Tag: báb

S mi a garancia arra, hogy valaki ugyan semmiféle politikai szerepet nem vállalt, semmiféle politikai megnyilvánulása nem volt, a diktatúra alatt némább volt, mint az Áder János pecabotjára akadt ponty, hogy ennek ellenére nem lenne pártos, nem egy politikai irányzat, vagy közösség elfogult köztársasági elnöke lenne? Aki pedig soha semmit nem tett, nem mondott, semmilyen közfunkciót nem töltött be, a politika és a közélet nem érdekelte, most hirtelen a közért aggódó elnök lesz? Vagy akinek nem ismertek senki által a nézetei, soha nem nyilvánított vélemény, vajon van-e olyan értékrendje, amely alapján döntést hozhat törvényekről, alkotmányjogi kérdésekről, amiben meg lehet bízni? Mindezek a kérdések egy irányba vezetnek: Magyar csupán ürügyet keres, hogy kizárhassa azokat a jelölteket, akik alkalmasak lennének az alkotmányos feladatra. Egyértelmű, hogy az alkalmasságuk miatt nem lehetnek elnökök, mert Magyar nem akar olyan köztársasági elnököt, akinek alkotmányjogi elvei vannak, aki kellőképpen független, akinek a jogállamiság fontos, és tudja is, mi az, s aki ellensúlya lehetne az ő pillanatnyilag korlátlan hatalmának. Magyar Péter saját diktatúrájához keres köztársasági elnököt. Ez az oka annak, hogy elfogadhatatlan indokokkal kirekeszt minden alkalmas embert. Ezért nincs közvetlen elnökválasztás sem, pedig ezt is megígérte, de nem tartja be. Hazudott. Mindezt alátámasztja Magyar álnok retorikája, amikor kijelenti: "nem Magyar Péternek kell eldöntenie, hanem elsősorban a Tisza közösségének, azon belül is a Tisza-frakciónak". Nem létezik olyan, hogy Tisza-közösség, a "Tisza" egy gyűjtőfogalom, amely nagyon különböző embereket jelent, akiket az kapcsol össze, hogy rendszerváltást akarnak. Éppen azt, amit Magyar nem akar. A Tiszának tagsága sincs. A Tisza-frakciót Magyar válogatta össze, azt szavazzák meg, akit Magyar eléjük tesz. Majd cinikusan hozzáteszi: "de az sem árt, ha ezzel egyetért a Tisza elnöksége is". Az "elnökség" Magyar Pétert jelenti. De akkor a "Tisza-közösség" akarata számít, vagy csak akkor, ha egyetért vele az "elnökség"? Magyar a gondolatmenetet azzal zárta: "Én szerintem fogunk találni ilyen embert." Nincsenek kétségeink. A köztársasági elnök kiválasztása az ősbűn, ami mindent megmutat. Magyar ellopja a magyar szabadságot, amit nem ő szerzett meg, hanem az a 3 millió ember, aki nem rá mondott igent, hanem Orbánra mondott nemet. Akik nem állíthatnak köztársasági elnököt, akiknek a jelöltjeit Magyar megbélyegzi, mert valamilyen politikai szerepet betöltöttek, amiképpen Magyar is, csak ők a csizma másik oldalán voltak. Most pedig Magyar mondja meg, hogy kit lehet választani, kit nem? Becsületes, független, elvszerű és felkészült demokratát nem lehet. Csak egy bábot, azt is Magyar választja meg. Ez ugyanaz a modell, ami az Orbán-rendszer lényege. A demokrácia látszata mögött egyetlen ember dönt. Ennél tisztességesebb a nyílt diktatúra, mint ez a bábszínház. Ettől az egész országot belengi megint a hamisság, a képmutatás, a hazugság szelleme. Szerintünk inkább Magyart kellene távol tartani, mert ő az, aki idegen test az áprilisi választási forradalomban. Ha Magyar most letolhatja ezt a nép torkán, semmi nem állítja meg az újabb diktatúrát. Lehet megint nevetni és hülyézni. Már megszoktuk. Ugyanez történt 2010 után is. Ez az antidemokratikus, önkényes és kirekesztő köztársasági elnökválasztás mérföldkő. Ha az április választás egy forradalom volt, akkor ez egy ellenforradalom.

