Baka András köztársasági elnökké választásával kapcsolatban Karácsony Gergely főpolgármester úgy fogalmazott: „A NER Baka András kirúgásával kezdődött, most Baka András köztársasági elnökké választásával ér véget.” Karácsony Gergely esetenként hajlamos teret engedni az érzelmeinek, s a pátosz könnyen elragadja, mert ennek az állításnak egyik része sem igaz. Mivel ez Magyarország legfontosabb közjogi kérdéseit érinti, a kijelentés e tekintetben megtévesztő és káros, mert lehetnek olyanok, akik jóhiszeműen azt hiszik, hogy Baka András köztársasági elnökké választásával valóban véget ér a NER. Ez cseppet sem így van, szerencsére a megválasztott köztársasági elnök sem hiszi ezt.
Mivel az ország jövője szempontjából kulcskérdésről van szó, nem tehetjük meg, hogy Karácsony Gergely hangzatos, de az igazságot messze elkerülő kijelentését ne cáfoljuk tételesen. A NER nem Baka András kirúgásával kezdődött. A 2010-es választás éjszakáján Orbán már „fülkeforradalomról” és egy új rendszer létrehozásáról beszélt, ami a vele szemben indítandó (egyik) eljárásban perdöntő bizonyíték: Orbán előre eltervezett mindent, a beszéd az alkotmányos rend megdöntésére irányuló szándék bejelentése. A 2010. június 14-én elfogadott NENYI (a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata) az alkotmányos rend megdöntésének előkészülete büntető jogi tényállása volt. (Btk. 254. § (2) bek.)
A NER 2011. április 25-én, az Alaptörvény elfogadásával kezdődött. Ekkor Baka Andrást még nem rúgták ki. Baka András eltávolítása az Alaptörvény átmeneti rendelkezései révén történt. Ez az Alaptörvény elfogadásától különálló aktus volt. Az Átmeneti Rendelkezéseket csak hónapokkal később, 2011. december 30-án szavazták meg. Ebben a Legfelsőbb Bíróságot Kúriának nevezték át, ezzel formálisan megszűnt a Legfelsőbb Bíróság, s vele együtt a bírósági rendszer átalakítását kritizáló elnök, Baka András tisztsége és megbízatása is. Az Átmeneti Rendelkezéseket különálló, önálló törvényként fogadták el. Az Alkotmánybíróság azt is megsemmisítette, hogy az Alaptörvény részévé tegyék.
Ezek a tények. A NER nem Baka András kirúgásával, hanem az Alaptörvény elfogadásával kezdődött. A kettő időben sem esett egybe. Ennek azért van jelentősége, mert a NER nem is Baka András köztársasági elnökké választásával ér véget, hanem az Alaptörvényt felváltó demokratikus, jogállami (világnézetileg semleges) új Alkotmány elfogadásával. Ennek kimondása rendkívül fontos, mert ha valaki azt hiszi, hogy Karácsony Gergely hangzatos lódítása igaz, akkor megelégszik azzal, hogy Baka Andrást elnökké választották, s attól a NER megszűnt, semmiféle közjogi átalakításra nincs szükség.
Ám a NER nem személyekből áll, hanem közjogi rendszerből. Ezért nem személycserével ér véget, hanem a rendszer megszüntetésével. Ezért Karácsony Gergely állítása nem igaz.
Ennek cáfolata azért is fontos, mert Magyar Péter mutat arra irányuló jeleket, hogy ezt ő maga is elhitesse az országgal, hogy megelégedjenek az emberek a személycserékkel. A személycserékkel azonban a rendszer nem változott meg. Magyarország Baka András köztársasági elnöki esküje után is az Orbán-rendszerben él, az ország államformája a NER, a Nemzeti Együttműködés Rendszere (mely az alkotmányos rend megdöntése után felváltotta a köztársaságot). A NER akkor szűnik meg, ha alapdokumentuma, az Alaptörvény megszűnik. Mindezt azért is fontos hangsúlyozni, mert a Magyar Péter szolgálatába állt új lakájmédia is azt írta: Baka András elnökké választásával jelképesen véget ér a NER.
Baka András a Magyar Péter számára szóba jöhető jelöltek közül messze a legjobb, mert Magyar politikai közösségéből nem könnyű szalonképes és szakmailag megfelelő elnököt találni. De az egész országot tekintve Baka András nem a legjobb választás, csupán a „Tisza” szuverén, gondolkodó támogatói által is elfogadható kompromisszum. Baka ezzel együtt jó beszédet mondott, ami a fékek és ellensúlyok helyreállítását, a hatalmi ágak szétválasztását, az egész társadalom számára egyenlő jogokat biztosító Alkotmány óhaját illeti. Egyetlen homályos része az volt, amikor arról beszélt, hogy „nem építhetjük az országot bosszúra”. A törvényes felelősségre vonás nem bosszú, erről ő maga is beszélt.
Baka András esetében is rossz érzéseket kelt, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnöki székéből való – törvénytelen – elmozdítását üldöztetésnek állítják be. Baka András nem Nelson Mandela, nem is Lech Wałęsa, és főleg nem Iványi Gábor, akit teljesen tönkretett az Orbán által vezetett embertelen és kegyetlen bűnszervezet. Mindennek alapja pedig az, hogy Baka András is jobboldali, volt MDF-es parlamenti képviselő. Ebben a minőségében pedig senki nem kifogásolja, hogy Baka András sem felel meg Magyar Péter kritériumainak, amelyeket kifejezetten testre szabottan, a baloldali, liberális jelöltek kizárására alkotott meg (azt mondta, akik politikai szerepet vállaltak a múltban, nem lehetnek jelöltek).
Baka András hibátlan jogállami beszédével nincs összhangban az a mód sem, ahogyan Magyar Péter – mindenféle egyeztetés nélkül – egyszemélyben megválasztotta. Ma még hihetjük, hogy azért hunyt szemet efölött, hogy abba a helyzetbe kerülhessen, hogy többet ilyen fölött ne lehessen szemet hunyni. Hasonlóképpen visszatetsző volt, amikor a „Tisza Párt” házi rádiójának önkéntes zsoldjába álló Klubrádióban az interjú elején agyba-főbe dicsérte a parlamenti vitákat, amikor Magyar stílusáról kérdezték. Baka azt mondta erre, hogy élvezi a parlamenti vitákat (amelyek sokakat megbotránkoztatnak a kocsmai stílusa miatt), mert „valódi viták vannak”. Ez igaz, már csak a söröskorsók hiányoznak.
Valódi vitákat kulturáltan is lehet folytatni, s az ország érdeke az, hogy a közbeszéd, a közélet stílusa ne legyen romboló, mert az rombolja az egész társadalmat. A köztársasági elnöknek ezt kellene képviselnie, nem agyondicsérni a minősíthetetlen hangot használókat, köztük Magyar Pétert. De lehet azt mondani, hogy egy nappal a megszavaztatása előtt nem lett volna ésszerű kritizálni a miniszterelnököt, aki kiválasztotta őt magának. Hihetjük jóindulatúan azt, hogy hivatalba lépése után másképp lesz. A parlamentben elmondott helytálló beszéde alapján azonban biztosak lehetünk benne, hogy elvben tudja, mi a feladata, s milyen értékeket kell megvédenie.
Ha nem így lesz, nem azért lesz, mert nem tudta.
