Tag: zsarolás

Az utolsó lennék, aki meg akarná védeni Orbán Győzőt, Tiborczot vagy Schmidt Máriát. Én már akkor elítéltem és megvetettem ezeket az embereket, amikor Magyar még legyeskedett körülöttük, hogy a húsosfazék közelébe jusson. Én egy rendes óellenzéki vagyok. Ám demokrataként visszautasítom, hogy ebben a stílusban kérjenek tőlem bármit, éppen ezért nem adnék, mert a miniszterelnöknek nincs joga nyilvánosan megszégyeníteni azért, mert nem adok. Ha bűnöző vagyok, akkor bizonyítsa be. Ha elítélnek, akasszanak fel. De ezt a pimasz és arrogáns megszégyenítést, amivel nyilvánosan közszemlére állít, és megköveztet, leköpdöstet, mint a középkori piacokon, mert önként nem adtam, elutasítom. Ráadásul egy olyan ember, aki annak a rendszernek, amelyben ezek oligarchák voltak, 14 éven át volt a támogatója, az élősködője. Oligarcha csak azért nem lett belőle, mert nem volt elég tehetséges hozzá, és ezt az arroganciát még a Fideszben sem tűrték. Ezt csak az önmagát is eláruló, az ő szintjére süllyedt volt balliberális értelmiség tűri el, s a rosszabbak még élvezik is. Minden filmben lehet látni a tiszás verbális verőlegények megfelelőit. Ehhez nem asszisztálnék. Én elzárnám az összes követ előle. Küldhet katonákat, felgyújthatja a házamat, tőlem egyetlen követ nem kapna. Magyar rendszerében én egy Robin Hood lennék, mert ő a zsarnok. Magyar azt akarja, hogy behódoljanak neki. Attól, hogy valaki NER-oligarcha volt, s fél a felelősségre vonástól, még nem kell olyan puha gerincűnek lennie, mint Garancsi. Egyébként is, akinek oligarcha létére nincs annyi esze, és nem látja, hogy Magyar nem fog felelősségre vonni senkit, egyetlen NER-bűnözőt sem fenyeget semmi veszély, az még oligarchának sem jó. Magyar csak arra használja őket, hogy a nyelvét köszörülje rajtuk. Ostoba híveit kápráztassa a hatalommal való visszaéléssel, vagy így próbálja magának megszelídíteni, maga alá kényszeríteni Orbán volt oligarcháit. De ennek az embernek még oligarchája sem lennék. Neki még a pénze sem kellene. Megbízhatatlan, kiszámíthatatlan, az üzleti életre alkalmatlan. Különösen érdekes Schmidt Mária megnevezése. Magyar őt is az "oligarchák" közé sorolja. Schmidt Mária egy holokausztrelativizáló áltörténész, Orbán fasiszta rendszerének egy főideológusa. Kivételesen kártékony és hitvány személyisége volt az Orbán-rendszernek, de a vagyonát történetesen nem oligarchaként szerezte, ha ezalatt jogellenesen szerzett vagyont kell érteni. Ha ez politikai minősítés, abból milyen alapon következik anyagi kötelezettség? Ha pedig ennél többet jelent, és tolvajnak nevezi, megint ugyanoda jutunk el: hol az eljárás? Mert korrupciós kapcsolat Schmidt Mária és Orbán között is volt. Azt derítsék ki. Ne követ hordasson Schmidt Máriával, hanem ítéltesse el, és juttassa kőbányába. Az arrogancia azonban csak felszín. A mélyebb probléma Magyar felfogása a hatalomról. Egy miniszterelnöknek nincs hatalma és erkölcsi jogosultsága arra, hogy bárkit nyilvános megszégyenítéssel arra utasítson, hogy a magánvagyonából adjon az állam aktuális ügyeihez. Azt képzeli, bármit megtehet. Akiknek ez tetszik, nehogy elfelejtsék, hogy most köveket akar, holnap mást, mert valamilyen akciófilmet forgat megint valamilyen kormányzati feladatból. Ma a NER-oligarchákat szégyeníti meg és szólítja fel az önkéntességre, holnap téged, bárki mást. Itt az idő, hogy a magyarok köveket hordjanak a miniszterelnöki túlhatalom útjába és fenékküszöböt építsenek Magyarnak, ami megállítja.

