Tag: köztársasági elnök

Mivel az ország jövője szempontjából kulcskérdésről van szó, nem tehetjük meg, hogy Karácsony Gergely hangzatos, de az igazságot messze elkerülő kijelentését ne cáfoljuk tételesen. A NER nem Baka András kirúgásával kezdődött. A 2010-es választás éjszakáján Orbán már "fülkeforradalomról" és egy új rendszer létrehozásáról beszélt, ami a vele szemben indítandó (egyik) eljárásban perdöntő bizonyíték: Orbán előre eltervezett mindent, a beszéd az alkotmányos rend megdöntésére irányuló szándék bejelentése. A 2010. június 14-én elfogadott NENYI (a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata) az alkotmányos rend megdöntésének előkészülete büntető jogi tényállása volt. (Btk. 254. § (2) bek.) A NER 2011. április 25-én, az Alaptörvény elfogadásával kezdődött. Ekkor Baka Andrást még nem rúgták ki. Baka András eltávolítása az Alaptörvény átmeneti rendelkezései révén történt. Ez az Alaptörvény elfogadásától különálló aktus volt. Az Átmeneti Rendelkezéseket csak hónapokkal később, 2011. december 30-án szavazták meg. Ebben a Legfelsőbb Bíróságot Kúriának nevezték át, ezzel formálisan megszűnt a Legfelsőbb Bíróság, s vele együtt a bírósági rendszer átalakítását kritizáló elnök, Baka András tisztsége és megbízatása is. Az Átmeneti Rendelkezéseket különálló, önálló törvényként fogadták el. Az Alkotmánybíróság azt is megsemmisítette, hogy az Alaptörvény részévé tegyék. Ezek a tények. A NER nem Baka András kirúgásával, hanem az Alaptörvény elfogadásával kezdődött. A kettő időben sem esett egybe. Ennek azért van jelentősége, mert a NER nem is Baka András köztársasági elnökké választásával ér véget, hanem az Alaptörvényt felváltó demokratikus, jogállami (világnézetileg semleges) új Alkotmány elfogadásával. Ennek kimondása rendkívül fontos, mert ha valaki azt hiszi, hogy Karácsony Gergely hangzatos lódítása igaz, akkor megelégszik azzal, hogy Baka Andrást elnökké választották, s attól a NER megszűnt, semmiféle közjogi átalakításra nincs szükség. Ám a NER nem személyekből áll, hanem közjogi rendszerből. Ezért nem személycserével ér véget, hanem a rendszer megszüntetésével. Ezért Karácsony Gergely állítása nem igaz. Ennek cáfolata azért is fontos, mert Magyar Péter mutat arra irányuló jeleket, hogy ezt ő maga is elhitesse az országgal, hogy megelégedjenek az emberek a személycserékkel. A személycserékkel azonban a rendszer nem változott meg. Magyarország Baka András köztársasági elnöki esküje után is az Orbán-rendszerben él, az ország államformája a NER, a Nemzeti Együttműködés Rendszere (mely az alkotmányos rend megdöntése után felváltotta a köztársaságot). A NER akkor szűnik meg, ha alapdokumentuma, az Alaptörvény megszűnik. Mindezt azért is fontos hangsúlyozni, mert a Magyar Péter szolgálatába állt új lakájmédia is azt írta: Baka András elnökké választásával jelképesen véget ér a NER.