A köztársasági elnök a fékek és ellensúlyok rendszerének része. Az elnök alkotmányos vétót gyakorolhat, az Alkotmánybírósághoz fordulhat, aláír vagy visszaküld törvényeket, a jogállam egyik utolsó intézményes védvonala a végrehajtó hatalommal az önkényuralmi visszaélésekkel szemben. Az Orbán-rendszer után különösen érzékeny ez a feladat, mert a demokratikus jogállam helyreállítása a feladat, amely közjogi ismereteket és tapasztalatot igényel. Ezt nem helyettesíti, hogy Polgár Judit tiszteletreméltó személy, "kiváló sakkozó, ötszörös sakkolimpiai bajnok, nemzetközi nagymester, a Magyar Szent István-rend kitüntetettje, akinek életútját A sakk királynője című dokumentumfilm is bemutatta". Az új Alkotmány megalkotásáig olyan köztársasági elnökre van szükség ebben a kényes időszakban, aki aktív résztvevője a demokrácia helyreállítás folyamatának, valóban az őre az alkotmányosságnak, és fontos szerepet játszik az új Alkotmány előkészítésében és elfogadásában. Polgár Juditnak ehhez kapcsolódó ismeretei, tapasztalatai, nyilatkozatai nem ismertek. A legijesztőbb pedig éppen az, hogy Magyar választása szándékosan olyan emberre esett, akitől előélete alapján nem várható el a végrehajtó hatalom ellensúlyának szerepe. Annál is inkább komoly közjogi ismeretekkel és tapasztalatokkal rendelkező elnökre van szükség, mert Magyar láthatóan nem akar ilyen köztársasági elnököt. Nem az a kérdés, hogy Polgár Judit milyen ember, hanem az, hogy Magyar miért éppen egy jogállami tapasztalat nélküli, politikailag tapasztalatlan embert választ, ami árulkodó. Egy erős, független, jogállami múlttal rendelkező elnök korlátozná Magyart. Magyar azzal hárít el minden ilyen jelöltet, hogy "óellenzéki". Neki egy politikailag tapasztalatlan, nagy tekintélyű, de a közjogban járatlan elnök kell, aki bármilyen tiszteletreméltó személy, kevésbé valószínű, hogy érdemi ellensúly lesz. Vagyis a választás maga illeszkedik a "báb helyett báb" mintázatba: itt Polgár Judit a sakkbábu és Magyar mozgatja. Nem ellensúly, aki valódi korlátot jelentene. Magyarnak egy díszlet kell, aki nem konfrontál. Az "óellenzéki" mint elhárító címke elfogadhatatlan és hamis. Magyar minden erős, jogállami múltú jelöltet ezzel a bélyeggel söpör le, vagyis pont azokat zárja ki, akik valódi ellensúlyt jelentenének. Ha igaz, amit a közösségi médiában írnak, hogy Polgár Judit Magyar Péter őszinte híve, az még veszélyesebbé teszi ezt a jelölést, bár azt mindenki sejthette, hogy Magyar csak olyan embert választ, aki vele szemben elfogadó. Magyar Péter jól kitalálta ezt: Polgár Judit reprezentál a világban, megtestesíti a nemzeti egységet, mert a személye ellen nem lehet kifogása senkinek, a politikai kérdéseket pedig rábízza Magyarra. A királynő szabadon és elegánsan mozog a sakktáblán, a parasztok pedig csak nézik, hogy Magyar mattot ad nekik.

