Tag: születésnap

Egyértelmű a fordított helyzet: nem az amerikai elnök ünnepli meg az amerikai hadsereg születésnapját, hanem az amerikai hadsereg ünnepli Trump születésnapját, s a hadsereg köszönti Trumpot. Tiszteleg előtte, ahogyan az diktátoroknál szokás. Trump Kim Dzsongun módjára ünnepelteti a születésnapját. Ez a katonai parádé tartalma, üzenete és jelentése. A szélsőjobboldali MAGA-hívek, akik repesve várják Trump diktatúráját, természetfölötti jelnek tekintik, hogy Trump és az amerikai hadsereg születésnapja egy napra esik. Trump már királynak és pápának is posztolta magát, korábban komolyan vette, hogy ő a Messiás második eljövetele, maga Jézus Krisztus (a pornószínésznő Stormy Danielssel az oldalán). Ezért Trump katonai erőhöz, a fenyegetéshez, a fizikai erőszakhoz való vonzalmát a dátum révén szakralizálja. Az már a választási kampányban is kiderült, hogy a hadseregnek szánt szerep megváltozik, s olyan katonai parancsnokokról álmodozott, mint amilyenek Hitlernek voltak, akik minden parancsnak engedelmeskedtek. Trump először az illegális bevándorlókkal szemben alkalmaz törvénytelen és embertelen erőszakot, most már azokat fenyegeti, akik alkotmányos jogaikkal élve tiltakoznak ez ellen, s minden bizonnyal eljut a politikai elenfelekkel, a demokratikus normákhoz ragaszkodó állampolgárokkal, a sajtóval és az intelligenciával szembeni erőszakhoz, leszámoláshoz is. A katonai parádé és a diktátorokra jellemző születésnapi ünneplés előre vetíti, hogy Trump nem elégszik meg gazdasági, pénzügyi, jogi korlátokkal, támadásokkal, mint amilyeneket a Harvard és az elitegyetemek, a szexuális kisebbségek, a bíróságok, s a sajtó ellen indított, hanem tudatosan készül a fizikai erőszakra, hogy a hadsereget saját népe ellen vesse be.

Boldog születésnapot, te konok, meg nem alkuvó, élhetetlen ember, akit semmi más nem érdekel, mint az emberség.

Edward király nem máglyára küldi a walesi bárdokat, hanem születésnapján köszönti őket, mert annyira hülye, hogy fel sem fogja, miről énekelnek. Neked Orbán nem a hatalom a sorsod, hanem a bitófa lett volna, ha mi, humanista demokraták el nem töröljük az efféle kegyetlenkedéseket. Így csak az életfogytiglan a te sorsod, s a magyar nép örök megvetése. Ezt üzeni neked a hazaszeretetről szóló Magyarország-dal szövegírója, mielőtt nagyon eltévednél és bedőlnél saját propagandádnak. Te Magyarország átka vagy. Az ellensége. Balsorsa, ha úgy tetszik.

Ez volt a hely, ahol megértettük, hogy az evés nem csupán létfenntartás, hanem mennyei élvezet, szellemi közösség, legemelkedettebb beszélgetéseink színtere, ahol minden gondot és bánatot elhagyott az ember. Olyan volt, mint egy jó anya, aki vigasztal, bátorít, megsimogat és elfogad. A Szent Jupát másik nagy titka volt, hogy oda későn éjszaka volt érdemes menni, a szakácsok és a pincérek tudták, hogy az igazi hódolók és szakértők ilyenkor érkeznek. Nekik érdemes főzni.

Ki lehet-e elégíteni a hatalom és a pénz utáni vágyat? Meg tud-e nyugodni egy ember, ha már elérte a korlátlan mennyiségű hatalmat és pénzt? Tudja-e élvezni azt, megelégszik-e a lelke? Rossz hírünk van, a hatalomvágy és a pénz soha nem tesz boldoggá, soha nem elégít meg, soha nem mondja, hogy elég. Orbán mindent megszerzett, amit akart, és mindent elveszített, amitől boldog lehetne, megelégítené.

Az Isten pedig sírni fog, egész testét rázza majd a sírás, hogy mindig hűséges, bölcs szolgája az ő képét és hasonlatosságát hordozta ebben a világban. Nemcsak külsőleg, hanem belsőleg. Akinek szeretete minden vétket elfedez. Iványi Gábor soha nem úgy tekintett senkire, ahogyan az emberek.

Megetted már a kenyerünk javát. Gazdag ember lettél, még strómanra is futja. Mindened megvan: megdolgoztunk érte.

Mindenki ott volt, akit meghívtak, és aki elfogadta a meghívást. Letudták ezt is, csendben, a nyilvánosság teljes kizárásával „ünnepelték” a Párt születésnapját. Ami egyébként...