Baka András nem egy ismert emberi jogvédő, saját eltávolításának szakmai okain kívül nem ismerünk egyetlen megnyilvánulását sem, amelyben az Orbán-rendszer 16 évét jogi szempontból kifogásolta volna, beleértve az egypárti ideológiai fideszes alaptörvényt, amelynek megvédésére esküt tesz. Baka kiválasztásának és megválasztásának módja is elfogadhatatlan. Formálisan három jelölt közül választotta ki a "Tisza-frakció", mindhárom jelölt Magyar Péter jelöltje volt, és azok közül lehetett tudni, hogy a legutoljára közös fotóra került Baka András az igazi jelöltje. Csodák csodája, a Magyar által összeválogatott frakció is őt választotta. A parlament, a frakció, az intézmények megint csak díszlet. Magyar saját szavazóit, saját híveit sem hallgatta meg. A nem létező Tisza Pártot helyettesítő Tisza Szigetekről nem lehet hallani, miután szerepüket elvégezték, a továbbiakban nincs rájuk szükség. Magyar közvetlen elnökválasztást ígért a kampányban, hogy a köztársasági elnököt a nép választhatja meg. Ezt az ígéretét sem tartotta be, majd a "széles társadalmi egyeztetésből" sem lett semmi. Itt még saját híveinek sincs esélye beleszólni semmibe, ismert demokratikus gondolkodású ellenzéki személyiség szóba sem jöhetett. Baka András csak bizonyos értelemben zsákbamacska, mert biztosan hálás lesz, s leginkább az támaszt kételyeket, hogy Magyar ismert preferenciáinak megfelelt. Ahogy Sulyok eltávolítása, annak nem jogszerű indoka és módja sem volt törvényes, úgy Baka megválasztásának legitimitása is ezer sebből vérzik. Mindennek oka, hogy Magyar szándékosan kerüli a rendszerváltáshoz szükséges lépéseket, amelyek ellentmondásos és jogszerűtlen helyzeteket teremtenek. Mindenesetre e pillanatig semmi nem változott, az új hatalom stílusában és működési módjában teljes mértékben a Fidesz mintáját követi. A várakozásokból, reményekből eddig nem lett semmi, de a közösségi médiában látható megnyilvánulásokból az következik, hogy Magyar támogatói nem hajlandóak szembenézni ezzel, még mindig abban reménykednek, hogy csak idő kérdése és ez megváltozik. Erre azonban semmi reális esély nincs, mert semmi nem mutat ebbe az irányba. Magyar intézkedései önkényesek, jogszerűtlenek, antidemokratikusak, a látszat megteremtésére szolgálnak, mindez csupán pótcselekvés és szemfényvesztés. A strukturális és intézményes rendszerváltás elmaradt, Magyar Péter az Orbán-rendszerben uralkodik, s ez alól nem kivétel a köztársasági elnök megválasztása sem. Érthetetlen, miben reménykednek azok, akik még mindig az idő rövidségére hivatkoznak. Rendszerváltás az lett volna, ha az alaptörvényt a választás után azonnal eltörlik, visszahelyezik jogaiba az utolsó törvényes Alkotmányt, ennek alapján távolítanak el törvényesen mindenkit, választanak másokat. Köztük közvetlen népszavazással köztársasági elnököt. Ez a rendszerváltás katarzist eredményezett volna. Ami zajlik, az egy sunyi ellenforradalom, Magyar Péter hatalmának és egyeduralmának bebetonozása. Az "óvatos bizakodásnak" nevezett optimizmus nem tényekre és valóságra, hanem megalapozatlan reményekre épül, és a manipulációra adott válasz. Magyar arra törekszik, hogy ezt a várakozó hangulatot fenntartsa, de ezt nem a tények alapozzák meg, hanem a kommunikáció és az influenszer stratégia, amit a hívei nem akarnak észrevenni. Ez még mindig ugyanaz az önáltatás, ahogy a NER 16 évében élt az ország. Magyar biztos választás azoknak, akik nem mernek szabadok lenni.

Magyar Péter tanult az előző esetből, amikor ígéretétől eltérően minden társadalmi egyeztetés nélkül két nap alatt megnevezte az általa kiválasztott köztársasági elnökjelöltet, de Polgár...

