2024, július21, vasárnap
KezdőlapMagyarországKiemelt hírekA Tarka Magyar-tól Magyar Péterig: út az önmegsemmisítés felé

A Tarka Magyar-tól Magyar Péterig: út az önmegsemmisítés felé

-

„Legyél te is Tarka Magyar” – ezzel a címmel invitáltak hangsúlyozottan pártfüggetlen tüntetésre civil szervezetek 2008. október 4-én a kirekesztés és az erőszak ellen. A beharangozó szerint a demokratikus értékek mellett „18 éves demokráciánk legnagyobb pártfüggetlen” tüntetését hirdették meg. Ekkor kezdődött a „pártfüggetlenség”.

A „demokratikus értékek” védelmében mindenkit vártak, csak a pártokat nem. Itt szakadt el először a két fogalom, a demokrácia és a pártok, holott nincs demokrácia pártok nélkül. Ne feledjük, hogy ez még két évvel Orbán hatalomátvétele előtt történt. Százezer embert vártak, végül ötezren jelentek meg. Köztük Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök.

Erre csak azért kerülhetett sor, mert a híradások szerint nem tudott arról, hogy a szervezők a pártok képviselőit arra kérték, hogy a közös nyilatkozat aláírásán kívül tartózkodjanak a részvételtől és minden megnyilvánulástól. Gyurcsány ennek ellenére bejelentette, hogy az elhatározásán nem változtat, részt vesz a diszkrimináció elleni felvonuláson.

A pártok nem szervezhettek, nem mozgósíthattak, a pártzászlókat kitiltották, mindenki csak magánemberként vehetett részt. Emiatt maximum féltucat politikus jelent meg, akik a diszkriminációellenes rendezvényen nem engedték kirekeszteni magukat. Ennek ellenére az esős idő mellett arra hivatkoztak, hogy azért voltak kevesen, mert „rátelepült a politika”.

A tiltakozás a Hollán Ernő utcai neonáci támadás ellen szerveződött, s ekkor hangzott el először a szervezők részéről, hogy azon ne vehessenek részt a „leszerepelt pártok” és a képviselőik. A „leszerepelt pártokra” legutóbb Magyar Péter hivatkozott, és világos ívet lehet húzni a Tarka Magyartól Magyar Péterig tartó események között.

A pártok megbélyegzése és kirekesztése, szervezett ócsárlása ekkor kezdődött el. Nem lehetett olyan szerveződés, tüntetés, demonstráció, amelyen a demokratikus pártok is részt vehettek volna, amibe bevonták volna őket. Az antifasizmushoz sem lehetett köze egyetlen demokratikus pártnak sem. A diszkrimináció ellen is a pártok kirekesztésével tiltakoztak.

Nem változott semmi az Orbán-rendszer létrejötte után sem. Pártok nem tiltakozhattak a médiatörvény, a köztelevízió elfoglalása, az Alkotmány megsemmisítése ellen. Pártok nem csatlakozhattak a Milla tüntetéseihez, s miután abból egy párt lett, azt is kivégezték. Nem fejezhette ki a véleményét egyetlen párt sem a kockásinges tüntetéseken.

Az LMP is azt az üzenetet hordozta, hogy majd egyfajta civil szemlélettel megváltozhat a politika, láthattuk, mi lett belőle. De négyévente azért pártokra kellett szavazni, olyanokra, akiket négy éven keresztül folyamatosan kitagadtak, kiutáltak, megbélyegeztek, akik ellen folyamatos uszítás zajlott. (Az Amerikai Népszava a rendszer bojkottját hiányolta, ami nem ugyanaz, mert ők a csaló választás és a parlament bojkottját is elutasították.)

Mindenkit jobban becsültek, csak saját demokratikus ellenzéküket nem. Hazugság, hogy ez csupán Gyurcsány miatt volt, bár az SZDSZ-es politikusok, akik hamar megfeledkeztek arról, hogy saját pártjukat is képtelenek voltak megtartani, gyurcsányellenes gyűlöletben felülmúlták Orbánt. De a Momentumban nem volt Gyurcsány, mégis kicsinálták mára.

Ha valaki felbukkant a pártpolitikában, azt pillanatok alatt lőtte szitává saját demokratikus értelmisége. A fideszes futóbolondban, Márki-Zay Péterben is jobban bíztak, mint a saját demokratikus pártjaikban és a saját elveikben, amelyeket ezek képviseltek. Márki-Zay-ért is ölni tudtak volna, mint most Magyarért, holott a koncepció is halálra volt ítélve.

Az önutálatnak, az önmegvetésnek ilyen pusztító formáját még nem láttuk. Lemondtak saját elveikről, saját értékeikről, megtagadták saját igazságukat, és egy másik fideszes fasisztától várták a megváltást. Nem attól, hogy kiállnak az elveikért, összefognak azzal, aki azokat képviseli, vagy szembenéznek azzal, hogy Orbánt választáson leváltani nem lehet, ezért be kell fejezni a választásokon való legitimációját. De ezt is tagadták.

