Tag: szdsz

Az „SZDSZ-es” és „liberális” jelzők szitokszóként való használata nem Magyar Péter találmánya: ez a rendszerváltás utáni szélsőjobboldali és neonáci antiszemita propaganda egyik régi, jól azonosítható nyelvi eszköze. De mit keres egy ilyen retorika magát demokratának nevező miniszterelnök szótárában? Normalizálja az adott csoporttal szembeni ellenséges közbeszédet. Aki egy politikai közösséghez való tartozást önmagában erkölcsi megbélyegzés alapjává tesz, az nem demokrata, nem az egész nemzet miniszterelnöke. Az is sántít, ha Magyar populistaként az elithez való tartozást kriminalizálja. Ő nem kívülről érkezett, az elitbe született, az igazságügyi miniszter férje volt. Tájékoztatjuk Magyar Pétert, hogy az SZDSZ semmi olyat nem tett, amiért szitokszónak kellene lennie, s lehetséges, hogy a Soros Györgyöt is szitokszóként emlegető köreiben (ahogy egykori felesége híres interjújában is észrevétlenül "sorosozott") bevált gyakorlat a liberálisokat dehumanizálni, ez nem egy általános társadalmi norma, hanem egy olyan szélsőséges kisebbség, amelynek szellemi elődjei a múlt században egy népirtást készítettek elő. Az SZDSZ kormányzásban való egykori részvételét lehet és kell kritizálni, de az a demokratikus közélet keretei és normái között zajlott. Azt nincs miért kriminalizálni, ezt legfeljebb a szélsőjobboldali fideszes és a vele szövetséges neonáci propaganda tette. De egy ország miniszterelnöke ezt a propagandát nem legitimálhatja, nem hitelesítheti és nem terjesztheti. Különösen akkor, ha ő maga olyan pártból jön, amely megdöntötte az alkotmányos rendet, önkényuralmi rendszert hozott létre, elpusztította az ország anyagi, szellemi és erkölcsi javait, kirabolta az országot. Magyar egy ex-fideszes, azt már lenne oka szégyellni, s ennek alapján bárki joggal bélyegezné meg, mivel az ex-fideszes múltjával és értékeivel nem szakított. Ha valaki ex-fideszes, ne használja szitokszóként az "ex-SZDSZ-est", mert a kettő nem egy kategória, s míg volt SZDSZ-esnek lenni nem szégyen, volt fideszesnek lenni (megváltozás és szellemi szakítás nélkül) viszont az. Erre nem mentség, hogy egykori legjobb barátja, Gulyás Gergely korábban azzal próbálta jobboldali hitelességét megkérdőjelezni, hogy a kilencvenes években SZDSZ-es volt, Magyar pedig sértett óvodásként azzal vág vissza, hogy a fideszeseket próbálja "ex-SZDSZ-esként" karaktergyilkolni. Mert ha Magyar a kilencvenes években SZDSZ-es volt, az javára válik, mert az SZDSZ képviselte az országban a legnemesebb emberi jogi és demokratikus elveket, nem beszélve arról, hogy akkor még a Fidesz is liberális volt, senki nem gondolta volna, hogy egyszer szélsőjobboldali lesz, és egy önkényuralmi rendszert hoz létre. Ez utóbbit lehet szégyellni. Óellenzékinek lenni sem olyan kínos, mint ófideszesnek. Ezért Magyar jobban tenné, ha egykori párttársait nem az SZDSZ-es kötődéseivel próbálná lejáratni, hanem a szélsőjobboldali fideszességükkel próbálná szembesíteni, s maga is a benne levő Fideszt igyekezne a lelkéből kiirtani.