S mi a garancia arra, hogy valaki ugyan semmiféle politikai szerepet nem vállalt, semmiféle politikai megnyilvánulása nem volt, a diktatúra alatt némább volt, mint az Áder János pecabotjára akadt ponty, hogy ennek ellenére nem lenne pártos, nem egy politikai irányzat, vagy közösség elfogult köztársasági elnöke lenne? Aki pedig soha semmit nem tett, nem mondott, semmilyen közfunkciót nem töltött be, a politika és a közélet nem érdekelte, most hirtelen a közért aggódó elnök lesz? Vagy akinek nem ismertek senki által a nézetei, soha nem nyilvánított vélemény, vajon van-e olyan értékrendje, amely alapján döntést hozhat törvényekről, alkotmányjogi kérdésekről, amiben meg lehet bízni? Mindezek a kérdések egy irányba vezetnek: Magyar csupán ürügyet keres, hogy kizárhassa azokat a jelölteket, akik alkalmasak lennének az alkotmányos feladatra. Egyértelmű, hogy az alkalmasságuk miatt nem lehetnek elnökök, mert Magyar nem akar olyan köztársasági elnököt, akinek alkotmányjogi elvei vannak, aki kellőképpen független, akinek a jogállamiság fontos, és tudja is, mi az, s aki ellensúlya lehetne az ő pillanatnyilag korlátlan hatalmának. Magyar Péter saját diktatúrájához keres köztársasági elnököt. Ez az oka annak, hogy elfogadhatatlan indokokkal kirekeszt minden alkalmas embert. Ezért nincs közvetlen elnökválasztás sem, pedig ezt is megígérte, de nem tartja be. Hazudott. Mindezt alátámasztja Magyar álnok retorikája, amikor kijelenti: "nem Magyar Péternek kell eldöntenie, hanem elsősorban a Tisza közösségének, azon belül is a Tisza-frakciónak". Nem létezik olyan, hogy Tisza-közösség, a "Tisza" egy gyűjtőfogalom, amely nagyon különböző embereket jelent, akiket az kapcsol össze, hogy rendszerváltást akarnak. Éppen azt, amit Magyar nem akar. A Tiszának tagsága sincs. A Tisza-frakciót Magyar válogatta össze, azt szavazzák meg, akit Magyar eléjük tesz. Majd cinikusan hozzáteszi: "de az sem árt, ha ezzel egyetért a Tisza elnöksége is". Az "elnökség" Magyar Pétert jelenti. De akkor a "Tisza-közösség" akarata számít, vagy csak akkor, ha egyetért vele az "elnökség"? Magyar a gondolatmenetet azzal zárta: "Én szerintem fogunk találni ilyen embert." Nincsenek kétségeink. A köztársasági elnök kiválasztása az ősbűn, ami mindent megmutat. Magyar ellopja a magyar szabadságot, amit nem ő szerzett meg, hanem az a 3 millió ember, aki nem rá mondott igent, hanem Orbánra mondott nemet. Akik nem állíthatnak köztársasági elnököt, akiknek a jelöltjeit Magyar megbélyegzi, mert valamilyen politikai szerepet betöltöttek, amiképpen Magyar is, csak ők a csizma másik oldalán voltak. Most pedig Magyar mondja meg, hogy kit lehet választani, kit nem? Becsületes, független, elvszerű és felkészült demokratát nem lehet. Csak egy bábot, azt is Magyar választja meg. Ez ugyanaz a modell, ami az Orbán-rendszer lényege. A demokrácia látszata mögött egyetlen ember dönt. Ennél tisztességesebb a nyílt diktatúra, mint ez a bábszínház. Ettől az egész országot belengi megint a hamisság, a képmutatás, a hazugság szelleme. Szerintünk inkább Magyart kellene távol tartani, mert ő az, aki idegen test az áprilisi választási forradalomban. Ha Magyar most letolhatja ezt a nép torkán, semmi nem állítja meg az újabb diktatúrát. Lehet megint nevetni és hülyézni. Már megszoktuk. Ugyanez történt 2010 után is. Ez az antidemokratikus, önkényes és kirekesztő köztársasági elnökválasztás mérföldkő. Ha az április választás egy forradalom volt, akkor ez egy ellenforradalom.

Teljes a káosz, miután Polgár Judit udvariasan megköszönte és nemet mondott a köztársasági elnöki felkérésre. Az eset Magyar Péter miniszterelnök alkalmasságának kérdését veti fel,...

