Magyar Péter a paksi sajtótájékoztatón név szerint hiányolta Szíjj László, Garancsi István és Mészáros Lőrinc felajánlását. Azt mondta, felháborítónak tartja, hogy az osztrák Strabag előbb ajánlott fel ingyen technológiát, szállítást és alapanyagot a paksi fenékküszöb építéséhez, mint a „nemzeti tőkésosztály”. Néhány órával később a Garancsi és Scheer Sándor érdekeltségébe tartozó Market Építő Zrt. közölte: 10 ezer tonna követ ad, saját kapacitással oda is szállítja, és további segítségre is kész. Ez nagyon látványos, ahogy Magyar pattogtatja a NER-oligarchákat, de a jogállamra érzékeny demokraták számára ez felvet néhány kérdést, amire választ várnánk Magyar Pétertől.
Először is, Magyar miniszterelnökként nyilvánosan felszólít magánvállalkozókat arra, hogy adjanak ingyen vagyont és szolgáltatást egy állami beruházáshoz, majd az egyik név szerint megszólított NER-vállalkozó órákon belül teljesít. Normális esetben a kormány ilyen felszólítást nem tehet, nem várhat el, ha ráadásul olyan piaci szereplőkről van szó, amelyek állami megrendelésektől függnek. Emellett a kormány közlése szerint a fenékküszöb 6,165 milliárd forintos állami beruházás, amelyhez óriási mennyiségű követ ingyen ajánlanak fel, sőt, Magyar az ingyen felajánlásokat elvárja. Milyen alapon? Ha van rá pénz, miért kell ingyen adni?
Aztán mi alapján különbözteti meg Magyar a NER-oligarchákat és a NER-cégeket? Egyáltalán mit jelent ez a kategorizálás? A közbeszéd úgy tartja, hogy ezek az emberek az államból gazdagodtak meg. Magyar felszólítása azt üzeni, most fizessenek vissza, mert ennyivel tartoznak. Ez politikailag nagyon hatásos, de rendkívül problémás. Ha ezek a vállalkozások törvényesen és korrekt módon kaptak állami megrendeléseket és gazdagodtak meg belőle, akkor miért kell úgy érezniük, hogy bármivel tartoznak? Magyar milyen alapon szégyeníti meg őket? Ha viszont Garancsi vagy a cége bűncselekményt követett el, akkor nem követ kell adnia a Dunába, hanem nyomozást kell indítani ellene.
Ha a NER-oligarcha kategóriája azt jelenti, hogy törvénytelenül gazdagodott, akkor bizonyítani kell a bűncselekményt, bíróság elé kell állítani a felelősöket, adott esetben vissza kell szerezni a jogellenesen megszerzett vagyont. De ezt a miniszterelnök nem előlegezheti meg, azt a hatást keltve, hogy most bűnözőket szólít fel. Ha pedig bűnözők, azt nem tehetik jóvá 10 ezer tonna kővel vagy bármivel. Ha Garancsi és a cége nem követett el bizonyítható jogsértést, akkor egy jogállamban nem létezik olyan szankció, hogy „NER-oligarcha, ezért adj tízezer tonna követ”, a miniszterelnök nem bélyegezhet meg senkit.
Ha Garancsi, Mészáros és Szíjj törvényesen működő vállalkozók, akkor nem tartoznak Magyar Péternek vagy az államnak semmiféle különleges szolgáltatással, és nem lehet őket politikai hatalommal nyilvánosan presszionálni. Ha viszont a vagyonuk vagy annak egy része bűncselekményből származik, akkor nem adományozniuk kell, hanem nyomozásnak, vádemelésnek, bírósági eljárásnak és adott esetben vagyonelkobzásnak kell következnie. Ezzel szemben van ez a harmadik út, amelyben a bűnösség nincs megállapítva, de azért fizetni és jogon kívül vezekelni kell. Ha nincs jogi eljárás és ítélet, akkor mi alapján mérhető a „tartozás”, és honnan tudjuk, hogy az oligarcha mikor fizette meg?
Soha, vagy bármikor?
Létrejön egy jogon kívüli erkölcsi kategória: a „NER-es”, akiről nem derül ki, hogy bűnöző vagy nem, de azért bűnözőnek kell tekinteni, és neki is úgy kell viselkednie, mint akinek meg kell váltania a szabadságát, s ezt Magyar felszólítására megteheti. Magyar nyilvánosan megnevez három üzletembert, megszégyeníti őket azért, mert még nem adtak valamit az államnak, majd az egyik néhány órán belül teljesíti a miniszterelnök kívánságát. A Market Zrt. nem azt válaszolta, hogy van egy állami beszerzés, majd pályázunk, hanem néhány órán belül jelezte a Védelmi Igazgatási Hivatalnak, hogy adja a követ és a szállítást. Ez maffiamódszer, zsarolás szaga van.
A valaha szép napokat látott egykori újság, a HVG, ezen nem háborodik fel, hanem címben közli elégedetten, hogy Garancsi értett a szóból. Vagyis engedett az erőszaknak. Ha a fenékküszöb 6,165 milliárd forintba kerül, miközben cégek ingyen adják hozzá az anyagot, technológiát és szállítást, akkor pontosan mire megy el a 6,165 milliárd? Mit kapnak legközelebb cserébe azok, akik „jó fiúk” voltak? Miért várják el, hogy ingyen adjanak bármit? Miért köteles erre az, akit egyetlen feljelentés nélkül NER-oligarchának bélyegeznek? Ezzel megúszhatja?