Szíven ütött a két szó: "mérsékelt szereplő". Ekkor értettem meg, hogy létezik Budapesten egy másik világ, amely elméleteket gyárt és álomképet rajzol a valóságról. Magyar Péter tevékenységéről készítenek napi magyarázatokat, amelyeknek a valósághoz semmi közük. Létrehoztak egy alternatív valóságot, amelyhez elengedhetetlenek az alternatív tények. Magyar Péterről sok mindent lehet mondani, de azt, hogy "mérsékelt szereplő" lenne, a legnagyobb rosszindulattal sem. Ha van valami, ami sok egyéb mellett hiányzik belőle, az éppen a nyugalom és a mérsékelt szereplés. De nem csupán az efféle megállapítások teszik különlegessé és egyedülállóvá ezt az önálló életre kelt jelenséget. Sükösd Miklós bejegyzése nem elszigetelt ömlengés, hanem műfajjá nőtte ki magát. A benne résztvevők a beavatottság érzetét keltik, mint akik birtokában vannak valami titkos tudásnak, amit egymással megosztanak és tovább színeznek. Megfejtik és magyarázzák Magyar napi megnyilatkozásait, aki egyre fényesebb glóriát, mind nagyobb hódolatot kap. Bennfentesek, akik értik Magyar mondatainak jelentését. Ők tudják, mi volt a gondolat, a szándék. Egymásra kacsintva hitetlenkednek a leleményességen, hogyan kerülte ki újra a csapdát, hogy valami emberi gesztust tegyen, kiálljon bármilyen tisztességes ügyért, még inkább valamilyen demokratikus normáért. Micsoda zsenialitás! Kinek jutna még eszébe? Ezzel mintegy túlvilági fényt kap a "messiás", akinek ténykedései magyarázót, hozzáértő értelmezőt igényelnek. Mint titkos társaság tagjai kacsintanak össze, értelmezik Magyart, akit érteni kell, mint egy gurut. S ők értik. A Fideszből páros lábbal kirúgott bántalmazó mitikus figura, ami részben a vágyaikból fakad, részben abból, hogy nem áll szóba velük.

A Fidesz lejárató propagandagépezete semmire sem ment volna, ha demokratikus pártokat és politikusokat legalább a korrektség szintjén megvédtek volna, nem tettek volna rá még egy lapáttal. Magyarról sem azért pattan le a fideszes propaganda, mert arcátlan stílusban visszautasítja, hanem azért, mert az ellenzéki médiáról és a csápolókról pattan vissza. Ha Magyarral úgy bánt volna ez az ellenzéki média és az ellenzéki közvélemény, ahogy a "leszerepeltnek" nevezett ellenzéki pártokkal (akiket ma már óbaloldalnak, óellenzéknek neveznek), akkor ez az ember az ügyészségi hazugságai után eltűnt volna a süllyesztőben örökre. Magyar a felét nem élte volna túl annak, amit ez az ellenzék túlélt. Nem a Fidesz nyírta ki ezeket az ellenzéki pártokat, hanem a saját baloldali és liberális háttere, az értelmisége, amely mindig kitalált valami baromságot, csak ne kelljen azokat támogatni, akik őket képviselhetnék. Képesek egy fideszes korrupt fasisztát is támogatni azokkal szemben, akiket ők elárultak, és akiket Magyar lábai (talpa) alá vetettek.

A szellemi öngyilkosságnak, öngyűlöletnek ritka példáját látjuk, amikor egy eszme hívei és képviselői nem hisznek sem magukban, sem az eszméjükben, sem annak erejében, sem az igazságában, hanem egy illiberális fasiszta diktátortól várják azok megvalósulását. Ez a feloldhatatlan paradoxon személyes tragédia is, mert az ember nem adja fel az elveit, akkor sem, ha rajta kívül senki nem vallja, akkor sem mond le az értékeiről, ha azokkal tud egy szélsőjobboldali populista fasiszta sikereket elérni - de nem Orbánnal szemben. Mert Magyar a Fidesz módszereivel az ellenzék soraiból szedi a híveit (áldozatait). Magyar fideszeseket csinál azokból, akik eddig demokraták voltak, mert az ikonjaik bátorítják őket, hogy bátran fogadják el a fideszes fasiszták stílusát és ideológiáját, s boldogan megteszik.

Tamás Gáspár Miklós a magyar közélet mértékadó személyisége, szavának súlya van. Ha TGM bojkottra hív fel minden értelmiségit, művészt, szakembert, az ellenzéki pártokat és...

Amikor Orbán a "nemzetek Európájáról" beszél, akkor a bűnszervezete büntetlenségének biztosítása a célja. Ez egy bűnszervezet, amelyet kormányzati szinten működtetnek. Büntetlenségét belföldön már biztosította,...

Felszínre kellene hozni ezt a tudást, ezt a mentalitást, ami a magyar karakternek mindig része volt, a magyarság legjobbjai mindig ilyenek voltak, és most nem látszik belőle egy sem. Fel kellene fedezni a köztünk élő demokratákat, a karaktergyilkolt SZDSZ-t. Orbán attól kezdve nem aludna.

Orbán Viktor illiberális rendszerének nincs igazi antitézise, nincs egyetlen liberális politikai erő sem Magyarországon, amely az illiberalizmus igazi ellenfele lenne. Akadémikus vita az, hogy...