Tag: Unger Anna

Hadházy Ákos a lista alapján megállapította, hogy tisztességes eljárás és pontrendszer alapján Unger Anna az első hatvanba sem fért volna be. A pályázatot csak elbábozták.

De Unger Anna milyen hangsúlyt fektet a bűnüldözésre, ha azt mondja, hogy a Hivatalnak "nem ez a feladata"? Miért nem az ELTE politológia tanszékével kell az állományt feltölteni?

Erre a hivatalra azért van szükség, hogy magától eltolja a felelősséget. A Hivatal szerepe az, hogy egy független intézmény mondja ki helyette, hogy "jogállami eszközökkel" nincs mód az évszázad bűnözőinek felelősségre vonására. A jogállamiság lesz a fügefalevél.

Mészáros Lőrinc nem Magyarország, hanem a világ egyik leggazdagabb embere, állítólag gazdagabb, mint az angol király. Képességeit tekintve egy falusi gázszerelő, akinek zsenialitása addig nem derült ki, amíg nem a gyerekkori barátja, a felcsúti öltöző sztárja lett a miniszterelnök. Attól kezdve közbeszerzésnek álcázott szervezett közpénzrablás folyt, dollármilliárdos tételben. A felcsúti átmenetel nem "pofára" történne egy felkészült vezető és felkészült kormányzat esetében, száz nap múlva, hanem a gyanúsítást megalapozó tényekkel. Fontos felhívni a figyelmet arra, milyen veszélyekkel jár a jogállamiságra való hamis hivatkozás, miközben Magyarországon e pillanatban még nincs is jogállam, a Fidesz közjogi rendszere működik. A jogállamiság helyreállítása lenne az új kétharmados parlamenti többség legfőbb feladata, nem pedig az, hogy a "jogállamiság" szót furkósbotként használja a semmittevés és az elszámoltatás elszabotálásának leplezésére. Ez súlyos visszaélés a jogállamiság jelentésével, és rendkívül veszélyes, mert ezzel törvénytelen mulasztásokat fedezhetnek. A jogállami megoldás az lenne, ha felkészült vezetője lenne az NVVH-nak, ha az elszámoltatást valóban akaró kormánya lenne az országnak. Mészáros pedig már 100 napja letartóztatásban lenne, továbbá a vagyonát a magyar állam már zárolta volna. Ez lenne a jogállami megoldás. A jogállammal ellentétes az, hogy felkészületlen, hozzá nem értő elnököt neveznek ki egy ilyen bűnüldöző hatóság élére, és megpróbálják a fél ország elrablását eltussolni, az elkövetőket pedig a lopott vagyonnal együtt futni hagyni. Mert ez történik. Nem az a jogállami, ha nem történik semmi, hanem az, ha a bizonyítékok alapján eljárás indul. Unger a jogállamiságra hivatkozva indokolja a tétlenséget, de éppen a tétlenség jogállamellenes. Unger Annának már az első interjújának érvelése sem jogállami, mert szemben áll a tényekkel és a valósággal. Arra adott példa, milyen hamis érveléssel fog kibújni saját számonkérése elől.