Az ellenzékinek nevezett média, amely a fideszes Magyart üstökösként építette fel (minden hibájáról hallgatott, s az ötvenes éveket megszégyenítő riportokban számolt be naponta 5 cikkben a fideszes messiás minden rezdüléséről, megszólalásáról), 14 éven át szakadatlan gyalázta, ócsárolta, mocskolta az ellenzékét, majd töketlennek nevezte, hogy nem nyertek.

A Fidesz lejárató propagandagépezete semmire sem ment volna, ha demokratikus pártokat és politikusokat legalább a korrektség szintjén megvédtek volna, nem tettek volna rá még egy lapáttal. Magyarról sem azért pattan le a fideszes propaganda, mert arcátlan stílusban visszautasítja, hanem azért, mert az ellenzéki médiáról és a csápolókról pattan vissza.

Ha Magyarral úgy bánt volna ez az ellenzéki média és az ellenzéki közvélemény, ahogy a „leszerepeltnek” nevezett ellenzéki pártokkal (akiket ma már óbaloldalnak, óellenzéknek neveznek), akkor ez az ember az ügyészségi hazugságai után eltűnt volna a süllyesztőben örökre. Magyar a felét nem élte volna túl annak, amit ez az ellenzék túlélt.

Nem a Fidesz nyírta ki ezeket az ellenzéki pártokat, hanem a saját baloldali és liberális háttere, az értelmisége, amely mindig kitalált valami baromságot, csak ne kelljen azokat támogatni, akik őket képviselhetnék. Képesek egy fideszes korrupt fasisztát is támogatni azokkal szemben, akiket ők elárultak, és akiket Magyar lábai (talpa) alá vetettek.

Egy másodperc alatt dobnak oda másfél millió embert képviselő pártokat, „nem kár értük” felkiáltással egy olyan szélhámosért, aki naponta igazítja a fülükhöz a hazugságokat, aki Orbán csodálója, aki szabad elvonulást ígér neki, aki a jogállamot elutasítja, és akiről nem lehet tudni, kinek a százmillióiból csinál amerikai színvonalú kampányt, és ez senkit nem érdekel.

Inkább beszavaztak 7 ismeretlen embert az Európai Parlamentbe, akiket hirdetésben szedtek össze, akiket meg sem engedtek szólalni, minthogy megválasztottak volna olyanokat, akik eddig tisztességesen képviselték őket. Az elmúlt 14 év közös produkció, de mindent azokra kennek, akiket ők lehetetlenítettek el, és semmibe veszik a munkájukat.

Amikor ezek két tűz között kínlódtak, dolgoztak, akkor ez az ember 14 éven át lopta a közvagyont, szolgálta a diktatúrát, ugyanilyen cinikusan és mocskosan gyalázta őket. Részt vett az ország elfoglalásában, lerombolásában és kifosztásában. Ezek a nyomorultak ez idő alatt esőben és hóban álltak az utcán, az ellenzéki értelmiség megvetésétől kísérve.

Hagyják, hogy évtizedes barátságokat szakítson szét ez az ember, hogy bűnbakot csináljon azokból, akik nem akarnak egy új diktátormessiást, hagyják, hogy eltaposson mindenkit, megsemmisítse a demokratikus baloldalt és a liberális ellenzéket, amiben élen járnak a volt SZDSZ politikusai, vezetői, hamis és hazug álmokban ringatva magukat és másokat.

Mindezt annak reményében, hogy két év múlva Magyar leváltja Orbánt. E reménynek egyetlen alapja, hogy vele még nem buktak, s az a hazug liberális ideológia, hogy a fideszes uralmat egy másik fideszessel lehet legyőzni, egy másik fideszes uralomra kell cserélni. Ehhez meg kell semmisítenie mindenkit magán kívül. Győzni pedig akkor sem fog.

De ha mindez sikerül, és amit ők elkezdtek, azt befejezi Magyar Péter, és megsemmisítik a demokratikus elveket képviselő ellenzéket, azzal önmagukat semmisítik meg, s ott állnak majd egymagukban védtelenül egy szörnyeteggel szemben, akit ők építettek fel, juttatnak hatalomra (ha Orbán kinyírja magát), aki mindennél jobban utálja őket és a demokráciát.

Az lesz majd ennek a betetőzése, amikor rájuk csukódik egy olyan diktatúra ajtaja, amely szakít az orbáni puha diktatúrával, s nem lesz a szörnyetegnek ellenzéke. Védtelen lesz a magyarista fanatikus mozgalom Magyarral szemben és ha meg akarja úszni, be kell állni a diktatúra szekértolójának, besúgójának, kiszolgálójának vagy jön ellenük a nyílt terror.

A Tarka Magyarral kezdődött és Magyar Péterrel végződhet az önmegsemmisítés folyamata. Az ördöggel is cimborálnak, de saját demokratikus barátaikkal nem. Valóban megtalálták az ördögöt, és nagyot néznek majd, amikor leveszi az álarcát. Az ördög pedig nem arról híres, hogy jót akar. Akik az ördögöt választják, azok megkapják. Sírni fognak Orbán után.







Amerikai Népszava
Amerikai Népszava
Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.
25,000KövetőKövessen minket!
1,000KövetőCsatlakozzon!
340KövetőIratkozzon fel!

Legutóbbi bejegyzések