Ezek azt gondolják, már ütniük sem kell, hogy ötnek lássuk a négyet. Igazuk volna?
Életveszélyes kalandba bocsátkozik, aki a magyar egészségügy szolgáltatásait veszi igénybe. Boldog, akinek nincs vele dolga. Egy történet a sok közül, ami ezt bizonyítja.
Új, kényszerű "divat" alakulhat ki, amennyiben a "magyar emberek" közül aki tud, nyugatra fog menekülni egészségügyi ellátásért, amennyiben életben szeretne maradni. És vagyunk így egy páran.
Tele vagyunk stadionokkal. Aztán hányan mennek ki egy meccsre? Úgy kétszázan? Ennél gyakran többen vannak még egy temetésen is!
Az egészségügyi ellátás kifejezés helyett ki kellene találnunk valami más szót arra, ami a - jelenleg még - kórháznak nevezett intézményekben zajlik.
A nőket a feketeabortusz felé kényszerítik, amelyeket sarlatánok végeznek el szörnyűséges körülmények között, sok esetben meghal az anya és elvész a magzat is.
Számokban az igazság, amit a bőrünkön is megtapasztalunk. Tények, melyek mindig csak ugyanazokat érdeklik (és fordítva).
Ki lehet menni a magyar temetőkbe, és meg lehet nézni a friss sírokat, hogy hány éves emberek halnak meg tömegesen. Ezek az emberek Orbán miatt halnak meg fiatalon, mert helyettük focira költi a pénzt.
Ha a szegények nem tudnak havi ezer dollárt fizetni, akkor vagy a biztosítóknak kell 200 dollárért adni azt, ami 1000 dollárba kerül, vagy az államnak kell kipótolnia.
A magyar fiatalok - és idősebbek - közül sokan külföldön képzelik el az életüket. Miért maradnak kint sokan olyanok, akik kezdetben csak ideiglenes kiruccanásra gondoltak?