A köztársasági elnök a fékek és ellensúlyok rendszerének része. Az elnök alkotmányos vétót gyakorolhat, az Alkotmánybírósághoz fordulhat, aláír vagy visszaküld törvényeket, a jogállam egyik utolsó intézményes védvonala a végrehajtó hatalommal az önkényuralmi visszaélésekkel szemben. Az Orbán-rendszer után különösen érzékeny ez a feladat, mert a demokratikus jogállam helyreállítása a feladat, amely közjogi ismereteket és tapasztalatot igényel. Ezt nem helyettesíti, hogy Polgár Judit tiszteletreméltó személy, "kiváló sakkozó, ötszörös sakkolimpiai bajnok, nemzetközi nagymester, a Magyar Szent István-rend kitüntetettje, akinek életútját A sakk királynője című dokumentumfilm is bemutatta". Az új Alkotmány megalkotásáig olyan köztársasági elnökre van szükség ebben a kényes időszakban, aki aktív résztvevője a demokrácia helyreállítás folyamatának, valóban az őre az alkotmányosságnak, és fontos szerepet játszik az új Alkotmány előkészítésében és elfogadásában. Polgár Juditnak ehhez kapcsolódó ismeretei, tapasztalatai, nyilatkozatai nem ismertek. A legijesztőbb pedig éppen az, hogy Magyar választása szándékosan olyan emberre esett, akitől előélete alapján nem várható el a végrehajtó hatalom ellensúlyának szerepe. Annál is inkább komoly közjogi ismeretekkel és tapasztalatokkal rendelkező elnökre van szükség, mert Magyar láthatóan nem akar ilyen köztársasági elnököt. Nem az a kérdés, hogy Polgár Judit milyen ember, hanem az, hogy Magyar miért éppen egy jogállami tapasztalat nélküli, politikailag tapasztalatlan embert választ, ami árulkodó. Egy erős, független, jogállami múlttal rendelkező elnök korlátozná Magyart. Magyar azzal hárít el minden ilyen jelöltet, hogy "óellenzéki". Neki egy politikailag tapasztalatlan, nagy tekintélyű, de a közjogban járatlan elnök kell, aki bármilyen tiszteletreméltó személy, kevésbé valószínű, hogy érdemi ellensúly lesz. Vagyis a választás maga illeszkedik a "báb helyett báb" mintázatba: itt Polgár Judit a sakkbábu és Magyar mozgatja. Nem ellensúly, aki valódi korlátot jelentene. Magyarnak egy díszlet kell, aki nem konfrontál. Az "óellenzéki" mint elhárító címke elfogadhatatlan és hamis. Magyar minden erős, jogállami múltú jelöltet ezzel a bélyeggel söpör le, vagyis pont azokat zárja ki, akik valódi ellensúlyt jelentenének. Ha igaz, amit a közösségi médiában írnak, hogy Polgár Judit Magyar Péter őszinte híve, az még veszélyesebbé teszi ezt a jelölést, bár azt mindenki sejthette, hogy Magyar csak olyan embert választ, aki vele szemben elfogadó. Magyar Péter jól kitalálta ezt: Polgár Judit reprezentál a világban, megtestesíti a nemzeti egységet, mert a személye ellen nem lehet kifogása senkinek, a politikai kérdéseket pedig rábízza Magyarra. A királynő szabadon és elegánsan mozog a sakktáblán, a parasztok pedig csak nézik, hogy Magyar mattot ad nekik.