Magyar Péter a paksi sajtótájékoztatón név szerint hiányolta Szíjj László, Garancsi István és Mészáros Lőrinc felajánlását. Azt mondta, felháborítónak tartja, hogy az osztrák Strabag...

Ezért ki a felelős? Magyar Péter. Semmi probléma nem lenne azzal, hogy más ellenzéki pártok és képviselők is indulnak Magyar bábjain kívül, ha Magyar hajlandó lenne velük együttműködni, és más esélyes ellenzékieket is támogatni. Neki is vissza kellene lépni esélyesebb demokraták javára. De ő gyűlöl minden demokratát. Ez a probléma oka. De Magyar felelőssége ennél is súlyosabb, ha Orbán Viktort miatta nem lehet leváltani, mert nem hajlandó demokratikus pártokkal együttműködni. Ha demokratikus pártokat beválasztanak a parlamentbe, és Magyar nem köt velük szövetséget (koalíciót), akkor a demokratikus pártokkal való szövetség helyett Magyar Péter Orbán Viktort választotta. Hasonlóan Orbánt választotta inkább, ha esélyesebb demokrata jelölttel szemben indít egy tiszás jelöltet, és ezzel megosztja a szavazatokat. A "taktikai szavazás" kényszere nem csupán a demokratikus ellenzékre igaz, hanem rá is. De amit ő követel, az pusztán hatalmi politika, eszköz a demokratikus ellenzék felszámolására. Ezért Magyar állítását úgy kell pontosítani, hogy ha Magyar nem hajlandó demokratákkal szóba állni, akkor ő Orbánra szavaz. Ez azt jelenti, hogy a demokratikus ellenzéket, így a baloldalt és a liberálisokat jobban utálja, mint Orbánt. Akkor ő nem Orbánt akarja leváltani, hanem a demokratikus ellenzéket, a baloldalt és a liberálisokat, megsemmisíteni. Ez viszont egyértelmű jele annak, hogy Magyar Péter nem demokrata. Egyeduralomra tör, nem ismeri el a liberális politikai baloldal létjogosultságát, sem azokat az általuk képviselt jogállami értékeket, melyekkel azonosulnak. Magyar úgy akarja megsemmisíteni a baloldali ellenzéket, hogy Orbán leváltásával zsarolja őket, hogy szűnjenek meg.

Megdöbbentő milyen könnyen hitették el értelmes emberekkel is, hogy a szavazatokat úgy lehet maximalizálni, s különösen, úgy lehet demokratikus "rendszerváltást" elérni, ha nem indul senki más a választáson, hanem csak egy. Ezzel szemben a legtöbb szavazatot úgy lehet elérni, ha minden párt begyűjti a szavazatokat, és azok összeadódnak. Ha csak egyetlen párt indul, amelynek egyébként is csak egyetlen arca van (mert a most megnevezett miniszterjelöltek nem önálló személyiségei és arcai a pártnak, hiszen Magyar kegyétől függenek), akkor azok szavazatai mind elvesznek, akik Magyarra nem akarnak szavazni, saját választási lehetőségük pedig nincs. Ilyenek pedig nagyon sokan vannak. Az nem működik, hogy az Orbántól való szabadulás reményével megzsarolnak mindenkit, hogy muszáj Magyar Péterre szavazni, akit sokan nagyobb veszélynek tartanak, mint Orbánt. Vagy csak mérhetetlenül taszítónak találják és nem bíznak benne. Magyar dolga lenne az, hogy ezeket a szavazókat meggyőzze, hogy nyílt versenyben rá szavazzanak. Meggyőzni nem úgy kell, ahogy az orosz maffia, hogy fegyvert tesznek a választó fejéhez, hogy erre az emberre kötelező szavazni, különben nincs rendszerváltás. Ilyen módszerek eleve kizárják, hogy rendszerváltás legyen. Ez nem okoz felszabadulást, örömöt, ebből a stílusból és módszerből szabadság, boldogság nem nő ki. A pisztoly nem tűnik el, marad. Orbán azzal zsarol, hogy háborúban halsz meg, ha nem rá szavazol. Magyar azzal zsarol, hogy nem lesz rendszerváltás, ha nem rá szavazol. Ez ugyanaz a pisztoly csőre töltve. Az emberi normákhoz akár csak ösztönösen ragaszkodó emberek mindkettőt elutasítják. Azt szeretik, ha tisztelik őket. A szavazataik nem vesznek el. Az önazonosságukat védik meg.