Milyen jogállami rendszer az, amelyben a miniszterelnök ítélet nélkül kijelöli a „NER-oligarchákat”, nyilvánosan fizetésre szólítja fel őket, majd az engedelmeskedést politikai megtisztulásként akarja értelmezni. Ez lenne a nagy „Tisztítótűz”?
Most Garancsi kevésbé NER-es a 10 ezer tonna kő miatt? Ha holnap ad még húszezer tonna követ, még kevésbé az? Mennyi kő kell ahhoz, hogy valaki megszűnjön oligarcha lenni? Mészáros mennyivel tartozik? Szíjj mennyivel? Ha bűncselekményeket követtek el, mennyivel és miért válthatják ki magukat? És ki állapítja meg a tarifát? Magyar? Ki ő, hogy ítélet nélkül megzsarolhat bárkit, mert bűnözőnek láttatja. Ha viszont az, akkor miért követ követel, miért nem küldi a rendőröket? Ha ezek törvényesen működő magyar vállalkozók, akkor ugyanolyan jogok illetik meg őket, mint bárki mást. Ha nem azok, akkor nem moshatják tisztára magukat ilyen „önkéntes felajánlásokkal”.
Ha az Orbán-rendszer alatt létrejött vagyonok egy része korrupció, hűtlen kezelés, versenykorlátozás, csalás vagy más jogellenes visszaélés eredménye, akkor viszont ezt jogilag fel kell tárni. Nem Magyar Péternek kell eldöntenie a Facebookon, ki mennyivel válthatja ki magát. Az Integritás Hatóság legutóbbi jelentése szerint a közbeszerzési rendszerben súlyos strukturális problémák voltak, az építőiparban pedig a vizsgált 2022–2025 közötti szerződések mintegy harmadánál találtak túlárazást, összesen körülbelül 500 milliárd forint értékben. Ez csak egy töredéke az ismert korrupciónak és lopásnak. A túlárazás ellentételezése, hogy Garancsi 60 millió dolláros magánrepülővel utaztatta Orbánt.
Egy Válasz Online-elemzés a NER építőipari cégeinek giganyereségéről azt írta, hogy kb. 1000 milliárd a túlárazás 15 év alatt Mészáros, Szíjj, Garancsi, Balázs, Paár cégeit vizsgálva. Lenne mit intézményesen feltárni, de Magyar nem teszi. Ezek a cégek továbbra is legitim szereplői a piacnak. Magyar legitimálja azzal, hogy nemzeti tőkésosztálynak nevezi őket, s a gazdaság legitim szereplőiként szólítja fel őket adakozásra. Az hogyan lehet, hogy a sajtó következmények nélkül megírta ezt, a részletek ismertek, Magyar Péter és kormánya viszont nem tud erről semmit, vagy legalábbis nem tesz ellenük semmit?
A félő az, hogy nem elszámoltatják, hanem megszelídítik őket. Magyar maga alá beszervezi Orbán oligarcháit, akiket először megleckéztet, megfenyeget és megzsarol, majd ha engedelmeskednek, elfogadtatja őket a közvéleménnyel, amely azt hiszi, hogy ezzel el van intézve. Maradhat a vagyon. Maradhat a cég, s maradhatnak az állami megrendelések. Csak érteni kell az új hatalom szavából, amikor kér valamit. Csak tudomásul kell venni, hogy mostantól Magyar a főnök és nem Orbán. Aztán majd kér egyszer valamit, aminek csak megörülnek, ha teljesíthetik, mert azzal belülre kerülnek. Ez önmagában is korrupció („lefizetés”) lehet, ha ezek után nem indul büntetőeljárás, pedig indulhatna.
A hipotézis az, hogy nem a NER gazdasági rendszerének felszámolása történik, hanem a NER-oligarchák lojalitásának átirányítása az új politikai (erő)központhoz. Az nyer, aki ezt észreveszi, Mint Garancsi. Idővel Magyar oligarchái lesznek.
Ha nincs alapja egy büntetőeljárásnak, akkor milyen alapon szólítja fel és szégyeníti meg a miniszterelnök név szerint a magánvállalkozókat, hogy adjanak vagyont az államnak? Ha Garancsi engedelmeskedett, akkor az azt jelenti, hogy elismerte a bűnösségét? S akkor most tisztára mosta magát? A hívek majd elégedetten nyugtázzák, hogy „megfizetett”, Magyar ezt is elintézte? Hol van a határ? Az OPTEN friss elemzése például tulajdonosi és vezetői kapcsolatok alapján 1866, a NER szereplőihez köthető vállalkozást azonosított, amelyek közül 195 cég több mint 8400 milliárd forint értékű közbeszerzési szerződésben volt érintett. Ezek közül melyik NER-oligarcha? Melyik bűnös? Ki dönti el? Magyar?
A nagy látványkormányzás közepette csak éppen azt nem tudjuk meg, amit tudnunk kellene: mire költik el a 6 milliárd forintot, ki dönt felőle, mire használják, milyen alapon, ki kap belőle? Azt ki dönti el? A NER mostani szakasza azért rosszabb, mert az Orbán-banda lopását legalább olvasni lehetett a Magyar Közlönyben. Itt sokkal rejtettebb viszonyok épülnek, s minden átláthatatlan. Egyedül Magyar látható. És ez a lényeg. A cél az, hogy rajta kívül ne legyen látható senki és semmi.
