Az is világos volt, hogy a határon túli magyar pártok és szervezetek kisajátítása, megszállása és politikai eszközként való felhasználása után találnak (a magyarországiaknál sokkal becsületesebbnek tartott határon túliak között) olyanokat, akiknél a cél szintén szentesíti az eszközt, és hajlandóak a Fidesz győzelme
Ha ilyen verseny elindul, akkor a választást az nyeri, aki nagyobbat tud csalni. A cél szentesíti-e az eszközt? Ha a Fidesz csal, az feljogosítja-e az ellenzéket is a csalásra? Mert hiába törvényes, a választási körzetekbe szavazás céljából bejelentett, fiktív lakóhellyel szavazójogot szerzett
Ez két dolgot jelent: a határon túlról tömegesen jelentkezhetnek be fiktív lakcímekre olyan emberek, akik a Fideszre szavaznak, de nem laknak ott (mégcsak nem is élnek Magyarországon), és ez a jövőben nem számít törvénytelenségnek és csalásnak. Nem is kell a teljes választójogot
A hazaszeretet szép megnyilvánulása lenne, ha a nemzeti érzéstől sokkal jobban átitatott erdélyi békemenetesek azt mondanák, hogy nem szeretnék megfertőzni magyar testvéreiket, nem akarják koronavírussal elárasztani Magyarország fővárosát, ezért inkább nem jönnek. De a hazaszeretetnek erre a kézzelfogható megnyilvánulására vélhetően nem számíthatunk.
Orbán mást vádol azzal, amit ő maga követ el. Orbán a szomszéd országokban megcsinálja azt, amit az oroszok Amerikában. Budapesten döntik el, ki legyen a horvát miniszterelnök.
Hányni kell a Heinekentől, de nem a sörtől, hanem a cégtől. Miután Lázár elment a Csíki Sör Manufaktúrába, “megegyezés” született a névjegybitorló székely cég és a Heineken között. Ez a “megegyezés” gyakorlatilag kapituláció, mert semmi mást nem tartalmaz, mint azt, hogy a
A 444.hu talált rá, hogy az Orbán-rezsim 220 millió forintot adott nem a kórházaknak, nem az iskoláknak, nem a rokkantaknak, nem a szegényeknek, nem a hajléktalanoknak, hanem egy ismeretlen, nem létező, sehova be nem jegyzett felvidéki szervezetnek, amely vélhetően gúnyból a Libertate