Mindig az okot kell keresni. A "miértre" kell megtalálni a választ. Ha Magyar Péter egy alapvetően bűnüldöző (vád)hatóság élére a bölcsész társadalomtudóst választja a korrupció elleni küzdelemben tapasztalt jelölttel szemben, aki csökönyösen a NER rendszerszintű feltárását és tudományos megértését tekinti a hivatal feladatának, nem a konkrét bűnügyek felderítését és az elkövetők felelősségre vonását, annak oka csak az lehet, hogy Magyar Péter nem akarja a NER bűnözőinek, Orbán és társainak felelősségre vonását. Magyar a hivatalnak nem azt a funkciót szánja, ami az eredeti rendeltetése, hogy elszámoltassa az évszázad bűncselekményének elkövetőit, hanem fordítva. Ezt a hivatalt arra hozta létre, hogy eltávolítsa magától a számonkérés eltussolását, és egy függetlennek látszó intézmény hitelesítse, mondja ki helyette Orbán és bandája érinthetetlenségét, a jogállami felelősségre vonás lehetetlenségét, az elszámoltatás kudarcát. Erre a feladatra választotta inkább Unger Annát, mint Ligeti Miklóst, mert ő felelt meg jobban ennek a szándéknak. Magyar el akarja kenni az elkövetett bűncselekményeket. De a támogatói, akik miniszterelnököt csináltak belőle (a "megmondó emberek"), nem akarják szőnyeg alá söpörni az elmúlt 16 év mocskát, és nem szeretnék, ha egy volt fideszes futni hagyná a volt bűntársait az ország vagyonával. Magyar ezt nem döntheti el egyedül. Ehhez köze van a magyar népnek is. Unger Anna ebbe a konfliktusba csöppent bele, aki láthatóan makacsul nem érti, hogy ennek a szervezetnek a funkciója nem az, amit neki vezetni kellene (egy illiberalizmuskutató intézetet), hanem ez kőkemény bűnözéssel szembeni kőkemény bűnüldözői munka, konkrét bűncselekményekkel kapcsolatban. Neki ezt kellene nagy tapasztalattal és szakértelemmel napi szinten koordinálni és irányítani. Unger Anna sok mindenre alkalmas lehet, de erre nem alkalmas, az egészen biztos. Nem is erre vállalkozott, hanem egy olyan feladatra, amit ő adott az intézménynek, ami egy tévedés. Neki ezt be kellene látnia. Ahogy nem tudná elvezetni a rendőrséget és az ügyészséget sem. Ez a hivatal egy bűnüldöző csúcsszervezet, ezt még inkább nem tudja elvezetni. De azért is vissza kellene lépnie, mert ilyen bizalmi tőkehiánnyal nem lehet egy ilyen hivatalt vezetni. Az ügyben azért zajlik még mindig siketek párbeszéde, mert a kommunikációban nem nevezik meg a konfliktus voltaképpeni okát. Még mindig nem arról beszélnek, hogy Magyar Péter akar elszámoltatást vagy nem. Mert ha akar, akkor tegyen ennek az intézménynek az élére egy felkészült, tapasztalt és elkötelezett, alkalmas vezetőt. Azt mindenki tudja, hogy a kiválasztás egy bohózat, ő választja ki azt, akit akar. Vagy ha nem akar elszámoltatást, akkor mondja meg, ne játssza el ezt a Vagyonvisszaszerzési Hivatal showműsort egy bölcsésszel.

Magyar azt üzeni a posztjával, hogy ő dönt és senkinek nincs köze hozzá. Magyar állandóan eljátssza a demokratikus jelölést és választást, de aztán ő dönt. Épp olyan alternatív valóságot teremt, mint Orbán. El akarja fogadtatni a látszatot, hogy demokratikus kiválasztás zajlik, miközben mindenki tudja, hogy az egész pályázat egy színjáték. Az NVVH elnöke az lesz, akit ő akar. De Orbán felelősségre vonása olyan határ, ahol a támogatói egy jelentős része felmondja az egyezséget. Nem akarnak csak nézők lenni és Magyar előadásának tapsolni. Valódi versenyt akarnak, átlátható jelölést és kiválasztást, s legfőképpen a rendszerváltás és az elszámoltatás szándékát szeretnék látni. E tekintetben valóban a "tettek minősítenek". Eltelt négy és fél hónap, a külügyminiszter feljelentését leszámítva semmi nem történt. Orbán gondtalanul nyaral Horvátországban, a NER oligarcháknak könyörögnek, hogy adjanak követ. Nulla eljárás, nincsenek visszaszerzett százmilliárdok. Mészáros közbeszerzést nyer, Szijjártó Kínában védelem alatt. Ezek a tettek, amelyek Magyart és a szándékait minősítik. Ebben a kontextusban választott ki egy politológus egyetemi oktatót, akinek sem vezetői tapasztalata, sem bűnüldözői ismeretei nincsenek. Aki előre elfogadja azt, hogy hat év alatt egyetlen ügy nem jut majd el jogerős ítéletig. Miközben ott áll Ligeti Miklós, akinek tapasztalata is van, felkészült és elkötelezett a feladat végrehajtására. Vele éppen ez a baj. Az ő mellőzése leleplezi azt, hogy Magyar futni hagyja Orbánt. Nem akar elszámoltatást, s a felelősségre vonás elkenésére találta ki az NVVH-t. Ehhez választott vezetőt, nem az elszámoltatásra. Ezzel nyílttá vált Magyar Péter és az őt támogató egykori óellenzékiek konfliktusa. Magyar nem értette meg: az Orbán-rezsim bűnözőinek felelősségre vonása szakítópróba közte és a hozzá átállt "óellenzéki" értelmiség között. Pedig ők kezdettől mindenben támogatták, mindent elnéztek neki. De most csak "megmondó embereknek" nevezi őket. Ez egy jól ismert kód, leleplezi, mit gondol róluk valójában. Soha nem is gondolt róluk mást. A most kialakult konfliktus kimenetele hosszú távon eldöntheti Magyarország sorsát. A rendszerváltás kérdéséről van szó. Ha Magyar ezúttal is sikerrel magyarázza meg az elfogadhatatlant, támogatói pedig úgy tesznek, mintha nem lenne egyértelmű Magyar szándéka, akkor nem csupán a rendszerváltás marad el, hanem Magyar Péter befolyásolhatóságának és kontrollálásának lehetősége is megszűnik. Ez a vita a bírálat jogáról is szól, Magyar megfékezésének lehetőségéről is, mert intézményes fékei nincsenek, és nem is nagyon szorgalmazza őket.

