Tag: születésnap

Ha a következő két választáson Trump csalásra irányuló kísérletei ellenére elsöprő csapást mérnek a MAGA mozgalomra és a trumpizmusra (s nemcsak gazdasági okok miatt, hanem annak felismerése, beazonosítása okán, hogy mi a trumpizmus), akkor Amerika visszatalálhat önmagához. Ha Trump visszaerősödik és a következő két választás nem mond ítéletet fölötte, akkor Amerika a világ sötét oldalára kerülhet. Ebből láthattak ízelítőt már eddig is az amerikaiak a mostanában leplezett formában működő ICE révén, s abból is olvashattak, ahogy a fehér felsőbbrendűséget hirdető náci Patriot Front többszáz tagja vonult maszkban zavartalanul Washington utcáin az állam évfordulója napján. Trump ideológiájának gyökereit nem nehéz azonosítani. Nem véletlen, hogy Amerika 250. születésnapjára Trump egy kiterjesztett szárnyú arany sast ábrázoló képet posztolt a saját közösségi platformján. A Fehér Házon ábrázolt sast sokan a náci sashoz (Reichsadler) hasonlították. Mások igyekeztek ezt a párhuzamot és hasonlóságot enyhíteni, de Trump olyan amerikai sast is készíthetett volna, amely azonos az USA Nagy Pecsétjén (Great Seal) és az elnöki pecséten található sassal. A hivatalos pecséteken a 13 csillag eredetileg a 13 gyarmatot jelentette. Trumpnál azonban az arany sas olyan pajzsot tart, amelyen 11 csillag látható, ez pedig a polgárháború déli konföderációs államainak száma. A 250. évfordulón az látható, hogy a szellemi polgárháborúnak nincs vége. Dél elfoglalta a Fehér Házat, és mindent megtesz, hogy a polgárháborúban győztes Észak törvényeit (a felvilágosodásra épülő alkotmányos jogállami demokráciát) megsemmisítse. A tét az, hogy ez sikerül vagy nem. Mit választ az amerikai nép, s elkerüli-e, hogy a polgárháború a fegyverekkel folytatódjon. Erre minden esély megvan, ha Amerika novemberben és 2028-ban úgy választ, hogy csapást mér a trumpizmusra. A 250. évforduló leginkább ennek szükségességére emlékeztetett, mert Amerika a születésének 250. évfordulóján nem önmaga. A 250. évforduló arra irányítja a figyelmet, hogy Amerika identitásválságba jutott, mert a polgárháborúban legyőzött politikai hagyomány tért vissza a Fehér Házba. Nem Észak és Dél között kell újra választani, hanem érvényt kell szerezni az Alkotmánynak. Nem arról van szó, hogy Dél álláspontja is legitim alternatíva lenne, hanem hogy ezt a kérdést a történelem már eldöntötte, és most Dél alkotmányellenesen próbálja felülírni a döntést. Erre a felismerésre kellene eljutni, s ezt az amerikai nép elé tárni. Minden más csupán következmény, a kékre festett víztől a Trump-család korrupcióján át az alkotmányos jogsértésekig, Amerika és az amerikaiak (vele a világ) szenvedéséig bezárólag. Amerika olyan, mintha az ellenség által megszállt ország lenne. Nem azt kell eldönteni, hogy Észak vagy Dél, mert ezt már egyszer eldöntötték. Hanem érvényt szerezni Amerika Alkotmányának és megőrizni az alapító atyák elveit és akaratát. Trumpnak és ennek az ideológiának alkotmányosan be sem lett volna szabad jutnia a Fehér Házba. Az, hogy ez megtörténhetett, a jogrend és a jogalkalmazás felülvizsgálatára szorul. A két pártnak az Alkotmány keretein belül kell működniük. Az nem lehet, hogy valamelyik párt ezeket az alkotmányos kereteket utasítja el és ezek ellen harcol. Akkor sem, ha egy diktátor kezébe kerül, s akkor sem, ha egyesek a kereszténységet hamisan ezzel azonosítják.

74 éves. Mások ilyenkor már pihennek, élvezik a felhalmozott javakat. Ki a hatvanpusztai birtokot, ki az élete végéig járó juttatásokat, amelyeket a lelkéért kapott...

