellenségnek tekinti. Már most közölte, hogy ha bíróság kimondja, hogy hibázott, nem fogja elfogadni.
Egy ilyen kijelentés, hogy „nem tudom”, be kell-e tartani az alkotmányt, nemcsak alkalmatlanság, hanem újabb állomás azon az úton, amely az amerikai demokratikus rendszer lerombolásához vezet. Az alkotmány betartása nem választás kérdése, hanem az elnöki hivatal lényegi feltétele. Aki ebben kétséget hagy, az nem lehet a szabad világ vezetője. Ha Amerika megengedi, hogy az elnökét ne kötelezze az alkotmány, akkor Amerika többé nem demokratikus jogállam. Vajon akarja-e ezt az amerikai nép?
Trump valójában már nem is titkolja, mit akar. Megtagadta az esküjét. Aki ezt nem veszi komolyan, az nem veszi komolyan az Egyesült Államok alkotmányát sem. Márpedig még az állampolgársági esküben is mindenki arra tesz fogadalmat, hogy a törvényeket betartja, s az Alkotmányt minden külső és belső ellenséggel szemben megvédi. Most mi a teendő?
*
A történelem során először fordul elő, hogy az Egyesült Államok elnöke megkérdőjelezi azt, hogy az elnöki eskü mire kötelezi. Ez nem egy elszólás, nem memóriazavar, hanem a republikánus elnök valódi álláspontja. Trump pontosan úgy viszonyul az alkotmányhoz, ahogyan a bírósági ítéletekhez: ha tetszik neki, betartja, ha nem, akkor felülírja.
Ez az ember kétszer is elnöki esküt tett, amelynek lényege, hogy az alkotmányt „megőrzi, megvédi és megóvja”. Most már nyíltan kimondja: nem tudja, mit jelent ez, és azt sem, hogy be kell-e tartania. Ez az a pont, amikor az ember nemcsak politikai alkalmatlanságát bizonyítja, hanem mentális állapotát is megkérdőjelezi. Ez az oka, hogy Trump válasza már nemcsak botrány, hanem a 25. alkotmánykiegészítés alkalmazásának kérdését is felveti. Az ilyen nyilatkozat nem vélemény, hanem beismerés.
De nem csak az elnöki eskü tagadása az, ami riasztó. A baj az, hogy Trump következetesen úgy gyakorolja a hatalmat, hogy az alkotmánytól megszabaduljon. A Project 2025 terv dokumentumai nyíltan leírják, hogy a végrehajtó hatalmat teljes egészében az elnök kezébe akarják adni, független intézményeket megszüntetnek, az igazságszolgáltatást háttérbe szorítják, és az elnöki jogkör gyakorlatilag határtalanná válik. Az alkotmányt egyre gyakrabban nevezik „elavultnak”, amit Trump szerint csak „győztesként” lehet újraértelmezni. A kampányban számos alkalommal felhívták erre a figyelmet, de sokan ezt nem vették komolyan. Ami szomorú, hogy még most sem akarják tudomásul venni.
A legújabb példák is ezt a célt szolgálják: bírósági ítélet nélkül toloncolnak ki embereket, majd amikor a Legfelsőbb Bíróság döntene a visszahozatalukról, Trump megtagadja az ítélet végrehajtását. A bíróságot nyíltan gyalázza, a független igazságszolgáltatást ellenségnek tartja, a sajtót „a nép ellenségének” nevezi. A CBS-t már feketelistára tette, a CNN – gyalázatos módon – félve próbál alkalmazkodni. Ez nem véleménykülönbség, hanem a demokratikus intézmények lebontása.
Trump világképe egyszerű: csak az számít törvénynek, amit ő mond, minden más „hamis”, „csalás”, „hazugság”. A jog csak akkor érvényes, ha ő haszonélvezője. Ha a bíróság Trumpot védi, akkor az igazság győzött, ha nem, akkor az ítélet „korrupt”. Ebben a világban nincs alkotmányos rend, nincs jogállam, csak egyetlen ember uralma van, akit nem köt sem törvény, sem eskü, sem felelősség.
Ez nem Amerika. Ez egy diktátor álma.
A New York Times publicistája szerint Trump megtagadta az elnöki esküjét. Ez nem túlzás. Trump mindent megtesz annak érdekében, hogy megszabaduljon az alkotmánytól. Az első elnöki ciklusában próbálkozott, most már nem próbálkozik, hanem nyíltan hirdeti. Az „alkotmányos rend” kifejezés már nem része a retorikájának. Csak az „erő” számít, és a „győzelem”. Azért nem tud válaszolni arra, hogy be kell-e tartania az alkotmányt, mert már eldöntötte: nem.
Egy ilyen elnök nem Amerika szolgája, hanem Amerika ellensége, és a demokrácia hóhéra.
Itt nem lehet félrenézni. Amerika nem létezhet az alkotmány nélkül, mert az alkotmány teszi Amerikát azzá, amitől Amerika. Ha egy elnök nem tudja, hogy be kell-e tartania az alkotmányt, akkor megkérdőjeleződik, hogy egy percig is elnök legyen. Akárhány esküt tett, egyik sem ér semmit, ha már nem tudja, mire is esküdött fel. Ha az alkotmányt félreteheti, Amerika sem lesz többé Amerika.
Ez a tét, de ez csak a kezdet. Ennek a következményei rendkívül súlyosak lehetnek. Erre tanít az európai történelem.