Mert azt mondani sem kell, hogy az érmét Trump kizsarolta. Machado érezhette úgy, hogy nincs más választása, mint a Venezuelát gyarmatosító Trump előtt meghajolni, és a díját az arra méltatlan zsarnoknak átadni. De ettől még nem kellett volna megtennie. Ezzel beállt azok sorába, akik dicstelen módon meghajoltak Trump agressziója és fenyegetései előtt. Machado akkor lett volna méltó a díjhoz, ha minden lehetséges következmény ellenére nemet mond vagy szó nélkül hagyja Trump "vágyódását". Hiába járt Canossát a Fehér Házban, hiába adta át az érmet, amit nem Trump, hanem ő kapott, mert Trump semmit nem adott neki cserébe. Legfeljebb nem nevezi majd "piggy"-nek, de még az sem biztos. Machado láthatóan megtisztelve érezte magát, hogy átadhatja a világ egyik legrangosabb díját egy zsarnoknak. Meghajol és behódol egy diktátornak, miközben a díjat ellenkezőleg, a diktatúrával szembeni kiállásáért kapta. Nem érezte, mennyire megalázva távozott, mikor egy giccses, piros színű üres MAGA ajándéktáskával távozott, Trump aranyozott aláírásával. Amilyen értéktelen volt a viszonzás, olyan méltóságon aluli, értéktelen volt a cselekedete. Trump emberi tulajdonságairól és jelleméről mindent elmond, hogy az érmét elfogadta, s meg van győződve arról, hogy az neki jár (mi nem?), s mindenhova be is írja majd, hogy Nobel-békedíjas, mert a jutalmazott átadta neki, mivel ő is elismerte, hogy ő érdemli meg. Szégyen és ijesztő, más szempontból gyalázatos, hogy ez megtörténhetett. Trump eddigi megítélésén mindez nem sokat változtat, rajta kívül ilyen becstelenségre más nem képes. A motívumai még kínosabbak: Obamától irigyelte el a Nobel-békedíját. Ezzel az újabb húzásával nem nevetségesebbé, hanem fenyegetőbbé vált a világ szuperhatalmának és legerősebb hadseregének vezetőjeként. A legnagyobb veszélyt jelenti a világra.