Egyértelmű a fordított helyzet: nem az amerikai elnök ünnepli meg az amerikai hadsereg születésnapját, hanem az amerikai hadsereg ünnepli Trump születésnapját, s a hadsereg köszönti Trumpot. Tiszteleg előtte, ahogyan az diktátoroknál szokás. Trump Kim Dzsongun módjára ünnepelteti a születésnapját. Ez a katonai parádé tartalma, üzenete és jelentése. A szélsőjobboldali MAGA-hívek, akik repesve várják Trump diktatúráját, természetfölötti jelnek tekintik, hogy Trump és az amerikai hadsereg születésnapja egy napra esik. Trump már királynak és pápának is posztolta magát, korábban komolyan vette, hogy ő a Messiás második eljövetele, maga Jézus Krisztus (a pornószínésznő Stormy Danielssel az oldalán). Ezért Trump katonai erőhöz, a fenyegetéshez, a fizikai erőszakhoz való vonzalmát a dátum révén szakralizálja. Az már a választási kampányban is kiderült, hogy a hadseregnek szánt szerep megváltozik, s olyan katonai parancsnokokról álmodozott, mint amilyenek Hitlernek voltak, akik minden parancsnak engedelmeskedtek. Trump először az illegális bevándorlókkal szemben alkalmaz törvénytelen és embertelen erőszakot, most már azokat fenyegeti, akik alkotmányos jogaikkal élve tiltakoznak ez ellen, s minden bizonnyal eljut a politikai elenfelekkel, a demokratikus normákhoz ragaszkodó állampolgárokkal, a sajtóval és az intelligenciával szembeni erőszakhoz, leszámoláshoz is. A katonai parádé és a diktátorokra jellemző születésnapi ünneplés előre vetíti, hogy Trump nem elégszik meg gazdasági, pénzügyi, jogi korlátokkal, támadásokkal, mint amilyeneket a Harvard és az elitegyetemek, a szexuális kisebbségek, a bíróságok, s a sajtó ellen indított, hanem tudatosan készül a fizikai erőszakra, hogy a hadsereget saját népe ellen vesse be.

Boldog születésnapot, te konok, meg nem alkuvó, élhetetlen ember, akit semmi más nem érdekel, mint az emberség.

Edward király nem máglyára küldi a walesi bárdokat, hanem születésnapján köszönti őket, mert annyira hülye, hogy fel sem fogja, miről énekelnek. Neked Orbán nem a hatalom a sorsod, hanem a bitófa lett volna, ha mi, humanista demokraták el nem töröljük az efféle kegyetlenkedéseket. Így csak az életfogytiglan a te sorsod, s a magyar nép örök megvetése. Ezt üzeni neked a hazaszeretetről szóló Magyarország-dal szövegírója, mielőtt nagyon eltévednél és bedőlnél saját propagandádnak. Te Magyarország átka vagy. Az ellensége. Balsorsa, ha úgy tetszik.

Ez volt a hely, ahol megértettük, hogy az evés nem csupán létfenntartás, hanem mennyei élvezet, szellemi közösség, legemelkedettebb beszélgetéseink színtere, ahol minden gondot és bánatot elhagyott az ember. Olyan volt, mint egy jó anya, aki vigasztal, bátorít, megsimogat és elfogad. A Szent Jupát másik nagy titka volt, hogy oda későn éjszaka volt érdemes menni, a szakácsok és a pincérek tudták, hogy az igazi hódolók és szakértők ilyenkor érkeznek. Nekik érdemes főzni.

Ki lehet-e elégíteni a hatalom és a pénz utáni vágyat? Meg tud-e nyugodni egy ember, ha már elérte a korlátlan mennyiségű hatalmat és pénzt? Tudja-e élvezni azt, megelégszik-e a lelke? Rossz hírünk van, a hatalomvágy és a pénz soha nem tesz boldoggá, soha nem elégít meg, soha nem mondja, hogy elég. Orbán mindent megszerzett, amit akart, és mindent elveszített, amitől boldog lehetne, megelégítené.

Az Isten pedig sírni fog, egész testét rázza majd a sírás, hogy mindig hűséges, bölcs szolgája az ő képét és hasonlatosságát hordozta ebben a világban. Nemcsak külsőleg, hanem belsőleg. Akinek szeretete minden vétket elfedez. Iványi Gábor soha nem úgy tekintett senkire, ahogyan az emberek.

Megetted már a kenyerünk javát. Gazdag ember lettél, még strómanra is futja. Mindened megvan: megdolgoztunk érte.

Mindenki ott volt, akit meghívtak, és aki elfogadta a meghívást. Letudták ezt is, csendben, a nyilvánosság teljes kizárásával „ünnepelték” a Párt születésnapját. Ami egyébként...