Magyar Péter még javában a Fideszben ette a belső ellenállók keserű kenyerét, megnyomorítva három év alatt kétszáz millió forinttal, amikor Iványi Gábor már a rendszer keresztre feszített mártírja volt, s már egy ciklussal korábban is őt akarta a nép köztársasági elnökjelöltnek (amit csalárd módon megfúrtak). Ezért, ha valódi rendszerváltás lenne, s a nép választhatna köztársasági elnököt, akkor az Iványi Gábor lenne. Magyar Péter azonban egy ilyen fontos választást nem bíz az óellenzéki mentalitással rendelkező népre, inkább maga veszi kézbe az ügyet. Iványi Gábort éppen az alkalmassága és a függetlensége zárja ki a versenyből. Ez mindent elmond arról, ami zajlik. Ezért arra viszont mindenki mérget vehet, hogy Magyar végül saját jelöltjét fogja megszavaztatni a frakciójában ugyancsak bábként viselkedő képviselőkkel. Magyar eljátssza megint azt a bohózatot, amivel a demokráciát járatja le, hogy várja a jelölteket mindenkitől, mintha a jelöléseknek bármiféle szerepe lenne. Magyar minden alkalommal csalt, amikor úgy tett, mintha demokratikusan választana, vagy döntene el bármit, kezdve saját EP-mandátumától a "Tisza" képviselőjelöltek kiválasztásáig, s ez ezúttal sem lesz másképp. Saját jelöltje lesz a befutó, s ő újra elbábozza, mintha meghajolna a köz (saját fanatikus Facebook-követői) akarata előtt. Ahogy szemfényvesztés Sulyok eltávolítása is, s annak interpretációja, mintha ezzel az Orbán-rendszert váltaná le, holott éppen azt teszi most is, ami cáfolja ezt: csupán személycserék vannak, rendszerváltás nincs. Orbán embereit ugyanazzal a módszerrel Magyar embereire cserélik. Ahogy nem sok jót várunk attól az alkotmánytól sem, amit Magyar Péter ad majd az országnak, mert az nagyjából ugyanezzel a módszerrel váltja majd fel az alaptörvényt. Orbán is írt magának egy alaptörvényt, Magyar is ír magának egy alkotmányt, amely a lényegét tekintve nem sok mindenben különbözik majd a másiktól. Erre pedig abból következtetünk, ahogy a köztársasági elnökválasztást is elbábozza, és ígéretei ellenére saját embereivel a saját jelöltjét választatja meg, s nem bocsátja népszavazásra a jelölteket. A köztársasági elnökválasztást igazi népszavazás esetén magasan Iványi Gábor nyerné, abszolút megérdemelten, s ez rendszerváltást jelentene. De Magyar éppen ezért nem közvetlenül választat köztársasági elnököt, mert Iványi Gábor igazi köztársasági elnök lenne: ahogyan Orbánnak nem volt, így neki sem lenne a bábja. Ha Magyar valóban igazi köztársasági elnököt akarna, s nem egy bábot, akkor ő maga javasolná az erre legalkalmasabb és legméltóbb személyt, Iványi Gábort. Megismételjük: ha Magyar valódi köztársasági elnököt akarna, Iványi Gábort javasolná. Ha népszavazás lenne, Iványi Gábor nyerne. Ezért nincs népszavazás. Tudjuk, majd kitalálnak minden hazugságot, hogy őt miért nem lehet. Vagy megpróbálnák rávenni, hogy ő maga lépjen vissza. De még ezt sem kockáztatja. Üdvözöljük Magyarországot a NER-ben.