A komplikációk most következhetnek, mert a harmadik koronatanú, Ghislaine Maxwell él. Amikor az Epstein-ügyben Trump nyaka körül szorult a hurok, bejelentkezett egy interjúra, amelyben tisztázni igyekezett Trump szerepét. A börtöninterjút Trump volt ügyvédje, Todd Blanche főügyész-helyettes készítette, amelyben Maxwell Trumpot minden gyanú alól "tisztázta": soha nem látta Trumpot helytelenül viselkedni. Maxwellről a bíróság is megállapította, hogy az egész eljárás során alkalmatlan volt, mert folyamatosan és nyilvánvalóan hazudott. De most más oka is lehetett a hazugságra: napok múlva Floridából egy luxusbörtönbe helyezték át Texasba. A hírek szerint a minimális biztonsági fokozatú börtöntábor személyzete "kézzel-lábbal" kiszolgálja, személyre szabott ételt szolgálnak fel neki. Kiskorúakkal szembeni szexuális bűnözőkkel nem ez a bánásmód. A kormányzat tagadja, de nyilvánvalónak látszik, hogy Trump a kedvező vallomás miatt helyeztette kényelmesebb börtönbe Epstein volt barátnőjét. Aki ennyivel nem elégedett meg, hanem kegyelmi kérvényt készül beadni Trumpnak. Trump nem tett nyilvánosan ígéretet, de nem is zárkózott el a kegyelmi kérvény elől. Az előkerült emailek azonban a kegyelmi kérvényt új perspektívába helyezik. Az emailek miatt Trump zsarolható. Trumpnak szüksége van Maxwell cáfolatára, aki cserébe kegyelmet követelhet, mert a texasi luxusbörtönnél is jobb a szabadság. Ha azonban Maxwell megint ad egy hazug interjút, cserébe pedig a legsúlyosabb fiatalkorúak terhére elkövetett szexkereskedelem ügyében Trump kegyelmet ad neki és szabadlábra helyezik, akkor az nem eloszlatja a gyanút, hanem megerősíti: ha Trump a kegyelemmel hallgattatja el Epstein barátnőjét, akkor valami nagyon súlyos takargatni valója van. Erre utal Epstein emailje, aki egy Sherlock Holmes mondásra utalt: a kutya, amelyik hallgatott, ismeri a tettest. Átvitt értelemben, aki hallgat, az gyanús, hogy benne van. Epstein arra utalhatott, hogy Trump hallgatása arra utal, hogy Trump résztvevője volt az ügynek. Ha Trump kegyelmet ad Maxwellnek, elárulja magát, hogy valamit titkol, ezért zsarolható. Ha nem ad kegyelmet Maxwellnek, a nő megfenyegetheti, vagy beárulhatja. Hacsak nem kockáztat ezzel egy öngyilkosságot.

Egy nyíltan rasszista, gyűlölködő, nőkkel szembeni erőszak miatt elítélt embernek a világ legnemesebb kitüntetését adományozni az emberiség morális hanyatlásának mélypontja lett volna. A Nobel-bizottság azonban a világnak több üzenetet is küldött a döntésével. Mindenekelőtt a bátorságával és a függetlenségével, hogy nem a potenciális világdiktátort tüntette ki Nobel-békedíjjal. Bátran vállalta az értékeit és szembeszállt Trump erőszakos nyomásának. Példát mutatott, hogyan kell ellenállni nárcisztikus diktátorokkal szemben. Az is üzenetet hordoz, hogy venezuelai ellenzéki demokrata a díjazott. Venezuela előkelő helyen áll Trump gyűlöletlistáján, ezért azzal, hogy Trumpot éppen egy venezuelai előzte meg, csodálatos, hatalmas pofon a nagyképű és beképzelt orcán. Az, hogy a díjazott egy diktatúra ellenzékének a vezetője, üzenet Trumpnak, de üzenet az amerikaiaknak is, akik Trump diktatúrájában nem találják a demokratikus kiállás, ellenállás módját. Az is üzenet, hogy a nőgyűlölő, a nőket lenéző, bántalmazó Trumpot nő győzte le. Ha egymás mellé tesszük, hogy venezuelai, ellenzéki, demokrata, nő a nyertes, egyértelmű állásfoglalás a legnemesebb emberi értékek mellett, de nyílt kiállás Trumppal szemben is. Ez azt jelenti, hogy a Nobel-bizottság túlment azon, hogy nem Trumpot választotta. A Nobel-bizottság egyenesen Trump ellen választott díjazottat. Nem csupán mellőzték, hanem kifejezetten ellene voksoltak. Azt deklarálták, hogy a világ és az emberiség jövője nem Trump, hanem minden, ami Trump ellentéte.