Azt nem szükséges mondani (mégis mindenki megteszi, aki az eltávolítás módját és okát firtatja), hogy Sulyok Tamás egy minden tekintetben méltatlan, alkalmatlan személy a köztársasági elnöki poszt betöltésére, a NER ideáltipikus bábfigurája, akit azért helyeztek a pozíciójába, hogy ne lássa el a funkciót, ne legyen a fékek és ellensúlyok része. Még ez sem elég, mert apja nyilastámogató múltjának letagadásával morálisan összeférhetetlen a pozícióval, s mint magyar földeket külföldiek kezére játszó zugügyvéd, jogilag is elfogadhatatlan, mert bizonyítottan bűncselekményeket követett el. Eltávolításának azonban nemcsak a módja kérdéses, hanem az oka is. Annál is inkább, mert Magyar Péter nem antitézise és ellentéte a Fidesz ideológiájának és rendszerének, amelyben 14 éven át nem talált kivetni valót, egészen addig, amíg nem fosztották meg NER-lovagként a tisztességtelen fideszes pénzforrásaitól. Emellett az Orbán-rendszer számos kétes figurája (ő maga is az) maradhatott a pozíciójában. Ahogyan a volt pénzügyminiszter, Varga Mihály szerepe is kétséges, miután az orbáni önkényuralmi rendszerben a pézügyminisztersége alatt zavartalan folyt az ország szervezett kirablása. De Varga maradhat jegybankelnök, ami rendkívül bizalmi pozíció, de sorolhatnánk másokat is, míg az egyszem Sulyoknak közellenségként távoznia kell. Ez azért is felvet kérdéseket, mert Sulyok Vargához hasonlóan jelezte, hogy kész kiszolgálni Magyart és kormányát, s ezt bizonyította is. Sulyok nem létező gerincét nem törné meg az, hogy Orbán után Magyar Péter bábja legyen. Neki mégis mennie kell. Ebben az esetben csak két oka lehet a könyörtelen levadászásának: az egyik, hogy Magyar Péter egy olyan elvhű demokrata (amivel eddig nem ismert oldalát ismernénk meg), aki magának sem tűr meg egy bábot, mert neki olyan független köztársasági elnök kell, aki féke és ellensúlya a kormánynak, a parlamenti többségnek, s jelenlegi vezetőjének, saját magának. Erre az eshetőségre nagy tétekben nem fogadnánk. A másik lehetséges indok, hogy Magyar Sulyok helyett saját bábot akar. Egy saját Sulyokot akar a köztársasági elnöki székbe ültetni, illetve valakit nagyon meg akar ajándékozni a nagy presztizssel járó funkcióval. Azt a lehetőséget kizárhatjuk, hogy Magyar csupán ezzel akarja demonstrálni a rendszerváltást, mert olyan propaganda és üldözés senki ellen nem folyik, mint Sulyok ellen. Más bebetonozott bábokról semmit nem hallani. Az is nevetséges például, hogy még mindig a Fidesz legfőbb ügyésze van pozícióban, és nem indít semmiféle eljárást Orbán és bűntársai ellen, ami szintén nem zavarja Magyar szemét. Talán azért nem, mert nem bánja, s ez egybevág a szándékaival. Sulyok kétes formában történő levadászása nem azért kétes, mert nem jogos, hanem azért, mert megkerüli annak kimondását, hogy Orbán rendszere autokrácia (világosabban: diktatúra) volt, s nem ezen a jogcímen távolítják el az önkényuralom bábját a székéből, a jogállam létrehozásának nevében, hanem személyre szabott alaptörvénymódosítással. De ez nem minden, mert a szándék akkor mutatja meg az igazi arcát, amikor Magyar megnevezi Sulyok utódját, akit mindjárt meg is szavaztat a - Sulyokhoz hasonlóan báb szerepét betöltő - parlamenti képviselőivel. Akkor meglátjuk, miért volt ennyire fontos éppen a készséges és "nyájas" Sulyok menesztése. Vajon kinek készíti Magyar a helyet?