Sulyok az elutasító nyilatkozában egyértelmű hűségesküt tett, és megígérte, hogy Magyar Péternek éppen olyan kritikátlan és elvtelen kiszolgálója lesz, mint amilyen Orbánnak volt. Magyart azonban ez nem elégíti ki, neki saját köztársasági elnök kell, akit ő ültet díszletnek a köztársasági elnöki székbe. A közvetlen köztársasági elnökválasztást sem meri megkockáztatni, mert nem biztos abban, hogy az ő jelöltjénél nem lenne népszerűbb, s a feladatra alkalmasabb jelölt, akit a többség megválaszt (például Iványi Gábor). Ez pedig morálisan is megkérdőjelezi a Sulyokkal szembeni akcióját, mert Sulyok helyére nem egy valódi köztársasági elnököt akar állítani, hanem egy másik ("tiszás") Sulyokot. A durva támadás és a megalázás azt eredményezheti, hogy a Sulyokkal szembeni fellépés veszélyesebb és ellenszenvesebb lehet, mint maga Sulyok. Az önkény még egy rossz köztársasági elnök esetében sem elfogadható. Főleg, ha Magyar nem helyre akarja állítani a köztársaságot, hanem birtokba akarja venni ugyanazokat az intézményeket, amelyeket korábban a Fidesz uralt. Az agresszív hatalomgyakorlás könnyen szimpátiát kelthet az iránt is, akit sokan alkalmatlannak tartanak. A túlzott erőfitogtatás gyakran legitimálja az ellenfelét, ha valaki annyira túlfeszíti a húrt, hogy saját ellenfelét teszi rokonszenvessé. Az agresszió mártírt csinálhat Sulyokból.  Mindez azt a kontraproduktív helyzetet hozza létre, hogy akik Sulyok megválasztása ellen is tiltakoztak, s az elmozdításával egyetértenének, Sulyoknak kezdhetnek el szurkolni, mert a jelenlegi helyzetben egy korlátlan hatalommal rendelkező, s láthatóan azt megtartani szándékozó akarnok áll vele szemben. Aki azért akarja törvénytelenül elmozdítani (azért trollkodik, terrorizálja, azért alázza meg naponta), hogy a helyére a saját Sulyokját ültesse. Az agresszió szimpatikussá teszi az áldozatát, és Magyar színházias terrorjával szemben azért szurkolhtnak egyre többen, hogy az emberi méltóságában megalázott Sulyok szedje össze magát, s rúgja ki a köztársasági elnöki palotából az agresszort. Erre nyilvánvalóan nem kerül sor, mert Sulyokból hiányzik ez a fajta öntudatos és méltóságteljes fellépés, éppen ezért választotta Orbán. De enélkül is, Magyar fellépése Sulyok mellé állíthatja azokat is, akik méltatlannak és alkalmatlannak tartják a feladatára, akik a diktatúra egyik maradványát látják benne. Annál is inkább, hogy funkcióját tekintve egy ugyanolyan bábra akarja cserélni, ezért akarja kirúgni, nem pedig azért, hogy helyreállítsa a köztársaságot. Sulyok ellenállása a rendszerváltás szempontjából hasznos lehet, mert az alaptörvény megváltoztatására kényszerítheti Magyart, aki ezért nem teheti meg, hogy csak úgy beüljön Orbán rendszerébe következő diktátorként. Nem mintha ezt meg lehetne akadályozni. De legalább ne legyen olyan könnyű, s az általános iskola 6. osztályát elvégzett népességtől felfelé mindenki számára nyilvánvaló legyen, hogy Magyar az új diktátor, aki semmi mást nem csinál, csak Orbán embereit a sajátjaira cseréli. Ha ez az agresszió folytatódik, ellentétes hatást válthat ki, mert az emberek igazságérzetét az erősítheti, ha ehhez a performanszhoz Sulyok nem asszisztál. Sokak számára elégtétel lehet, ha Magyar nem képzelheti azt, hogy bármit megtehet. Ennek a színjátéknak a legtragikusabb vége az lehet, ha egyszer az jön ki az emberek száján, hogy "hajrá Sulyok"!

Orbán Viktor munkáját nagymértékben nehezíti, hogy fent kell tartania az autokráciában a demokrácia hamis látszatát, ezért külön embert kell foglalkoztatnia, aki aláírja azt, amit...

Ha valaki elég jellemtelen, gátlástalan karrierista, ambíciózus hazudozó és helyezkedő, aki megfelelő rabszolga és beszélő szerszám tud lenni, aki lemondott mind a gondolkodás, mind a tisztesség maradékáról is egy fasiszta rendszer pozíciójáért, annak semmi nem elérhetetlen, egyes esetekben még akkor sem, ha nő. Ez a nők helyzete Magyarországon. Azt még nem tudjuk eldönteni, hogy a nők alacsony száma a közhivatalokban és a magas állami pozíciókban annak köszönhető, hogy az aljasságnak arra a szintjére, ahova Novák süllyedt, kevés nő száll alá, vagy még a legtotálisabb jellemtelenség és mocsokság sem elég, hogy valaki elérjen valamit, ha nő, csak kivételes esetekben, ha a püspök szereti. Az, hogy Novák egy nő, semmit nem jelent. A nőkre csak azért vet rossz fényt, mert az Orbán-csicskás pozícióját és az aljas tevékenységét kapcsolatba hozza azzal, hogy nő. Ha nők lennénk kikérnénk magunknak, hogy a nemével hozza összefüggésbe azt a hazug és jellemtelen, kártékony tevékenységét, amitől az embereket undor fogja el, ha meglátják.

Orbán törvénytelen rendszerében az önkényuralom úgy működik, hogy a demokrácia intézményeit nem szüntették meg, csak elfoglalták, kisajátították, saját céljaikra és a funkciójával ellentétes tartalommal...

