Magyar Péter következetesen múlt időben beszél az uniós pénzek „haza hozataláról”, mintha az elérhető 16,4 milliárd euró (6 ezer milliárd forint) már landolt volna a magyar állam számláján. A valóság az, hogy ebből még egyetlen fillér sem érkezett, a változás mindössze annyi, hogy Magyar hajlandóságot mutatott a jogállami feltételek teljesítésére, amelyek semmit nem változtak. Ha Magyar a megadott határidőre megváltoztatja az Orbán-rezsim jogállamellenes törvényeit, akkor hozzáfér az uniós pénzekhez, ahogy Orbán is hozzáférhetett volna, ha nem áldozta volna fel az uniós támogatásokat az illiberális elnyomó rendszer antidemokratikus és uniós jogokat sértő törvényalkotásáért.
Magyar egyelőre semmit nem tett, semmit nem hozott „haza”, csupán az uniós tagságból eredő jogsértő állapot megszüntetésére tett ígéretet. A pénz csak akkor érkezik meg, ha ezek a vállalt feltételek teljesülnek. Ezzel kapcsolatban még lehetnek kétségek, mert Magyar Péter Varga Judittal karöltve nagy tapasztalatot szerzett az uniós törvényekkel szembeni érvelésben, félreértelmezésben és kijátszásban. Ahogy Magyar mást ért rendszerváltáson, és ahogy korábban is eltérően értelmezte a demokráciát és a jogállamot, még egyáltalán nem biztos, hogy az uniós jogot ugyanúgy értelmezi és elfogadja, mint a demokratikus tagállamok. Ez majd a részletekből derül ki, az EU-nak résen kell lennie.
Ahogy Magyar az Orbán-rezsim orosz-politikáját is folytatja a gázvásárlással, az Ukrajnának küldendő katonai segítség megtagadásával, az uniós jogállami feltételek tekintetében is lehetnek még olyan csavarok, amelyek lépésről lépésre (tégláról téglára) vezetnek majd a „Tisza” és az EU konfliktusához, az uniós pénzek távolmaradásához. Bekövetkezhet a hívek újabb pálfordulása, hogy amikor Magyar tagadja és sérti az uniós jogot, s nem Orbán, akkor majd tapsolják a „kettős mércéről”, a magyarellenességről, a szuverenitással szembeni támadásról szóló hazugságokat. Ezért szögezzük le, hogy az uniós pénzekből Magyar még egy fillért sem hozott „haza”, és az nem lesz egy sétagalopp.
Ha egy demokratikus kormány váltotta volna Orbánt, e tekintetben nem lenne semmi kétség és kockázat, mert egy demokratikus kormány a határidőhöz szükséges futószalagon legyártotta volna az európai uniós jognak, a klasszikus jogállami demokratikus feltételeknek megfelelő törvényeket, ami Magyarország alapvető érdeke. De Magyar esetében ez nem garantált, ha ez jelentene nyugodt álmot az ország lakóinak, akkor egy cseppet sem lehetnek nyugodtak az álmaik. Ahogyan egy demokratikus kormány miniszterelnöke az uniós pénzekről sem csúsztatna, és nem állítaná azt, hogy azt már hazahozta, hanem korrektül nyilatkozna a tényszerű valós helyzetről. Ez önmagában is gyanús és ijesztő.
Már csak azért is, mert előkészítheti az érzelmi fordulatot, mert mindenki az ország zsebében érezheti az uniós tízmilliárdos eurókat, így még inkább csalódást okozhat, amikor az EU nem teljesítés vagy nem megfelelő teljesítés esetén mégsem fizeti ki az összeget vagy a teljes összeget. Magyar előre manipulál, ezúttal is a propagandával korbácsolja fel az indulatokat, amely újabb EU-ellenességben és bűnbakkeresésben végződhet, ezúttal Orbán egykori ellenzéke részéről. Nagyon is komoly aggodalomra ad okot a kommunikáció, mert egyrészt nem igaz, másrészt egy hatásvadász manipuláció lehet, ha Magyar a szokásos fideszes trükközésbe kezdene és azt az EU felismeri és nem fogadja el.
Már az is visszatetsző, ahogy az uniós pénzek „hazahozatala” fordulat beivódott a kampány révén a köztudatba, mintha ez valaha is a magyarok pénze lett volna, amit elvettek, s amit Magyar Péter „hazahoz” (visszahoz) a jogos tulajdonosainak. Ebből egy szó sem igaz, mert ez a pénz soha nem volt a magyaroké, ennek a pénznek a hazája nem Budapest, nem Magyarország, hanem ez a pénz az Európai Unió közös pénze, amelyből megfelelő törvényi feltételek mellett Magyarország is részesülhet. Ez megszerezhető pénz, ami nem feltétel nélkül jár, nem a magyaroké, legfeljebb az lehet, ha betartják az uniós demokratikus és jogállami normákat. Azokat a normákat, melyeket Magyar világéletében tagadott.
Ennek pedig bőséges nyoma van nemcsak abból az időből, amikor Magyar az Orbán-rendszer kiszolgálója, híve és haszonélvezője volt, hanem azt követően is, hogy az ellenzék oldalára állt. Ezért teljesen hamis az az állítás, amit Magyar a parlamentben tett, miszerint „Néhány hét alatt elvégeztük azt a munkát, amit az elődeink évek alatt sem tudtak”, mert egyelőre semmiféle munkát nem végeztek el, csupán ígéretet tettek a jogállamisági követelmények teljesítésére. De arról még nem volt szó, hogy ki mit ért alatta, mert az ördög ezúttal a részletekben lakozik.
Másfelől Orbán és bandája azért nem végezte el ezt a munkát évek alatt, mert nem akarta, hiszen az EU által megkövetelt demokratikus és jogállami normákat szándékosan rombolta, egy illiberális neofasiszta államot építve. Az EU-val szemben jogi harcban is álltak, hogy kijátsszák ezeket a követelményeket. Magyar az egyike volt azoknak az uniós diplomatáknak, akik ezen dolgoztak. Ezért cseppet sem alaptalanok az aggodalmak, hogy ebből a jogállami helyreállításból mi lesz, a pénz érdekében (amire égetően szüksége van) Magyar meddig hajlandó elmenni. Ezért ez a „hazahozatal” még egyáltalán nem lefutott ügy.
A pénzt akkor hozták „haza”, ha ott lesz az állam számláján. Az pedig attól függ, hogyan teljesítik a jogállami feltételeket. Ez pedig kizárólag Magyar Péter önkényétől függ, hogy az orbánista illiberális ideológiából (aminek elkötelezett híve volt) mennyit hajlandó színből vagy szívből feladni. Beleértve az LGBTQ+ jogokat is, melyekkel kapcsolatban vannak kétségek, miután az alaptörvényben rögzített férfi-nő definíciók megváltoztatásáról egy szót sem szólt, miközben azok nemcsak jogsértőek, hanem tudománytalanok, középkori sarlatán elméletek és szélsőjobboldali ideológiák szüleménye. De ez csupán egy tényező a sok közül.
Azzal, hogy ezt egyetlen nemfideszes sajtótermék sem teszi szóvá, megszűnt a sajtó Magyarországon. A fideszes média a Fidesz propagandája mellett hazudik, Magyar elérte, hogy az egykor „függetlennek” nevezett sajtó ugyanolyan kormánypropaganda szintjére süllyedt. Minden újság olvashatatlan, mert valamelyik Fidesz oldalán áll, kritikát nem fogalmaz meg saját politikai irányzatával szemben. Mindez biztos recept az újabb diktatúra kialakulásához.