Sulyok az elutasító nyilatkozában egyértelmű hűségesküt tett, és megígérte, hogy Magyar Péternek éppen olyan kritikátlan és elvtelen kiszolgálója lesz, mint amilyen Orbánnak volt. Magyart azonban ez nem elégíti ki, neki saját köztársasági elnök kell, akit ő ültet díszletnek a köztársasági elnöki székbe. A közvetlen köztársasági elnökválasztást sem meri megkockáztatni, mert nem biztos abban, hogy az ő jelöltjénél nem lenne népszerűbb, s a feladatra alkalmasabb jelölt, akit a többség megválaszt (például Iványi Gábor). Ez pedig morálisan is megkérdőjelezi a Sulyokkal szembeni akcióját, mert Sulyok helyére nem egy valódi köztársasági elnököt akar állítani, hanem egy másik ("tiszás") Sulyokot. A durva támadás és a megalázás azt eredményezheti, hogy a Sulyokkal szembeni fellépés veszélyesebb és ellenszenvesebb lehet, mint maga Sulyok. Az önkény még egy rossz köztársasági elnök esetében sem elfogadható. Főleg, ha Magyar nem helyre akarja állítani a köztársaságot, hanem birtokba akarja venni ugyanazokat az intézményeket, amelyeket korábban a Fidesz uralt. Az agresszív hatalomgyakorlás könnyen szimpátiát kelthet az iránt is, akit sokan alkalmatlannak tartanak. A túlzott erőfitogtatás gyakran legitimálja az ellenfelét, ha valaki annyira túlfeszíti a húrt, hogy saját ellenfelét teszi rokonszenvessé. Az agresszió mártírt csinálhat Sulyokból.  Mindez azt a kontraproduktív helyzetet hozza létre, hogy akik Sulyok megválasztása ellen is tiltakoztak, s az elmozdításával egyetértenének, Sulyoknak kezdhetnek el szurkolni, mert a jelenlegi helyzetben egy korlátlan hatalommal rendelkező, s láthatóan azt megtartani szándékozó akarnok áll vele szemben. Aki azért akarja törvénytelenül elmozdítani (azért trollkodik, terrorizálja, azért alázza meg naponta), hogy a helyére a saját Sulyokját ültesse. Az agresszió szimpatikussá teszi az áldozatát, és Magyar színházias terrorjával szemben azért szurkolhtnak egyre többen, hogy az emberi méltóságában megalázott Sulyok szedje össze magát, s rúgja ki a köztársasági elnöki palotából az agresszort. Erre nyilvánvalóan nem kerül sor, mert Sulyokból hiányzik ez a fajta öntudatos és méltóságteljes fellépés, éppen ezért választotta Orbán. De enélkül is, Magyar fellépése Sulyok mellé állíthatja azokat is, akik méltatlannak és alkalmatlannak tartják a feladatára, akik a diktatúra egyik maradványát látják benne. Annál is inkább, hogy funkcióját tekintve egy ugyanolyan bábra akarja cserélni, ezért akarja kirúgni, nem pedig azért, hogy helyreállítsa a köztársaságot. Sulyok ellenállása a rendszerváltás szempontjából hasznos lehet, mert az alaptörvény megváltoztatására kényszerítheti Magyart, aki ezért nem teheti meg, hogy csak úgy beüljön Orbán rendszerébe következő diktátorként. Nem mintha ezt meg lehetne akadályozni. De legalább ne legyen olyan könnyű, s az általános iskola 6. osztályát elvégzett népességtől felfelé mindenki számára nyilvánvaló legyen, hogy Magyar az új diktátor, aki semmi mást nem csinál, csak Orbán embereit a sajátjaira cseréli. Ha ez az agresszió folytatódik, ellentétes hatást válthat ki, mert az emberek igazságérzetét az erősítheti, ha ehhez a performanszhoz Sulyok nem asszisztál. Sokak számára elégtétel lehet, ha Magyar nem képzelheti azt, hogy bármit megtehet. Ennek a színjátéknak a legtragikusabb vége az lehet, ha egyszer az jön ki az emberek száján, hogy "hajrá Sulyok"!