Ennek oka pedig az, hogy Unger Anna a meghallgatásán olyan benyomást keltett, mint aki szakmájából kifolyólag a Vagyonvisszaszerzési Hivatal feladatának nem a vagyonvisszaszerzést, s nem az évszázad bűnözőinek őrizetbe vételét tekinti, hanem a rendszer működésének feltárását, hogy ne alakulhasson ki a jövőben újra ilyen rendszer. Szerény véleményünk szerint a jövőre nézve ez eldőlni látszik, mert nem változott meg a rendszer, Magyarország továbbra is az Orbán-rendszerben él, csak Orbán helyett Magyar Péter vezeti. Ettől függetlenül, nagy szükség lenne egy olyan hivatal felállítására, amiről Unger Anna beszélt, s lehetne ő a vezetője, aki egyébként kiváló ember, nagyszerű politológus és tanár, akinek a munkája nélkülözhetetlen lenne egy ilyen hivatal élén. Vélhetően ő is jobban érezné magát benne, mert pontosan azt csinálhatná, amire a hivatalt létrehozták. Mindez nem igaz a Vagyonvisszaszerzési Hivatalra, amelynek nem az a feladata, hogy feltárja a rendszer működésének struktúráját, hanem az, hogy politikusnak álcázott ócska bűnözőket bíróság elé állítson. Az NVVH nem kutatóintézet, hanem rendkívüli nyomozati, vádemelési és vagyonvisszaszerzési jogosítványokkal létrehozott bűnüldöző szervezet. A rendszerszintű következtetéseknek az elvégzett nyomozásokból kell megszületniük, nem pedig a nyomozások helyébe vagy elé lépniük. Unger megfordította ezt a sorrendet. Abból indult ki, hogy a fő feladat a rendszer megértése és bemutatása, egyedi büntetőügyek másodlagosak. Ez nem egyszerű hangsúlykülönbség, hanem a hivatal rendeltetésének téves átértelmezése. Teljesen világos, hogy miután a kompromittálódott Sárvárit nem lehetett megválasztani, Ligetinek eleve annyi esélye nem volt, mint sajtban a lyuknak, miután az ő civilszervezete feltárta Magyar korrupt ügyeinek egy részét (nagyon helyesen), Unger Anna azért lett megfelelő az új fideszes NER vezetője számára, mert Magyar felismerte a bölcsészt, akit jobban érdekel a rendszer tanulmányozása, mint a bűnöldözés. A kulcsmondat, amely Unger Anna előtt megnyitotta az utat, az volt, hogy senki ne képzelje, hogy itt hat év alatt egyetlen ítélet is születik. Szakmailag és politikailag is súlyos hiba annak kijelentése, hogy hat év alatt egyetlen jogerős ítélet sem várható, mert nem minden ügy egyforma, függ a vád megalapozottságától és minőségétől. Nem lehet valamennyi, egymástól teljesen eltérő bonyolultságú ügyre előre kijelenteni, hogy egyikben sem születhet jogerős ítélet. Egy bűnüldöző szerv leendő vezetője nem zárhatja ki előre az ítéleteket, hanem úgy kell felépítenie a szervezetet, hogy minél előbb legyenek bizonyítható ügyek, vádemelések, vagyonbiztosítások és ítéletek. Az erről való előzetes lemondás súlyos figyelmeztető jel lenne, ha a megbízó célja a minél gyorsabb, hatékonyabb elszámoltatás lenne. De láthatóan nem. Ami egy valódi elszámoltatásra készülő kormánynál kizáró ok lenne, az Magyarnál a kiválasztás feltétele. Ez a mondat zene volt Magyar füleinek, mert pontosan tudja, hogy hat év múlva már senkit nem fog érdekelni az Orbán-banda, sem pedig az, hogy mennyi pénzt loptak el. Hat év múlva pedig Unger Anna megüresedett helyére ültet majd egy bábot, aki behinti sóval ezt a hivatalt is, és elfelejtheti mindenki a felelősségre vonást és a rendszerváltást. Magyar azonban tévedhet, ha Unger Anna mégsem a rendszerszintű kutatást helyezné előtérbe, hanem a konkrét bűncselekmények feltárását, s ebben nem akadályozná az ügyészeit, ha azok elég elszántak.