Kimmel nem mondott semmi olyat, ami ne fért volna az amerikai közélet hagyományaiba. Nem uszított, nem gyalázott, nem buzdított erőszakra. Szatirikus, kritikus megjegyzést tett, azt csinálta, ami a dolga, ami a humorista műfajának lényege. Az ABC döntése, hogy Trump kedvéért mégis eltávolítják, a szólásszabadság elárulása. Trump cinikusan azt mondta, hogy Kimmelt azért rúgták ki, mert "nem volt tehetséges". Ha Trumpot dicsőítené, akkor zseni lenne. Normális helyzetben nem a politikai hatalom mondja meg, ki tehetséges, ki nem, hanem a piac és a közönség. A politikai hatalom pedig nem távolíthatja el, ha neki nem tetsző kritikát fogalmaz meg. Mert az diktatúra. Kimmelt azért rúgták ki, mert kritizálni merte Trumpot és a MAGA-tábort. Ahol ez megtörténhet, ott nincs többé szólásszabadság. Ez az eset világos jelzés: a hatalom nem a gyűlöletkeltést, a hazugságot és az erőszakra buzdítást tekinti problémának, hanem a kritikát. A diktatúrák mindig így kezdődnek. Előbb a humoristákat hallgattatják el, aztán az újságírókat, majd mindenkit, aki nem hajlandó a vezért dicsőíteni. Akik ebben segítik, azok árulók és felelősök. Trump módszere egyszerű: megsértődésnek álcázott fenyegetéssel kényszeríti térdre a médiát. Aki enged, az nem újságíró, hanem áruló. A szólásszabadságot nem a humoristák veszélyeztetik, hanem azok, akik készségesen behódolnak a diktátornak. Ami az amerikai értékektől távol áll, az nem Kimmel szövege, hanem az, hogy kirúgták miatta. Amerika most veszíti el legfontosabb értékeit, amelyek naggyá tették.

Trump a kereskedelmi vámokat ideológiai-politikai fegyverként használja, így precedenst teremtve arra, hogy az Egyesült Államok a demokráciák elleni világcsendőr legyen. Minden demokratikus megnyilvánulást megtorolva, szuverén országok belügyeibe avatkozva. Ha ez a gyakorlat polgárjogot nyer, s mindenki enged a vámok miatt, Trump világcsászár lesz. Trump ezzel legitimációt ad a szélsőjobboldali politikusoknak az alkotmányos rend és a választási eredmények megdöntésére, ha nem ők nyernek. Vámokkal politikai változásokat kényszeríthet ki, méghozzá úgy, hogy a neki engedelmes, demokráciaellenes és illiberális politikusokat emeli hatalomba, demokratikus országok polgárainak akarata ellenére. A brazil elnök azonnal reagált: bejelentette, ha Trump bevezeti az 50 %-os vámot, Brazília viszonozza  Trump vámjait és nem enged, mert "Brazília szuverén ország és nem tűr beavatkozást". A reakció korrekt, de láttunk már ilyet, aztán a gazdasági károk, az ország megélhetésének veszélye miatt jöttek a Trumpnak adott engedmények, ami tragédia. Ha Trump sikeresen használja ezt a fegyvert, a vám mint alvilági zsaroló eszköz bekerül a diplomáciai arzenálba, mégcsak nem is pénzügyi, hanem politikai diktátumként. Ez újra a demokratikus világrend elleni támadás, a szabadság elleni terror, amely nem csak Brazíliát érintheti, hanem globális politikai fegyverré alakíthatja Trump vámjait.

Ezzel Trump gyakorlatilag beavatkozott és belépett a háborúba az oroszok oldalán. Putyin akaratát rákényszerítette Ukrajnára, amelynek ezután tényleg nem maradt "kártyája". Az ukrán hadsereg nyugati, amerikai segítség nélkül nem tudta volna magát tartani a náluk erősebb orosz hadsereggel szemben, de Európa és Amerika magát is védte a támogatással. Ukrajna hősiesen harcolt, s nagy áldozatokat hozott, hogy megvédje nemcsak önmagát, hanem az egész civilizált világot, amelynek immár nem része a Trump vezette Egyesült Államok, amely terrorizálja, zsarolja, megfélemlíti és kifosztja az egész világot. Az orosz alvilág módszereit használja, Ukrajnát gyakorlatilag megsemmisíti. Trump olyan helyzetbe hozta az ukránokat (és velük szemben az oroszokat), hogy Putyin még a 30 napos tűzszünetet is elutasította, mert a meggyengült ukrán hadsereget előbb kiűzi Kurszkból, majd az ukránok által védett keleti területekről is kiveri őket. Az ún. orosz "béke" innen indul, s minden bizonnyal Ukrajna teljes elfoglalása lesz a vége.

