A Vagyonvisszaszerzési Hivatal ugyanazt a munkát végzi, amit a rendőrség és az ügyészség. A politikai show igénye legyőzte a szakmai körültekintést egy párhuzamos bűnüldözési hatóság létrehozásával. Ehhez tisztázatlanok a hatáskörök, elkerülhetetlen az intézmények közötti átfedés, konfliktus, szembedolgozás és rivalizálás. Mindezt a helyzetet mérgezi, hogy az NVVH szélesebb jogkörökkel bíró, tekintélyesebb szervezet lesz, jobb fizetéssel, mint a mostohagyerek státuszba kerülő intézmények.
A rendőrség, az ügyészség és az igazságszolgáltatás súlyos anyagi és személyzeti problémákkal küzd. Miután az NVVH-t létrehozó törvény a Hatóság személyi állományát a létező intézményekből toborozza vezénylés és pályáztatás útján, az alapellátást végző szervezetek feltételei tovább romlanak, a megbecsüléssel és a társadalmi tekintély csökkenésével együtt. A rendőrséget és az ügyészséget lefejezik, a legjobb munkaerőt elviszik, a helyzetet nem javítják, hanem rontják. Mire az új Hatóság felismeri saját magát és jól működik, az legalább egy év.
Ha valóban a hatékonyság, az átláthatóság és az ellenőrizhetőség lett volna a szándék, akkor helyesebb lett volna ugyanebből a pénzből a létező bűnüldözési és igazságszolgáltatási intézményeket rendbe tenni és felerősíteni. Ezzel két legyet ütöttek volna egycsapásra, és nem lett volna párhuzamos intézmény. Elkerülték volna azt is, hogy egy új szervezetet olyan különleges jogkörökkel ruházanak fel, amelyek nem állják ki a jogállamiság és az alkotmányosság próbáját.
Ráadásul, a nemzetközi tapasztalatok, de a magyarországi bűnüldözés története is azt bizonyítja, a kiemelt és függetlenített, párhuzamos nyomozóhivatalok nem produkálnak nagyobb eredményeket. A KBI története sem sikertörténet. Az érthető, ha a NER-es közvagyon elleni bűncselekményekkel kiemelten akarnak foglalkozni, de ebben az esetben elég lett volna a rendőrségen és az ügyészségen belül létrehozni speciális egységeket, amelyek együttműködnek a NAV hasonló egységeivel. Az új Hivatal szakmai dilettantizmus, politikai propaganda.
Már csak azért is, mert mire egy ilyen új Hivatal tisztázza saját feladatát, munkamódszereit, munkastílusát, a szervezet elkezd működni, az ilyen kényes ügyeknél óriási időveszteség, sok hibával és tévedéssel járó, botránnyal tarkított folyamat. Egy szervezetnek be kell járódnia, ki kell alakulnia. A hozzá nem értés diadala, amikor Unger Anna kijelentette, hogy szeptember végén már nyomoznak. Szeptember végére az állomány nem áll össze, s még nem találják, hol van a nyomtató. Ám időhúzásnak nem rossz, ha ez volt a cél. De súlyosabb kérdés is van.
A Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal státusza nem tisztázott, abban a tekintetben, hogy mikor szűnik meg. Mert ezt a szervezetet eredetileg a NER bűnözőinek elszámoltatására és felelősségre vonására, az általuk eltulajdonított erezmilliárdos nagyságrendű vagyon visszaszerzésére hozták létre. Ha a Hivatal ezt a feladatát elvégezte (vajon el fogja-e végezni?), utána a normális társadalom ellen fordul, és a békés civil tevékenységet veszi célba. Ráadásul olyan jogkörökkel, amilyenek csak diktatúrákban léteznek, fellebbezés nélkül.
Amíg bírói szakba nem kerül egy ügy, az NVVH intézkedései és nyomozati eljárásai, törvényessége miatt nem lehet feljelentést tenni, nem lehet felülvizsgálatot kérni, mert a szervezetnek nincs fennhatósága, emellett bíróságon perelni sem lehet. A NER bűnözői miatt rendkívüli jogokat gyakorló szervezet a civil életben már nem élhetne ilyen jogkörökkel, mert ez alkotmányellenes és jogállamellenes. Elvileg a NER-bűnözés feltárása és befejezése után meg kellene szűnnie.
Ezzel függ össze az NVVH másik profilja, a vagyonvédelmi ágazat, amely a törvényben homályosan megfogalmazott közvagyonvédelmi kockázatértékelést folytat, amelynek módszertanát saját maga dolgozza ki, objektív ismérvei és korlátai nincsenek. Ennek az önkényes intézkedésnek senki nem állhatja útját, s ennek alapján a Hatóság bűnüldöző részlege eljárást indíthat, saját hatáskörben vádat emelhet. Eredetileg a rendőrség felett az ügyészség felügyeletet gyakorol, de itt ugyanaz a szervezet jár el saját magával szemben.
Nem szeretnénk belemenni a jelenség politológiai vizsgálatába, csupán a tárgyszerűség miatt jegyezzük meg: párhuzamos intézményeket a diktatúrák különféle típusai hoznak létre, azzal a céllal, hogy a párhuzamos intézmény a diktatúra magánhadseregeként működik, valamely mértékben törvények feletti státuszban, kevésbé átlátható és ellenőrizhető módon. Jogállamban az állam bűnüldöző szervei és hatóságai látják el a feladatot, méghozzá a törvényes keretek között és átlátható, ellenőrizhető módon.
A magyar (Magyar) zsenialitást ismerve, nagyjából arra lehet számítani, hogy az NVVH különböző okok miatt (politikai hátsó szándék miatt) a NER-bűnözőkkel szemben nem lesz eredményes, viszont különleges státuszát élvezve önjáró módon a civil társadalmat fenyegeti. A NER-bűnözőkkel szembeni eredményesség mértéke ott kezdődik, hogy Orbán Viktort bíróság elé állítják, s börtönre ítélik. Ha ez nem történik meg, akkor ezt a szervezetet, és azt, aki kitalálta, el kell söpörni, mert rendszerváltásra van szükség.
Addig, amíg Orbán és bűntársai szabadlábon vannak, nincs rendszerváltás Magyarországon. Ezt nem pótolja akárhány kishal látványos meghurcolása. Az ország a fő bűnözöket akarja, és az ő vagyonuk visszavételét várja el.