Iványi Gábor köztársasági elnökké választása felértékelné Magyarországot, azt üzenné a világnak, hogy az új hatalom komolyan gondolja a rendszerváltást, a hatalmi ágak szétválasztását, a fékek és ellensúlyok helyreállítását és a jogállamot, mert Iványi Gábor személyében egy valóban pártatlan, köztiszteletben álló személyt választanának meg, aki eddigi életével bizonyította, hogy az alkotmányos rend, a jogállam, a szabadság és az emberség őre lenne. Iványi Gábor személye egyesítené a nemzetet. Mindennek az ellenkezője is igaz: ha Magyar Péter új kormánya és kétharmados parlamenti többsége nem Iványi Gábort jelöli köztársasági elnöknek, azzal újabb kétségeket kelt a jóhiszeműségét és a szándékait illetően. Ezzel azt nyilvánítaná ki, hogy semmibe veszi az áldozatot, amit Iványi Gábor hozott, az életművet, amely példátlan Magyarországon, miután Iványi Gábor minden diktatúrában üldözött volt. Egész élete Magyarország szolgálata volt. Nemcsak Iványi Gábort nem tiszteli, hanem az országot sem. Iványi Gábor személye megkerülhetetlen. Ha köztársasági elnöknek választják, az is egy üzenet, ha nem választják meg, az is egy üzenet. Ebből a döntésből mindenki tudhatja, mire számíthat az új hatalomtól. Magyar Péter azt mondta, nem bábokat akar a köztársasági elnök székébe ültetni, mint Orbán. Nem is pártkatonákat, nem is ideológiai társakat, hanem olyan embert, aki betölti a köztársasági elnök funkciójától elvárható közjogi szerepet. Nem talál erre Iványi Gábornál jobbat és alkalmasabbat. Magyarország szerencsésnek mondhatja magát, hogy van egy olyan embere, mint Iványi Gábor, akit nemcsak Magyarországon, de az egész világon ismernek és tisztelnek. Ha Magyarország köztársasági elnöke Iványi Gábor lesz, annak jelentése egyértelmű a világ számára: Magyarország a szabadságot, a demokráciát, a jogállamot és az emberséget választotta. Iványi Gábor garancia arra, hogy az új hatalom valódi rendszerváltást akar, és tiszteli a diktatúra elnyomottait és üldözötteit, akiket Iványi Gábor megtestesít. Ha Magyar Péter a kétharmadosnál is nagyobb parlamenti hatalmát nem igazi rendszerváltásra akarja használni, és Orbán bábja helyébe nem Iványi Gábort akarja ültetni, akkor Magyarországot becsapták, s ellopták tőle a szavazók által kivívott szabadságot. Ha Magyar Péter nem Iványi Gábort jelöli, akkor nem a magyar nép akaratát teljesíti, hanem az Orbán-rendszert hosszabbítja meg. Ez az első olyan lépés, amivel bizalmat kelthet Magyarországon és külföldön egyaránt. Jelölje Iványi Gábort köztársasági elnöknek. Legyen a magyar Nelson Mandela és Lech Wałęsa Magyarország új köztársasági elnöke! Akkor van rendszerváltás, ha Iványi Gábor lesz a köztársasági elnök.

Sulyok Tamás (aki apja nyilas múltjára büszke, ebből fakadóan hozzá hasonlóan hithű nyilas), nem nevezhető korrupt embernek, akit a köztársasági elnöki székkel vesztegettek meg, s az azzal járó jutattások miatt huny szemet a náci dehumanizáció felett, mert Sulyok Tamás szerint a poloskázással nincs semmi baj, hiszen Szálasi és Hitler is használta. A köztársasági elnök úgy értékelt, hogy a "'társadalmi béke megbontására, és a nemzet megosztására" nem volt alkalmas a poloskázó Orbán-beszéd, hiszen az épp a társadalmi béke érdekében hangzott el, mivel éppen az említett poloskák (újságírók, bírák, civilek) azok, akik a nemzetet megosztják, és Orbán ennek az állapotnak akar véget vetni. Annál is inkább üdvözlendő ez, hogy ezt a fontos munkát már Szálasi Ferenc nemzetvezető úr is elkezdte, olyan kiváló nemzeti hősök közreműködésével, mint Sulyok Tamás nyilas és nemzetiszocialista édesapja, aki gondoskodott a zsidóbútorok társadalmi hasznosításáról is. De láthatóan az aprómunka nem fejeződött be, nem sikerült minden poloskát Dunába lőni.

Az ügyészség a papírformának megfelelően elutasította Dobrev Klára Sulyok Tamás elleni feljelentését, elévülésre hivatkozva. Ha fordított felállás lenne, a Fidesz teljes torokból azt követelné,...