Nem tudjuk, mikor fogják bevetni, pórázon tartott kutyaként ellenzékiekre, újságírókra és politikusokra uszítani a terroristáikat, de azt mindenki tudhatja: ezek a szabadon engedett nyilasok, náci terroristák Orbán készenlétben tartott rohamcsapata, akik megszervezhetik az egységeiket, és várhatják a parancsot, hogy "megvédjék a hazát". Orbán terroristákat tart készenlétben, szélsőjobboldali elítélt bűnözőkkel fenyegeti a békés polgárokat, a vele egyet nem értő politikusokat, értelmiségieket, közéleti embereket. Minden húron játszik. Ez gesztusnak és üzenetnek is súlyos lenne, de a helyzet ennél rosszabb: ezeket a bűnöző sötét gazembereket megfélemlítésre és praktikus célból engedték szabadon. Megvan Orbán rendszerében a kijelölt szerepük és feladatuk. Ezért hozták ki őket a börtönből, s azért is, hogy ezzel bátorítást adjanak a szélsőjobboldalnak. A magyar társadalomnak pedig üzenik, hogy büntetlenül lehet terrorizálni demokratákat, s mindenki ehhez tartsa magát. Ez az ő hazájuk, nem mindenki hazája. A látszat kedvéért Novák felpörgette a kegyelmi kérvények pozitív elbírásálását, hogy a nyilasok kegyelme ne legyen feltűnő. De így is az, mert általában a kegyelmi kérvényt benyújtók 2 százaléka részesül elnöki kegyelemben, ez hungarista-nyilas-náci terroristák esetében 100 százalék. Novák ezt sem maga döntötte el, hanem nyilvánvalóan az egyetlen "szuverén", Orbán parancsára. Ezek az ő emberei.

Amit itt elmond Novák, az nem egy független köztársasági elnök, hanem egy diktatúra csicskásának a tevékenysége. Egy független köztársasági elnök nem osztja meg a miniszterelnökkel sem az ő elképzeléseit, sem nem találkozik vele rendszeresen négyszemközt, nem hallgatja meg, milyen döntéseket tervez, és nem egyeztet vele, hogy éppen mit csinál, leginkább, hogy mit tegyen. Ez a Novák által bemutatott gyakorlat a legteljesebb mértékben ellentétes az alkotmányos szerepével és feladataival. Ez egy kesztyűbáb beszámolója arról, hogy a főnöke a miniszterelnök, s ő a csicska.

Ezt a jogkörét Novák több szempontból sem látja el, mert semmi mást nem tesz, mint a kormány kinyújtott karjaként tevékenykedik. Amikor egy súlyos társadalmi problémát a kormány nem old meg, nem is tárgyal egy éve az érintettekkel, róluk és nélkülük hoz törvényeket, s veszélyezteti az oktatást, a nemzet jövőjét, akkor a köztársasági elnöknek be kellene avatkoznia, és fel kellene hívni a kormány figyelmét arra, hogy tárgyaljon és a helyzetet oldja meg. Ez nemzeti ügy, amely a köztársasági elnökre tartozik, akinek a nép elnökének és nem a kormány elnökének kellene lennie.

Reméljük, eljön az idő, amikor a magyar történelemkönyvekben piros betűs ünnepként emlékeznek majd meg a Sándor-palota ostromáról. Igazán dicséretes, hogy kitették céltáblának.

Cáfolhatatlan száraz tények bizonyítják az amerikai jelentés igazságát a sajtószabadság korlátozásától az igazságszolgáltaás függetlenségének felszámolásán át a civilszervezetekkel szembeni jogsértésekig, a menekültekkel, a romákkal szembeni törvénytelen és rasszista bánásmódig és a melegekkel szembeni példátlanul aljas jogsértésekig. David Pressman egy másik bejegyzésében idézi Szijjártó arcátlan kérdését, hogy mi alapján merészelik ezt, amire csak annyit válaszolt: "Facts,. Evidence." Tények, bizonyíték.

egismételjük ebből a jeles alkalomból, amit Novák ígért a beiktatásakor: “számíthatnak rám azok a magyarok is, akik a többség számára láthatatlan helyeken, rossz körülmények között élnek. Ott leszek közöttük, leülök a sámlira, meghallgatom és képviselem őket. Fül, szív és száj akarok lenni azok számára, akiket most kevésbé hallunk, látunk és értünk, hogy érezzük: összetartozunk”. Nem, nem tartozunk össze, ezt nem lehet ennél világosabbá tenni. A NER elitjével, arisztokráciájával, lelketlen és gátlástalan kiszolgálóival nem tartozunk össze, nekik semmi közük ehhez a néphez.

Novák Katalin azt nyilatkozta a köztársasági elnöki jelöltsége után az Indexnek, hogy "akik azt mondják, én csak egy bábu leszek ebben a tisztségben, valójában...