Zelenszkijnek ez a két választása maradt: lemond Amerikáról, s Európának kell átvennie Ukrajna és a saját védelmét, vagy el kell fogadnia, hogy Trump rákényszeríti az oroszok akaratát, amit eddig fegyverrel nem tudtak elérni. Ez volt az amerikai elnökválasztás tétje, mert tudni lehetett, hogy így lesz. Hiába udvarolt Zelenszkij Trumpnak, ez várható volt. Trump és Putyin Zelenszkijről is döntöttek: annyi szerepet szántak neki, hogy elfogadja és aláírja a feltétel nélküli kapitulációt, átadja Ukrajnát az oroszoknak, utána végeznek vele, mint a háború felelősével, háborús bűnössel, s jó orosz szokás szerint meggyilkolják. Ezt Trump azzal kommentálná, hogy így jár, aki ostoba. S új fejezetet nyitnak a világban. A másik lehetőség, hogy Zelenszkij ellenáll ennek a kényszerítésnek, nem adja meg magát. Ebben az esetben nagyon fontos, hogy semmiféle megállapodást ne írjon alá Amerikával az ukrán ásványkincsekről, ne engedje Trump által kifosztani Ukrajnát, meg kell értenie, hogy most az "amerikaiak" beengedése Ukrajnába Putyin beengedését jelenti.

Trump nyilvánvalóan térdre akarta kényszeríteni Zelenszkijt, s vele együtt Ukrajnát, hogy fogadják el az oroszok által diktált "békét", menjenek bele egy tűzszünetbe, kapituláljanak, mindenféle biztonsági garancia nélkül. Trump békejavaslatának részletei nem ismertek, de azt tudni lehet, hogy Putyin mindent meg akar tartani, még azt is, amit nem szerzett meg. Trump biztonsági garanciája az, hogy őt Putyin "tiszteli". A másik szilárd alapja az oroszok békéjének, hogy Putyin tartani fogja a szavát. Putyin még az életben nem tartotta a szavát soha, ahogy Trump sem, aki képes egy nap múlva letagadni, amit kamerába mondott, amit sajátkezűleg írt. Ennek a két embernek a szavára kellene az ukránoknak megadni magukat. Azzal vádolták Zelenszkijt, nem elég hálás az amerikai támogatásért, s nem tiszteli eléggé Amerikát és az amerikai népet, mert merészel ellentmondani, saját véleményét elmondani a Fehér Házban. Ha volt valaki, aki nem tisztelte Amerikát és az amerikai népet, akkor az Trump volt, méghozzá kétszeresen is.

Lehet az amerikai demokrácián élcelődni, az amerikai "demokráciaexporton" gúnyolódni, de minden hiba, tévedés és bűn mellett az amerikaiakban van/volt egy őszinte szándék, hogy elvi...

A világ leggazdagabb embere világuralomra tör, meg akarja babonázni a tömegeket, de a háttérben mindenféle cseleket is sző, s ki tudja, milyen fegyvereket gyárt, amivel sakkban tarthatja a világot. Ekkor jön James Bond, aki megmenti a világot, aki most nincs. Musk már ki akarja vonni magát az amerikai adózás alól, fogságba ejtette a kongresszust, a közösségi média a kezében van, a világ egyik legmocskosabb fasiszta pártját, a német AfD-t Németország megmentőjének nevezi, megkérdőjelezi, miért lenne szélsőjobboldali. Musk bevégzi azt, amit nála kisebb kaliberek kezdtek el, a szélsőjobboldalt szalonképessé nyilvánítja, kezében a közösségi médiával. Az európai demokrácia pillére néhány európai ország, mint Németország, Franciaország, a skandinávok, Olaszország, stb., Musk pedig ezeket akarja a szélsőjobb uralma alá hajtani. Trump kiszolgáltatott Musknak anyagilag és intellektuálisan, Musk jó eséllyel pályázhat az újabb Antikirisztus-jelölt nem túl dicsőséges címére.