Sulyok köztársasági elnök "filoszemitának" nevezett apja dögkeselyűként csapott le zsidó kollégája, a haláltáborba deportált dr. Lőwy Endre ügyvédi irodájára. Eszes Beáta kutatása szerint "a székesfehérvári gettósítás 1944. június 5–10., az Auschwitz felé induló bevagonírozás június 11–26. közt zajlott. Sulyok június 7-én vette át gettóba zárt zsidó pályatársa irodáját és ügyfeleit. A nemzetiszocialista uszító cikket június 17-én tette közzé a Fejérmegyei Naplóban. ... Zsidó iroda átvételére külön jelentkezni kellett, önkéntes volt". Ez azt jelenti, hogy Sulyok "filoszemita" apja két nappal a gettósítás kezdete után, Lőwy Endre elhurcolását követően, mindenkit megelőzve, azonnal lecsapott zsidó kollégája ügyvédi irodájára. Meg sem várta, hogy a gettóból deportálják. Majd tíz nap múlva, a filoszemitizmustól duzzadó Sulyok László megyei nemzetiszocialista vezető, a megyei lapban magasztalta azokat, akik Lőwy Endrét gettósították és meggyilkoltatták. Eszes Beáta hangsúlyozza, hogy senki nem felel az őseiért, ez nem "apák és fiúk", "anyák és fiúk" történet. A baj az, hogy a köztársasági elnök hazudik, meghamisítja, megszépíti a családja múltját. Az új információk szerint Sulyok úgy állította, hogy apját halálra ítélték, hogy három évvel korábban is tudta, hogy ez nem igaz, az Indexnek egy szóval sem említette ezt. Ezek szerint még a magyarázatként előadott "családi legendárium" is hazugság. A köztársasági elnök a nyilas, náci apjáról hazudik, tisztára mossa.

A hazugság alátámasztására viszont Sulyok azt a képtelen állítást tette, hogy az apja „egy szociálisan érzékeny, hazafias, filoszemita ember volt”. Megértük ezt is, eljutottunk ide is, előttünk áll az első filoszemita nyilas, nemzetiszocialista hős náci. Ilyennel még a NER-ben sem mert előállni senki, még Bayer Zsolt sem nevezte a nyilas nagyapját filoszemitának, ami több annál, minthogy nem antiszemita, pedig ő is szépítette a nyilas őse múltját. Mivel Sulyok az alkotmánybíróság (csupa kis betűvel) elnöki posztjáról ejtőernyőzött másik pozícióba, ahol egy fasiszta, antiszemita és náci diktatúrát fedez, ezért a hihetetlen tény ellenére, hogy az alkotmánybíróság nem vette észre az alkotmányos rend megdöntését és a jogállam felszámolását, a pozíciója miatt keltett némi illúziókat. Azonban ez az érvelés az új köztársasági elnök személyiségének olyan súlytalanságáról árulkodik, ami ijesztő. Az, hogy egy jogász végzettségű köztársasági elnök a "családi legendáriumra" hivatkozva tartja fenn az apjáról szóló és általa terjesztett hazugságokat, miután szembesítik azokkal a tényekkel, amelyek cáfolják azt, mégpedig egy halálos ítélet tekintetében, az még azt is megkérdőjelezi, hogy ez a szélhámos faszi életében elvégezte-e a jogi egyetemet. Már az is kiderült róla, hogy régebben orrgazdaként arannyal csencselt, de az semmi ehhez képest.

Sulyok hőstörténetet faragot a náci apja múltjából, úgy állította be az apját és a családját, mint a sztálinizmus mártírját. Ezzel folytatta apja örökségét, aki leplezte, letagadta a saját múltját, az általa vallott embertelen, népirtó ideológiát, s bizonyságot tett arról is, hogy a baloldaliság iránt mélyen elfogult, ami a náci, nyilas gyökerekből is következik. Magyarországon csaknem félmillió zsidót deportáltak Sulyok Tamás apjának elvbarátai, akiket embertelen kegyetlenséggel meggyilkoltak a náci haláltáborokban. A meggyilkolt zsidók rokonai, leszármazottai Magyarországon élnek, akiknek nem lehet köztársasági elnöke egy nyilas, náci, antiszemita ügyvéd fia, aki letagadta, megszépítette apja múltját Sulyok ezért alkalmatlan a közbizalomra, a nemzet egységének kifejezésére. Ez a gyávaság és az apjához hasonló bujkálás nyilvánult meg abban is, ahogy az alkotmánybíróság elnöki székében gyáván és hazug módon kiszolgálta az alkotmánysértő diktatúra kívánságait, nem véletlenül választották ugyanerre a szerepre a köztársasági elnöki posztra is.